Dunaújvárosi Hírlap, 1965. február (10. évfolyam, 10-17. szám)

1965-02-02 / 10. szám

VILAIQ PROLETÁRJA!, EGYESÜLJETEK! AZ MSZM1 VÁROSI BIZOTTSÁGÁÉ* A VÁROSI TANÁCS LAPJA, X. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM­ÁRA 60 FILLÉR 1965. FEBRUÁR 2., KEDD INKÁBB AZT ÍRNÁ MEG ... A labdarúgó NB 1/8 sorsolása MA KEMÉNYKÖTÉSÜ EMBEREK FIATALOK LAKÓTELEPE Széljegyzet a „Duná”-ról BÁLI TUDÓSÍTÁS FELNŐTTEKNEK Dunaújvárosban járt pénteken dr. Bruno Pittermann osztrák alkancellár Az államosított osztrák ipar né­hány vezetőjének élén pénteken, ja­nuár 29-én meglátogatta városun­kat dr. Bruno Pittermann, az Oszt­rák Köztársaság alkancellárja. Az allkancellár és kísérete Fock Jenő­nek, a kormány elnökhelyettesének a meghívására tartózkodott hazánk­ban. A vendégeket elkísérte Dunaújvá­rosba Fock Jenő, a kormány elnök­­helyettese, Szilágyi Béla kü­lügymi­­niszter-helyettes, Baczoni Jenő kül­kereskedelmi miniszter-helyettes, Sebes István, hazánk bécsi nagykö­vete, továbbá a Külügyminiszté­rium és a Külkereskedelmi Minisz­térium több vezető munkatársa. A Városi Tanács épülete előtt dr. Kocsis József kohó- és gépipari mi­niszter-helyettes, Tapolczai Jenő, a Városi Tanács vb-eln­öke, Borovszky Ambrus, a Vasmű vezérigazgatója, Dorgai Mihály, a Városi Tanács el­nökhelyettese és Szabó Mihály, az ÉM. 26. Építőipari Vállalat igazga­tója fogadta az érkező vendégeket. ..A vb-teremben tartott rövid foga­dáson elsőnek Tapolczai Jenő ta­nácselnök üdvözölte az osztrák de­legáció vezetőjét és tagjait, majd néhány szóval bemutatta a várost. Az üdvözlésre dr. Brúnó Pittermann alkancellár válaszolt, és többi kö­zött ezeket mondotta: — Mindenütt a világon gondot okoz az ipari létesítmények szám­beli növekedése, és a városok, la­kások számának összehangolása. A városok vezetőinek az a feladata, hogy megoldják ezt a feladatot. En­nek az új városnak a léte azt bizo­nyítja, hogy önök keresik a megöl­és A ua­it. A továbbiakban örömét fejezte ki abból az alkalomból, hogy elláto­gathatott Dunaújvárosba, majd a vá­ros valamennyi lakójának egészsé­gére emelte poharát. Borovszky Ambrusnak, a Vasmű­ről adott rövid tájékoztatója után a vendégek gyárlátogatásra indul­tak. A Vasműben megtekintették a meleghengerművet, majd a spirál­cső hegesztőgépet és a zártpapírlú hajh fősort nézték meg. Ez utóbbi­nál Pittermann alkancellár találko­zott a próbaüzemelés alatt levő gép osztrák szakértőivel, akikkel hos­­­szabb ideig elbeszélgetett. A gyár­­látogatás során a küldöttség tagjai nagy érdeklődést tanúsított és a gyárlátogatás befejeztével Herbert Koller, az Egyesült Osztrák Vas- és Acélművek linzi vezérigazgatója nagy elismeréssel nyilatkozott a lá­tottakról. A vezérigazgató, utalva a Vasmű és a VÖEST kapcsolatai­ra, testvérüzemnek nevezte a Vas­művet és reményét fejezte ki, hogy a két ország gazdasági és üzleti kapcsolatai bővülni fognak. Az Arany Csillag Szállóban adott díszebéden pohárköszöntőjében utalt erre az alkancellár is, amikor el­ismeréssel szólt a látottakról. díszebéd végén a házigazdák aján­­­dékkal kedveskedtek nek, akiknek nevében a vendégek­Pittermann alkancellár mondott köszönetet és