Sztálinvárosi Hirlap, 1958 (3. évfolyam, 1-102. szám)

1958-01-07 / 1. szám

AZ MSZMP VÁROS! PÁRTBIZOTTSÁG, ÉS A VÁROS! TA/­ÁCS LAPJA ÉVFOLYAM. 1. SZÁM AHA 50 FILLÉR 1958. JANUÁR 7. S. Vasmű termelési 1957 ■ *­­ eredményei: 1958 *d,<Udt A­ z idei újesztendőt a Vasmű me­­lzereiben kiváló munkával és érméssel köszöntötték. A meleg­­nekben ugyanis az új év első­ján is megállás nélkül folyt a velő munka. Vasat, acélt, ára­­, kokszot és vegyi alapanyagokat ít ezen a napon is a Vasmű é­rdekes szembeállítani az 1957-es az idei 1958-as január elsejei iményeket. Akkor az ellenforra­­lm pusztításai után a rendkívül éz szén- és energia­helyzet befo­­d­ta a Vasmű rendes munkáját, it ilyen apanyag gondok nélkül, zavar­talanul dolfroztak az üzemek. (57 január 1-én szovjet szén ér­­­tt és segített átvészelni a súlyos­­ tezet. Az idén január 1-én 122 on magyar szén futott be a Vas­ié, átlagban annyi, mint más köznapokon. z erőmű a sztálinvárosi szü­k­­eten kívül óránként 1,2 m­­­latt áramot adott az országos fo­­sztásra. Nagy szó volt ez az or­­körülmények között. Az idén alacsony ünnepi fogyasztásnak ffelelően is a­valyinak tízszeresét, óránként 1. 20 megawatt áramot adott az országos hálózatba, a másnapokon üzemben lévő hó­­helyett csak egy nagy gép egy­­fejlesztett áramot. Martin acélműben tavaly janu­ 1-én álltak a kemencék, csak­­ raktak be egyet, s 3-án csapol­­ismét. Most az új esztendő első­ján két nagy kemencéből d­adaer kiváló minőségű acélt csapoltak a martinászok, tonnával többet termeltek, t napi előírásuk, kohónál is szembetűnő a két ■­ár 1. közötti különbség Akkor nagyolvasztóból csak 352 tonna iz­ont csapoltak, 1958 január 1-én­­ 72 tonna vasat adott a két óriáskohó. koksztermelő gyárban is mint­­háromszorosa az előző évinek a tani január 1-i koksztermelés, am­i a tavalyi 304 tonna háztar­­koksszal szemben az idén ■ új esztendő első napján közel ezer tonna kokszot (nagyrészt kohókokszot) és a tavalyi ammoniumszulfáton kívül ezúttal már fenolt, piridint és benzolt is adott a kokszoló gyárrészleg. Lényeges különbség a két január 1-e között az is, hogy tavaly sem­mit, az idén 82 vagon árut szállított ki az év első napján a Vasmű. 18 vagon öntödei vasat, 22 vagon iszapszenet a MÁV-nak, 9 vasúti kocsi granulált salakot szállított ki és adott az év első napján az ipar­ T Megalakult a Járási Szövetkezeti és Gazdasági Tanácsadó Bizottság Hétfőn tartotta a városi pártbi­zottság épületében alakuló gyűlését a járási tanács mellett működő Szö­vetkezeti és Gazdasági Tanácsadó Bizottság. A mintegy 20 tagból álló bizott­­ságnak, amelyben aeronómusok, me­zőgazdasági szakemberek, gazdasági vezetők vesznek részt az a feladata, hogy a járás községeiben felmerült mezőgazdasági jellegű kérdések meg­oldásához tanácsokat adjon. A bizottság tagjainak feladata eső­sorban a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek szervezése, a már meglévő szövetkezetek megerősö­désének e’ősegítése az eevé"« pa­­rasztok politika­ és szakmai fe’vi­­lágosítása a kollektív gazdálkodás eredményei­nek széleskörű konkrét propagálása az alacsonyabb típusú termelőszö­vetkezetek felemelése a felsőbb típus felé. A bizottság erélyesen elveti mun­kájában az erőszak alkalmazását, ugyanakkor azonban a meggyőzés m­odern eszközét meg­ragadja, hogy járásunkban minél erőteljeseb­bé váljék a szövetkezeti mozgalom. A járási pártbizottság és a járási tanács mezőgazdasági osztálya részé­ről elhangzott ismertető beszámoló után széleskörű vita indult meg, amelyben a megi­ndulásának felszólalók a bizottság első lépéseiről be­széltek. Az a lelkesedés és aktivitás amel­­­lyel a bizottság tagjai első vélemé­­nyeiket javaslataikat elmondották, sokat ígérő biztosítéka