Dunaújvárosi Hírlap, 1965. szeptember (10. évfolyam, 71-78. szám)

1965-09-03 / 71. szám

X. ÉVFOLYAM, 71. SZÁM ÓRA: 60 FILLÉR 1965. SZEPTEMBER 3., PÉNTEK EGY HOSSZÚ HAJ Hozzászólás az utánpótlás BÚCSÚZTATÁSA vitához A FEKETE BÁRÁNY ÚJDONSÁGOK A VASMŰBEN A Tanács kereskedelmi osztálya „FÉL FIÚK, CSAK SEMMI válaszol FÉLELEM . . A Városi Úttörő Elnökség munkájáról tárgyalt az MSZMP Városi Végrehajtó Bizottsága Az MSZMP Városi Végrehajtó Bi­zottsága keddi ülésén önálló napi­rendként tárgyalta meg a Városi Úttörő Elnökség munkáját. A Vég­rehajtó Bizottság ülésére meghívták az úttörőcsapatok vezetőit is. Az út­törőmozgalom városi munkáját párt­szerű, hasznos, őszinte vitában ele­mezték és sok régóta függőben lévő kérdés került megtárgyalásra. A jelentés beszámolt arról, hogy városunkban a tanulók számához viszonyítva az úttörő és kisdo­bos szervezettség 86,3 százalék. Ez — bár lehetne magasabb is — a megyei átlaggal megegyező, s va­lamivel az országos átlag felett van. Az 1963/64­ t­jén bevezetett, „Úttörő ■ expedíció a jövőbe” mozgalom já­tékos, romantikus keretet adott az «ufctáncszervezetek nevelő munkájá­nak. Városunkban az expedíciós őr­sök száma 220, amelyből 171 őrs valamennyi vállalását teljesítette. Fontos feladata az úttörőmozga­lomnak az ifjúkommunista életre való felkészítés. A csapatokban végzett ered­ményes munkájuk alapján 471 ym­. osztályos úttörőt javasol­tak a KISZ-be felvételre. A tanulmányi munkát és a pá­lyaválasztás előkészítését 52 szak­kör segítette, 1140 tanuló részvéte­lével. Számos rajnak szerveztek üzemlátogatást. Valamennyi­­ csapat rendezett expedíciós szellemi vetél­kedőt. Az őrsök és rajok védnöksé­get vállaltak az iskola környékének rendje és tisztasága felett. A kül­földi pajtásokkal való levelezés népek közötti barátság elmélyítését a szolgálta és elősegítette az idegen nyelvek tanulását. Az úttörők az elmúlt tanév során 22 ezer 402 óra társadalmi munkát végeztek, 18 ezer kiló papírt, 39 ezer kiló vasat, fé­met, és 3 ezer kiló hulladék tex­tilt gyűjtöttek. A kulturális és sportmunka kö­zéppontjában a kulturális szemle valamint a sportvetélkedő állt. Az őrsi „Ki mit tud?” versenyeken 2287 pajtás vett részt, a városi szemlén pedig különböző művészeti ágakban 724 pajtás szerepelt. A házi sportbajnokságokon 8293 pajtás vett részt. Valamennyi iskolai, úttörőcsapat rendezett négytusa, torna, asztalite­nisz bajnokságot, s szép eredménye­ket értünk el az Úttörő Olimpiai versenyein is. Az idei nyáron 1400 úttörő töltöt­te szünidejének egy részét tábor­ban, 20 pajtás pedig Eisenhütten­stadtban vett részt cseretáborozáson. A beszámoló a csapatvezetőségek kollektív irányító, szervező munká­jával­­ kapcsolatban megállapította, hogy az még nem mindenütt meg­felelő. Elmaradnak a havonkénti csapatvezetői megbeszélések, s a csapatvezető sok esetben egyedül végez minden munkát. Rendszeres és jó az irányítás a Mező Imre és a Zrínyi Ilona úttörőcsapatnál. Az Úttörő Elnökség irányító­i mun­káját elemezve megállapítást nyert, hogy jól látja el feladatát. Az el­nökség mellett 6 szakbizottság mű­­kö­dikj, amelyek a vezetőképzést, a táborozást, a kisdobos