Dunaújvárosi Hírlap, 1963. október (8. évfolyam, 78-86. szám)

1963-10-01 / 78. szám

Mi szeretnék lenni „Világéletemben tanár szeret­tem volna lenni, uram, most mű­­vezetősködöm. Annak idején gim­názium helyett technikumba vet­tek fel”. Harminc körüli férfi ma­gyaráz a buszon, a körben ülők bó­logatnak. Egy „pályatévesztett” ember szavai találnak visszhangra, s ta­lán nem is alaptalanul. Műveze­tők és mérnökök vannak, akik szí­ves örömest tanítanának magyart vagy történelmet a középiskolák­­­ban, és tanárok vannak, akik vá­gya egykor egy gép vezérlése, vagy egy épület megtervezése volt. So­kan, éppen napjainkban kezdenek el olyasmit tanulni, ami egykor szívük vágya volt, holott most egészen más munkaterületen dol­goznak. Önkéntelenül is felvetődik a kérdés: kell-e irányítani az embe­reket, hogy hol és mit tanulja­nak? Van-e szükség a szakember­­képzés megtervezésére, vagy bíz­zunk mindent az egyénekre? Dönt­se el mindenki még idejében, hogy mi szeretne lenni, s legyen belőle az? Érdekes kettősséggel kell szá­molnunk a probléma felvetésekor. Abból kell kiindulnunk, hogy ma Magyarországon mindenki olyan képzésben vehet részt, amilyenben csak akar. Egyetlen követelmény, kívánalom vele szemben, a ráter­mettség. A kérdés egyik része: he­lyes volna-e, ha mindenki csak a saját feje, a saját kedvtelése után jelentkezne valamilyen oktatásra? Fura helyzet volna, ha például mindenki az országban történe­lem-földrajz szakos tanár szeret­ne lenni, s senki sem iratkozna be más egyetemek más és más fa­kultására. Túl az egyéni érdeken népgazdasági igény is van diplo­más emberre. Nemcsak tanárra vagy jogászra, de hidrológusra, elektromérnökre vagy közgazdász­­­­ra is, így az államnak nemcsak joga, de erkölcsi kötel­es­sége is, a továbbtanulni vágyók irányítása. Olyan iskolatípusok, egyetemi fakultások felé kell ve­zetni az emberek érdeklődését, melyek a szüks­es szakembere­ket nevelik. A népgazdaság tervei alapján bizonyos arányosságot kell megtartani a szakemberek számá­nál is. Innen az egészséges fejlő­dés biztosításának érdekében. A kérdés másik része: ha való­ban szükséges az érdelődés irá­nyítása a népgazdaság érdekében, akkor X vagy Y köte­­es ott tanul­ni, ahová felvették? Legyen belő­le közérszerű orvos, amikor ő ki­váló ügyész lehetne? Lemeztelenítve a kérdést, az egyén és a­ társadalom érd­ekei­nek összeütközése ez, s az egyén számára tragédiát is hozhat. De körültekintő, korszerű és humánus vezetéssel le lehet tompítani vagy el lehet kerülni ezt az összeütkö­zést. Ha kohóm­érnökre van szüksége az országnak, vagy bizonyos szá­mú magyar tanárra, akkor nem szabad mechanikusan odairányíta­­ni embereket, már pedig te kohó­­mérnök, te pedig magyar tanár légy! Ilyen esetben nek­ kell talál­ni azt, aki szívesen menne kohó­mérnöknek, és azt, aki szíveseb­ben magyar tanárnak. Egyszerű, logikus ügy ez, menetét mégis hányszor és hányan megsértenék! Azért találkozunk annyi „pálya­­tévesztett”, helyét nem találó em­berrel. És nagy részüknek talán igaza van! Napjainkban az állam a szük­séges szakemberek neveléséhez le­hetőségeket teremt. A társadalom elve bizonyos keretet szab szük­séglete szerint. Az egyénnel­ vi­szont egyre nagyobbak a lehetősé­gei, hogy maga válassza ki, maga döntse el