Új Dunántúli Napló, 2020. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)

Vasárnap Reggel, 2020-08-08 / 32. szám

fl A HÉT TÉMÁJA Augusztus 5-én lett volna kilencvenéves Neil Alden Armstrong, az első ember, aki a Holdra lépett. Mediaworks-összeállítás WAtÉ Neil Armstrong az Ohio állambeli Wapakoneta városban született. Mérnöki tanulmányait a haditengerészet ösztöndíjával kezdte meg és pilótakiképzést is kapott. 1966- ban a Gemini-8 parancsnokaként járt a világűrben, űrhajójuk elsőként kapcsolódott össze másik űrtárggyal, egy erre alkalmassá tett hordozórakétával. A dokkolás után az űrhajó egyik hajtóműve meghibásodott, de Armstrong úrrá lett a helyzeten, így a küldetés nem fulladt tragédiába. 1968- ban ismét életveszélyes helyzetbe került, amikor egy holdmodulhoz hasonló szerkezettel végzett próbarepülés során tűz miatt katapultálnia kellett, de ezt a kalandot is ép bőrrel úszta meg. A rendkívüli helyzetekben tanúsított lélekjelenlétének nagy szerepe volt abban, hogy őt választották a holdra szállást végrehajtó Apollo-11 űrhajó parancsnokának. Az amerikaiakat heves vágy fűtötte, hogy „visszavágjanak” a szovjeteknek, mert azok lőtték fel az első műholdat és szovjet volt az első űrhajós is, a szovjet propagandagépezet pedig alaposan kihasználta a lehetőséget a kommunizmus felsőbbrendűségének bizonyítására. John Kennedy elnök 1961-ben bejelentette, hogy az Egyesült Államok az évtized végéig embert juttat a Holdra, s a program megvalósítása érdekében óriási erőforrásokat mozgósítottak. A Mercury-, majd a Geminiprogram után beindították az Apollo-szakaszt, a háromszemélyes űrhajócsaláddal a holdra szálló egységet, a holdkompot tesztelték. A 10-es számú Apollo már a Hold közelében tesztelte a holdra szállást, a manővert élesben az Apollo-11-nek kellett végrehajtania. Az Apollo-11 1969. július 16-án, 14 óra 34 perckor indult el fedélzetén Neil Armstrong parancsnokkal, Michael Collins és Edwin E. Aldrich űrhajóssal a Hold és a történelem felé. A parancsnoki kabin, a műszaki egység és a holdkomp egy száz méternél is magasabb Saturn-V hordozórakéta orrában kapott helyet. Az űrhajó két és fél órát keringett a Föld körül, majd a Hold felé vezető pályára állították és washingtoni idő szerint július 19-én 22 óra 49 perckor pályára állt a Hold körül. Armstrong és Aldrich 20-án átszállt a Sas (Eagle) névre keresztelt holdkompra és megkezdte a holdra szállást. A művelet majdnem meghiúsult, mert a landolásra a Nyugalom Tengerének nevezett, a Földről síknak tűnő tájat szemelték ki, közelebbről azonban kiderült, hogy azt kövek és kráterfalak teszik veszélyessé. Már csaknem elfogyott a kétpercnyi manőverezésre elegendő üzemanyag, amikor végre alkalmas helyet találtak és jelenthették a houstoni irányító központnak. A Sas leszállt. Július 20-án este 10 óra 56 perckor (magyar idő szerint 21-én 3 óra 56 perckor) lépett Neil Armstrong személyében az első ember idegen égitest felszínére, s elhangzott a híres mondat: „Kis lépés egy embernek, nagy ugrás az emberiségnek.” Húsz perccel később Aldrich is csatlakozott, a két űrhajós kitűzte az amerikai zászlót, talajmintát vettek, elhelyeztek néhány műszert, egy ottlétüket megörökítő táblát és emlékérmeket az elhunyt asztronauták emlékére. A Hold felszínén, a holdkompon kívül töltött két és fél óra nagyobb részében csak sétálgattak, futkároztak és ugrándoztak. A holdkomp július 21-én 17 óra 54 perckor sikeresen felszállt és összekapcsolódott az anyaűrhajóval. Az Apollo-11 legénysége július 24-én a Hawaii-szigetek közelében landolt a Csendes-óceánon. A Hornet anyahajó fedélzetén Richard Nixon amerikai elnök várta őket, de a hősöket azonnal biológiai védőruhába öltöztették és Armstrongot elhalmozták az elismerésekkel, megkapta a legmagasabb amerikai kitüntetést, az Elnöki Szabadság-érdemrendet is. Még két évig a NASA tanácsadójaként dolgozott, majd 1979-ig a Cincinnati Egyetemen oktatott, 1982- től egy évtizeden át egy vállalkozást vezetett, 1986-ban a Columbia űrrepülőgép balesetét kivizsgáló bizottság alelnöke volt. A történelem egyik leghíresebb űrhajósa élete végéig szerény ember maradt, kerülte a reflektorfényt, interjút csak ritkán adott, telefonját titkoskaranténba zárták, hogy az esetleges holdi baktériumokat izolálják. Augusztus 12- én „szabadultak”, miután kiderült, hogy a Holdon nincs élet. Amikor később megkérdezték Armstrongot, milyen totta. 