annak hogy ez a tanácsadó testület m­egi majd elvégezni eredményesen komoly fel­adatát. Meortf latinnak a roham ár n­­omi­­malisánál A Vörös Csillag Férfiruhagyár sztálinvárosi üzemében választották meg az első vasárnap végleg-­i üzemi bizottságot. A 833 sz­ámlát foglalkoztató üzem héttagú üzemi bizottságot választott Azért vasár­nap tartották az üj választást, hogy a két műszakban dolgozó üzem dol­gozói képviseltethessék magukat. Az üzemi bizottság fő feladatává tették­ a dolgozók jogos igényeinek kielégítését, egymáshoz való viszo­­nyának megjavítását és a törzsgár­­da kialakítását. Az üzemi bizottság a jövőben támogatni fogja a kül­dött­gyűléseken is felmerült és egye­sek által javsolt munkaversenyt. A munkaversenyt azokon a szalagokon fogják megindítani, amelyek a légi­cső­ norma során a 100 százalékot el­érték, vagy túlhaladták. Jelenleg már négy ilyen szalag dolgozik a ruhagyárban. A munkaversenyt egy­bekapcsolták a szakma kiváló dol­gozó kitüntetéssel. Szóba került az üb. választó kül­dött-gyűlésen az 1958. évi feladatok között exportra szállítandó nadrá­gok gyártása is. Ennek feltétele ter­mészetesen az, hogy a szalagok ki­váló minőségű munkát végezzenek. A küldött-gyűlés részvevői öröm­mel hallották az exportgyártás hí­rét, amelyre előreláthatólag még az első félévben sor kerül. a lottó tárgynyeremények teljes jegyzéke A pedagógus sorsjáték húzásának eredménye MIT ETTÜNK, MENNYIT ITTUNK SZILVESZTERKOR? Intézkedés a zsírszalonna üzérek ellen A tűzállóanyaggyár kapacitásának 40 százalékát exportra termeli A tűzállóanyaggyár már az elmúlt éveikben is sok külföldi megrende­lést kapott. Szállítottak Egyiptomba, több népi demokratikus államiba, de főleg Csehszlovákiába. Ebben az év­ben a csehszlovákok ismét nagy meg­rendeléseket adtak, és ezek a meg­rendelések lekötik a gyár kapacitásá­nak 40 százalékát . A gyár műszaki gárdája és a vál­lalat vezetősége komoly erőfeszíté­seket tesz annak érdekében, hogy minőségileg kifogástalan árut szállít­son és betartsa a határidőket. Több változtatást eszközöltek az üzemben, hogy zavartalan legyen a termelés. Az őrlőüzemet teljesen át­szervezik, növelik a kapacitását, mert az elmúlt negyedévben több esetben előfordult egyes téglafajták anyagá­nak őrlésénél, hogy nem bírták az üzemet, s gyakran hosszú állásidők adódtak anyaghiány miatt. A keverőüzem kap egy teljesen új teknős keverőt, hogy a cowper téglák minőségét javítani tudják. Diósgyőr a napokban küldött a válla­latnak egy vacuum-prést, amit most teljesen felújítanak, rendbehoznak, s egy hónap múlva már üzemibe is állítják. Vetek hozzá egy vacuum­­szivattyút is. Ezzel a vacuum-prések száma háromra emelkedett, mely ele­gendő lesz ahhoz, hogy egyenletes, folyamatos termelést biztosítsanak. Vásároltak egy vagon szögvasat is, abból hatvan darab iker­szárító áll­ványt készítenek,­ hogy a szárításnál sem legyenek akadályok. Csehszlovákiában ebben az évben normál, ék és egyéb kéziformázású téglákat, azonkívül függesztett bolto­zattéglákat gyártanak összesen kö­rülbelül 2 millió 200 ezer rubel érték­ben. Tervek vannak arra is, hogy ebben az évben profilbővítés­ből a vállalat foglalkozik szempontjá­a szilika tégla gyártás megindításával. A mű­szaki gárda most kísérletezik olyan technológia alkalmazásán, mely mi­nimálisra csökkenti a szilikózis meg­betegedéseket. Mint ismeretes ,a szi­lika tégla mikron nagyságú kvarc­szemcséi lerakódnak az ember tü­dejébe, és ott romboló hatást fejte­nek ki. A kísérlet és az új techno­lógiai eljárás célja az, hogy ezeket a kvarcszemcséket lekössék és az em­beri szervezetre kevésbé ártalmas szilika téglát készítsenek. A kísérle­tek még kezdeti stádiumban vannak, de már eddig is mutatkoznak