Sztálinvárosi Hírlap, 1961. június (6. évfolyam, 44-52. szám)

1961-06-02 / 44. szám

AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA VI. ÉVFOLYAM, 44. SZÁM ÁRA: 60 FILLÉR 1961. JÚNIUS 2., PÉNTEK Köszöntjük a nevelőket A pedagógus napon szeretettel kö­szöntjük városunk nevelőit Több­­százan vannak immár városunkban a szocialista építésnek ezek a fárad­hatatlan katonái. Nagy megtiszteltetés ma nevelőnek lenni, mindig egy lépéssel előtte ha­ladni a gyors iramú fejlődésnek, s felkészíteni az egymást váltó nemze­déket arra, hogy ne csak képesek, ha­nem méltók is legyenek a jövő új feladatainak befogadására, végrehaj­tására, a jövő megformálására. Ez a megtiszteltetés nem kevés feladattal is jár. Az a nevelő, aki egykor a nemzet szürke napszámosaként be­zárkózott iskolája szűkös világába, s az évek során fokozatosan lekény­szerült tanítványai szellemi nívójá­ra, már régen a múlté. Eltűnt azzal a rendszerrel, amely nevében is „ok­tatóvá” alacsonyította le a pedagó­gust, kifejezve ezzel, hogy a társa­dalom nem tartott igényt az ifjúság nevelésének munkájára, az em­berekhez méltó tudat megformálá­sára. Az idősebb nevelők, akiket az em­ber iránti tisztelet, s a hivatásérzet még a letűnt rendszerben erre a pá­lyára szólított, azon mérhették le leginkább munkájuk megbecsültsé­gét, hogy az úri Magyarország nem tartott igényt a tehetséges, sok jó adottsággal rendelkező fiatalokra, akik kezük alól kikerültek. Érthető, hogy az a Magyarország az ő nevelő munkájukra sem tartott különösebb igényt. Ma pontosan azt kéri társadal­munk a nevelőtől, hogy adja át tu­dása maximumát tanítványának, mert sokoldalúan képzett, művelt, haladó gondolkodású emberekkel akarjuk megnyerni a jövő csatá­ját. S ehhez a nevelőnek is sokol­dalúan képzettnek, műveltnek, ha­ladó gondolkodásúnak kell lennie. A betűvető mesterségére tanítani, Newton törvényét megmagyarázni olyan »technikai minimum­", amivel esetleg az „oktató” kezdődhet, de nem a pedagógus. A pedagógus ott kezdődik, ahol a szavak értelmére tanítanak, ahol a természettudomány törvényei világszemléletté tevődnek össze. Az óvónő első meséjétől az érettségi vizsgatételig ez kell, hogy végig vonuljon az embernevelés minden fázisán, amíg kisgyerekből szilárd világnézettel rendelkező fel­nőtté érik az ifjúság. Ez a tizenegy­­néhány esztendő nem ismerhet ki­hagyást, vagy alacsonyabb és maga­­sabbrendű szakaszokat. Csak élet­kori sajátosságokat ismer. Amit az óvónő jól megalapoz, arra biztosan építhet a tanítónő, a tanár és végül: a társadalom. Olyan „futószalag” ez, amelyen előbb-utóbb kibukkan a ko­rábban vétett „selejt”, ezért a neve­­lőmunka minden fázisában elveknek kell érvényesülnie. azonos köz­napi nyelven úgy hívják ezt: egysé­ges nevelési elvek. Dicséretes, amit városunk nevelői ezen a téren elértek. Nem kevés munkába, áldozatba ma már pedagógusaink került, hogy túlnyomó többsége tudatosan törekszik gyer­mekeink szilárd kommunista világ­nézetének megformálására, tudato­san nevel a munka tiszteletére és szeretetére. Ezek az elvek érvénye­sülnek ma már városunk valamen­­­nyi oktatási intézményében. S ez nem kevés többletmunkát rótt a ne­velőkre, amit magukra vállaltak, s vállalt kötelezettségüknek becsület­tel eleget is tettek. Ebben az évben városunkból 150 nevelő tett sikeres vizsgát a marxizmus-leninizmus