Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)
1994-10-01 / 270. szám
K 1994. október 1., szombat A mai nap A Német-Magyar Társaság segíteni akar az országnak az európai felzárkózásban Szívemen viselem Pécs és a régió sorsát Interjú Theodor Zens-szel, az egykori német konzullal Zens úr, életútjának jelentős állomása volt Pécs. A német konzulnak mennyire hiányzik a város? S megítélése szerint a déldunántúli régiónak mennyire hiányzik a német főkonzulátus? -Az a körülmény, hogy most feleségemmel együtt itt tartózkodom, azt bizonyítja, hogy a szívemhez nőtt a város. És hogy most itt találkozunk a szerkesztőségben, azt bizonyítja, mennyire a szívemen viselem ennek a régiónak a sorsát. Hogy a főkonzulátus hiányzik ennek a vidéknek, azzal nagyon is tisztában vagyok. Sajnálom, tudjuk, hogy ez miért történt így. Úgy mentem el, hogy megpróbálom majd a hiányt valamiképpen pótolni. A Német-Magyar Társaság ügyvezetőjeként - Ön a Német-Magyar Társaság ügyvezetője. A társaság történetéről, tevékenységéről mit tudhatunk meg. - Először is segíteni akarjuk azokat a folyamatokat, amelyek most Magyarországon lejátszódnak. Öt évvel ezelőtt szemtanúja voltam, amikor honfitársaim Kelet-Németországból megpróbáltak Nyugatra menekülni. Budapesten és az egész országban tapasztaltam az emberek segítőkészségét. Bátor magyar politikusok voltak azok, akik szó szerint átvágták a vasfüggönyt, ezzel kiváltottak egy olyan folyamatot, amire még gondolni sem mertünk. A nukleáris elrettentésre alapuló rendszer szétesett, megtörténhetett a német egyesítés, a Szovjetunió pedig egy hatalmát vesztett konglomerátummá vált, a politika térképén új szereplők jelentek meg, részben véres összetűzésekkel jellemezve mindezt. Nagy kihívásokkal kell most itt szembenéznünk, de ezek lehetőségeket is kínálnak. Konkrétan Magyarországot tekintve arról van szó, hogy segítsünk az országnak, vezessük vissza a latin kultúrához, ahová ezer éven keresztül tartozott az ország. Szeretnénk Magyarországnak segítséget nyújtani ahhoz, hogy bele tudjon nőni az Európai Közösség kötelékeibe, egy nagyobb keretekkel rendelkező, és nagyobb konkurenciát jelentő európai belső piacot tekintve. Ehhez meg kell teremteni a politikai, illetve a gazdasági feltételeket. Ez a célja társaságunknak. A társaságot szeptember 7-én alapítottuk, ez öt évvel a határ megnyitása után történt. Nem véletlenül. Az együttműködés területei -A Német-Magyar Társaság milyen tevékenységet fejt ki Baranyában? - Ha az elnökséget nézzük, rögtön a szemünkbe tűnik, milyen területeket fognak át ezek a személyiségek, s ők jelentik a garanciát a súlyponti kérdésekben. Elsősorban gazdasági területen próbálunk ténykedni. Sok munkakört, munkacsoportot érint ez a tevékenység. Úgy gondoljuk, hogy Németországban szimpóziumokat, különböző megbeszéléseket tartunk, csoportokat tudunk működtetni gazdasági témákkal, illetve ilyen irányú rendezvényekkel, ahol a keretfeltételek kerülnek megbeszélésre a magyarországi beruházásokat illetően. Nem a minisztériumok, miniszterek szövege, ami érdekel bennünket, hanem a gyakorlati dolgok. Nagyon fontos nekünk a mezőgazdaság. Magyarországon jó lenne egy modern szövetkezeti rendszert létrehozni. Tudom, ez a szó negatív kicsengésű. De én modern szövetkezetre gondolok, vásárlási, ill. értékesítési szövetkezetre, és hogy minden községnek legyen egy ilyen szövetkezeti bankja, ahol a gazdálkodó szert tud tenni bizonyos pénzre. Nagyon fontos terület lesz majd a jogi kiegyenlítés az Európa Unió jogrendszere szerint. Én nagyon örülök, hogy sikerült megnyernünk alelnöknek dr. Georg Brunner professzort. Budapesten született és a kölni egyetemen a keleti jog professzora. Magyarországi szakemberekkel, minisztériumokkal szimpóziumot fogunk rendezni a jogrendszerek kompatibilitásáról. De az is szóba kerülhet, hogyan lehetne elérni, hogy ne mindig Budapesten szülessenek a döntések. Budapest nélkül is nagyobb teret nyerjen az ember egyes tevékenységekhez. Úgy gondoljuk, német cégek, illetve beruházók kérdéseit is fel tudjuk mérni, utána pedig összeállíthatunk egy magyarországi utat a gazdasági kamarával együtt, nem pedig úgy, hogy először megszervezünk egy utat. Sok lehetőséget látunk például a bor értékesítése területén, de nincsenek meg a megfelelő személyi kapcsolatok. Ezen felül egy átfogó, időszerű Németország-képet szeretnénk közvetíteni, és ellenirányban Magyarországról.