Új Dunántúli Napló, 2014. december (25. évfolyam, 279-303. szám)

2014-12-01 / 279. szám

2 ■HHi JEGYZET Kapjuk megint a hideget már CSAK a hírek szintjén is elegem van a háborúkból, s kicsit kézzelfoghatóbban a hidegtől is irtózom. Monda­nom sem kell, ezek együt­tesét, a hidegháborút sem kultiválom, annál is inkább, mert az „átkosban” átéltem magam is, amikor az egész világ azon izgult, ki és mi­kor nyomja meg az atomtá­madást indító gombot, nem volt felemelőbb érzés az sem, amikor fél Európa bojkottálta a moszkvai, majd a másik fele a Los Angeles-i olimpiát, egy civil baráti találkozót politikai szemben­állás alapján. És most újra elkezdődött, éppen csak gazdasági vonalon turbózták fel a „ki kivel van” társas­játékot. mi, magyarok, azt gondolom, nem pusztulnánk bele, ha kitiltanák az USA-ból a Tibi csokit vagy az Unicumot, s talán az sem rengetné meg a tengerentúli piacot, ha tör­vény állítaná le nálunk a kó­lafogyasztást vagy az ameri­kai filmek vetítését. Az oro­szok viszont bizonyára kicsit nehezebben élik meg az olaj­árak hihetetlen zuhanását, legfőbb exportcikkük elér­téktelenedését, gazdaságuk alapját, azon a fronton, ahol évtizedek óta minden csak felfelé mozgott. Nincs itt még egyértelmű amerikai hatás, másrészt meg az oroszok baja! - mondhatnánk, ám a gazdasági környezetünk kezd megint tipikus óvodás haragszom rád”­vonásokat mutatni, azzal az egyértel­mű üzenettel, hogy ha nem vagy mellettem, akkor nem kapsz a cukorkámból. És ne­künk, a gyengécske kispaj­tásnak megint egyértelműen színt kell vallanunk, olykor saját kárunkra is: a rendszerváltás kapcsán sokan azt hittük, felnőtt vég­re a világ, s mi is felnőttünk a világhoz. Most azonban megint úgy tűnik, hogy csak eltűnt egy időre a cukros bácsi. MÉSZÁROS B­ ENDRE BARANYA Pécs Vajon mit gondol a Nemzet Művésze a város jövőjéről? A Kossuth-dí­­jas építész, dr. Bachman Zoltán, a világörökségi emlékek kialakítója be­szélt arról is, hogy Pécs és az egyetem hol veszí­tette el a közös útvonalat. Folytatjuk a Pécs jövőjével foglalkozó interjúsoroza­tunkat. Mészáros B. Endre - Egyesek szerint válságban van Pécs. Mi volna a kiút? - Egyszerű a város ügye: meg kellene hallgatni az em­bereket, s külön az okos em­bereket is. Ha már a Nemzet Művésze vagyok - és itt jegy­zem meg, hogy természetesen nagyon örülök a címnek ak­kor miért nem lehet megkér­dezni ilyen elismeréssel és 42 évi egyetemi oktatói tapasz­talattal a hátam mögött, hogy helyes irányban halad-e a kul­­túrkormányzatunk? Mert az katasztrofális jövőképet vetít elő a felsőoktatásra s így a vá­ros jövőjére is. Arról nem be­szélve, hogy másutt minden­hol ügyesebben lobbiznak, Győrtől Szegeden át Debrece­nig kutató- és ipari bázisok születnek az egyetemek és a város együttműködéséből. Szóval az a megoldás, hogy nálunk is tudományipart kel­­lene csinálni. Hogy megőriz­zük, itt tartsuk a legjobb fia­tal tudósainkat. Mert azt hi­szem, sokan meglepődnének egy olyan statisztikán, mely megmutatná, hogy Európa nagy kutatóintézeteinek ve­zetői közül hányan szerezték Pécsett a diplomájukat. - Mit ért a kultúrkormányzat hibás útvonalán? - Például azt, hogy a Nem­zet Művésze, a Kossuth-, Liszt- vagy Ybl-díj semmivel sem ekvivalens. Nem lehet a Magyar Tudományos Akadé­mia doktora vagy az egyetemi tanári címhez igazítani, így csak egy tiszteletbeli titulus, egy bizonyos kor fölött sem­mibe nincs beleszólási lehető­sége, holott akik kapják, érté­kes tanácsokkal tudnák seg.