Dunaújvárosi Hírlap, 1966. április (11. évfolyam, 26-34. szám)

1966-04-01 / 26. szám

Szabadságunk születésnapjára A számjegyek sokasága mutat­ja csak, milyen messze van az a tavasz, az az április. Mindennapi munkád közepette észre sem veszed, hogy azóta huszonegyed­szer borultak virágba a szilva­fák. Jól emlékszel a kislány kára, aki a bunker mélyén sivalkodva tolta el ajkától a cukortalan, íz­telen teát, a kisfiúra, akinek pa­naszos köhögése hosszú éjszaká­kon át az egyetlen emberi hang volt az embertelen dübörgésben. Mindannyian egyedül voltunk, mert közel volt a halál. Egye­dül bunkerok és lövészárkok mélyén szorongva, egyedül a civilizált Európa gázkamrájának árnyékában. Színtelen, magányos egyéniségek milliói lapultak ka­kastollak, árpádsávos karszala­gos, puskacsövek árnyékában. Ki vett észre, kinek mertél a sze­mébe nézni, s ki kérdezte tőled egyáltalán, szeretnél-e élni, akarsz-e élni, fiatalember. Azóta anya lett a kislányból, s a kisfiú kiszolgált katona. Sza­badság, emberség, béke — együtt tanulták meg ezeket a szavakat ezernyi más szóval, s talán nem is tudják jelentését, jelentőségét mihez kapcsolni. Ünnepi beszé­dekhez, vezércikkekhez kötődnek ezek a szavak. És nem látják maguk előtt a kiskatonát, ahogy mosolyogva bejelenti: „számotok­ra befejeződött a háború”. Nem látják az ünnepélyes pillanatot, mikor az otthon ablakáról leke­rül a fekete papír. Nem látják apjukat, amint a grófi tábla kö­zepén tintaceruzával felírja egy kis karácsonkra a nevét. Nem látják a halottnak hitt hazatérő arcát. Nem szabad csupán emlékek­ből élnünk. Az idő lassan átlép az emlékeken, de nem léphet át azokon az eszményeken, amelyek huszonegy évvel ezelőtt fogantak a szabadság árnyékában. Emlé­kek nélkül is tudni kell, hogy mérges gázzal gyilkolni embere­ket embertelenség a vietnami ős­erdőben is és nemcsak Ausch­witziban. Emlékek nélkül is tud­ni kell, hogy népek mészárlása ugyanolyan bűn amerikai zász­lók alatt, mint volt a horogke­resztes lobogók alatt. Emlékek nélkül is tudni kell, hogy az SS hadosztályok örökébe lépő Bun­deswehr az Európa népeivel való leszámoláshoz követel magának atomfegyvereket. Sok jel figyelmeztet arra, hogy a szabadság, emberség és a béke megőrzéséért a népeknek együtt és minden erejükkel helyt kell állniuk. Születnek és felnő­nek nemzedékek, amelyek soha nem láttak vért, szenvedést, meg­aláztatást. De ez jelentheti-e a közönyt más népek vére, szenve­dése, megaláztatása iránt, jelent­heti-e, hogy elnézzék az emberi méltóság megtiprását? Lemond­hatunk-e arról, hogy fiaink, leá­nyaink, akik felnőttek a techni­kai csodák bűvöletében, megtud­ják az igazságot, hogy ezek a csodák nem önmagukért vannak, szolgálhatnak emberséges és em­bertelen érdekeket attól függően, hogy kinek a kezében vannak. Ez emlékezés nélkül is törvény. A nyugodt élet, a holnap biz­tonsága nem égből pottyant ajándék, hanem 21 esztendő ke­mény harcának gyümölcse. Min­den érték, amely ma az embert szolgálja nálunk, munkával, ve­rejtékkel született meg, és ezért méltó a megbecsülésre. Ezt az értéket védeni és gyarapítani igen nagy társadalmi felelősséget jelent. Szabadságunk huszonegyedik születésnapján elmondhatjuk, hogy a mai fiatal nemzedék sem­mivel sem vállal kisebb felelős­séget, mint azok, akik 1945 ta­vaszán bunkerekből, pincékből előbújva életet keltettek a ro­mokon, és gondolataikban érzé­seikben is elkötelezték magukat a születő új életnek. Neked akkor éhséggel, ruhát­­lansággal, bizonytalansággal és nyílt ellenséggel kellett szembe­nézned. Ma a mesterségesen szí­tott, forradalmi éberséget tom­pító demagógiával, a polgári élet­mód káprázatával, az osztály­­frontokat elkenő fellazítási had­járattal kell szembenézni az if­júságnak. A szabadságnak ezeket az álcázott ellenségeit igen nehéz leleplezni és megsemmisíteni. A mi