Sztálinvárosi Hírlap, 1961. április (6. évfolyam, 27-34. szám)

1961-04-02 / 27. szám

vu ÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA VI. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM­ÁRA 60 FILLÉR 1961. ÁPRILIS 2., VASÁRNAP Egyatt születtünk a szabadsággal (Cseh Tibor felvétele) Szabadságunk tizenhatodik tavaszán írta: Juhász János, az MSZMP Városi Bizottságának első titkára Tizenhat évvel ezelőtt, 1945. áp­­­­rilis 4-én a szovjet hadsereg győzelmes hadműveletei nyomán fel­szabadult hazánk a hitleri fasiszta megszállóik és a velük szövetséges hazai nyilas bandák rémuralma alól. A szovjet hadseregnek a fasizmusra mért halálos csapásai világtörté­nelmi jelentőségűek. E csapások a mai népi demokratikus országok és azon belül a magyar nép hazája számára is megnyitották a béke, a szabadság, a felemelkedés útját. Az­óta április 4-e népünk legnagyobb ünnepe. Ez a dátum jelképezi a ma­gyar nép számára a felszabadulás hajnalát, virradatát. Nem felejtjük el, és nem is felejt­hetjük el soha, hogy a Szovjetunió világtörténelmi tettével, fiai életének feláldozásával hozta meg népünk számára a szabad, független fejlődés lehetőségét. Hálatelt szívvel gondo­lunk a szovjet hősökre, és dicsősé­gük emlékét mi sztálinvárosi dolgo­zók is örökre szívünkbe zártuk. Sza­bad életünk, a népeink közötti test­véri barátság azóta is fejlődésünk alapját jelenti. A baráti, testvéri se­gítség ezernyi jelét érzik napról­­napra Sztálinváros és a Vasmű dol­gozói. A szovjet mérnökök tervei alapján épült meg kohászati üze­münk, a szovjet mérnökök és mun­kások gyártották többezer tonnányi berendezését, s a szovjet vasérc biz­tosítja napról-napra üzemeltetését is. A szovjet komszomolistáknak váro­sunkban végzett társadalmi munkája nem kevésbé élő, eleven bizonyítéka a magyar és szovjet nép megbontha­tatlan, testvéri barátságának. Felsza­badulásunk évfordulóján városunk dolgozói forró üdvözletüket küldik barátainknak, a kommunizmust építő szovjet embereknek. ■ E elszabadulásunk óta 16 esztendő telt el. A történelem időtenge­rében mindez egy pillanat csupán, de az egyes ember életében sem le­het olyan hosszú idő, amely alatt el tudnánk felejteni a letűnt társadalom keserűségeit. Amit társadalmunk nyújt dolgozó tagjainak, azt nem tarthatjuk egyszerűen magától érte­tődőnek, természetesnek. Emlékez­nünk kell. A fiatalabb korosztálynak szinte hihetetlennek tűnik már, hogy történelmünknek volt egy negyed­­százados szakasza, amely terrorral, gyilkossággal kezdte uralmát, amit a német fasizmus szövetségével a nyilas rémuralommal fejezett be az úri rend. A fiatalok előtt szinte hi­hetetlennek tűnik, hogy ebben az or­szágban, saját hazájában mélységes nyomorban, kifosztottságban tengőd­tek milliók és milliók. A gazdagok jóvoltából ez a haza munkanélküli­séget nyújtott az ipari munkásnak, ínséget a dúsan termő földek műve­lőjének, és megaláztatást az értelmi­ségi dolgozónak. A súlyos gazdasági és politikai el­nyomást a magyar nép legjobbjai sohasem nézték tétlenül. A cs­endőr­­sortüzek, a statárium, a börtönök, a legkegyetlenebb kínzások sem tart­hatták vissza őket népünk jobb éle­téért folytatott harcukban. A mun­kásosztály és pártjának legjobbjai ha kellett, életüket áldozták a nép ügyéért, de minden mártír halála újabb erőt adott a zsarnokság elleni küzdelemhez. A párt akkor is a nép között volt: tanult és tanított. Vá­laszt adott a legfontosabb kérdé­sekre,, azokra irányította népünk fi­gyelmét. A marxizmus-leninizmus zászlaja alatt harcolt a független Magyarországért, a dolgozók felsza­badításáért, a nemzet jövőjéért. És mint hegyi patak a nyári zivatar után úgy növekedett, duzzadt azok ereje, akik a társadalmi haladásért harcoltak, akik készek voltak