Dunántúli Népszava, 1946. május (2. évfolyam, 97-121. szám)
1946-05-01 / 97. szám
ft» twffpfywn fit sxin» Zra I9OQO.CIOO pengd .«Ösztösig telefon«szma: 16- 32. Szerkosztyoejte kiadóhivatal: Herczei-utca 2. szám. »ftc*. május 1. szaöröa kiadóhivatal: Herczei-utca 2. szám. Kiadóhivatal Uiefooszáma: 15-42 GYŐZELMES MÁJUS FELÉ Akiből indultunk el s mélyből, a bányák tárnáiból, ahol örök éjszaka van és robot és ahol minden fekete és sötét-ségbeborult. A bűzös, piszkos üzemekből, gyártelepekről, ahol minden olajos és kormos és ahol a levegő is fekete és nehéz. A szántóföldekről, ahol kőkemény földet tartunk mi, jobbágyok ivadékai. Az irodák, hől, hivatalokból, azok kulisai, akik rosszul tápláltak és cserjevészek voltak. A külvárosok bérkaszárnyáiból, ahol a proletárok milliói éltek és élnek kárbonetos életet, mint a börtönbe zárt rabok. A külvárosokból, ahol minden sivár és csorga és ahol az ínség, örökös veszekedés és pálinka tanyázik Olyan mélyről indultunk el, amilyen mélyről nép és osztály még nem indult el mióta emberekről és társadalmakról szól a történelem. Életünk a szakadabian munkában, éhségben és sötétségben tett ek hiába volt jólét, bőség és napfényes az ég A munka jutalma a nyomor, az éhség volt Ebben az időben, a XVIII. és XIX. században az volt a jelszó: „gazdagodjatok, mindegy hogy hogyan és mindegy hogy kin!". Ebben az időben rakták le az ipari nagyvagyonok alapjait amely évrőlévr© növekedett, miként a kisüzemből nagy gyár lett és miként néptelenedtek el a bérkaszárnyák és sűrűsödtek a temetőben a keresztek. A diadalmaskodó harmadik rend kapitalistái orgiát ültek és halmozódtak a nagy vagyonok és növekedett az éhség- a nyomorúság. A ki nem fizetett munkabérek, a vér, könny és verejték napról-napra növekedett Valamit tenni kellett mert mérhetetlen volt a szenvedés és az szörnyű igazságtalanság. Becsületes gondolkodók, a dolgozó nép barátai, írók és költők szépeket írtak és a nagy nyomorúság kellős közepén utópisztikusan szép álomról álmodoztak A szenvedés és nyomor azonban tovább növekedett. Lázadások, néprombolások, polgárháborúk és forradalmak nyomán , szüntelen véráldó, ami nyomán végre megszületett a világ számára a legjobban kifejezhető jelszó: „Világ proletárjai egyesüljetek!" És ennek jegyében osztályok és népek, országok és világrészek tolták előre a XIX—XX. század óramutatóját, hogy a sokat szenvedett, mérhetetlen nyomorúságban élt dolgozó nép elérkezhessek egyszer az élet napjó-korektv jólét és emberiesség birodalmába. Májusok, harcos, történelmi májusok. Nemcsak egy nemzedéké és egy népé, hanem egy egész világé vagytok. Országhatárok omlottak le, mert a dolgozó nép sorsa és egymásra, utaltsága közös volt. Egy volt az életünk, a magyar dolgozó nép élete és sorsa az egész világ összes dolgozó -? Ezért lett a május nemcsak Magyarországon, hangszriépész volt ugyon a munkás és a munka harcos napja. A történelem távlántából nézve falé®-tálé a légy szebb és legnagyra éjtett az irt»dulás volt, amikor egy közön vágyból, közös akaratiból programút és harc lett. Miért és ki ellen? Az ipari rabszolgaságban élő munkások kenyeréért és a szabad emberek társadalmáért. A tőke ellen, amely emberi könny, vér és verejtékből arany hullahegyeket épített. Kezdetben volt 18—20 órás munkaidő, a látástól vakulásil a robot és mégis az örökös éhség bizonytalansága Rövidebb munkaidőt akartunk, becsületes bánásmódot, emberséges életet és biztonságot a munkanélküliség szörnyű réme ellen. A harc közepette nem hagytuk, hogy meghonosuljon a törtfendén a legborzalmasabb Abdern jobbágyrendszere. Évtizedekig kűlő®,feltön Itel- szigeteken folyt a harc. A ka-pitalizmus kényszerrel játszott és más nemzeteik munkásaiva is sztrájktörőivel akarta letörni a munkások becsületes faarcát És jött a nagy találkozás, egyszer fa nagy összefogás, a nemzetközi munkásmozgalom megalakulása. Ekkor tört meg a tőke nemzeti és nemzertközi csalhatatlanságának ereje. És megindult a II. menet Párissal végig az egész világon a ham« és győztes áthatóik sorsa « szod&Uz-A közös ráfuái és akaratból harc lett, keméssy és kérlelhetetlen harc, ás egy napon elnémultak a gyárak és üzemek kűriét, « szántóföldeken elnémult a fallat sóhaja és a mantók kivonattak a harc igazi Egy «maberöltővel ezelőtt, ki..