Sztálinváros, 1955 (6. évfolyam, 1-103. szám)

1955-01-04 / 1. szám

A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA SZTÁLINVÁROSI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ARA 40 FILLÉR VI. évfolyam, 1­ szám A NÉPEK NEM RATIFIKÁLNAK Megjegyzések egy „pyrrhusi győzelemhez" Valamikor réges-régen, időszámí­­táránk kezdete dőlt vagy két év­századdal élt egy kisázsiai király, akit Pyrrhusnak hívtak. Erős had­serege volt és legyőzi és igába elhatározta, hogy hajtja a büszke Rémát. Egy csatában nagy nehe­­zem sikerült is győznie, a római léniák visszavonultak. De Pyrrhus nem tudta üldözni őket, a győzlem Kérek akkora veszteségeket­­ szenve­dett, hogy alig tudott elvánszorol­­ni a csatatérről­ A történetírók fel­jegyzései szerint a csata után Pyrrhus a következő kijelentést tette. ..Még egy ilyen győzelem és egész hatalmam megsemmisült!“ Azóta az effajta győzelmet — pyrrhasi győzelemnek hívják. Ilyen győzelmet arattak a német fegyveres erő feltámasztásának hí­vei az év utolsó napján a francia k­é­p­v­isel­ő­h­á­zban. Mendes-Fraofe nem lehet büsz­ke a szavazás eredményére. 627 képviselő közöl 287 szavazott bi­­zalm­at neki , vagyis a képviselők kisebbsége­ 259 szavazott ellene, a lobbi tartózkodott. Huszonhét sza­vazatnyi különbség volt mind­össze, huszonhét szavazat döntötte el a párizsi egyezmények becikke­lyezését ... És most? Anglia tory körei elé­gedettek, a lapok Mendes-France dicséretét zengik. De Amerika érzi a győzelem pyrrhusi voltát. A leg­különbözőbb hírszolgálati irodák jelentik: „Washingtonban nem ol­dódott fel a bizalmatlanság Fran­ciaországgal szemben ... A csekély szavazattöbbség kérdésessé teszi az erőfeszítések eredményét . . /' Milyen ostoba is tud lenni a vak erőszak! Görcsösen, vérbebo­­nüt szemmel ragaszkodik saját rögeszméjéhez, veszettül tombol saját, öncélú, őrzőtt hat­almáért. 8 mert érzi, hogy a néptömegek akarata ellen cselekszik, fél, re­tteg a valóságtól, ordít, hogy túlharsog­­ja rettegését, csapkod, hogy meg­nyugtassa magát: ő az erősebb ... A vak erőszak csak a mesterséges és látszólagos számokat meri mele­látni, de retteg kitekinteni a Bour­­bon-palota ablakán a térre, hol ugyanaz a tömeg, ugyanaz a nép­­tenger zúg és hullámzik, melynek akaratából porba hullott XVI. La­jos és Marie-Antoinette feje. Mi­lyen ostobák, akik nem tanultak a történelemből, akik még mindig azt hiszik, ami holmi Metternichck meggyőződése volt! Akik azt hi­szik, hogy a­ népek vannak őértük és nem megfordítva, ők a népe­kért ... „A francia népnek meg­vannak az eszközei, hogy diadalra juttassa a béke ügyét s megvédel­­mezze saját biztonságát“ — hang­zik a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának nyilatko­zata. Mendes-France­­ és az új Wehrmacht hívei tudják, hogy francia nemzetgyűlésben kicsikart a győzelem" szemben áll az egész francia nép akaratával. Francia­­ország népe nem ismerte el és soha nem fogja elismerni a párizsi egyezményeket. Ha az egész nemzet azt mondta hogy ,,nem‘!, — hiábavaló minden mesterkedés és propaganda. A francia nemzet most is és minden pillanatban ezt mondja: — Nem! S vele együtt minden európai nép Még a német is. Az egységes, a szétszakíthatatlan német nép. Ám ratifikáljanak a kormányok, a megfenyegetett és megvesztegetett parlamentek, a szenátusok. A népek nem ratifikálnak. Sztálin­városi Szilveszter A Szilveszter Sztálinvárosban még vidámabb volt, mint a tavalyi, ami­kor a Bartók Béla Kultúrházat fel­avatták. A négy nagy vendéglátó­­ipari üzemben: az Arany Csillagban, a Békében, a Kossuthban és a Fel­­szabadulásban több mint háromezer dolgozó köszöntötte vidáman az új­­esztendőt. Az Arany Csillagban kö­zel 1200-an voltak, két zenekar szórakoztatta a vendégeket. A Béke­­étteremben elsőízben most rendez­tek nóta­totót. Az Arany Csillagban igen sok két-három személyes