küz­deni a fasizmus ellen. A párt számolt­­ azzal -h­a a nép egyszerre fúj, vihar támad, és ha egyszerre dobban, dü­börög a föld­. És 1945-ben, amikor a hős szovjet csapatok szétzúzták hazánkban­­ német fasiszták és hazai szövetsége­seik utolsó fegyveres erőit, mint fe­szítő vulkán, elemi erővel tört utat magának népünk emberibb élete megteremtéséhez. Hatalmas erő bon­takozott ki. Egyszerre megnyílt a valóraváltás lehetősége az 1848-as sza­badságharcosok céljainak, de hozzá­láthattunk olyan feladatok megvaló­sításához is, amiért a Tanácsköztár­saság idején indítottuk el a harcot. A bányák és gyárak jogos tulajdo­nosai a munkások lettek. A földet azok vették birtokukba, akik meg­művelték. És értelmiségünk számára is lehetőség nyílt, hogy a tőke kiszol­gálójából szabad emberré emelked­jék, kibontakoztassa alkotni vágyó fantáziáját, a technikai haladást népe szolgálatába állítsa. Az orvosnak nem kellett többé tehetetlenül nézni a pusztító népbetegséget, mert álla­munk, erejéhez mérten, minden tá­mogatást megadott munkájához. A tanítók és tanárok, a nemzet egykori napszámosai, valóra válthatták Petőfi szavait, valóban azért dolgoz­hatnak, hogy a szellem napvilága beragyogjon minden ház ablakán. A munkásosztály, a párt és egész népünk harca nem volt hiába­való. A viszonylag rövid 16 év alatt nagy távolságot tettünk meg a szoci­alizmus építésének országútján. Ha­zánk képe megváltozott. Mezőgazda­sági országból, ipari országgá fejlő­dött. Új városok, új ipartelepek épül­tek. Ipari termelésünk többszörösére emelkedett a felszabadulás előtti­nek. Ha csak városunk iparát tekint­jük, az is bizonyítja, hogy a tervkö­telezett vállalatoknál 123,5 százalékot emelkedett a teljes termelési érték 1959-hez viszonyítva. Az 1959-évihez viszonyítva az elmúlt évben váro­sunk üzemei 149,4 százalékkal emel­ték export gyártmányaik arányát Ha egyes vállalatainknál volt is le­maradás a pártunk VII. kongres­­­szusa által megjelölt fő célkitűzések­nél, összegében a város ipara mégis elérte, hogy a termelési érték több mint kétharmadát a termelékenység fokozásával, s kevesebb mint egy­harmadát a létszám emelésével érte el. Megváltoztak a társadalmi viszo­nyok is. Népünk maga élvezi mun­kája gyümölcsét. Szocialista váro­sunk építése szemléltetően bizonyítja ezt. Pártunk és kormányunk jóvoltá­ból az elmúlt esztendőben 385 lakás építését fejeztük be, és további 512 lakás építését kezdtük meg. Jelentős lépést tettünk előre a egészségügyi és szociális kulturális­ beruházá­soknál, a helyi ipar, a kereskedelem és a vendéglátóipar kiszélesítésével. Tizenkétmillió forintos beruházással folytatjuk a 400 ágyas városi kórház építését, sor került bölcsődék fel­újítására, a körzeti gyermekorvosi hálózat megszervezésére. Befejező­dött az uszoda építése, folytatódott a 32 tantermes iskola építése és tár­sadalmi munkával megkezdtük egy 4 tantermes politechnikai tanműhely építését is. A Tanács múlt évi mun­káját olyan eredmények jelzik, mint a könyvtár bővítése, a közgazdasági technikum megszervezése, a gyorsíró iskola és a sportiskola létrehozásá­nak kezdeményezése, a Vidám Park bővítése, az Úttörőváros kiképzése újabb 178 314 négyzetméternyi park terület megépítése, a gáz- és víz­hálózat bővítése, 50 holdnyi területen erdősáv létesítése, a helyi ipar és kommunális vállalatok tevékenysé­gének további szélesítése. Ez is azt bizonyítja, hogy a Tanács meghall­gatta a dolgozók javaslatait, helyes­nek tartotta azokat, és a dolgozók bevonásával igyekezett a lakosság életkörülményeit javító feladatokat megoldani. N­agy léptekkel haladtunk előre a TM a mezőgazdaság szocialista át­szervezésében is. A cél érdekében végzett munka megmutatta, hogy bár fiatal város vagyunk, üzemeink­ben