•?. volt még a nutely Brányfcnai nötst évről~évre a nyomor, • nearedés és a szocializme» igazságainak tudományosraalapozása. Az ösztönös érzelmeik öntudatos szolidaritássá váltak, bio gazdiágbavetett hit legyőzi* a félelmet, a gyávaságot és butaságot, és a vortkvé sereg azóta szünlen harcban áll föld alatt és a Midlett Elevin, élő történlem esz, amelyről egyszer századok, békés strüulok sokat fognak írni, a mamásmozgalom indulásáról és hősi korszakáról Semmiféle diktáltok* császár és uralkodó asaihatatlanság* Iner vsgít itt, a négi borondkói világnézetet felforgató koTVsztllók is walk rövid életűekvoltak mint a tiszavirág és a szappan-i imuvr VAV vy de napok és hetek alatt, mint a meteor csillogására mindenki felfigyelt a három nyolcas jelszavára és a kötelező, törvényes muntkászvédelem követelésére. Kevesen vették észre, hogy egyszer ez az indulás mozg©lóerejévé fog válni a fejlődésnek és ennek jegyében kemény harcok fognak megszületni. Indulásában lebecsülték, később mindenkinek tudomásul kellett venni, hogy az osztályok harca és a szocializmus megvalósításáért folytatott küzdelem olyan szükségszerű, mint a levegő, és mi büszkén elmondhatjuk, hogy a szüntelen harcok alatt váltunk rabszolgákból emberekké, a termelés gépezetéből a termelés tényezőivé. Nem vagyunk most már egy világ gépalkatrésze, hanem magunk vagyunk a világ. Kiverekedtük magunknak a helyünket abban a társadalomban, amely csak árunak akar bennünket látni és használni. Kiverekedtük magunknak azt a jogunkat, hogy ne csak számoljanak velünk, hanem vegyék tudomásul, hogy mindennek alapja a munka,amely csodát tud művelni. A társadalom és a vitág legelső és legfontosabb teendője nem lehet más, mint a m munka és munkás védelme és megbecsülése. Új színt adtunk az emberiség további küzdelméhez, új igazságokkal gazdagítottuk a tökéletesebb, emberibb gazdaságiés társadalmi rendért küzdők hrecos táborit. Legyőztetik hazug apostolokat és államrendszereket. A történelem ezután nemróluk, hanem rólunk fog szólani, a munka és a munkás hősére. Világesemények és történéseik szereplői és hősei lettünk, és leszünk ezután, akik egy új világ megteremtésének várományosai vagyunk- Mártírok ezreit, százezreit és millióit adták, akik a hóhérok kezétől vértanúhalált haltak a nagy igazságért A kiöntött vér mindig és újból megtemékenyítette a földet Hiába sajátították ki igazságainkat, hiába hambították meg a szocializmust, hiába öltöztették be a boraóicokat barna, fekete és zöld ruhába hiába lendült át a kapitalizmus a szabad lberalizmus világából az anpcharata fasizmusba. A dolgozó népek serege nőtt, a harc kiszélesedett és a szüntelen vereségeik után győ zelnek jöttek sorra. Értse meg a magyar nép és e világ, a harc most már nemcsak is a munkásosztályért magáért folyik, hanem a népekért és a nemzetekért, és az egész világ szabadságáért. Háborúk ellen a békéért, a munka nélkül jól élők ellen a dolgozók világáért. A magyar májusoknak mély és nagy tradíciójuk van, véres történelmi tradíciók Sokat köszönhet az új magyar demokráca azoknak a májusotok, ameelyek több mint egy emberöltővel ezelőtt tűzték a demokráciának és a szocializmusnak követeléseit, zászlójukra Magyarországon. Kitaszítottak volsunk, „hazátlan bitangok", vad magyar dolgozók, munkások, parasztok és értelmiségiek, akik gazdaggá tettük ezt az országot anélkül, hogy magunk valaha éreztük, s volna ennek a gazdagságnak jussát A harc nem volt hiábavaló, a tegnap kitaszítottak, hazaárulok ma az országot jelentik, a népet, és a magyar nemzetet, akik egy szörnyű háború után újjá fogják építeni nemcsak fizikai, hanem lelki értelemben is ezt, a sokat szenvedett országot. Üdvözlünk Téged, Májas!, aki most már nemcsak a munka, hanem a szabadság ünnepe is vagy. Új hitet, új erőt merítünk a további harcok felé. Szakítani akarunk a múlttal, ennek minden beteges szellemi megnyilatkozásával. Ez a harc lesz azonban a végső, és ezért mondjuk mi, hogy ütünk, mely nagyon mélyről indult el, halad a diadalmas p||g| IfcttaljHftlKMieM ||(|» irta: MAROSÉN GYÖRGY A M^^V^SZ^LAd __ ENDRE örüljön ma minden kiincses többi, Van még, aki magyar földön szabad, Mert a Tavaszt nem tudták megkötözni S a Május mégis tr, Izgat, beszél. A Május fr. „IM nyugszik"-fái ^most írja Sírjukra tán, kik oly bizakodók, Erre a regatálosabb sírra. Kit őrizni nem akad porkoláb. A Május izgat csupa verőfénnyel S úgy ágyazza, készíti a Jövőt, Száz hazugság száz hazug törvénnyel Hogy utána hasztalanul jöhet. Május beszél és nekünk most amit mond Rendőrileg, injfflmig nem tiltható*. Virágozz fa és nőjj hegynyíre kis domb S dolgok, ti, Igazságot tegyetek. Szabad Május sszabad ás szánt tömegre Virágok alatt csókálózzatok, V Reátok vár ez ország Hiszekegyre, Szabadítsatok s bölcsen higyjetek. Bölcsen higyjetek, de kemény ököllel S tömlöcök mellett úti kőtörök Úgy tűrjetek, hogy aki követ, tördel, Terhel gonosz fejet és korszakot. ,-róljön ma minden bilincses többi. Van még, aki magyar földön szabad, Mert a Tavaszt nem tudták megkötözni