szil­veszteri tál és sokszáz farsangi fánk fogyott el. A vendéglátóipari üzemek­ben 8 hektó por, közel JOOO palacko­zott csemegebor mellett köszöntötték az újesztendőt. A Bartók Béla Kul­­túrházban is többezren szórakoztak Nagy sikere volt a „Háry János Sztá­­linvárosban”” műsornak, amelyet tombola, pezsgőárverés és malacsor­solás követett. A képzőművészeti­ körben A „Munkácsi Mihály” képzőmű­vészeti kör tagsága az utóbbi időben több tehetséges fiatallal, üzemi dol­gozóval és diákkal gyarapodott. A kör tagjai hetenként rendszeresen összejönnek és művészi irányítás mellett tanulnak rajzolni és festeni Emellett tudásukat szakirodalom alapján tartott vitaesteken bővítik. A harminctagú képzőművészeti kö nemrégiben vándorkiállítás­ anyaga állított össze. A képkiállítás anyagát bemutatják a sztálinvárosi üzemek klubjaiban. A Bartók Béla Kultúr­­ház és a Vasas-klub után a kohászati dolgozók klubjában állították ki ké­peiket. Nemcsak tanulmányokat, de egyesek — mint Sz­oboda Antal — kompozíciókat is készítetenek egyes üzemek, elsősorban a Kohó és a Mar­­linmű életéből. A képzőművészeti kör legjobb rajzolói a választást is a termelési agitációba is belekapcso­lódtak. Megnyílik a sztálinvárosi kohómúzeum A nagyolvasztó kollektívája ked­ves feladatra vállalkozott. Az üzem­­vezetőség épületének egyik második­­emeleti nagytermében múzeumot rendeznek be a nagyolvasztómű épí­téséről, az új üzem és dolgozóinak életéről, munkájáról. A kohómúzeum egyik külön sar­kát foglalja majd el az „őskor", a kohóépítés kezdetéről és építéseiről készített felvételek sora. Majd a fő­falon az első év nevezetesebb esemé­nyei: az első ráfúvást, az els­ő csa­polást, az első önköltségcsökkentő- brigádot stb. mutatják be. A nyers­­vasgyártáshoz szükséges különféle ércfajtákat, s a gyártott vas töret­mintáját vitrinekben állítják ki. Ki­állítják a terem közepén a kohó 1:30 méretű­ kicsinyített mását is működ­tethető gépi felszerelésekkel. „Büsz­keségeink" felirat alatt a kohó szta­hanovistáinak és kiváló dolgozóinak fényképei díszlenek majd. A tárlók és vitrinek csőállványait és kereteit a kohó kollektívája házi­lag készíti el. Gyűjtik már a képeket, újságcikkeket, készítik a feliratokat. A gépészetiek hozzáfogtak a ,,kisko­­hó" elkészítéséhez. Arra számítanak, hogy tavasszal megnyitják az első hazai kohómúzeumot. Az új dolgozókat itt ismertetik meg a kohó történetével. "7í / í ^ lun — ....hu­ ■ lUllU|Hu». ...... . 1955. január 4. Egyesíteni minden ország népeinek erőfeszítéseit a béke és a nemzetközi biztonság érdekébenl G. M. Malenkov elvtárs válaszai Charles E. Shuttnak, a Telenews washingtoni vezetőjének Moszkva, január 1. (TASZSZ) Charles E. Shutt, a Tele­news tele­vízió­­ és filmhíradó r­észvény­társaié ; washingtoni irodájának vezetője az­zal a kéréssel fordult G. M. Malen­­kovhoz, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnökéhez, válaszoljon né­hány kérdésére. Az alábbiakban kö­zöljük Charles E. Shhutt kérdéseit és G .M. Malenkov válaszait. Kérdés: Hogyan lehetne a le­gjob­ban fenntartani a békét országaink között? Válasz: A Szovjetunió és az Ame­rikai Egyesült Államok közötti béke fenntartása mindenekelőtt megkö­veteli, hogy mind a két fél őszintén óhajtsa a békét és arra törekedjék hogy kapcsolataiban abból induljon ki: lehetséges és szükséges a békés együttélés egymással, továbbá abból, hogy figyelembe veszi egymás köl­csönös jogos érdekeit. Ami a Szovjetuniót illeti, a fenti tételektől vezettetve, kész továbbra is minden tőle telhetőt elkövetni Szovjetunió és az Egyesült Államok a tartós és szilárd békés kapcsolatai­nak biztosítása, a fennálló nézetelté­rések rendezése érdekében, feltéte­lezve, hogy az Amerikai Egyesült A kérdést és Nagy Imre elvtárs válaszát a következőkben közöljük: KÉRDÉS: „Hogyan értékeli a je­lenlegi nemzetközi helyzetet és