És milyen ez a kép? Milyen pécsi vagy régiós kép alakult ki Önben öt év alatt? - Németországban egy eléggé elmosódott Magyarország-kép él, azokat a keveseket kivéve, akik jártak már itt. Nagyon kevesen ismerik Magyarországot. Éppen ezért nagyon fontos, hogy Stuttgartban létezik a kulturális intézet, s remélem,a jövőben is megmarad. A másik része a kérdésnek személy szerint engem illet. Rendkívül jelentős változások történtek. 1988 november 7-én szálltam ki a repülőgépből Budapesten. Nemzeti ünnep volt, az utolsó októberi forradalmi ünnep. A következő évben már az 56-os forradalmat ünnepelték. És ez idő alatt megváltoztak a politikai struktúrák. Nagyon pozitív irányban történtek a változások, demokratikus pluralista struktúra jött létre. Nehézségek abban rejlenek, hogy a gazdaság egy központi tervgazdálkodás alapján működött, s most piacgazdasági szisztémára kell átállni. És ezt egy olyan időszakban kell megtenni, amikor a rubelelszámolású rendszer már teljességgel megszűnt, és az új piacokat nagyon kemény konkurenciaharccal lehet megszerezni. S ha most az új szövetségi tartományban szerzett tapasztalataimat nézem, ahol nagyon jelentős összegű invesztíció történt, akkor a magyarországi körülményeket nem látom annyira negatívnak. Nagyszámú itt a német kisebbség - Az Ön megítélése szerint, a magyaroknak milyen a Németország-ismerete ? - Ha Délnyugat-Magyarországon nézzük ezt a kérdést, akkor differenciáltan lehet közelítenünk. Nagyszámú itt a német kisebbség, akik természetesen rokoni szálakon kötődnek Baden-Württemberghez. Az ő Németország-képük természetesen a déli Németország által meghatározott. Németország persze sokkal nagyobb, ill. az ország tevékenysége sem korlátozható Baden-Württembergre, ill. Bajorországra. Ott van a hamburgi kikötő, egy olyan város, amely most az új tartományok csatlakozásával további nagy hátteret, nagy lökést kapott. Vagy a bankvárosok - Düsseldorf, Frankfurt -, az autótermelés, a gyönyörű tájaink. S az emberek is természetesen különbözők. Segíteni az államközi kapcsolatokat Mi azzal a gondolattal indítottuk a társaságot, hogy a déli vidéken keresztül, ahol az összeköttetési szálak megvannak, modern Németország-képet közvetítsünk. Még egy megjegyzést kell tennem: nem akarjuk, nem is tudjuk az állam ilyen irányú tevékenységét felváltani. Az államközi tevékenységeket kiegészíteni, alátámasztani, segíteni azonban igen. És mindazokkal együtt dolgozni, akik hasonló célokat követnek. De mint említettem, súlyponti kérdés az elkövetkezendő években mindenképpen a gazdaság lesz, belenőni az európai belpiacba, és ha mindezeket már elértük, akkor nagyon sokat tudunk áldozni kultúrára is. A múlt évben sor került a Magyar-Német Filozófiai Társaság megalapítására személyes kapcsolataimon keresztül. Most lehetővé vált, hogy a társaság első ülését követően a másodikra kerüljön sor Németországban, mégpedig a partnervárosban, Fellbachban. És hasonló formában lehetővé válik egy kiállítás megrendezése az első középkori magyar egyetemről, amit a mai katedrális mögött ástak ki. Még nem tudom pontosan, hol lesz a kiállítás, valószínűleg Stuttgart környékén. Lombosi Jenő Theodor Zeus Fotó: Müller Futnak a képek Oly régóta vártunk már egy igazi, tőrőlmetszett filmvígjátékra, hogy most, midőn megérkezett, nem tudom türtőztetni a tollamat, s rögtön kijelentem: a Méregzsák kitűnő film! Rendezője, Stephen Frears már