Új Dunántúli Napló, 1991. november (2. évfolyam, 299-328. szám)

1991-11-20 / 318. szám

1991. november 20., szerda új Dunántúli napló (Folytatás az 1. oldalról) határozza meg az adómérté­­keket. A három adótörvény részle­teit illetően a kormánypárti­­képviselők is találtak kivetni­valót, így például számos ter­mék esetében sokallották a fo­gyasztási adó tervezett mérté­két, és elismerték, hogy az ár­támogatások leépítése — fő­­ként a háztartási energiánál, valamint a víz- és csatornadí­jaknál — újabb társadalmi, szo­ciális feszültséghez vezethet. Délután Boross Péter­­bel­ügyminiszter bejelentette: a kormány átdolgozásra „vissza­kéri" a köztisztviselők jogállá­sáról korábban­­benyújtott tör­vényjavaslatot. Rövid indoklá­sában a miniszter elmondta: a kérés oka részben a módosító­­indítványok­­nagy száma, rész­ben az, hogy a jogszabály­tervezet megalkotása óta je­lentős változások történtek. Az új törvényjavaslatot hamarosan ismét az Országgyűlés elé ter­jesztik. Este 6 órakor az Országgyű­lés plenáris ülésén — miután újabb felszólalók sora jelezte, hogy szólni kíván —, az elnök­lő Szűrös Mátyás javaslatot tett az általános vita lezárásá­ra, s ezt a T. Ház megszavaz­ta. Ugyancsak döntöttek arról, hogy a törvényjavaslatot (vár­hatóan a jövő héten) részletes vitára bocsátják. Este 7 órakor az elnöklő Szűrös Mátyás berekesztette az Országgyűlés plenáris ülését. A képviselők a keddi munka­nap végén a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanél­küliek ellátásáról szóló tör­vényjavaslatot vitatták meg, de az általános vitát nem sikerült befejezni. A parlament legközelebbi plenáris ülése várhatóan jövő hétfőn délután kezdődik. Parlamenti sajtótájékoztató Török Ferenc (SZDSZ) ön­­ö­k­ló képviselői indítvány­áról tartott sajtótájékoztatót. Esze­rint a kormánynak az önkor­mányzatok tulajdonába kerülő Ibériai ko­fákra, illetve a nem la­kás céljára szolgáló helyisé­­geikre vonatkozó törvényjavas­latát 1992. január 31-ig kel­lene az Országgyűlés elé ter­jeszteni. Szigethy István (SZDSZ) a világkiállításról szóló vitát ele­venítette fel, a jelenlegi álla­potot patthelyzetnek minősí­tette. Véleménye szerint az el­lenzék nem a világkiállítás öt­letét vetette el, ám a kor­mány javaslatát nem tartja keresztülvihetőnek. A kormány viszont, úgy tűnik, nem kíván engedni, s a felelősséget meg­próbálja áthárítani. A Független Kisgazda Föld­munkás és Polgári Párt parla­menti csoportjának összetétele nem változott, újabb képvise­lőcsoport nem alakult. A kis­gazdapártnak egy képviselő­csoportja van — tájékoztatta az MTI-t kedden este Németh Béla, a Kisgazdapárt főtitká­ra, cáfolva a pártelnök köré tömörülő­­képviselők frakció alakításával kapcsolatos érte­süléseket. Lezárták a világkiállítási törvény általános vitáját Jótékonysági hangverseny A Magyar Ökumenikus Sze­retetszolgálat jótékonysági hangversenyt rendez a jugo­szláviai menekültek megsegíté­sére a pécsi református temp­lomban november 23-án 17 órakor. A műsorban, melyről rádiófelvétel is készül, az Erkel Ferenc Kamarazenekar, Szonda Éva, a Szegedi Nemzeti Szín­ház magánénekese és Zádori Mária, a Nemzeti Filharmónia szólistája lép föl. Corelli, Vi­valdi, Bach, Mozart műveit szólaltatják meg. Jegyeket a Nemzeti Filharmónia pécsi iro­dájában (Széchenyi tér 7-8.), a lelkész­­hivatalokban és a Szeretetszolgálat nagyharsá­­nyi ideiglenes központjában (Petőfi u. 12. sz.) lehet igé­nyelni. Autosence amerikai gázelemző köztudott: jövőre a gépjár­művek­­kipufogógázainak mé­rése