fi­lozófiájából, politikai gazdaságtan­ból és a munkásmozgalom történe­téből. Az úttörőmozgalomban és a középiskolai KISZ - szervezetekben­ jelentősen megjavult a tanárvezetők,­­ illetve tanácsadó tanárok munkája,­ aminek következtében színesebb,­­ vonzóbb, eredményesebb lett isko­­­láinkban a politikai élet. Harminc­­ nevelő segített ebben az esztendő­­­ben, mint propagandista, az üzemit és KISZ szervezeteknek. Pedagógu­­­saink 1100 szakköri tag iskolán kí­­­­vüli foglalkoztatásét irányították,­­ 1400 politechnikai oktatásban részt­­ vevő tanuló munkáját vezették, szo­­­rosabbá tették az iskolák és csalá­­­dok kapcsolatát,­­kitartóan harcoltak azért, hogy megszüntessék a helyen­­­ként még meglévő szakadékot az­ iskolai és családi nevelés között. Sok-sok nevelő feláldozott szabad óráiba, álmatlan éjszakáiba kerül­tek ezek a természetesnek tűnő ered­mények. S mindezt önként, ráadás­ként végzik egy olyan „munkakör” mellett, amelyben minden gyerme­künkért külön-külön is meg kell vív­­niok e harcot, hogy az ismeretek bővítése mellett lenyesegessék jelle­mükről, kibontakozó egyéniségükről a kisebb-nagyobb vadhajtásokat. Ma már a társadalom számonkéri a nevelőktől, hogy „kihoztak-e min­dent” a gondjaikra bízott emberkék­ből, alaposan felkészítették-e őket az életre, a munkára. De emellett egy másik, soha nem látott igény is jelentkezett társadal­munkban. Felnőtt emberek százai jelentek meg az iskolapadban, és ta­nulni akarnak a nevelőktől. Ezer­nyolcvanhárom általános iskolás és 619 középiskolás férfi és nő figyelt szavukra ebben a tanévben. Hosszú az idő a reggel 8 órai csengetéstől, este 9—10 óráig, amíg iskoláinkban az utolsó villanyok is kialszanak. S hányan vannak a nevelők között as­­­szonyok, akiket otthon nemcsak a javításra váró dolgozatok várnak, hanem a család gondjai is. Munkájukhoz adjon új erőt az a tudat, hogy a társadalom számít rá­juk, igényli segítségüket, s megbe­csüli őket. Nem csak ezen az ünne­pen, amit a megbecsülés jeléül ne­kik szentel a társadalom, hanem az év más napjain is. Azokon a szürke hétköznapokon, amelyek alatt foko­zatosan fomálódik munkájuk nyo­mán az új embertípus, a kommunista ember. (NJ) r MA* Akik téglával, betonnal írják a város történetét * A sztálini és rost nyersvas nyomában SzAt kéz az óvaí * Lokósrongálók J Egy hónappal a második negyedév be­fej­ezése előtt Fokozódik a termelés üteme a Vasműben Iparunknak régebbi keletű prob­lémája a termelés egyenetlensége. A negyedév első hónapja általában vontatottan indul, a második hónap­­ban fokozódik az ütem, s a harma­dik hónapban következik a jól is­mert „hajrá”. Ezek a jelek mutat­koztak a Vasműben is, a második negyedév eltelt két hónapjában. Április hónapban még mintegy 10 százalékos vállalati tervle­maradásról számoltunk be. De már a május hónap jobb volt. Ennek következtében körülbelül 102—103 százalékos tervteljesítéssel zárul a két hónap együttes eredmé­nye. Bár a május hónap utolsó két napjának eredményeiről még nincs pontos értékelés, de hozzávetőleges számítás szerint a következőképpen alakul a gyárrészlegek második ne­gyedévének eddigi termelése. A kokszoló gyárrészleg 100,1 szá­zalékra teljesítette termelési tervét. Itt azonban lemaradás mutatkozik a kohó­­koksz termelésben, mert megfelelő minőségű szén hiá­nyában, ellátási nehézségek gátolták a termelés