eddig is készített három figyelemre méltó művet: Az én szép kis mosodám a mai angol fáradalom feszültségeit ábrázolta, a Veszedelmes viszonyok izgalmasan mai értelmezését adta az ismert 18. századi regénynek, a Mondvacsinált hős, a művész hollywoodi kiruccanásának gyümölcs pedig a népszerű mozi egyéni, hamis mítoszoktól mentes megvalósítására tett kísérletet. Ezek után várható volt egy „nagy dobás”. A Méregzsák (The Snapper) azonban annyira jók, hogy felülmúl minden várakozást. Ehhez azonban, úgy vélem, a rendezőnek haza kellett térnie Európába. A Méregzsák angol film. Pontosabban ír: katolikus dublini munkáskörnyezetben játszódik, ír színészek alakítják a szerepeket (érdekes arcok és szikrázó tehetségek), de a produkció angol, s a BBC televízió adta hozzá a pénzt. A remek forgatókönyv Roddy Doyle eredeti tehetségét dicséri, akinek irodalmi sikereit már nemcsak a „zöld szigeten” jegyzik. A film szereplői egyszerű melósok. Nem művelt emberek, s bizony az erény bajnokainak sem nevezhetők. Szabadszájúak, szókimondók, gyakran felöntenek a garatra, esténként, mi tagadás, nem színházba járnak vagy fogadásokra, hanem beülnek a kocsmába „egy pofa sörre”, amiből persze rendszerint több korsó barna sör lesz, aztán hangoskodnak, nyüzsögnek, a kezük is eljár néha, egyszóval élik az életüket. A film, azt hiszem, szociológiai szempontból is kiváló. Minden kockája hiteles. A realista eszközökkel elmesélt történet hősei a Curley-család tagjai: apa, anya, hat gyerek plusz egy tarka kutya. S azzal kezdődik a dolog, hogy a nagylány, Sharon, bejelenti: terhes. Férje persze sehol, sőt egyelőre azt sem hajlandó elárulni, ki volt a csábító. Majd kitudódik, nem kis meglepetést okozva, ám ez valójában mellékes, mert a film nem erről szól. Azt a folyamatot meséli el, hallatlanul gondos lélekrajzzal, aminek során a családot ért szégyen előbb beletörődéssé, majd megbékéléssé, aztán örömteli várakozássá lényegül át. És végül Sharon apja, aki eddig soha nem tudott jelen lenni gyermekei születésekor, mert mindig dolgoznia kellett, most lázas türelmetlenséggel várja a szülőszoba előtt unokája világra jöttét. Hogy azután az újszülött első szopásával egyidőben maga is felhajtsa már régóta esedékes bamasörét. És a kis jövevényt befogadja a család, a meglévő hat gyerek mellé hetediknek. A hetes, mint tudjuk, meseszám. A Méregzsák azonban nem mese, csak a maga harsányan vérbő, bumfordi bájával olyan szép és természetes, mintha egy tündéri-realista mese volna. Pedig varázslók nincsenek benne, igaz, csoda, az van: születésnek hívják. Egyszóval ez egy kedves tenyerestalpas és áradóan kacagtató vígjáték. Egy nagyon hétköznapi komédia! De épp ezért tud pátosz, ünnepélyesség nélkül, keresetlen közvetlenséggel szólni arról, amit egyébként csak olyan fennkölt kifejezésekkel lehetne körülírni, mint szeretet, megbocsátás, családi összetartozás. No és, ki ne felejtsem, emberség. De a Méregzsák hősei nem használnak ilyen nagy szavakat. A film, egyéb erényei mellett, ezért is olyan jó. Szereplői egyszerűen csak élnek, s olykor ez mindennél többet jelent. Nagy Imre Egy felemelően hétköznapi komédia új Dunántúli napló 3 A közeljövőben elkészül Sásd határában a Baranya-csatorna korszerűsítése. A kivitelező a Pécsi Építő Kft. Fotó: Müller A. Menedzserképzés felsőfokon Ünnepélyes keretek között nyitotta meg tegnap délelőtt dr. Rekettye Gábor docens, a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának dékánja azt a menedzserkurzust, amely két évvel ezelőtt indult be először Pécsett posztgraduális képzésként. Mint a dékán elmondta, olyan embereket várnak erre a kurzusra, akik már rendelkeznek valamilyen diplomával, hiszen a társadalomban igény van arra, hogy az életpálya ne legyen egyirányú, szükséges lehet a váltás. A világ jelentős üzletembereinek életútja is azt mutatja, hogy nem közgazdasági jellegű diplomát szereztek először. Igény van olyan