Dunaújvárosi Hírlap, 1966. december (11. évfolyam, 96-104. szám)
1966-12-06 / 97. szám
® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ®@© KÖZÉPKOR Átírni! Rossz a „stílus” (Kiss Béla rajzai) Keresztrejtvény Magyar sajtó napja Évről évre december 7-én ünnepeljük a Magyar Sajtó Napját. Rejtvényünk szemlét ad a magyar sajtó történetéből. VÍZSZINTES: 1. 1780-ban, Pozsonyban megjelent, első magyar nyelvű hírlap. 12. Állami bevétel (—’). 13. Sav ellentéte. 14. Doktor IS. Kettős betű. 17. Áruk ki- és bevitelekor fizetendő. 18. Időhatározó szó 19. Fej. 20. Létezést jelentő ige. 21. Ruhatisztítás. 22. Arcon jelenik meg. 23. Romániai város. 25. Belepte a por. 26. Milyen. 27. Bot. 28. Színművésznőnk (Irén) családi neve, keverve. 29. 50 százalékos. 30. Fél édes! 31. Egymás utánra. 32. Becézett férfinév. 33 Régi magyar öltönydarab. 34. Afrikai folyó. 35. A tüzet vízzel fecskendező. 36. Vonalzó. 37. Petőfi Sándor. 39. ... Kálmán, történetíró. 40. Írunk rá. 41. Gyermeke (fölös ékezettel). 42. Támaszték. 43. Illusztrált. 44. A Szovjetunió egyik néne (röviden). 45. Tizenkét hónapja. 46. Számnév. 47. Kicsontozott hal. 48. 3,14. 49. Égtáj. 50. Kitüntetés. 52. Mezsgye. 53. Női név. 54. Német személyes névmás. 55. Számnév. 58. Cukros. 59. Bírósági ügy. 60. Hétköznaponként 750 pop példányban megjelenő napilapunk. 63. Földünk legmagasabb hegységnevének fele. 64. Igekötő. 65. Shakespeare kiválva. 67. Szovjet folyó. 66. Névelős rostnövény. 70. Női név. 72. Férfi párja. 73. 196s-ban. 74. Irodalomtörténetünk egyik legjelentősebb irodalmi és kritikai folyóirata, a századelő irodalmi megújulásának szervezője (1908). 75. Ezt az állampolgár fizeti (—’). 76. Ezt a pasztát kenjük a padlóra (—’). 78. Férfinév. 80. Török férfinév. 81. DN. 82. Felkiáltó szócska. 83. Régebbi iskolai típus. 84. Férfinév becézve. 86. Mint a vízszineti 12-es. 87. Kossuth szerkesztésében megindított lap, amely hetenként kétszer jelent meg. FÜGGŐLEGES: 1. 1845-ben Frankenburg Adolf szerkesztésében jelent meg. 2. Nagy költőnk. 3. Menj, angolul. 4. Régi nép. 5. Szeszesital. 6. Wells személynevének kezdőbetűi. 7. Neves színművészünk volt (István). 8. ,,a”-val — szósz. 9. Vétó (—’). 10. Idegen — nem. 11. D. S. 15. A Kommunisták Magyarországi Pártjának 48 esztendővel ezelőtt megjelent hivatalos lapja. Évfordulója: a Magyar Sajtó Napja. 17. Nem szelíd. 18. Fő ütőér. 19. Befejezés, vég zenei elnevezése (olasz szó). 20. Mint a függőleges 17-es. 21. Nehéz selyem. 22. Pestkörnyéki helység. 24. Mint a vízszintes 27-es. 25. Illeték. 26. Két szó a) (bátor), b) ugyanaz a rövidíve. 28. Hal. 29. Feljegyez. 31. Ékezettel: a tenger tündére. 32. Végső küzdelem. 33. Mint a függőleges 21-es. 34. Soktagú. 36. Naponta olvassuk. 37. Pép (i—n). 39. Hónapi. 40. Férfi név. 41. Vetítik. 43. Búza része. 44. Gyakori kérdés. 46. Számnév. 47. Mai. 49. Fafajta, megcserélt betűkkel. 50. Ébredezik. 51. Kisfaludy Károly szerkesztésében megjelent irodalmi almanach. 53. Porció. 54. Kötőszó. 56. Ritka női név. 57. Műalkotás főgondolata. 58. Fafajta. 59. Elmúlt nap keverve. 61. Ügy legyen, latinul. 62. Pestkörnyéki helységben (első magánhangzón felesleges ékezet). 63. 1843-ban indult divatlap a főnemesség számára. 66. Képzőművészeti alkotás. 68. Szovjet folyó — névelővel. 69. Élet. 70. Egyik szülő nevének része. 71. Lábával lökdös. 73. Pásztorköltemény, franciául utolsó előtti betűje (kettőzve). 74. Innen való a bibliai ifjú. 75. Vissza: büszke madár. 76. Visszaaludt. 77. Politikai napilap, Jókai Mór indította 1863-ban. 79. Rag. 80. Női becenév. 82. Juttat. 84. Igekötő. 