kötelező lesz. Kemény környezetvédelmi megkötések nyomán maradhat forgalom­ban a jármű, s ezt „zöld kár­tya” tanúsítja majd. Erre ké­szülve az Autófű­ Szigeti úti szervizében tegnap egy csúcs­­technikát jelentő amerikai gáz­elemző automatát állítottak üzembe, mely Autosense 640 néven a négyütemű járművek kipufogógázát méri, s a leg­korszerűbb kategóriájában. Nemcsak egyszerűen CO- és szénhidrogéngáz mérésére jó, azt is megmondja, optimális-e az égés a motorban, kellő-e a hatásfoka? így üzemanyag­megtakarításra is ösztönöz. Néptánccal a gyermekekért A szülők összefogásával ala­pítványt hoztak létre a pécsi Szivárvány Gyermekház ifjúsá­gi és­­ gyerek néptáncegyütte­­sének támogatására. Segítsé­gével a néptáncoktatás szín­vonalát szeretnék emelni, mű­sorukat bővíteni, s így több­­hazai,­­illetve külföldi fellépés­re is lehetőségük nyílik. Az OTP megyei fiókjánál 581-011952­0 számlaszámot vi­selő alapítvány nyitott, a tá­mogatók segítségét az együt­tes műsorral viszonozza. A fiatalok szívesen költöznek Hetvehelyre .Hetvehely, a kő­ri dombok kies völgyeivel szomszédos, 550-es lélekszámú kis falut a Szigetvár—Dombóvár útszakasz szeli át, nagy az átmenő for­galma. A fő utcáján végig­­szágul­dó autósok szinte észre sem veszik, ám az idegenektől mégis tartana­k kissé a falu­beliek. Legutóbb a nemrég alakult cigányklubot törték fel, és ellopták a klubtagok új színestévéjét. A falu fiataljai rendszeres éjszakai őrjáratokat ügyeletet tartanak, most csen­desek az éjszakák. A lakóhe­lyért való aggódás, gondosko­dás nemcsak ezt a néhány önkéntes fiatalt jellemzi. A lakosság rendszeres, kitartó társadalmi munkájával — kö­zöttük sok az ügyeskezű ipa­ros - hónapok alatt figyelem­re méltóan fejlődött a falucs­ka. A szőlősgazdák pincéit villamosították, ren­dbetették,­­bővítették a temetőt, ikerítést állítottak köré. A központban 100 méteres vízelvezető árkot raktak járdalapokból, a régi romos kultúrházat kívül-belül újjá varázsolták. Kiköveztek két szőlőhegyi dűlőutat, az ut­cák mentén barátságos fa­­hirdetőtáblákat állítottak. A muskátlis virágládák mellett­­lovas­kocsit díszíti a parkot. Rendbehozták a konstrukciós hibával készült pedagógusla­­­kásokat, az óvoda fölé új tetőt húztak. Fod­rá­szthe­ly­iséget alakítottak ki, hamarosan pe­dig a környezetbe illő, deko­ratív buszváró is elkészül az iskola előtt. Mindezt a­­hely­béliek önzetlen segítségével, munkájával sikerült elérni, az önkormányzat az anyagi költsé­get állta. — A lakosság lel­kesedése nélkül az iskolabőví­tésbe és a tornaterem építé­sébe sem mertünk volna bele­vágni — mondja Wagner Antal­­polgármester. — A 8 millió forintos beruházásra írt pályá­zatunkra hamarosan érkezik a válasz. Ha 4 milliót kapunk, akkor már el tudjuk kezdeni a munkát. A fodrászat mellett néhány hét múlva saját gyógyszertára is lesz Hetvehelynek­. Többen más telepü­lésen vállaltak munkát, sok az in­gázó, ezért rendbehozatták és fű­tik a vasúti várót. Az óvodások és az iskolások ingyen étkezhetnek, a tanszereket, könyveket sem a szü­lőknek kell kifizetniük. Fontos ez abban a faluban, ahol a lakók csa­knem 18 százaléka cigány szár­mazású. A cigányklubban havonta pécsi tanárok tartatnak előadásokat, és a pécsi színház társulata is rendszeresen fellép Hetvehelyen. Januárban pedig német nyelvokta­tásra jelentkezhetnek a felnőttek. A hetvehelyi Faluszépítő Egyesület­tel jövőre minden mellékutcát le­betonoznak, de még idén felszere­lik a nyilvános telefonfülkét, és sok család is decemberben kap