ismeretekre, amelyek nélkül ebben a gazdasági életben nem tudnak boldogulni. Ez olyan oktatási forma, amely a fejlett nyugati társadalmakban már jól ismert. A magyar gazdaságban is helye van az ilyen végzettséggel bíró szakembereknek, azokon felül, akiket az egyetemek a hagyományos képzési formáikkal bocsátanak ki. A két évvel ezelőtt indított menedzserképzés népszerűnek bizonyult, hiszen míg az első két évben százan-százan, most több, mint százötvenen jelentkeztek, szinte az egész országból. A képzés minimum kétéves, az elsőben a hallgatók alapozó képzésben vesznek részt, a második évben pedig szakosodhatnak. A kurzuson megszerezhető az MBA-diploma, amelyet az egész világon elismernek, melyhez azonban bizonyos szintű nyelvismeret is szükséges. Dr. Rekettye Gábor elmondta, hogy a Közgazdaságtudományi Kar nagyon sokat fejlődött az elmúlt években azután, hogy beindultak Magyarországon a társadalmi, gazdasági változások. Az oktatók jelentős része rendelkezik azokkal az ismeretekkel, amelyek megfelelnek a piacgazdasági körülményekre való felkészítés feltételeinek, hiszen az oktatók jó részének lehetősége volt az elmúlt években külföldön kutatni, tanulmányokat folytatni. Az utóbbi három évben csak Angliában több, mint harminc oktató képezte magát, közülük többen oktattak is az Egyesült Államokban és más fejlett országokban. Cs. L. A Pécsi Rádió hétvégi műsoraiból A szombat délelőtt a „Jó pihenést” című magazinműsort ezúttal Kovács Imre szerkeszti és a következőkkel ajánlja az Új Dunántúli Napló olvasói figyelmébe. Akik valaha valamikor mindennapi fűszerünk, a paprika rontásához nyúltak, az aljasság aljáig jutottak. Az immáron szomorú módon országos „helyzet” közepette a Pécsi Rádió hétvégi magazinja megnyugtató látogatásra indult a Mecsek Füszért pécsi raktárába. Beszámolunk a Magyar-Lengyel Baráti Táraság nagykanizsai látogatásáról, és a finn családok családok életéről. Somogyi munkatársunk jegyzetében arról elmélkedik, amiről a héten hallott: egynémely határállomásunknál életbe lép a „bizalmi átlépés”. A szombat egyik eseménye: „Tubes-Juve Kupa erdei túra” a Mecseken, pénzfizetés mellett, a lerombolt Tubes kilátó újraépítéséért, de hallunk a misinai egykori Kiss József kilátó vesztéről is. A 10 órai hírek után Egy idős úr a szana zúgból. Békéscsabai beszélgetés a Pécsi Nemzeti Színház régi ünnepelt táncos-komikus színészével, Széplaki Endrével, a Pécsi Rádió valaha létezett Gong együttesének tagjával - Galambos György és Tomanek Nándor voltak a társai - és 15 év Pécs, 30 év Békéscsaba után Széplaki akkor lenne boldog igazán, ha a mai pécsi évadnyitóra nem a Szana-zúgból, nyaralójából gondolhatna, dehát ilyen az élet, a Te rongyos élet, amit Bóniként a pécsi teátrumban maga is dalolt... Értékelőállító emberek sokaságára van szükség: ez adhatja a fölemelkedés anyagi és lelki hátterét. Ennek példáit igyekszünk felmutatni - mondja a Vasárnapi Magazin szerkesztője, László Lajos. Garadnay Balázs, a pécsi püspöki énekiskola igazgatója Assziszi Szent Ferenc mának szóló mondanivalójáról beszél. Galambosi László pécsi költő a szép szavak erejéről és hatalmáról vált velünk gondolatokat és elmondja egy versét is. Arról is szót ejtünk, hogy az összefogás, a megértés, a türelem, a kötelességtudat az alapja a közösségi életnek. Akik erről beszélnek, tudják, mit jelent ez, hiszen többgenerációs családban élnek. Négy éves visszatekintő, munka számvetésre kértük meg a kelta kerti Abacs ma Tolna megye székhelyvárosa, Szekszárd polgármesterét, Kocsi Imre Antalt. Témánk: a történelmi belváros értékeinek feltárása és megőrzése. E fél 10-ig tartó program zenei szerkesztője Kovács Attila, fél 10-től 10 óráig dr. Nádor Tamás színes összeállítást hallhatják. Vasárnap délután 3-tól 4-ig ismét a telefonos üzenetközvetítő-kívánságműsor szól a Pécsi Rádióban, a Kovács Imre-Tuczai József műsorvezető-szerkesztő páros szervírozásában. 41