mégis öntudatos, a szocializ­mus ügyéért mindenkor harcolni tudó munkások dolgoznak. A párt hívó szavára százak és százak men­tek falura, hogy részt vegyenek a párt politikájának gyakorlati meg­­­valósításából, hogy elvigyék felvilá­gosító szavukat a falvak népéhez, hogy tovább erősítsék a munkásosz­­­tály és a parasztság szövetségét. E munkával nagy szolgálatot tettek aj szocializmus építésének meggyorsí­­­tásában, fejlődésünk ütemének fo­­­kozásában. Megyénkben és váro­­­sunkban is ma már a szocialista­ termelés az uralkodó a mezőgazda­­­ság területén. Az eddigi segítség­ helyébe munkásaink azt várják a­ termelőszövetkezeti parasztságtól, mint testvérüktől, hogy több termé­ket, húst, tejet, vajat, tojást, gyü­mölcsöt biztosítsanak a népgazda­ság asztalára, a dolgozók asztalára. Tizenhat esztendő fejlődése meg­változtatta magukat az embereket is. Növekszik a dolgozók öntudata. A munka, amely korábban csak te­her volt, egyre inkább a társadalom javát szolgáló tudatos tevékenység­gé vált. Büszkék vagyunk az 5. sz. Épületelemgyár dolgozóira, akik is­mét kiharcolták maguknak munká­jukkal a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját, a Fésűsfonoda dol­gozóira, hogy vállalatuk élüzem lett, a Ruhagyárra, amely először nyerte el a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját, az ÉM 20-as sz. Építőipari Vállalat fiataljaira, akik a KISZ országos versenyében meg­tisztelő helyezést értek el. Ugyanak­kor sajnálkozással kell tudomásul vennünk, hogy városunk büszkesé­ge, a Dunai Vasmű, a legfiatalabb üzem, — a hengermű — hiányos munkája miatt nem tarthatja meg az élüzem címet. A­ felszabadulás óta eltelt évek alatt gyökerében megváltoz­tak dolgozóink életkörülményei­­ is. Megszűnt a munkanélküliség, szá­mottevően emelkedett a dolgozók életszínvonala. Az elmúlt évben csak a helyi Kiskereskedelmi Vál­lalat 1510 darab rádiót, 655 darab televíziót, 264 motorkerékpárt, 1024 háztartási kisgépet, 159 hűtőszek­rényt adott el a vásárlóknak. Nem kevesebb, mint 450 motorkerékpár , és eddig 73 autótulajdonos van városunkban. A dolgozók megválto­zott életkörülményeiről tanúskodik az is, hogy a nyereségrészesedés kifizetése előtt, február végén, több mint 17 millió forint megtakarított összeg volt elhelyezve a sztálinváro­si Takarékpénztárban. Jelentősen emelkedett az élelmiszerek és az ipari cikkek fogyasztása. Megjavult a szociális és egészségügyi ellátás, és a kultúrforradalom egyre maga­sabbra emeli népünk műveltségi színvonalát. A dolgozók életszínvonaláért foly­tatott harcunk mindig töretlen. A szocializmus építésében el hibákat. S ilyenkor a közöttünk külső és belső ellenséges erők összefogtak, gáncsot vetettek, ellenforradalmat robbantottak ki, hogy visszaállítsák a régi úri világot. Ezek az erők azonban elszámították magukat. Ar­ra számítottak ugyanis, hogy a ma­gyar nép nem értékeli eléggé kiví­vott szabadságát. Az ellenforrada­lom kirobbanása azonban minden­kit rádöbbentett, hogy a hasonló módszerek nem a hibák kijavításá­ért kerültek felszínre. Az ellenfor­radalmi erők nem számoltak népünk erejével, nem számoltak a szocia­lista tábor egységével. Ma már nyil­vánvaló számukra is, hogy ma amikor a szocializmus világrend­­szert képez, nem lehet erő, amely képes lenne leigázni a szabadság útján haladó népeket. ■Jártunk levonta a tanulságot el­­■­követett hibáinkból, de az el­lenforradalomból is. Két fronton folytatjuk tovább harcunkat. Le­számoltunk a fő veszélyt jelentő revizionizm­ussal, és felléptünk szektás, dogmatikus hibák ellen is. a Pártunk ezt a harcát a nép bizal­mától támogatva vezette és vezeti. E bizalomnak pártunk iránt szám­talan jele volt az elmúlt évek során. Dolgozóink, köztük Sztálinváros dolgozói