munkát," a kulturális tennivalókat, a sportmun­kát, valamint a gazdasági ügyeket" fogják át. A szakbizottságok munká­jára jellemző, hogy több esetben a szakbizottság vezetője egyedül vé­gezte a munkát. Az útt­örőmunka elismeréseként az elmúlt évben a Búvár Kund Vízi­úttörőcsapat elnyerte a KISZ Köz­ponti Bizottságának vörös sel­yem - zászlóját. Többen kaptak a KISZ Központi Bizottságtól elismerő Ok­levelet, Kiváló Úttörő vezető kitün­tetést, vagy külföldi jutalomüdülés­ben vettek részt. A beszámoló foglalkozott az Út­törő Elnökség és a csapatvezetőségek­ között fenálló néhány vitás kérdés­sel is. A vita során megállapítást nyert, hogy a városi úttörőéletben komoly eredmények születtek, s ez első­sorban a mozgalomhoz hű peda­gógusoknak, útitörővezetőknek és ifivezetőknek köszönhető. Ezt az eredményt tovább kell fo­kozni azáltal is, hogy a személyi problémákat félretegyék az elvek jobb érvényesülése érdekében. Szó­ba került a szakcsapatok létjogosult­ságának kérdése. A szakcsapatok tevékenysége döntően pozitív, tehát segíteni kell, s az iskolák a szakcsapatoknál mű­ködő pedagógusok munkáit fogad­ják el iskolai úttörő munkának. A megbecsülés kifejezője többek között a jutalom. Az Úttörő Elnök­ségnek a csapatokkal közösen ki kel­lene dolgozni egy értékelési rend­szert (pontrendszert) amely alapul szolgálhatna a tevékenység elbírá­lásához, s egyben a jutalmazáshoz is. Az alsóörsi tábor továbbfejleszté­sére jövőre két­­ezer forintot fordít a Városi Tanács. Az Úttörő Elnök­ség és a KISZ Bizottság a tábor jövő fejlesztési elképzeléseit beszél­je meg a csapatokkal és kérje ki vé­leményüket. A KISZ jobban kapcsolódjék az úttörőmozgalomhoz. Az úttörő ifivezetők ne csak­­­ a­­ középiskolákból hanem az üzemi kerüljenek ki, ifjúmunkások is vállaljanak ilyen megbízatást. A jövőben még szervezettebbé kell tenmi az Úttörő Elnökség mun­káját,­s szorosabbra fűzni a kapcso­latokat a csapatokkal. Az MSZMP Városi Végrehajtó Bi­zottsága végül elismerését fejezte ki a csapatoknak és az Úttörő Elnök­ségnek a végzett munkáért. A szakadékba zuhant életét vesztette Augusztus 28-án délelőtt értesí­tették a Városi Rendőrkapitánysá­got, hogy a Siklói úton, a vidám­par­­ki bejárat és a Duna-part között egy bokros részen férfi holttestre buk­kantak, állapította. A rendőri nyomozás meg­hogy az illető Máté József villanyszerelő, Kohász utca 10 szám alatti lakos. Máté József augusztus 27-én este feleségével a Sportbüfében italozott, majd házi mulatságon vettek részt, ahol hajnalig szórakoztak, italoztak. Máté József korábban áramütést szenvedett, és eltiltották orvosilag az italtól. A nagymennyiségű alkohol hatására feltehetően elveszítette tá­jékozódó képességét, s a Siklós Út mellett egy 6 méter mély szakadék­ba zuhant. A boncolás megállapította, hogy Máté József halálát agyrázkódás és agyroncsolás okozta. A haláleset körülményeinél bűncselekményt nem állapítottak meg. Nincs többé rejtett hiba A hideghengermű spirálcső-hegesztő­­gépére ultrahan­gos varratvizsgáló készüléket szerel­tek fel. A műszer folyamatosan vizsgálja a he­gesztőgépből ki­kerülő cső varra­tait, regisztrálja az eredményt