85. K. R. 86. Majdnem apa! BEKÜLDENDŐ: A vízszintes 1., 60., 74., 87., valamint a függőleges 1., 15., 51., 63. és 77. számú sorok megfejtése. Beküldési határidő: december 14. A megfejtők között 3 darab 100 forintos könyvutalványt sorsolunk ki. K. A. ÚJ KÖNYVEK Magyarország és a második világháború — Háromezer esemény (Kossuth). Hochuth: Helytartó (második kiadás) — Tolsztoj művei 8. — Julius Caesar: A polgárháború — Ribakov: A halál oka: méreg — Triolet; Sohanapján — Gaboriau: Az orvivali bűntett — Nizan: Az összeesküvés (Európa). Az egzisztencializmus — Ortutay Gyula: Kis magyar néprajz (Gondolat). William Styron: Házam lángra gyulladt — M. Krüger: Nagyanyáink idején — Lányok évkönyve 1967 — Broszkiewicz: Chopin élete (Móra). Bölöndi György: Nemzedékről — nemzedékre — Koroda Miklós: Pataki tengerészek — Gergely Márta: Sárfényes — Karinthy Ferenc: Víz fölött, víz alatt — Cendrass: Az arany — Róna Tibor: Több nyelven beszélünk (Szépirodalmi). Baranyi Ferenc: Az a merészség — Chandler: Asszony a tóban — — Pongrácz Zsuzsa: Erkölcs és fagylalt — Zágon István: Minden másképp van — Győré Imre: Halálütő — Magvető 1966/2 (Magvető kiadó). Krúdy Gyula: Útitárs — Maupassant összes elbeszélései I— II. (Helikon). Ardamatzkij: A Saturnus nem válaszol — Sólyom József — Szabó László: A titkos szolgálat jelenti (Zrínyi). Túrós Emil receptjei: Ízesen, gyorsan, korszerűen. — Nők enciklopédiája I—II. (Minerva). Ádám György: Új technika, új struktúra (Közgazdasági) Kesztyűs—Sós: A kórélettan tankönyve — Szendei Ádám: Orvos a családban — Zoltén Zsófia: Mit egyen a gyermek? (Medicina). Boti—Véges: Angol nyelvtan I. (Tankönyvkiadó) JCojxgJiesjtzusí Amióta az ember úgy figyeli a természetet és a világ különböző jelenségeit, hogy felméri, vajon jó-e ez neki. A hideget például nem valami elvont aspektusból nem szereti, hanem azért, mert fázik a füle. Nem szereti a háborút sem, mert ebbe bele lehet halni. Persze aki a háborúból él, mert például puskagolyót gyárt, az szereti, hiszen ez jó neki. És ez nem is kizárólag emberi tulajdonság, mivel a macska sem egészségügyi megfontolások miatt nem szereti a forró kását, hiszen nem is hallgatja a Buga doktort. Egyszerűen azért nem szereti, mert nem jó neki. A fenti érvelést azért láttam szükségesnek előrebocsátani, hogy ne minősüljön kispolgári szubjektivizmusnak, hogy az ember a kongresszuson elhangzottakat aszerint is figyeli, hogy jó-e ez neki. E sorok írója több kongresszust megért már, szorgos olvasója volt tizenvalahány év előttieknek is, ezért különös örömmel figyeli, hogy egyre több szó esik arról, hogy mi jó neki. Méghozzá neki: az egyénnek. Mert ezeken a régi kongresszusokon is sok jó elhangzott. Megtudtam, hogy fejlett nehéziparral és erős mezőgazdasággal csak ezek termékeit rendelkezem, egyelőre unokáim részére tartalékolom. Ismeretlenül is rajongok leendő unokáimért és az összes unokákért, akiknek létrejöttéért az akkori egészségügyi kormányzat oly sokat tett. Nagyon örültem, hogy mindaz, amit én tettem, jó lesz nekik, de sokat megkörnyékezett az a kispolgárinak bélyegzett gondola: mi ebben nekem a jó. Odáig is eljutottam, hogy azt a sok jót felezzük meg: felét elvesszük, felét pedig eltesszük az unokáknak. Annak is örültem, hogy erős bástya vagyok, bár láttam, hogy a sok erős bástya mellett van még hézag bőven. De térjünk vissza a jelenlegi kongresszushoz. Jó ez nekem? Jó! Először is azért, mert felnőtt lettem. Úgy beszélnek velem. Nem félnek attól, hogy nem értem meg, nem félnek, hogy rosszul értem. Becsületesen könyvelnek. Van tartozik oldal és van követel. Van eredmény és vannak nehézségek is. Nem mondják azt, hogy a mai élet már fenékig Kánaán. Nemcsak azért kell jól dolgoznom, hogy ezzel erős csapásokat méregessek az imperialisták fejére, hanem azért hogy titob cipő, ruha és lakás legyen. Nekem! Nem az unokáknak. Nekem, ők majd örökölnek. Lakást, bútort, könyvtárt, szóval egy szép gazdag országot, amiben már én is éltem, kipróbáltam, és nyugodt lélekkel hagyom rájuk, mert ha egyszer nekem jó volt, nekik is jó