telefont. Hetvehely hetven halottja emléké­re pedig első és má­sodik világ­háborús emlékmű felállítását tervezik. Tröszt É. Két új, tetszetős hirdetőtáblát állítottak fel a közelmúltban Hetvehelyen­Fotó: Proksza László 3 Vállalkozó színházak Százmillió a vidéki színházaknak A magyar színházak az el­múlt két éviben létezésük legnehezebb időszakát élték át. A csökkenő értékű állami támogatás — amely a leg­számottevőbb bevételi forrá­suk volt — működési szük­ségleteik minimumát sem fe­dezte. Idén azon­ban úgy tű­nik, sikerült olyan megoldást találni, amely a szakma, az állam és az önkormányzatok számára egyaránt megnyug­tatóan rendezi a színházaik jövőbeni sorsát. — Mi az új koncepció lé­nyege? — kérdeztük Szabó Istvánt, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium színházművészeti főosztályá­nak vezetőjét. — Az eddigi gyakorlattól eltérően nem abból indul­tunk­­ki, hogy a központi költségvetésből mennyit tu­dunk kiszorítani a színházak fenntartására, hanem abból, hogy mennyi pénzre van szükség a még elfogadható működéshez. Természetesen, a jövőben is önkorlátozásra kényszerülünk a finanszíro­zásban, de legalább világos, a körülményekhez képest­­mindenki számára elfogad­ható helyzetet teremtünk. Felmértük minden egyes színház költségigényét — a ’90-es év tényszámai szerint — és az állam­i hozzájárulás mértékét ennek alapján ál­lapítjuk meg. Eszerint az ál­lam a fenntartási költségek­nek vidéken 60, Budapesten 50 százalékát fedezi. A fenn­maradó 40, illetve 50 szá­zalékon az önkormányzat és m maga a színház „osztozik”. Megpróbáljuk a színháza­kat is érdekeltté tenni bevé­teleik növelésében. A szín­­ház előző évi többletbevé­telét, illetve az önkormány­zatoktól kapott támogatás mértéke emeli a költségszá­mítás bázisösszegét. Ez arra ösztönöz: ha a színház job­ban dolgozik, akkor a kö­vetkező évben nagyobb tá­mogatásra számíthat. — Milyen lehetőségük van egyáltalán a színházaknak bevételeik növelésére? — A legkézenfekvőbb a jegyáremelés volna, de ez hosszú távon aligha járható út. Másik lehetőség a szponzorok bevonása. Pros­peráló gazdaságban műkö­dik is, de nálunk igen kor­látozott ez a lehetőség. A harmadik variáció a színhá­zak vállalkozói tevékenysége­inek fejlesztése. Jó példát szolgáltat erre a zalaeger­szegi színház, amely tavaly bérmunkáiban gyártott dísz­letet a grazi színháznak, s ezzel jelentős bevételre tett szert. A hatályos jogszabá­lyok szerint az effajta bevé­teleket a költségvetési in­tézmény lévén — Vissza kell forgatni az alaptevékenység­be, vagyis nem lehet a mű­ködésen kívül más célra for­dítani. — Az új rendszerben meg­szűrtük, vagy megmarad a jelenlegi formájában az úgynevezett színházi alap? — Megmarad és remélhe­tőleg ezentúl el is tudja lát­ni azt a funkciót, a­miért­­eredetileg létrehoztuk, vagyis nem a színházaik általános működését szolgálja majd, imént eddig, hanem újszerű, kockázatos produkciók létre­jöttét segítheti. összesen 200 millió forint áll rendel­kezésre, ebből százat a vi­déki, százat a budapesti színházak használhatnak fel, s amelyből pályázat útján részesülhetnek. Januáriban és szeptemberben nyújthatnak­­be pályázatot az alkotók, a következő három hónap egy-egy bemutatójára. — A pályázaton továbbra is csak az államilag támo­gatott színházaik vehetnek részt? — Jelenleg 40 színház ré­szesül támogatásban. Mivel vidéken szinte kizárólag ál­lalmi színiházaik léteznek, ez a kérdés elsősorban Buda­pesten merül fel, de a mi­nisztérium — úgy, mint ed­dig — most is a fővárosi ön­­kormányzat