mi a véleménye a különböző társadalmi rendszerű országok közötti békés együttélés megvalósításának kilátá­sairól és ennek hatásáról a világ békéjére?1* VÁLASZ: Az új, 1955-ös esztendő­ben a nemzetközi helyzet fe­lődhet a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélésének to­vábbi kibontakozása irányában, de veszélyes fordulatra is sor kerülhet amely a jövő háború lehetőségét rejti magában. Nem kétséges, hogy a né­met kérdés az, amelynek rendezése elsősorban befolyásolja a nemzetköz helyzet alakulását. A második világháború óta, a bé­keszerető emberiség fokozza erőfe­szítéseit a béke megszilárdítása és a békés együttélés érdekében. A béké­re való törekvésnek állandóan ható tényezője és erőforrása, hogy a Szovjetunióban, Kínában és több más országban, köztük a Magyar Népköztársaságban is, olyan társa­dalmi rendszer valósult meg, amel­­lyel összeegyeztethetetlen a tár­ádó háború, az agresszió politikája. Egy­re nagyobb azoknak a felelős ál­lam­férf­iaknak száma is, akik — bár világnézetük különböző — készek közös erőfeszítéseket tenni a béke­ biztosítására. Közismertek a Szov­jetunió és a szocializmust építő or­szágok vezetőinek a békés együttélés kérdésében történt állásfoglalásai. Kapitalista országok tekintélyes po­litikusai is egyre erőteljesebben áll­nak ki a békés együttélés eszméje mellett, mint például Nehru vagy legutóbb Herriot, a francia parla­mentben, a párizsi egyezmények ra­tifikációs vitájában. Mindezeknek a nyilatkozatoknak, valamint az emberiség mintegy felét Államok részéről is ugyanilyen kész­ség nyilvánul meg. Kérdés: Az ön véleménye szerint mi a legfőbb oka a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti feszültség­nek. Válasz: A Szovjetunió és az Egye­sült Államok közötti viszony feszült­ségének legfőbb oka az, hogy bizo­nyos amerikai körök a revansvágyó nyugatnémet hadsereg feltámasztásá­ra irányuló politikát követnek, fegy­verkezési versenyt folytatnak és amerikai katonai támaszpontok há­lózatát építik ki a Szovjetunió és más békeszerető államok körül, amit nem lehet egyébnek, mint egy új háborúra irányuló előkészületnek te­kinteni Mindenki előtt ismeretes, hogy jelenleg, a londoni és párizsi egyezményeket megkötő nyugati ha­talmak hibájából fokozódik a békét fenyegető veszély és nő a háború veszélye. Hogy ki lehessen küszöbölni a fe­szültséget a Szovjetunió és az Egye­sült Államok viszonyából, szilárd alapot lehessen teremteni országaink békés együttműködésének sikeres fejlesztéséhez, véget kell vetni a né­met militarizmus talpraállítását cél­zó politikának, mert a német mint felölelő béke-világmozgalomnak amely a második világháború után a nemzetközi politika hatalmas, új tényezője lett, az a közös alapja hogy szükséges és lehetséges a bé­kés együttélés a különböző társa­dalmi rendszerű országok között. A békés együttélés elve a gyakorlatban érvényesült az utóbbi évek számos vitás kérdésének megoldásában, így például a koreai és az indokínai há­ború befejezésében, a különböző társadalmi rendszerű országok kö­zötti diplomáciai, gazdasági, kulturá­­lis és sportkapcsolatok fejlődésében ez az elv tette lehetővé Kína és In­dia, a világ két legnépesebb országa viszonyának elmélyülését. Nyilvánvaló azonban, hogy a kü­lönböző társadalmi rendszerek bé­kés együttélése és a német milita­rizmus feltámasztása nem egyeztet­hető össze. Az Egyesült Államok uralkodó körei és más imperialista csoportok Nyugat-Németország fel­fegyverzésével a háborús veszélyt növelik. E fenyegető veszély elhárí­tására jött létre a Szovjetunió ál­tal kezdeményezett moszkvai érte­kezlet, amelyen a részvevő országok biztos utat mutattak a német kér­­dés tárgyalások útján való békés rendezésére és az európai kollektív biztonság megteremtésére. A moszk­vai értekezlet által mutatott úton a béke és