­ Rosszul bánunk értékeinkkel Bachman Zoltán „Rá kell vezetni a turistákat a belvárosi emlékekre” teni a kultúrát, a tudományt. Továbbá azt az alapvető lép­tékvesztést, hogy az oktatá­sunk fordítva ül a lovon. Már óvodás kortól leszoktatjuk a gyerekeinket arról, hogy mer­jenek kérdezni. Valójában az teszi fel a kérdést, aki tudja, és az válaszol, aki nem tudja. A tanár kezét lefogó új intéz­kedések pedig tovább rontják a helyzetet. - Építészként milyennek látja a városképet? - Pécs gyönyörű, ez a vá­ros már akkor jól jár, ha nem nyúlnak hozzá. Annak el­lenére is itt tartunk, hogy a politikusaink mindenkor rosszul lobbiztak Pécsért, ez alól talán csak az Aczél-idő­­szak a kivétel. Ugyanakkor észre kell venni az alapvető érdekeinket. Ez egy mediter­rán város, mondjuk, de ezért tenni kellene. Bejártam egész Európát, s bátran kijelenthe­tem, páratlanul szép Pécs, de ezt a csodát rosszul propagál­juk. Hiába hirdetjük, hogy ra­gyogó történeti belvárosunk van, ha nem engedjük oda az autókat. Nem egy ismerősöm van, aki bolyongott egy kicsit, aztán inkább elment Eszéket megnézni. Vagy itt a világ­­örökség, melyért semmit nem tesz a város. A kultúrfővárosi esztendőben még a progra­mok között sem szerepelt. - Vannak konkrét elképzelései, hogy mit kellene tenni? - A belváros déli részén fi­ókszerűen parkolókat kellene létesíteni. Például a Nick-ud­­var alá is bevinni egy terem­garázst. Rá kell vezetni a tu­ristákat az értékekre. Vagy például a Rózsakert környé­kén célszerű lenne egy egyhá­zi science buildinget létrehoz­ni, ahol a katolikus kultúrát két évezrednyi távlatban ku­tathatnák. De megkérdezném azt is, miért nem eleme Pécs az országot átszelő zarándok­úinak? Ha pedig történelem, egyház és kultúra, miért nincs egy passiójátékunk, egy olyan történelmi musicalünk, melyet városi megrendelésre, mondjuk, Lovasi András és Horváth Viktor közösen alkot meg, és állandóan műsoron le­hetne a nyári játékokon? „A világörökség még a kultúrfővárosi év programjaiban sem szerepelt” Vonzó újdonságok kellenek a felsőoktatásban - mi az, hogy tehetséggondozási program, amit most mindenütt szajkóznak? Mi szükség van erre, hiszen egy tanárnak kutya kötelessége a tehetségekkel mi­nél magasabb szinten foglalkoz­ni - vázolta dr. Bachman Zol­tán. - Vagy a másik újdonság, mi az, hogy a legjobb egyetemi oktatói gárda? Az a csúcs, ha valahol sok az akadémikus? Mi­ért, mire jó az? Szerintem sok­kal inkább az kell legyen az ér­tékmérő, ha minél több Junior Prima díjas hallgatónk van. Ak­kor biztos, hogy nemzetközileg is jobban odafigyelnek ránk. Apropó, nemzetköziség! Mo­dern, új ötletek kellenek a kül­földi diákok idecsábításában. Mondok erre egy brazil példát. Ott egy isten háta mögötti egye­temen azt csinálták, hogy kibé­reltek egy hatalmas hajót, és fél éven át a diákság azon élt és lakott, ott zajlottak az oktatá­sok, miközben járták a nagy folyókat és a tengerpartot, meg­ismerve az ország minden egzo­tikumát. Miért ne csinálhat­nánk mi is ilyen oktatást a dél­vidék vagy akár az egész ország tájait bejárva biciklivel, busszal vagy akár vonattal, s előre ki­telepített táborhelyekkel, okta­tókkal? Adósságrendező program: van kiút a csapdából komló Áram- és gázdíjtartozást felhalmozott családok számára hirdetett idén tavasszal tartozás­rendező programot a Családjain­kért Alapítvány az E.ON felké­résére. Ez a program a korábbi hagyományos szolgáltató-ügyfél viszonytól teljesen eltérő. A csa­ládok vállalták, hogy együttmű­ködnek egy számukra egyéni­leg kidolgozott hátralékkezelési terv kialakításában és annak megvalósításában. A program segítségével a 30 és 400 ezer forint közötti tartozásaikat ren­dezik. A programba került komlói családok nemcsak pénzbeli se­gítséget kaptak, de egy képzésen is részt vehettek, és találkozhat­tak a többi érintett családdal is, hogy együtt vitassák meg nehéz­ségeiket, támogassák egymást. Az eddigi