ütemességét. Így a terv­­teljesítés jelentős hányada az ipari és a háztartási koksz termeléséből származik. A vegyi gyárrészleg mindkét hónapban teljesítette tervét, s fajlagos mutatói is kedvezően alakultak. De már nem mondható el ez a ko­hó­gyárrészlegről, amely 5700 ton­na adóssággal zárta a két hónapot. Ebből körülbelül 4900 tonna lemara­dás esik az április hónapra, amikor­­is a II. számú kohó üzemzavarai és az aknahűtőlapok gyakori hibái erő­sen gátolták az egyenletes, tervszerű termelést. Jelentős termeléskiesést okozott továbbá az is, hogy május­ban végezték el az I. számú kohó közepes javítását, holott júniusra volt tervezve. Ez a programváltozás, amelyet nagyobb körültekintéssel kellett volna előkészíteni, természetesen hát rávetette a termelést. A Martin acélmű április havi terv­lemaradása után májusban erősen „rákapcsolt” a munkára, s 3000 ton­na önteccsel termelt többet a ter­vezettnél. A termelés növekedését azonban nem követte megfelelő módon a minőség javulása. A meleghengermű buga tervét kö­rülbelül 133 százalékra, kevés tervét 109 százalékra lemezre­teljesí­­tette, hengerelt készáru tervében azonban mintegy 3000 tonna lemara­­dás mutatkozik. Ennek oka részben öntecsellátási zavarokkal magyaráz­ható, részben pedig az öntecsek mi­nőségével függ össze. A többi gyárrészleg, az erőmű, a tűzállóanyaggyár és a karbantartó eleget tett áp­rilis és május havi tervfeladatai­nak. A tervteljesítéssel adós gyárrész­­legeknek le kell vonniok a két hó­nap tanulságait, s minden erejüket latba kell vetniöik, hogy a második negyedév még hátralevő heteiben pótolják lemaradásukat. I Új gép a Vasmű mechanika üzemében Jövő hónap elején adják át a Vasmű mechanika üzemének újabb gép­­óriását. A hatalmas fogazógépen 5 méter átmérőjű, 50 tonnás munkada­rabok megmunkálása is lehetséges. Korábban az ilyen nagy méretű munkadarabokat külföldön készíttették a magyar vállalatok. A gép be­szerelése tehát jelentős deviza megtakarítást eredményez Hruscsov elvtárs ma délután érkezik Béc­sbe A Hruscsov-Kennedy találkozó bécsi programja BÉCS (MTI). Csütörtöki. Bé­cs szinte már felvonás-kezdetre ké­szen várja a világközvélemény fi­gyelmének középpontjában álló Hruscsov—Kennedy találkozót. Befejeződtek az előkészületek a Südostbahnhofon, amelynek harma­dik sínpárjára pénteken délután 5 órakor befut a szovjet kormány­fő különvonata. A fogadás a pálya­udvar előtti téren zajlik majd le, ahol készen á­ll már a Hruscsov üd­vözlésére kivonuló díszgárdaszázad felállási helyével szemben emelt 1500 személyes újságíró- és fotori­­porter-tribün. Scharf osztrák köztársasági elnök és az osztrák kormány tagjai üdvöz­­lik majd a pályaudvarról kilépő Hruscsovot, aki a fogadás után azonnal elindul a Ballhausplatzra, ahol rövid látogatást tesz Scharf köztársasági elnöknél. Utána a bé­csi szovjet nagykövetség purkers­­dorfi villájában berendezett szállá­sára hajtat. Aprólékosan kidolgozták Hrus­csov és kísérete gépkocsioszlopának útvonalát és a díszkíséret tervét is. Hruscsov szombat déli 12.00 óra után Purkersdorfból körülbelül­­ ugyanakkor indul majd el Hitzing felé, amikor a Schwechati repülő­térre 11 óra előtt megérkezett és az ott ugyancsak Scharf köztársasági el­nök, valamint az osztrák kormány tagjai által fogadott Kennedy gép­kocsioszlopa elindul. Fele úton, az amerikai nagykövetség