ered­mények. Mincs nyilvántartott munkanélküli Sztálinv­árosban Az év utolsó hónapjában a városi tanács munkaügyi csoportja egyetlen munkanélkülit sem tar­tott már nyilván. Pedig év közben, racionalizálások után, több százra felment a számuk Ennek során 706 személy részére fi­zettek ki rendszeresen munkanélküli segélyt. A tavalyi »munkanélküliek­“ a normális élet helyreállításával ismét fokozatosan elhelyezkedtek a nehéz­iparban, a nők és asszonyok a kön­­­nyűipar év közben indult két üze­mében. Érdekes megemlíteni, hogy 1957-ben 728 új munkakönyvet adott ki a városi tanács többet mint az előző esztendőben. tty­ Mfí 02 üzetH&eu:­­rjárat a fehérneműgyárban Tülekedés, zaj, veszekedés Műszakváltás előtt negyedórával érkezem a fehérneműgyárba. Ret­tentő zaj, kiabálás, lárma fogad, mintha nem is üzemben lennénk, ha­nem valahol a rosszemlékű Teleki téren. A munkásnők egymás hegyén­­hátón rohannak ki a gépteremből, pedig még negyedóra van hátra a munkaidőből. A szalagok üresen tá­tongnak, s mindegyik nő az óráját mutogatja, hogy letelt a műszak, ő pedig megy haza. Az ezerfélekép­pen járó óráikat odatartják a sza­lagvezetők orra alá, s azok meg te­­hetetlenül nézik — mondhatnám — karbatett kezekkel. Csak akkor kez­denek kiabálni, hogy vissza-vissza, amikor a láthatáron megjelenik az üzem vezetője. Különös szokás, hogy önhatalmú­lag, az ezerféleképpen járó órákhoz igazítják a munkaidő végét a fehér­neműgyártón. Minden üzemben reg­gel csengetés jelzi a kezdést és a munkaidő végét ugyancsak csengetés jelzi. Csak itt nem. A zsivaly, lárma mind erősebb lesz, már az üzemve­zető hangja is elvész a bábeli hang­zavarban, s rendet teremteni igen körülményes. A következő műszak tagjai a fo­lyosón várják a bebocsátást, emezek meg tódulnak kifelé Nagy a keve­redés, tülekedés, lökdösik egymást és magukkal sodorják a kijárati ajtó felé azokat is, akik éppen akkor jön­nek. Az ajtónál megtorpan a tömeg. Motozás nélkül senki nem hagyhatja el a gyárat. Ott hullámzik, tülekszik mind az ajtó körül és a fülsüketítő, idegesítő, éktelen lárma a mennye­zetig hatol. A megjegyzések nem éppen szalon­képesek, sőt, igen gúnyolódók, sértők, rosszindulatúak. Érződik, hogy akik itt dolgoznak, azoknak egy ré­sze nem szereti munkahelyét, örül, ha leteheti a munkát, s rohanhat haza, felejtve mindent. Az okát sem kell sokáig kutatni, keveset keresnek. Nem lehet mindent tansággal magyarázni. a gyakorlat­Nem lehet egyes egyedül oka a vékony borítók­nak, hogy még nem jöttek bele munkába, még nincs olyan nagy gya­­­korlatuk, hogy a megszabott normát teljesíteni tudják. Egész sor apró té­nyező veszi el a munkások fillérjeit úgy, hogy szinte észre sem veszik, csak már a fizetésnél. Az üzemben sok az igazolatlan hiányzó. Ha pedig a szalagban nincs meg a megfelelő létszám, akadozik a körülményesebbé válik munkamenet, a termelés, kevesebb fehérnemű készül, s keve­sebb termékért kevesebb bér jár. Az­után egy másik tényező, mint az előbbi példa is mutatta, negyedórá­kat rövidítenek a munkaidőn. Ha minden nap csak negyedóra kiesést számítunk, egy hónap alatt ez is te­kintélyes összeg. Hozzájárul a vé­kony borítékhoz a szalagvezetők gya­korlatlansága. Rossz a munkaszerve­zés. Már egy órával a munkaidő be­fejezése előtt több szalagban meg­szűnik a feladás. Egyes szalagoknál igen rossz a kol­lektív szellem. Az összeállítás és az övfelvonrás a legkomplikáltabb gyár­tási mozzanat, mégis, a kevésbé mun­kaigényes munkát végzők nem haj­landók segíteni, mondván , én már elvégeztem a rám bízott feladatot. A gyengébbeknek sem hajlandók se­gíteni, inkább várnak. A vándormadarak A búcsújárás sem ritka a vállalat­nál. A hagyják legkülönbözőbb ürügyekkel ott munkahelyüket. Az