tapasztalatokat pénteken összegezték Komlón, a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat épületében. Az esemé­nyen az adósságukat rendezők közül is többen megjelentek. Károlyi Zsuzsanna, az E.ON kommunikációs vezetője a 40 órás tréning végéhez közeledve elmondta, a programban részt vevő családok egymásra és a programban összefogott segítők hálózatára támaszkodva képes­sé váltak arra, hogy hosszú tá­von is megőrizzék az elért ered­ményeket, és ne halmozzanak fel újra tartozásokat. ■ K. E. I. Védőborítás a pécsi szobrokra. Megkezdődött a pécsi köztéri mű­alkotások, szobrok, emlékművek téli védőburkolatának felhelyezése. A Biokom munkatársai a napokban többek között már téliesítették a Barbakán-árokban lévő Ady Endre-szobrot és az Ágoston téri Bányász­emlékművet is (képünkön) 2014. DECEMBER 1., HÉTFŐ TV-AJÁNLÓ Importötlet, kimerítve ha igaz az, hogy nyugati a zene, de keletre tart, akkor kicsit átírva bátran mond­hatjuk: keleti a film, de nyugatra tart. Legalábbis az utóbbi évek tendenciája ez: ha valami újdonság kell, Hollywood Ázsia felé nyúl. Mostanra tényleg ott tar­tunk, hogy ha egy jó ötlettel, egy erős forgatókönyvvel, vagy egy csattanós befeje­zéssel találkozunk, akkor erős a gyanú, hogy való­jában feldolgozást látunk. A ma esti székbeszögező, A tégla a Szigorúan piszkos ügyek Amerikára átszabott változata - de ez nem csök­kenti az élvezeti értékét: a színészek kiválóak, Leonar­do DiCaprio, Matt Damon Jack Nicholsonnal természe­tesen a legjobb formáját hoz­za. A történet kellőképpen szövevényes, a rendőrségbe beépül egy maffiózó, a maf­fiába meg egy rendőr­­ van miért és kiért izgulni. ■ F. Z. (A TÉGLA, VIASAT3,21.00) HÍREK PÉCS KONFERENCIÁN IDÉZIK fel az egy évszázada újjá­szervezett magyar tüzérség történetének legfontosabb eseményeit december 4-én, csütörtökön Pécsett dél­előtt tíz órakor a baranyai kormányhivatal Papnövelde utcai dísztermében. A­­a­­gyar tüzérség a XX. század­ban című időszaki kiállítás aznap délután három óra­kor nyílik a Csontváry Mú­zeumban. (mb) Geresdlak minden eddi­ginél több házat, épületet megmintázva nyitották meg a hétvégén a falu há­rom településrészét bemu­tató mézeskalács-kiállítást a régi iskolában. (mb) MoháCS MÁR LÁTOGATHATÓ a tizenegyedik alkalommal megrendezett Mohácsi Ipar­és Képzőművészeti Szalon a moziban. A zsűri döntése alapján hetven művet láthat a közönség, a bírálók fődíját a dunaszekcsői Oláh János­nak ítélték. (mb) A busók már ezerötszázan mohács Egészen elképesztő módon növekszik az érdeklő­dés a busójárás iránt: a szellemi világörökség részeként nyilván­tartott mohácsi hagyomány év­ről évre több látogatót vonz, de a népszokás megőrzése szem­pontjából ennél is fontosabb, hogy a városban soha nem látott méreteket öltött az aktív közre­működők száma. Idén minden korábbi rekor­dot­­megdöntve ezer maszkos szórakoztatta magát és a közön­séget, jövőre pedig ennél akár félezerrel is többen lehetnek. Ez az alig húszezres lélekszámú város esetében azt jelenti, hogy minden tágabb értelemben vett családból legalább egyvalaki ál­­ készülődnek, is lehetnek arcot vagy más jelmezt ölt - íme, ilyen az igazi, élő hagyomány! A hatalmas részvételi szán­dékot látva a képviselő-testület is újabb busóöltözékek és egyéb kellékek beszerzése mellett kötelezte el magát, amikor leg­utóbbi ülésén elfogadta a busó­járás költségvetését. A keretösz­­szeg húszmillió forint, amiből a programok megszervezése mellett futja majd a maszkosok felszerelésére is. A jövő évi busójárás február 12-én kezdődik, de a fentiek ta­núsága szerint bizony már most nagyon sokan alig várják, hogy végre elűzhessék a még csak ezekben a napokban kopogtató telet. ■ M. B.

Next