a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélé­se megszilárdulhat az egész világon. Ehhez azonban feltétlenül az eddi­gieknél nagyobb r­r­ő­feszítések­re van szükség az új esztendőben. Meg vagyok győződve róla, hogy a két szomszéd ország, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és a Ma­gyar Népköztársaság népeinek és kormányának érdeke a béke biztosí­tásában és a békés együttélés döntő kérdésében azonos. Az ilyen békés együttélés a béke erőinek komoly megszilárdulását jelenti. turizmus már eddig is mérhetetlen nyomorúságot zúdított az emberiség­re, véget kell vetni a fegyverkezési versenynek és annak a politikának, amely katonai támaszpontokkal akarja körülvenni a békeszerető ál­lamokat. Kérdés: Szívesen látna-e ön olyan diplomáciai tárgyalásokat, amelyek célja a távol-keleti nézeteltérések rendezése. Válasz: Igen, üdvözölni kell az érdekelt államok közötti olyan tár­gyalásokat, amelyeknek célja, hogy rendezzék a távol-keleti kérdések egész sorát. A genfi értekezlet ta­pasztalatai, amely értekezleten más hatalmakkal együtt a Kínai Nép­­köztársaság­is részt vett, azt mutat­ják, hogy az ilyen tárgyalások ked­vező eredménnyel járnak. Kérdés: Mi az ön véleménye az atomfegyver nemzetközi ellenőrzésé­nek kérdéséről, és lehetségesnek tartja-e egy sikeres, valamennyi ér­dekelt fél számára elfogadható terv kidolgozását ebben a kérdésben? Válasz: A Szovjetuniónak az atom­fegyver kérdésében elfoglalt állás­pontja jól ismeretes. A Szovjetunió az atomfegyver feltétlen eltiltását, az államok fegyverzetéből való tel­jes kivonását és egy megfelelő egyezmény végrehajtása fölötti szi­gorú nemzetközi ellenőrzés létreho­zását kívánja. Az atomfegyver el­tiltásához és egy atomháború veszé­lyének kiküszöböléséhez a többi­ ál­lamnak nem kevésbbé fűződnek ér­dekei, mint a Szovjetuniónak. Kérdés: Szívesen látna-e ön diplo­máciai tárgyalásokat, amelyek Fran­ciaország, Nagy-Britannia, a Szovjet­unió és az Egyesült Államok kor­mányfőinek tanácskozására vezetné­nek? Válasz: Ezzel kapcsolatban min­denekelőtt meg kell mondani, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország az utóbbi időben min­dent megtesz, hogy kizárja a lehe­tőséget a négy hatalom kormány­fői közötti tanácskozás kérdésének pozitív megoldására. Mint ismeretes, a három nyugati hatalom arra tö­rekszik, hogy külön úton járva old­ja meg a legfontosabb nemzetközi kérdéseket, elsősorban a Német­országra vonatkozó kérdéseket. Va­jon nem világos-e, hogy nem lehet ilyen politikát folytatni és ugyan­akkor illúziókat kelteni a népekben a négy hatalom értekezletére vonat­kozólag. Tehát a dolog lényege az, hogy Franciaország, Nagy-Britannia, Szovjetunió és az Egyesült Államok a kormányfőinek tanácskozását ne ál­­lítsák olyan kérdések valamiféle külön megoldásának ténye elé, amely kérdéseket a négyhatalmi értekez­letnek kell megoldania. Kérdés: Kíván-e ön üzenni valamit az amerikai népnek? Válasz: Az amerikai népnek szívé­lyes üdvözletemet és legjobb újévi kívánságaimat küldöm. Megvan min­den alap arra, hogy fejlődjék és erősödjék a barátság az Amerikai Egyesült Államok 1:1, a Szovjetunió népei között. Az a meggyőződésem, hogy az amerikai nép méltóképpen hozzá fog járulni a népek közötti béke megszilárdításának nagy és ne­mes ügyéhez. Most minden népnek különösen nagy éberséggel kell figyelnie az ag­resszív körök mindennemű próbál­kozásait. Most nincs fontosabb fel­adat, mint egyesíteni minden ország népeinek erőfeszítéseit a béke és a nemzetközi biztonság biztosítása ér­dekében. Nagy Imre elvtársnak, a Minisztertanács elnökének válasza a Jugopress által feltett kérdésre Az újév alkalmából a Jugopress tudósítója azzal a kéréssel fordult Nagy Imre elvtárshoz, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának el­nökéhez, hogy válaszoljon a jelenlegi nemzetközi helyzetről feltett kér­désére.

Next