azt a területet, ahol leg­jobban tud, dolgozni, alkotni. Egyetemi felvételekhez például már nem feltétlenül szükséges a munkahely javaslata. Ha valaki az egyetemi felvételi követelmé­­­­nyeknek megfelel, akkor vállalati javaslat nélkül is felveszik. Vagyis a feltételek adottak most már, csak tudni kell élni is velük. Rózsa András AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TAN­ÁCS LAPJA VIII. ÉVFOLYAM, 78. SZÁM ÄRA: 60 FILLÉR 1963. OKTÓBER 1., KEDD . * VÁLTOZÁSOK A VÁROSI AUTÓBUSZ MENETRENDBEN * OKTÓBER 15-ÉN INDUL A TÁVFŰTÉS HASZNOS KEDVTELÉSEK * MA A SZABÁLYSÉRTÉSEK NYOMÁBAN EGY ISKOLA ALBÉRLETBEN KS A VÁROS LEGNÉPSZERŰBB SPORTOLÓJA? * O. Scohásx — Borsodi Bányász 3:1 Hány lakás készül el az idén? A Kertvárosban 80 lakás a parlagon 99 A hét végén kulcsátadás az L-ben Az idei lakásépítkezések helyzetéről Munkatársunk felkereste Dorgai Mihályt, a Városi Tanács VB el­nökhelyettesét. Kérte, hogy nyilat­kozzék az idei lakásépítkezésekről, és arról, hogy hány lakásba költöz­hetnek be már az idén az új lakók. — Az idén összesen 429 állami és szövetkezeti lakás kerül átadásra — mondotta helyettes, — bevezetőjében az elnök- Ebből 68 lakást át­adtunk rendeltetésének a Vasmű úton, a Pártbizottság székháza mel­lett. Ezekbe már beköltöztek a la­kók.­­ A Kertvárosban öt épületben 90 lakás készült el. Átadásuk azon­ban késik, mert a szennyvízátemelő telep még a mai napig sem üzemelt. A szeptember 8-i vihar annyira megrongálta a csaknem teljesen kész telepet, hogy a helyreállítása egy hónapot vesz igénybe. A munka je­lenleg folyik, s ha ez befejeződik, az utolsó akadály is elhárul a be­költözés elől. • A legnagyobb lakásépítkezés az idén az L épületeknél folyik. Ebben az­ esztendőben itt 271 lakást aka­runk átadni a lakóknak. Jelenleg ebből 40 lakás csaknem teljesen­­ kész. A hét végén már sor kerül­het a negyven lakás kulcsának át­adására. A többi lakás pedig folya­matosan készül. — Lesz-e elegendő kapacitás arra, hogy a 429 lakást teljes egészében elkészítsék az építők? Nem tolódik-e el a jövő esztendőre a „keretszám” egy része? — Az építők ígéretet tettek, hogy a fenti keretet teljes egészében tel­jesítik. Erre nemcsak „ígéretük” van, hanem a feltételek és a lehető­ségek is biztosítottak. — Az idén mintegy 80 millió fo­rintot fordítottunk lakásépítkezésre. Ehhez jött még a távfűtés és gáz­hálózat költsége, amely — a Ság­­vári városrészi munkálatokkal együtt — 19 millió forintot tett ki. E szá­mok nemcsak azt mutatják, milyen tekintélyes feladatot kell az épí­tőknek megoldani, hanem azt is, hogy a várospolitikában a legköz­pontibb helyen áll a lakásépítkezés. • Hány OTP ház építését kezd­ték meg az idén, és mikor költöz­hetnek be ezekbe a lakásokba a la­kók? — A Barátság úton 17 részes sor­ház épül. Ezek a lakások még az idén elkészülnek. Ugyancsak jól ha­lad a kertvárosi OTP lakások épí­tése. Egy 11 lakásos emeletes sor­ház és egy négyszer négylakásos családi ház falait húzzák fel. A munka üteme kielégítő. Ezenkívül természetesen számos magánház is épül, saját erőből, amely nincsen a szokásos határidőhöz kötve — fe­jezte be nyilatkozatát a Városi Ta­nács VB elnökhelyettese. ^ 11 Ifjúkommunista termelési tanácskozások a Vasműben Beszámoltunk már arról, hogy a KISZ Központi