A belsősomogyi egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1878. október 14.
lemkéje is, utasítják vissza itt az iskolai közfelügyelőséget, ott a lelkész-vizsgát pár óráig tartó kérdnökséget, itt az emegyei jegyzőséget, ott a consistoriális tagságot, elmaradoznak a legkülönbözőbb ürügyek alatt egyházmegyei gyűléseinkről, nem jelennek meg a kiküldetésekben, nem intézkednek a reájuk néző teendőkben, tanítók a 2—3 hóig tartott szünetek beálltával kérnek, s még ha kérnének?! csak vesznek maguknak hetekre távozhatást tanodájuktól igénybe ; s midőn e számos bajainkat, laza egyházi életünket orvosolni hivatott teendők előkészítésére kinevezett bizottságok csakkönyveinkben élnek, hús és vér nélkül; sőt megtörténik az is, hogy nem csupán félreértés, vagy tudatlanságból tényleg, de hivatalos levélben előre kimondottan tagadtatik meg fenálló határozataink iránti engedelmesség, sőt az esperesnek törvényszabta eljárása sajtólag biráltatik el az ellenszegülő fél által. Egyszóval midőn a jót elvéve, sőt keresve, visszautasittatik, nem mondom a gonosz, de az annak megfelelő kötelesség is, mely a legelemibb jogelméletnek is követelménye ; midőn a mindnyájunk közjavát, jogát védő közügy és így saját legegyénibb érdekünkben is egy kiválólag, sőt kizárólag erkölcsi testület tagjai, a morális kötelesség érzetének hiányát oly szembeszökőleg tanúsítják, oly állapot ez t. közgyűlés, mely nemcsak az egyházi önkormányzatot teszi üdvtelenné, sőt további elfajulásában lehetetlenné, hanem egyenesen egyházi életünket fenyegeti, s mely — fájdalom — nemcsak a mi egyházmegyénkben mutatkozó krónikus baj, életképtelenségi symptoma miatt a közokt. minister egyik legtekintélyesebb magas állású tisztviselője — bizonnyára szélesebb körből szerzett tapasztalatai alapján — a kerületi gyűlésen nyíltan és hangosan „perent"-ot kiáltott a prot. önkormányzat, mint teljesen haszonvehetetlenre, hanem ami miatt, mint e kerületi jegyzőkönyveink számos feljajdulásai tanúsítják, a fejsze a prot. autonómiák immár gyökerére is vettetett, s mely ellen, miután prófétai szavam, melylyel az alvókat fölébreszthetném, a harsonám, melylyel a halottakat feltámaszthatnám, nincs; a t. közgyűlés legbehatóbb bölcs intézkedését kell elsősorban kikérnem. E zsibbadt helyzet, — hogy ne mondjam -- kórállapot féltés©Járása után, melyből megnyugtató gázként tűnik ki a kaposvári lelkészi kör azon indítványa, mely e megyénkben közgyűlésileg javasolja a lelkészi köröket, melyek hivatva volnának az egyházi közéletet felüdíteni, berendezni ; továbbá a múlt hóban Darányban, néhány gyülekezetben szervezkedett műének-egylet által rendezett egyházi énekverseny, mely értesülésem szerint, a jelen voltak kedélyébe mély nyomokat vésve, kecsegtető kilátást nyújt arra, hogy míg egyházmegyénk a több, mint 10 évvel ezelőtt már megpendített összhang-