is, elfogadták a párt által megjelölt feladatokat, és készek ar­ra, hogy e feladatok megvalósításá­ból becsülettel kivegyék részüket. A Dunai Vasműben, a 26-os Építő­ipari Vállalatnál, könnyűipari üze­meinkben és a tanácsi vállalatok­nál is napról-napra újabb és újabb szocialista munkabrigádok szület­nek. E csoportok nemcsak a több és minőségileg jobb termelést tűzték ki célul, hanem vállalták a tanulást, a szocialista emberhez illő gondol­kodásmód megformálását, a példa­mutató egyéni, családi és közösségi életet. A munkaverseny újra kibon­takozott, mert a munkások látják a verseny értelmét. Részt kívánnak vállalni második ötéves tervünk megnövekedett feladataiból, megér­tették, hogy államunk csak akkor tud és akkor tudhat többet juttatni a dolgozóknak, ha becsülettel helyt­állnak munkájukban. z üzemeinkben nemrég lezaj­­lott munkásgyűléseken a dol­gozók megismerkedtek az idei vá­rosfejlesztési tervvel. Örömmel vet­ték tudomásul, hogy nagy ipari be­ruházásainkkal párhuzamosan je­lentősen fejlődik városunk is. 1961- ben több mint 600 lakást fejezünk be, és további 450 lakás építését kezdjük el. Tovább bővül a szövet­kezeti lakásépítés, átadjuk rendel­tetésének az előző évben megkezdett munkásszállodát. A villanyhálózat és úthálózat bővítése mellett sor kerül újabb parkok építésére is. To­vábbi 19 millió forintot fordítunk a kórház építésére. Gyógyszertár, és újabb bölcsőde építése is szerepel a tervben. A 32 tantermes iskolát be­fejezzük, s párhuzamosan ezzel máris megkezdődött egy újabb tantermes iskola építése. Sor kerül­t a várva-várt iparitanuló iskola épí­tésének megkezdésére... és lehetne még tovább sorolni mindazt, ami­vel tovább bővül, gyarapszik, szé­pül városunk. E nagyszerű feladato­kat a dolgozók érdekében csak egy szabad ország, a proletáriátus dik­tatúrája, a hazánk és a Szovjetunió között fennálló testvéri együttmű­ködés tudja megoldani. Második ötéves tervünk fő fel­adata a szocializmus alapjainak le­rakása. Ennek eléréséhez bizonyos előfeltételekre van szükség. A két legfontosabb feltétel — a munkás­­osztály hatalma és a szocialista ter­melő viszonyok — biztosítva van. De a további feltételek megoldásra várnak. Az, hogy a szocialista ter­melési viszonyokon belül az új tény­legesen győzze le a régit, termeljünk ma többet és jobbat, mint tegnap termeltünk és holnap tudjunk is­mét előrelépni a mához viszonyítva. Hruscsov elvtárs éppen itt Sztálin­­városban fejtette ki először, hogy a szocialista országok nagyjából egy­szerre jutnak el a kommunizmus kapujához. Ez azért lehetséges, mert a szocialista országok segítik egy­mást. S annak érdekében, hogy fej­lődésünket meggyorsítva közelebb kerüljünk a közös célhoz, nekünk is sokat kell tennünk. Döntő változást kell elérnünk először az emberek szocialista tudatának formálásában. Ennek több jele van máris. A szoci­alista brigád­mozgalom, a tanulás iránti lelkesedés, a nagyobb felelős­ség a közös tulajdonért, a növekvő munkafegyelem, a társadalmi mun­kában való részvétel, a közügyek széleskörű társadalmi intézése, régi világ által belénk nevelt gon­­­dolkodásmódtól való megszabadulás és így tovább. Biztató jelek ezek, és fontos feltételei a szocializmus alapjai lerakásának.­­ Fogjunk össze a jövőben mégin­kább, ápoljuk a népek barát­ságát a Szovjetunióval, a népi de­mokratikus országokkal, a béke tá­borával, hogy közös erővel még ma­gasabbra emelhessük a proletár nemzetköziség zászlaját, mely ügyünk legyőzhetetlenségének zálo­ga. A Városi Pártbizottság nevében ezekkel a gondolatokkal köszöntöm Sztálinváros dolgozóit, hazánk fel­­szabadulásának tizenhatodik évfor­dulóján, és kívánom, hogy jó han­gulatban, erőben és egészségben ün­nepeljék meg a nagy évfordulót.

Next