Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Zsoldos Sándor: A diák Babits és osztályfőnöke, Csokonay Zsigmond
Zsoldos S. ■ A diák Babits és osztályfőnöke, Csokonay Zsigmond 67 Zsoldos Sándor A DIÁK BABITS ÉS OSZTÁLYFŐNÖKE, CSOKONAI ZSIGMOND Fejezet egy diák-tanár kapcsolatból A tehetséges emberek - híressé válva, haláluk után - utólag még tehetségesebbnek tűnnek a kortársak szemében, időnként akár túlzásnak is tűnhet amennyi jót elmondanak róluk, s akár természetesnek is tarhatjuk, hogy az „ősmester” emlékezéseiben megszépíti ifjúságát, korábbi életét, ha megerősíteni sem, de általában cáfolni sem tudjuk állításaikat. Babits Mihály számos önmagát minősítő megjegyzésével voltam így, melyekben azt állította magáról, hogy csodagyerek volt, hogy mennyire tisztelték diáktársai, hogy rajongtak erte - már-már megmosolyogtató önbizalom, költői öntudat jelének tűnt időnként. Egyszerűen tudomásul vettem ezeket a kijelentéseket, s egészen addig nem tulajdonítottam neki jelentőséget, míg autentikus dokumentumok alapján nem kezdett föltárulni a korai tevékenysége, különösen a diákkörben. (Volt olyan év, mikor 15 díjat nyert, többször szerepelt a legjobbak között. De már nem egészen 11 éves korában lapszerkesztéssel próbálkozik.) Az alább közlendő levél újabb bizonyítéka lehet a diák Babits kivételes kitüntetett helyzetének, annak, hogy ez valóban így volt, nem csupán emlékezete állította e pozícióba. Aligha volt szokásban, hogy egy tanár még nem végzett tanítványával levelezzen: a diák Babits hosszabb időn át váltott leveleket egykori osztályfőnökével, Csokonay Zsigmondal. A kapcsolat alapjai tisztázatlanok: a figyelem Babitsnak szólt-e kizárólag, vagy rajta keresztül az osztálynak is, ha „megbízásból” tartotta Csokonayval a kapcsolatot. Csokonay Zsigmond volt Babits osztályfőnöke a pécsi cisztercita gimnáziumban (teljes nevén: Zirc-Ciszterci Rend Római Katolikus Főgimnáziuma) az alsó tagozat négy évében, 1893 és 1897 között. Babits egykorú leveleiben többször említi Csokonayt, mint osztálytanárt, minden minősítés nélkül. A későbbiekben mindössze egyszer emlékezik meg róla: a Szabó Lőrinc által lejegyzett önéletrajzában, 1920. november 15-én. „I. gimnáziumban: nagyon jól emlékszem a ciszterciekre, akiket szarkáknak hívtak, mert fehér reverendát és fekete kötényt hordtak. Nagyon imponáltak a tanárok. Ijedős gyermek voltam. Csokonay Zsigmond volt az osztályfőnököm. Egyszer az történt, hogy mikor a legnagyobb komolysággal magyarázott, elkacagtam magamat, de nem őrajta, hanem valami eszembe jutott, és azon. Általában nagyon figyelmetlen voltam, mindig máson járt az eszem. Persze nagyon jó eszem volt, és mindig jól kijöttem. Mondom, elkacagtam magam, és a tanár felhívott, és kérdezte, hogy mit nevetek. Én ebben a pillanat-