és magán a csövön is megjelöli a hibás részt. Képünkön Juhász Katalin gépész­­technikus figyeli a készülék működé­sét (Zsiday Béla felvétele) Három hét helyett három nap Hosszú évekig a Dózsa György út üzembe lebonyolítani. A pipacs tele­szomszédságában volt található az Építőipari Vállalat asztalosüzeme. Az évek során elhasználódott, le kellett bontani, a területre is szük­ség volt, mert itt lakások épülnek. A napokban hozzáláttak az üzem szanálásához. A tervek szerint három hét alatt kellett volna a költözést az új­ben felépített új üzem 1100 négyzet­­méter alapterületű. Itt található tan­műhely, kéziműhely, a szegező-laka­­tos csoport munkaterme, a gépte­rem, a raktár. , ’ Már zúgnak az e­gyenge­tők, a gya­lugépek, a csiszolók, a darabolók. Az „Asztalos János” szocialista bri­gád Iványi János és Erdős Ferenc vezetésével végezte az üzem átköl­töztetését. Három hét helyett három nap alatt végezték el a munkát így két héttel előbb kezdődött a termelés. Molnár Ferenc üzemvezető el­mondta, hogy a jól előkészített köl­tözködés alig okozott termelési ki­esést. Lerníer György szabász, Dróz­­dy Győző, Kiss János szerelők so­kat tettek az üzem megindításáért. Augusztus utolsó napjaiban meg­kezdődött a termelés, az alkotó munka. Az üzemben hatvan aszta­losnak van munkaterület, teljes i tényben­ folyik a termelés, készül­nek a nyílászáró szerkezetek és egyéb asztalosáruk. Az építők szakipari részlegének dolgozói a szocialista címért versenyeznek Csaknem száz építőipari brigád versenyez a szocialista brigád cím­ért. A szakszervezeti bizottság meg­állapítása­­ szerint az első félévben a brigádok hatvan százaléka telje­sítette a felajánlásokat és feltétele­ket. A szakipari dolgozók között a 26-os Építőipari Vállalatnál széles körben bontakozott ki a szocialista munkaverseny. Tavaly 17 csoport 179 részvevője versenyzett a szocia­lista munkabrigád címért. Az idén — a felszabadulási verseny során, mely az év végéig tart, 27 brigád 257 tagja küzd a szocialista munka­hely eléréséért küzd, eredménye­sen. — sey — Munkánk célja szerint­ Egyénileg számtalanszor végig gondoltuk már, miért is dolgozunk. Munkánk megélhetésünket, éle­tünk szépítését, gazdagítását, s egyidejűleg a társa­dalom javát is szolgálja. Keresetünkből általában nem vásárolunk haszontalan dolgokat. Vígjátékok témája csupán az esztelenül költekező, a télvíz idején kerti törpét vásárló ember. És ha nem kapjuk meg az áru­házban azt, amit terveztünk, jogosan háborgunk. Munkánknak társadalmi méretekben is pontosan körülhatárolható, konkrét célja van. A cipőgyártó szalagon, a szövőgépen, a földeken dolgozó ember köz­vetlenül a ma igényeit elégíti ki, amikor élelmiszert, illetve fogyasztási cikket termel. A beruházási javakat előállító munkás azon fáradozik, hogy a jövő emberi szükségletei magasabb szinten kerüljenek kielégítésre. A ma épülő műtrágyagyár holnap, vagy azután több kenyeret biztosít az országnak. Mint vásárlók, minden esetben megfontoltak va­gyunk, következetesen ragaszkodunk személyes szük­ségleteink kielégítéséhez, családi beruházási tervünk teljesítéséhez. Mint termelők viszont néha hajtunk a