Bizottság Intézőbi­zottsága „A KISZ feladatai az ipar termelékenységének emelésében” cí­mű határozatát a Vasmű KISZ Bi­zottsága is feldolgozta. Az irányelve­ket tanulmányozták­ az aktívák, és megtették javaslatukat, hogyan tud­ják a termelékenység emelkedését segíteni az alapszervezetek és az egyes KISZ tagok. Most termelési tanácskozásokat tartanak gyárrész­legenként, ahol ki-ki meghatározott feladatot vállal. Az ifjúkommunista termelési ta­nácskozásokon részt vesznek a gyár­részleg karbantartó és technológiai vezetői, a párt, a KISZ, a szakszer­vezet vezetői és a szocialista, illetve ifjúsági brigádok vezetői. A gazda­sági vezetők ismertetik a gyárrész­leg előtt álló feladatokat és a hibá­kat. Ezután kerül sor a problémák megvitatására és a feladatok elosz­tására. A tanácskozásokon általában négy témakör merül fel. A termelékeny­ség emelése és az önköltségcsökken­tés, a technológiai és a munkafe­gyelem megszilárdítása, anyag- és energiatakarékosság. A kohónál tartott ifjúkommunista termelési tanácskozáson célul tűzték ki a munkaidő teljes kihasználását, a veszteségidők csökkentését. A köz­vetlen termelésben mind nagyobb szerepet vállaló FMKT-t megbízták, hogy új, élenjáró gyártási módsze­reket dolgozzon fel, és azokat tech­nológiai utasítások formájában ve­zesse be. Az ifjúsági és szocialista ■ brigádok pedig védnökségeit vállal­tak egyes munkafázisiok fölött, ame­lyeknél a technológiai utasítások pontos betartása termelékenység emelkedést eredményez. így például a nagyolvasztó KISZ alapszervezet a küszöbön álló I-es kohó átépí­tését segíti, a II-es kohó átépítésé­nek tapasztalatait felhasználva a bontási időt akarják csökkenteni. Együttműködnek a társüzemek KISZ szervezeteivel, az alkatrészek határ­időre történő legyártása érdekében, és segítik a szerelést is. Megállapodtak a tanácskozáson abban is, hogy az FMKT a Kiváló Ifjú Mérnök, Kiváló Ifjú Technikus mozgalomban résztvevő fiatal mű­szakiak szakdolgozatainak témavá­lasztását a gyáregység előtt álló mű­szaki feladatok figyelembe vételével irányítja. A Mező Imre KISZ szervezet 27-én taggyűlés keretében tartotta meg az ifjúkommunista termelési tanácskozást, a kokszvegyészeti gyár­részlegnél pedig 28-án, szombaton került sor a tanácskozásra. A me­leghengerműben október közepén lesz az ifjúkommunista termelési tanácskozás. JAVÍTJÁK A KIKÖTŐI PORTÁLDARUT Biztatók a hengermű szeptemberi eredményei Szeptember 27-ig 27.061 tonna le­mezt hengereltek a­ meleghenger­műben, az eddig tervezett 29.230 tonna helyett. Ez 92,6 százalékos tel­jesítménynek felel meg. Kiszállí­tási mutatójuknál még ennél is na­gyobb javulás tapasztalható, bár a 100 százalékot itt sem érték el. Ed­dig 24.788 tonnát szállítottak ki, a tervezett mennyiség 95,4 százalékát. A napi teljesítmények is növeked­tek. Szeptember 13-án érték el a hónap rekordját: 1473 tonnát hen­gereltek ezen a napon, de ezen kí­vül még kilencszer értek el 1200 tonnás teljesítményt. A szeptember 1—27-ig tartó időszak adóssága két közepes napi termelésnél nem több. il­A tűzálló teljesítette III. negyedévi exporttervét A Vasmű tűzálló gyáregysége 490 tonna léghevítő téglát szállít Cseh­szlovákiába, Trinecbe. A teljes meg­rendelésből eddig 138 tonna ötlyukú idomtéglát szállítottak