korunk harcaiból is szü­letnek névtelen hősök, akik a hívó szóra eleget tesznek annak a kötelességnek, amit a mai idők feladata elvégezni. Sokasodnak az évek 1945 áprilisa óta, de vele együtt sokasodik azok száma is, akik a szabad haza javát tudato­san szolgálni akarják, akik együtt keresik a boldogulásukat, hogy többé ne legyen senki társai közt egyedül. (N. J.) VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TAN­ÁCS LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM A*A: 80 FILLÉR 1966. ÁPRILIS 1., PÉNTEEL Rendezett Duna-part ■ Régészeti leletmentés Merre terjeszkedhet a város? 1968-ra befejeződnek a partfalvédelmi munkálatok — Dr. Trautmann Rezső építésügyi miniszter nyilatkozata — Kedden délelőtt az Építésügyi Mi­nisztériumiban a dunaújvárosi part­­falvédelmi munkálatokat irányító kormánybizottság sajtótájékoztatót tartott a munkák eddigi állásáról­, és a következő másfél év alatt elvég­zendő munkáról". Az alábbiakban kö­zöljük a k­ormánybizottság tájékozta­tóját és dr. Trautmann Rezső épí­tésügyi miniszter lapunk munkatár­sának adott nyilatkozatát. Dr. Trautmann Rezső, a kormány­­bizottság el­nöke, az 1964. február 29-i partcsuszamlás okairól a kö­vetkezőket mondotta: — Hasonló partomlás, kisebb mé­retekben, emberi beavatkozás hatá­sára másutt is előfordult már, így a legutóbbi visegrádi, tihanyi és rác­­almási particsuszamlást említhetem­­ meg. Ezekben az esetekben is, és a­­ dunaújvárosi partomlás esetében is , a közvetlen ok a hosszú idő óta megnyugodott geológiai állapot meg­­bolygatása­ volt. Hozzá kell tennem, hogy az emberi beavatkozás csak akkor vezet természeti katasztrófá­hoz, ha nem veszi figyelembe a talaj adottságait, jellemzőivel nem számol, és elmaradnak az építéssel a megfelelő óvóintézke­dések és a megelőző talajbiztonsági munkála­tok. Dunaújváros esetében már a vá­ros kijelölésébe hiba csúszott. pen­telei löszös fennsíkot a szakem­­­berek nem tartották alkalmasnak, hogy a város és a Vasmű megépül­jön rajta. A hibát tetézte, hogy a lázasütemű építkezés mellett, „taka­rékossági” okokból, elhagyták, illet­ve csak minimális mértékben vé­gezték el a partfalbiztosítási, talaj­­biztonsági munkát. Megjegyzendő, hogy az akkori építőknek nem volt tapasztalatuk löszös folyóparton vég­zett építkezésben, de a löszpart ta­lajbiztosításában sem. Voltak évek, amikor az építkezés leállt, és azzal együtt a talajmegerősítési munka is. Ugyanakkor a partfal károsodása, a talajvíz szintemelkedése és süllye­dése, az esőzések, valamint a Duna elsodró hatása nem szünetelt. Ilyen körülmények között következett be az 1964. évi partomlás. Az elmondottakból világosan kitű­nik, hogy a pratcsuszamlás óta vég­zett partépítés nem valami helyre­­állítási munkálat, költségei pedig nem a katasztrófa okozta többletkölt­ség, mivel a partvédelmi munkát partomlás nélkül is, előbb vagy utóbb el kellett volna végezni. A továbbiakban az elvégzett mun­kát ismertették a kormánybizottság tagjai. Dr Sebestyén Gyula építés­ügyi miniszterhelyettes az első in­tézkedésekről és a partfal megerősí­tés munkáinak állásáról számolt be:­­• 1964. februárjában több millió köbméter föld omlott le a radari partszakaszon, barakképületek dől­tek össze, a Vasmű I-es szivattyú­telepe 36 métert csúszott meg, és el­szakadtak a vízmű csővezetékei is. A keletkezett anyagi kár tetemes, bár az omlás nagyságához mérten, többe is kerülhetett volna. A leg­fontosabb intézkedés a Vasmű víz­ellátásának biztosítása volt. Ezt az úszó szivattyúteleppel oldották meg, majd a partomlás helyén terepren­dezést végeztek. A partfal megerősí­tésénél követendő módszer kiválasz­tását szakértői vélemények, viták és menetközben­­i módosítások kísérték. A feladat nagyságát, bonyolultságát fokozza, hogy a labilis talajon a kielégítő biztonságot 2—3 év alatt, gyorsított