könnyelműségre, nem számolunk mindig a rendelők, a piac igényeivel. Globálisan teljesítjük és túlteljesít­jük a tervet, bizonyos részleteivel viszont adósak ma­radunk. Az idei gazdasági évnek is egyik valóságos gondja ez .Iparunk első félévi tervét mintegy 7 szá­zalékkal túlteljesítette, aminek — bármilyen furcsán is hangzik — nem örülhetünk egyértelműen. A Köz­ponti Statisztikai Hivatal jelentése a népgazdaság első félévi fejlődéséről egyebek között megállapította: ....... nem minden iparvállalat tartotta szem előtt az MSZMP Központi Bizottsága 1961 decemberi határo­zatában kitűzött célt: nem mindig abból és annyit termeltek, amire a felhasználók idénye­ irányult. Az exportált és a belkereskedelemnek átadott ipari termé­kek mennyisége kisebb mértékben növekedett, mint az ipari termelésé. A termelés növekedésének egy ré­sze a készleteket növelte.” Évek óta megfigyelhető, hogy bizonyos termékek­ből hiány mutatkozik, másokból viszont feleslegesen raktárra termelnek. A statisztika pontosan kimutatja, hogyan növekednek minden esztendőben a felesleges készletek. Gépi kapacitást, munkaerőt és anyagot köt­nek le feleslegesen olyan termékek, amelyekre pilla­natnyilag sem a hazai sem a külföldi piac nem tart igényt. Az olvasó jogosan kérdezheti: hogyan keletkez­hetnek nálunk felesleges készletek? A válaszra nem egyszer a helyi vezetők illetékesek. Mert a vállalatok, az állami szervek a rendeléseik feladásánál nem min­dig járnak el kellő körültekintéssel, a beosztó gazda módjára. „Jó ha van a háznál” alapon gyakran meg­gondolatlanul költekeznek. S a „költekező kedv” nem egyszer éppen a keresett termékeknél a legnagyobb. A meggondolatlan költekezésnél is álla­mn­dabb jelenség és több kárt okoz a tényleges szükségletek­re fittyet hányó öncélú termelés. Más szavakkal: egyes üzemeinkben és vállalatainknál változatlanul ma érvényesül a mennyiségi szemlélet. Bizonyos termé­n­­kekből növelik a termelést, míg mások gy­ártá­st el­hanyagolják. Így tulajdonképpen a meglévő vála­zté­­kot is szűkítik. A mennyiségi szemlélet legszembe­tűnőbb megnyilvánulása azonban, hogy a műszaki fejlesztés és a minőségjavítás mellőzésével fékezik jelentkező új szükségletek kielégítését. Vagyis olyan a termékek gyártásába ölünk munkát, anyagot, ener­giát, amelyeknél ma már lényegesen korszerűbbet ismer a technika és igényel a vásárló. A gyártmányfejlesztés, a minőségjavítás, az ön­költségcsökkentés, — a szükségletek magasabb szintű kielégítését biztosítva — elhárítja a mennyiségi növe­kedés útjában álló akadályokat. A mennyiség és a minőség összhangjának megteremtése óra is ezen az úton képzelhető el: a népgazdaság és a lakosság nö­vekvő és új szükségleteinek magas szintű kielégítésé­vel. Ezért oly fontos most, a második ötéves tervi utol­só esztendejében az új tervidős~ok m-gal-néz-vekor iszró+elton vérig gondolnunk munkánk t­ini-Zovkép- V-vi eáisAf értelmét. Ha mint terme­lői- konszernen dolgozunk, magas szinten elémütnik ki a bel- és kül­ 1—vaskedelem­i igényeit. több örömünk t­l:k­a­m­­i­ká­­ban_ és mint fogyasztók több ha­zvát irt­uk minden­napos küzdelmeinknek, erőfeszítéseinknek. Kovács József

Next