le, ezzel ele­get tettek III. negyedéves export-kö­telezettségüknek. A fentmaradó mennyiséget november 15-ig gyárt­ják le. Ugyancsak elkészült a Vasmű I-es kohó ■ aknafal idomtéglája. A külön­leges szilárdságú, alacsony porozitá­sú tűzálló téglából 540 tonna a kész­áru raktárban várja az átépítés kez­detét. cAmiről­ bes­zélü­nk : Ha valakinek feltennék a kérdést: mi veszélye­sebb, ha egy atombomba vagy egy verébtojásnyi va­kolat esik az ember fejére, a válasz teljesen egyértel­mű lenne: „maga kötöznivaló bolond, kedves bará­tom”. Csakhogy az élet sohasem ilyen leegyszerűsítve teszi fel a kérdéseit. S a bonyolultabb tálalás mindig próbára teszi ítélőképességünket, arányérzékünket. Az ember igazának szenvedélyes keresése közben szokta a legtöbb baklövést elkövetni. Olyannyira, hogy az imént feltett kérdésben olyanképpen foglal állást, hogy kényelmetlen lehet az atombomba is, de mi az egy verébtojásnyi vakolathoz képest. Hogy ez lehetetlen? Nos, tessék végignézni egy adott összejövetel hall­gatóságán, amikor a háború és a béke kérdése, majd pedig amikor az Ingatlankezelő Vállalat tevékenysége kerül szóba. Tessék csak végigkísérni egy-egy beszél­getés­en""1"* *­­­gy milyen gyorsan el lehet jutni az arc -énytől a vízcsap bőrözésig. Aztán tes­­kógyűlést végighallgatni. Az az ér­zet nbernek, hogy lehetetlen olyan város­po­clót kialakítani, amely, mint téma, a iodoráva­l felvehetné a versenyt, sez önmagában csak azt bizonyítaná, ha szenvedélyesebben beleszól az őt lég­kö­rintő ügyekbe, kiki szívesebben seper a­­­lőtt. A baj nem is ebben van, hanem ab a látásmóddal, ezzel az arányérzékkel el­nosítani, s a kis szerény horizontunkba­n­­nvedélyesen bele akarjuk préselni az eg­énséget. Valahogy úgy, hogy kicseré­lendő ablakrolónkkal letakarjuk az atomfegyvereket, s ehhez a látásmódhoz igyekszünk szabni még a párt tevékenységét is. Hányszor megesik aztán, hogy szenvedélyeinktől elragadtatva ostobán általánosítunk egyedi eseteket. Sőt elvárjuk a párttól, a tanácstól, hogy legalább ak­kora jelentőséget tulajdonítson a dolgoknak, amek­kora helyet a maguk szabta horizonton elfoglal. Itt korántsem arról van szó, hogy a jogos panaszokat, tényleges problémákat nem kell orvosolni, megoldani. De hát azon már kár megsértődni, ha ezek a problé­mák a maguk helyére kerülnek. Ha valaki például nem tud albérlőjétől megszabadulni, akit egyébként szíve szerint választott, néha olyan erélyesen kéri a párt beavatkozását — hangsúlyozva: „ha kell, szemé­lyesen Kádár elvtárshoz fordulok" —, mintha az adott albérlő befogadására legalábbis pártbizottsági hatá­rozat kötelezte volna. S ha terve nem sikerül, fűnek­­fának elpanaszolja, hogy a párt „még ezt sem tudja elintézni”. Sőt még tetszeleg is, hogy milyen „nyíl­tan és őszintén” mer véleményt nyilvánítani. Szó, ami szó, azért még akadnak közöttünk, akik az efajta „szenvedélyes bátorság" mögött nem látták meg a verébtojásnyi vakolattól sújtott ember sértett­ségét, akivel csupán annyi történt, hogy nem sikerült saját képére és aranyérzékére átformálni a világot. Pedig szenvedélyesen akarta. Igen, a rossz arányérzék oka lehet egy bizonyos fajta káros szenvedélynek. De szerencsére könnyebb leszokni róla, mint a dohányzásról. Nagy Jenő KÁROS SZENVEDÉLY

Next