adott át ajándékot a város vezetői­nek. A gépkocsin tett városnéző sétát egyetlen helyen, a Ságvári város­részi bölcsődében szakították meg a vendégek, ahol dr. Vönöczky Jó­zsef, a bölcsőde orvosa fogadta és kalauzolta a vendégeket. Az osztrák delegáció, a­­ késő dél­utáni órákban hagyta el városun­kat. 100,9 százalékra teljesítené januári tervét a gyírk­ísirtlé Az év első hónapjában teljesítette tervét a Fésűsfonoda. A gyűrűsfonó januári tervét 100,9 százalékra telje­sítette. Ezzel a tervezettnél 300 kilo­­grammal több fonalat készítettek, amiből mintegy 300 öltöny szövetét lehet elkészíteni. FÉLÉVI ÖRÖMÖK (Cseh Tibor felvétele) A takarékosság és minőség a Vasmű FMKT idei terveiben A Vasműben dolgozó fiatal műsza­kiak és közgazdászok a párthatáro­zatnak megfelelően fő figyelmüket az idén a takarékosságra és a minő­ségjavításra fordítják. Az FMKT legutóbbi üflésén tervet fogadott el, amely konkrétan megjelöli a célo­kat. Ezek a célok egybeesnek a gyár központi feladataival. A fiatal mű­szakiak kisebb-nagyob­b ésszerűsíté­sekkel és újításokkal akarják növel­ni az ércdarabosítómű termelékeny­ségét, hogy a kohók idei anyagellá­tási igényét mennyiségileg és mi­nőségileg teljes mértékben biztosít­sák. Tanulmányt készítenek­ arról, hogy az olaj, a gőz, a későbbiek so­rán pedig a földgáz befúvatása a kohókba mennyire segíti a gazdasá­gos vas­gyártást. Olyan témával is foglalkoznak, hogyan lehet csökken­teni az acélgyártásnál a drága öt­vözőanyago­k fajlagos felhasználását. Tanulmányozzák a kemence karban­tartás szervezését és a minőségi acélgyártás számos kérdését. Újabb 1400 hald szántót és rétet öntöznek az idén Ülést tartott a Járási Tanács A Járási Tanács pénteken ülést tartott, amelyen a tanácsválasztások óta eltelt két esztendő eredményeit és hibáit mérlegelték. A tanácsülés meg­állapította, hogy az eltelt két esz­tendő alatt sokat fejlődött a járás mezőgazdasága és a községi tanácsok közigazgatási munkája. A járás mezőgazdasági területei­nek 20 százalékán termeltek kukori­cát, melyből 1948-ban 18 mázsás ter­mésátlagot értek el. Ezt a termés­­eredményt az idén 19 mázsára akar­ják növelni. Tovább fejlődik az ön­tözéses gazdálkodás is. Az 1964. évi ezer hold után 1965-ben további 1400 hold szántóföldet és legelőt tesznek öntözhet­ővé. Többet adni — de hogyan ? A mennyiség mindenhatósága hosszabb időn ke­resztül uralkodó jegye volt gazdasági munk­ánknak. Olyannyira, hogy szemlélet lett belőle. Szemlélet, ami ugyan hosszú évek óta hiányzik gazdaságpolitikánk irányelveioől, de a tudat legmélyén még mindig kí­sért. A jobb munkának a végeredménye, a t­öbb ter­mék, egyszerű és világos párhuzam volt, hozzáférhe­tő minden szintű tudat számára. De ez az egyszerűség a kérdés mechanikus felfogását is jelenti. Bonyolult feladatok megoldásakor nem jutunk messze ezzel szemlélettel, sőt nem kétséges, hogy a bonyolult fela­a­datok megoldásának gátlója is lehet. Most, hogy gazdaságpolitikánk kérdései fokozottan és széles körben előtérbe kerülnek, mintha e kétség­telen jószándékú szemlélet kezdené visszakövetelni polgárjogát. Újra és újra elhangzik: többet adni. Ám, amikor „a több” tartalma