hitzingi rezi­denciáján találkoznak és kezdik meg bécsi tárgyalásukat. Az amerikai elnök bécsi szállásául és az első találkozás színhelyéül ki­jelölt nagykövetségi villa Hitzing­­bem a Weidlichgasse 1—5. szám alatt tágas park közepén, egy kis tó partján áll. A szombati első találkozó után este 8 órakor kerül sor arra a foga­dásra, amelyet Scharf köztársasági elnök a Schönbrunni kastélyban ad a vendég államférfiak tiszteletére. Ezután a bécsi filharmonikusok ka­marazenekara a Bécsi Opera több neves szólista - és balettkara ad művészi műsort. Másnap, vasárnap délelőtt ne­gyed 11 órakor a bécsi szovjet nagy­­követség Reisnerstrasse-i épületében kerül sor a két államférfi második és befejező bécsi találkozójára. Hruscsov és Kennedy a nagykö­vetség egyik emeleti tanácstermében folytatják megbeszéléseiket. Hrus­csov közben — ugyancsak a nagy­­követségen — viszonozza az ameri­kai elnök szombati ebédmeghívását. A két államférfi találkozása — program szerint — délután negyed 4 óráig tart és Kennedy háromne­gyed 5 órakor külön repülőgépén már el is utazik Bécsből. Hruscsov a vasárnapról hétfőre virradó éjszakát Purkersdorffban töl­ti. Még nem ismeretes, hogy mikor hagyja el az osztrák fővárost. Az osztrák szövetségi kancellár nyilatkozata szovjet újságíróknak BÉCS (TASZSZ). Gorbach osztrák szövetségi kancellár szerdán este szovjet újságírókat fogadott és vá­laszolt kérdéseikre. Hruscsov és Kennedy közelgő találkozójával kapcsolatban kijelentette: " Amikor az Osztrák Szövetségi Kormányhoz először érkezett kér­dés, vajon hajlandó-e megteremteni a feltételeket Hruscsov tiszterelnök és Kennedy szovjet mi­amerikai elnök bécsi találkozójához, habozás nélkül válaszoltak, látnánk e találkozót nagy örömmel és nagy meg­tiszteltetésnek tartanánk, ha Auszt­ria ilyen találkozó színhelye lenne. Biztosíthatom önöket, hogy osztrák részről mindent megtettünk, meg­történt minden elképzelhető techni­kai előkészület ahhoz, hogy biztosít­suk a találkozó megelégedést keltő lefolyását. Igyekszünk, hogy a leg­kedvezőbb légkört teremtsük a két kormányfő megbeszéléseihez. Az egész világhoz hasonlóan mi is re­méljük: e találkozó elősegíti majd, hogy megtalálják a tartós békéhez vezető utat. E napokban az egész vi­lág Bécsre tekint és haladást remél a kölcsönös megértésben, a feszült­ség enyhülését és a hidegháború végleges kiküszöbölését várja.­­ Természetesen azt is tudjuk, hogy az első megbeszéléseken nem oldhatók meg egy csapásra a függő kérdések. Mégis, ha a két legna­gyobb világhatalom felelős állam­­férfiainak eszmecseréje közeledés­hez vezet és azt a kölcsönös meg­győződést eredményezi, hogy a tár­gyalófeleket jóakarat hatja át, ak­kor kétségtelenül hamarosan lehető­vé válnak a sikerrel kecsegtető tár­gyalások minden megoldást sürgető nemzetközi kérdésről. — Ismétlem, mi őszintén üdvö­zöljük a bécsi találkozót, és boldo­gok lennénk, ha Bécs és Ausztria nevéhez fűződnék olyan határozott fordulat, amely a tartós béke bizto­sításához vezet. — Hozzá szeretném tenni, hogy mi osztrákok nagyon jól tudjuk: a bécsi találkozóért Hruscsov minisz­terelnöknek tartozunk köszönettel. A szovjet újságírók kérdésére vá­laszolva Gorbach hangsúlyozta: ab­ban, hogy a találkozó színhelyéül Bécset választották, az állandó sem­legességen alapuló osztrák külpoli­tika helyességének igazolását látja.

Next