rendelkezésére bocsátja a százmillió forintot. Domi Zsuzsa Ferenczy—Europress örökösen ott lóg a televí­ziós műsorok fölött a nézői ítélet Demoklész-kardja, és hol az alulértékelés, hol a túlértékelés bűnébe esünk. Ez látszik a dolgok természetes rendjének. Ahogy a dolgok természetes rendjének kell el­fogadnunk azt is, hogy a te­levízió, műsorainak tetemes részében, alig lehet több vagy­­kevesebb annál, amik­rt amit a valóság­­kínál számára. Ez pe­dig inkább a csonkítás nyo­mait is viselő Prakrusztész-ügy, semmint alkalom a gondol­kodás dimenziókat nyitó tá­gasságára. Nem is tudhatjuk igazán, mit az, amit számon­­nk érthetük­ik e sajátos, lakásunk­ba fu­rakodott médiától, amely viselkedhet génjeinkbe utólag beültetett kódként is, s hétköznapi mítoszainkat meg­teremtve. A mítosz fogalmát most nem eredeti, archaikus értel­mében használóim — bár ah­hoz­­is köze van —, hanem ahogy Rol­and Barthes értel­mezi: a valóságot elfedő, a fdelénk meszesedő illúziók, a természetet a történetiséggel keverő látszatok nyelveként. A szemfényvesztés­­nyelveként. In­duljunk ki Sztálin hírhedtté vált kijelentéséből, amit a ró­la szóló dokumentumfilm idéz: „A valóság az, amit én an­nak tartok."­­Ez mindenfajta cezaromániás despotizmusnak is a mottója, igazolást nem követelő darája. Az erőszak nyelve azonban nincs is olyan nagy távolságban attól az ugyancsak­­hatalmat szol­gáló kijelentéstől, amely csak így szól: valóság az, amit an­nak hiszünk. És ebbe a valóság­ba fér­t bele az is, ami Dénes János képviselő úr fejében van, s­­akiinek figyelmébe ajánlanám e sorokat: „...a forradalom k­i gyilkolt, az ellenforradalom is akasztott, és van-e egyet­len probléma, amit a vérontás esztendei megoldottak volna? ... Ki igyekszik megértetni a hatalmasok közül a méltósá­­gos, nagyságos, tekintetes és hallja kend akasztótokkal,­­hogy a gyűlölettel mindent el llehet pusztítani, ami megma­radt, sőt le lehet gázoltatni a jövendő vetését is, de egy szem búzával nem lehet töb­bet termelni?” Móra Ferenc írta e sarakat 1927-ben. Ebbe a valóságiba fér bele a Szom­szédok Etusának a koccintása­­­s az olcsón szerzett fél disz­nó örömére, és az is, hogy­­mifelénk a papának s egyéb nyugdíjas szakiknak csak vál­lalkozniuk kell nyugdíjukat ki­egészítendő, és már is dől a pénz. Hogy ebben a bankok korántsem partnerek, s hogy a gazdaság működésének egy­­párti logikáját a pénzvilág „egypárti”, monetáris, állam- s kapita­l­ista logikája váltotta fel? Kicsiny vil­águnkban nagy­jából azért minden rendben van, ahol Sümegi úr termé­szetesen jobban fél egy k­ajék­­diós tűtől, mint az inflációtól, ahol Oli úr a jótékony célra felajánlott háromezer forintot kicsit sokallja — csak annyira, hogy az egészen kispénzű té­vénézők is elhiggyék: a­lkoz­­­metikusoknak sincs olyan sok, ahol Alma 200 ezer forinttal tanácstalankodik — csak any­­­nyira, hogy az egészen nagy­ipénzű kozmetikus tévénézők is elhiggyék: az egészen kispén­zű­eknek nincs olyan nagyon kevés. A lehető Világok legjobbi­kának mítosza persze régről ismerős, és az érdekvédelmi műsoraiknak is mindaddig leg­feljebb nézői maradunk (vagy azok sem), amíg a munkanél­küliséget, a betegségeket, a szociáll­is nyomort nem mi ma­gunk szenvedjük el. Mindad­dig, csokornyakkendősen, vi­lágkiállításra szavazunk, és a saját hangunkba szerelmesen, miként Roszik képviselő úr, el­­rebegjük többször Gödöllő ne­vét. Táplálhatjuk azt a mítoszt i­s, s ha előre kijelentjük, hogy úgysem értünk hozzá. Bóka Róbert Etus fél disznaja

Next