2010-ben mégis a nyilvánosság elé lépett, az amerikai űrprogram költségvetésének megkurtítása ellen emelte fel szavát a kongresszus előtt tanúskodva. Hivatalos életrajza 2005-ben jelent meg, ebből 2018-ban film is készült Ryan Gosling főszereplésével, Damien Chazelle rendezésében. Neil Armstrong 2012. augusztus 25-én, szívműtét utáni komplikációkban halt meg, a hír bejelentése után Barack Obama elnök a legnagyobb amerikai hősök egyikeként búcsúzott tőle, volt a Holdon, szokásos szűkszavúságával azt válaszolta: „Érdekes hely, ajánlom”. A holdra szállásnak 528 millió ember lehetett szemtanúja az egyenes tévéközvetítésnek köszönhetően. Titkosította a telefonszámát Houstonban a leszállás előtt az égig ért az aggodalom Fotó: MW Vádak és ellenérvek - a szkeptikusok meggyőzhetetlenek A szkeptikusok általában a következőket szokták felhozni a holdra szállás hiteltelenítésére: 1. Az első vád szerint a NASA nem gondolta kellőképpen át az eseményről forgatott filmet, így azt is elfelejtették, hogy a Holdon nem fúj a szél - a kitűzött amerikai zászló mégis lobogott. 2. Egy másik érv, hogy az állítólag a Holdon készült képeken nem látszanak a csillagok, márpedig ha a Földről látszanak, akkor az a minimum, hogy a Holdról is látszani fognak. A hivatalos magyarázat szerint az űrhajósok napsütésben végezték a holdsétát, mert még az űrhajósoknak sem árt, ha látják, mit csinálnak, a kamerákat pedig rövid expozíciós időre állították, hogy ne égjenek ki a képek, így természetes, hogy a csillagok sem látszanak. 3. Azt is fel szokták róni az űrhajósoknak, hogy még élnek: az Apollo-missziók űrhajósainak ugyanis át kellett kelniük a Van Allen sugárzási övön, ez pedig olyan kozmikus sugárzásnak tette volna ki az űrhajósokat, amelyet a szervezet már nem képes elviselni. A NASA ellenérve erre az, hogy az űrhajósok nem voltak kitéve veszélyes sugárdózisnak, az űrkutatók pedig tudtak a veszélyről, és a misszió indításakor figyelembe is vették a sugárzást. 4. A következő megsemmisítő erejű bizonyíték a maga egyszerűségében tökéletes: ha Neil Armstrong volt az első ember a Holdon, ki vette fel, ahogy a Holdra lép? Az egyértelmű válasz az lenne, hogy egy operatőr. A hivatalos magyarázat persze az, hogy egy direkt erre szolgáló kamerát irányítottak a lépcsőre. 5. Az egyik legérdekesebb ellenérv a Nagy C-elmélet. A képek elemzésekor kiderült, hogy az egyik kövön egy C betű látható. A szkeptikusok szerint egy megjelölt hollywoodi kellékről van szó. Továbbgondolva szerintük mindez egy belsős poén lehet - valaki direkt helyezte el a kövön, hogy megalkossa a „crock” szót (c+rock). A crock egyik jelentése humbug, a magyarázat szerint egy ismeretlen technikus ezzel akarta megüzenni az erre fogékonyaknak, hogy az egész holdra szállás csak egy vicc. Az Apollo-11 háromfős legénysége történelmet írt Fotó: MW 2020. AUGUSZTUS 8., SZOMBAT Ádázan tagadják a Az ötven évvel ezelőtti holdra szállás legádázabb tagadója, Bill Kaysing, aki 1956 és 1963 között az amerikai hajtóműgyártó, a Rocketdyne munkatársaként dolgozott. Kaysing szerint több jel is utal arra, hogy a holdra szállás sosem történt meg. A leszállásról készített videót állítólag Névadóban vették fel, az 51-es körzet pedig adta magát, oda hétköznapi halandókat úgysem engednek be, és ez valószínűleg a közeljövőben sem fog változ holdra lépést n - Kaysing weboldala szerint a holdra szállás díszletei a mai napig ott állnak. Nincs egyedül ezzel a meggyőződésével: a statisztikák szerint az amerikaiak 5-10 százaléka kételkedik benne, hogy minden úgy zajlott le, ahogy a NASA állítja, ugyanígy van ezzel a britek 12 és az olaszok 20 százaléka. A kétely az oroszokban a legerősebb: egy 2018-as felmérés szerint 57 százalékuk gondolja azt, hogy Amerika blöffölt.