ütemben kell elérniük. A dunaújvárosi partfal „vándorlásá­nak”, omlásának mértéke az építke­zést megelőző időben száz évenként 40 méter volt, az építkezés ezt az ütemet meggyorsította. Célunk a partvédelmi munkákkal az, hogy az omlást lassítsuk, illetve megállítsuk. A fő problémát maga a lösztalaj okozza. Mint ismeretes, a lösz füg­gőleges irányú vízáteresztő képessé­ge nagy, vízszintes irányban viszont csekély, így a 40—80 méteres lösz­part mélyén a talajvíz emelkedhet, csökkenhet. A talaj feszültségét a vízzel való telítettség okozza, ami­kor bekövetkezik a talajvízszint süllyedése, akkor az a lámosott talaj beroskad. A partcsuszamlást meg­előzően a talajvíz emelkedése a vá­ros előtti partfalban elérte a 10—30 métert is. — A partfal megerősítése a radari szakasznál kezdődött. Itt, a partfal víztelenítésére tárót építettek, a lét­­színi vizek levezetésére pedig a le­omlott szakadékszerű part rézsűzé­sét végezték el. Ezt a rézsűt fásítási­ sal és füvesítéssel kötik meg. A ké­sőbbiekben, a tavaly itt járt szovjet szakemberek tanácsára, módosítot­ták ezt a módszert. A felszíni víz­­elvezetést teraszos kiképzéssel, a fel­szín alatti vizek rendezését pedig az adott talajvíz viszo­nyoknak megfelelően, kísérleti sza­kaszok megépítésével oldjuk meg így például szivárgótáró, kútfüg­­göny, csáposakna épül. A javítások gyors elvégzésére a kísérleti módsze­rek kipróbálása folyamatban van. A kormánybizottság tagjai ezután a legfontosabb partvédelmi munkáit, a vezetőmű építését ismertették. — A veszélyeztetettség megszün­tetésére partvédőmű épül a Duna- parton és a folyó­mederben — mon­dotta Gábor István, a DUNABER vezérigazgatója. — Ez a kőből és kohó­salakból épült, 30—50 méter széles és 200 méterenként keresztgátakkal megtámasztott, vezetőmű eltávolítja a folyam romboló hatását a parttól, ugyanakkor a meredek partfal lábát folyóméterenként 500 tonnával ter­heli, támasztja meg Ugyancsak a Duna rombolásának megszüntetésé­re, nevezetesen a sziget csúcsának, az öböl bejáratának védelme érdeké­ben parti vezetőmű épül a bal par­ton is, Dunavecse térségében. A to­vábbi partcsúszás meggátlása érde­kében ugyanis az öböl medrét ko­torni tilos, de a 70 méter széles ha­józható sávot tartani k­el. Dr. Trautmann Rezső építésügyi miniszter az elvégzendő feladatokat az alábbiakban foglalta össze: — A feladat hármas. 1. A Duna elsodró hatásának megakadályozása. Ezt a vezetőmű építésével érik el. A védgát és a keresztgátak közti kazettákat részben kaviccsal, rész­ben a parkrendezésből kikerülő földanyaggal töltik fel. 2. A part általános tereprendezése. Ennek ke­retében megoldásra kerül a felszíni vizek levezetése, a parti forrás el­­foglalása, az átázott talajrétegek le­­csapolása. 3. A felszín alatti vizek rendezése és a további talajvíz­emelkedés megakadályozása. A fel­szín alatti vizek rendezése már a kísérleti kivitelezés stádiumában van. A további talajvízszint emel­kedést elsősorban a Vasmű és a város közműveinek kijavításával és rendszeres ellenőrzésével lehet meg­akadályozni. Mindezeket a munkála­tokat 1968-ig befejezzük, s ennek következtében a dunaújvárosi part­fal biztonsága kielégítővé válik. Ezek után lapunk munkatársa kérdéseket tett fel dr. Trautmann Rezső építésügyi miniszternek. A (Folytatás a 2. oldalon) Éljen felszabadulásunk ünnepe! Április 4-én 10 órakor Nagygyűlés és koszorúzás a hősi emlékműnél A felszabadulási ünnepségeket, a nagygyűlést, a KISZ fiatalok fo­­gadalomtételét az idén a szovjet hősök emlékművénél rendezi a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Városi Bizottsága. Az ünnepség délelőtt tíz órakor kezdődik a staféta érkezésével. Ez­után kerül sor az ünnepi beszédre, majd az új KISZ tagok­ tesznek fo­gadalmat. Az emlékmű megkoszorúzása után a kivonult egységek díszmenete zárja az ünnepséget.

Next