egyik nődolgozó például azzal állított be az üzemvezetőhöz: élete boldog­sága függ attól, hogy hozzájárulással elengedjék. — összevesztem a fér­jemmel — mondotta — és a kislá­nyom állandóan sír az édesapja után. Most végre sikerült kibékülnünk, de férjem ragaszkodik ahhoz, hogy ott­hon a háztartást vezessem. Elengedték. Másnap a szigeti ru­hagyárban jelentkezett felvételre. Pedig a fehérneműgyár küldte Budapestre szalagvezetői tanfolyam­ra, képezte, segített neki elsajátítani a varrást. Egy másik nő, Mikulás E­zsébet szintén kikérte hozzájárulással munkakönyvét. — Édesanyám beteg , és egyedül van Szikszón — mondotta — s haza akarok menni ápolni, gon­dozni őt... Hogy a vállalat vezetősége ne jár­jon úgy, mint az előbbi dolgozónál, kérte Mikulás Erzsébetet, hozz­á az ottani tanácstól egy igazolást, hogy valóban beteg és egyedül van az édes­anyja. A tanács megadta az igazolást, és Mikulás Erzsébet nem Szilszóra ment, hanem a szigeti ruhagyárba. Új dolgozó jön a gyárba, hivatalos orvosi papírral, hogy munkára alkal­mas. Egy hét múlva az illető meg­betegszik, és ugyanattól az orvostól hoz papírt, hogy munkára nem al­kalmas, csak kizárólag egész könnyű munkakört tud betölteni. A vándorlás a legnagyobb átka az üzemnek, mert amíg egy ember nagy nehezen beletanul a munkába, ingyen az állam, a vállalat pénzén, hosszú idő. Mire hasznát láthatná az üzem, kalapot emel és elmegy. He­lyébe jön egy másik, aki gyakorlat­lan, tapasztalatlan, a szalag alig tud­ja hasznát venni, s csak terhére van a többi dolgozónak, de tűrni kell, mert idővel majd csak beletanul ő is, ha közben ott nem hagyja őket. Meg kell szilárdítani a munkafegyelmet A ziláltság, fegyelmezetlenség, fe­lelőtlenség a dolgozótársak iránt — az oka annak, hogy nincs folyamatos, egyenletes termelés, ez az oka annak, akaró asszonyok keveset hogy a becsületes, igazán keresnek, dolgozni Pedig a fehérneműgyár az ő érdekükben jött létre elsősorban Nekünk minden eszközzel a becsületes, szor­galmas, igyekvő asszonyokat kell tá­mogatni és ennek érdekében hala­déktalanul meg kell szilárdítani a munkafegyelmet . A becsületes dolgozók érdekében... Amíg a tolongás és a veszekedés tartott, volt időm elbeszélgetni egy pár dolgozóval, akik nem álltak a civakodók sorába. Így találkoztam Szabó Istvánnéval, négy gyermek édesanyjával. Szótlam, csendes as­­­szony, munkájával meg vannak elé­gedve, a minőségi ellenőr még soha nem dobta vissza a keze alól kike­rülő munkát. — Szeptemberben ker­ül­em ide — mondja — és bizony jól jön ez a kis kereset, habár nekem is elég kevés a fizetésem. A férjem cukorbeteg már lassan két esztendeje. Két isko­lás gyermekem van, a másik kettő meg kicsi gyerek még. Az anyósom gondozza őket, amíg én dolgozom. A férjem is dolgozik, könnyebb a munkán, s a kettőnk keresetéből csak többre telik. Most is, mikor it­­t volt a karácsony, minden gyerek ka­­­pott valami ajándékot. A nagyobbik korcsolyát, a kislány babát, meg ru­haneműt is vettünk nekik, szóvá jut is meg marad is. — Hogy tetszik a munkahely? Tétován néz maga elé, keresi a választ. — Jó lenne ez nagyon, ha egy ki­csit többet lehetne keresni. Ha na­gyobb lenne a megértés egymás kö­zött, meg a szalagvezetők is jobban szerveznék meg a munkát, ügye­sebben, és mindenki igyekezne, bi­zonyára jobban menne minden, több pénzt vihetnénk haza. Szabó Istvánná véleménye nem az egyetlen ilyen vélemény, hanem na­gyon sok becsületes, szorgalmas és lelkiismeretes asszony Most már csak a vállalat véleménye, vezetőin múlik, hogy megszilárdítsák munka­­fegyelmet, megteremtsék a nyugodt munka feltételeit, a becsületes dol­gozók érdekében, az üzem, a Sztálin­városi Fehérneműgyár dolgozói érde­kében. Sasvári György

Next