határozottabb vállalás, vagy igény, vagy törekvés formáját ölti, többnyire kiderül, hogy a bűvös „több” egyértelműen mennyiséget jelöl. Több darabot, több tonnát, több százalékot. Nincs is baj azoknál a termékféleségeknél, ahol a fő kérdés a mennyiség, mert mennyiségi igényeket kell mielőbb kielégíteni. De a termékek túlnyomó részénél, nem a tervben előírt mennyiségek túlszárnyalásáról van szó. Mit tegyenek azok a brigádok, üzemek, amelyeknek termékeiből pontosan a tervben előírt 100 százalékra van szüksége a népgazdaságnak, nem többre és nem kevesebbre. Ilyen esetekben — és ez a gyakoribb — a „többet adni” igénye nyilván nem korlátozódhat a mennyiségre. Többet ad az a munkásközösség is az ország asz­talára, amely termelékenyebb munkával állítja elő ter­mékeit, részt vállal a gyártás korszerűsítésében, a technika és a technológia fejlesztésében, a tervezettnél kevesebb létszámmal oldja meg 100 százalékos felada­tát, vállalást tesz arra, hogy fokozza az egy munkás­ra eső termelési érték nagyságát. Többet adunk akkor ha a 100 százalékon belül javítjuk az első osztályú termékek arányát, vagyis ha a minőség javításába fektetjük be a mennyiségre szánt erő jelentős részét. Többet adunk azzal is, ha a 100 százalékon belül a termékek választékát bővítjük úgy, ahogy erre a vá­lasztékra igény mutatkozik. Többet adunk akkor is, ha a jó minőségű terméket a tervezettnél alacsonyabb költségen állítjuk elő, ha takarékoskodunk a nyers­anyaggal, gépekkel, energiával, ha úgy szervezzük meg a munkafolyamatot, hogy minden dolgozó abban képzettségének maximumát tudja nyújtani. Városunk iparában akár az acél és hengereltáru­termelést, akár a cellulózt, akár konfekcióiparunk ter­mékeit vesszük figyelembe, a felsorolt szempontok mindegyike nagyobb súllyal esik latba, mint a terme­lés mennyiségi oldala. A mennyiség mindenhatóságá­nak szemlélete könnyen vezethet olyan termékek fel­­halmozódásához, amelynek „nincs piaca.” S ilyen esetekben a túltermelés, bármennyire is a jószándék szük­, népgazdasági kárként jelentkezik. Közeledik a termelési tanácskozások ideje, az üze­mek, vállalatok éves tervei ismertek már, helyes len­ne ezekről a kérdésekről még a termelési tanácskozá­sok előtt tárgyalni a munkabrigádokkal, hogy az adott gazdasági egység feladatainak megfelelően, differen­ciáltabban tudják majd megtenni éves vállalásaikat. H­a ezt a lehetőséget elmulasztjuk, könnyen előfordul­hat, hogy a brigádok egy része vállalásánál a meg­szokott, s legkézenfekvőbbnek tűnő megoldáshoz nyúl: mennyiségi többletvállalást tesz. Műszaki gárdánk, amely mindenütt tisztában van azzal, hova kell elsősorban irányítani a munkások se­gítő szándékát, jó szolgálatot tenne a szocialista mun­kaverseny tartalmi javításának, ha vállalná a kérdés eldöntését, hol lehet konkrétan „többet adni” a nép­gazdaságnak 1965-ben. Ez lényegében politikai munka, de valahol munkaköri kötelesség is. Jelenlegi felada­taink ki kell, hogy széles körben alakítsuk a politi­záló gazdasági vezető típusait, aki maga is többet szeretne adni, de azt is pontosan tudja, hogy beosz­tottjai támogatásával ez miként lehetséges. N. J.

Next