lesz. És ha nem? Az ő dolguk. Tegyék jobbá a saját kongresszusaikon. (Közbevetőleg jegyzem meg: Biztos vagyok benne, hogy nem lesz jó nekik és lelki füleimmel már hallom valamelyik tisztelt unoka felszólalását XV. kongresszuson, ahol azt kifogásolja, hogy tarthatatlan az az állapot, amikor a derék magyar dolgozó unokák kocsijai az isten... pardon ezt ő már nem mondja... szóval a szocializmus szabad ege alatt parkíroznak. Ezért sürgeti az ötéves garázsépítési program maradéktalan végrehajtását.) Szóval azért nagyon jó ez a kongresszus, mert ez nem az unokáké, hanem a mienk. Ki-ki tartsa meg a saját kongresszusát. Nem igaz? Sok szó esett arról, hogy emelni kell a jövedelmemet. Borítékon belül és borítékon kívül is. Itt álljunk meg egy pillanatra. A borítékon kívüli juttatásokkal eddig sem volt sok baj. Volt benne Dunaújváros, SZTK, Inota. Ez mind volt a borítékon kívül. Sőt földalatti is volt, de azt levonták és utazni csak mostanában lehet majd rajta. Csakhogy a dolgozó hiába szintén dolgozó nejének, mondta hogy hoztam haza ennyi és ennyi létesítményt, meg kilencszáz forintot, a kevésbé öntudatos dolgozó nej két darab százasért odaadta volna a nehézipar ráeső részét. Most egyre több szó esik arról is, ami a borítékban van. És ez jó. Vannak persze terminológiai viták. De engem nem érdekel, hogy mi a neve a gyereknek. Emeljék a jövedelmemet és aztán rendezhetik az árakat is. De úgy, ahogy megegyeztünk. Ne legyen kevesebb a borítékban. Ezt ígérték. Ez jó. Különösen jó az, hogy ezt ma már el is hiszem. Becsületes, tiszta beszéd, hogy mindezeken jó és eredményes munkát kérnek tőlem és tőlünk cserébe. Az ígért javakat ugyanis nem isten, de nem is a történelmi szükségszerűség repíti sültgalamb formájában a szánkba. Mi állítjuk elő. Munkával. Jó munkával. Ez jó. Ma a szakszervezet nevében azt ígérik, hogy vigyáznak a munka emberségére, a munkakörülmények javítására, tesznek azért, hogy esténként ne a hivatalok, hanem a családi otthonok ablakai világítsanak. Megállapították, hogy a szocializmust nem kell túlórában építeni. Sok szó esett munka fontosságáról, de azért a arról is, hogy nem árt a munkaidőt csökkenteni. Végre „helyre tették” a sokat vitatott „munkavédelem” szót, és rájöttek, hogy a munkát nem kell megvédeni senkitől, viszont megállapították, hogy olyan esetek előfordulhatnak, hogy a munkást kell megvédeni. Ez nagyon jó dolog. Aztán itt van ez a sokat vitatott népszaporodás. Évekig folytak felette a viták az újságokban, a TIT-ben és a KISZ- ben. E vitákban aztán úgy elfáradtak az emberek, hogy nem volt már kedvük semmit tenni a probléma gyakorlati megoldásáért. Aztán elvi kinyilatkoztatások és buzdítás helyett elhangzott az okos szó: Az anyák kapják az öt hónapos szülési szabadságot, aztán két évig hatszáz forintot. Ha ehhez hozzátesszük a közlekedési költségeket, az üzemi étkezés árát, a bölcsődei díjat, akkor az anya körülbelül ott van, ahol most... illetve dehogy ott van. Otthon van. Neveli saját gyermekét, ellátja háztartását, és a kisgyerek az emlékezetes és áhított első lépéseket az örvendő kismamának teszi, nem az óvónéninek. Nekem a viták során is gyanús volt, hogy a szomszédunkban lakó fiatal munkás házaspár azért nem akar gyereket, mert kocsira gyűjt, hiszen jószerével nem is olyan fontos az a kocsi. Legfeljebb arra jó, hogy hajnalban azon lehetne a bölcsődébe vinni a csecsemőt. No de ha hajnalban a kismama nyugodtan aludhat tovább a csecsemővel, a papa elmegy az üzembe a villamossal is, bár erről a kongresszus sem állította, hogy az örömök teteje. Bár nem leszek sohasem kismama, meghatottan lelkesedek ezért az intézkedésért. Fiam nemrégen nőtte ki a bölcsődét és emlékszem arra az időre, amikor az óvónéniről hitte, hogy az anyja és az anyjának úgy akart hízelegni, hogy óvónéninek szólította. Folyathatnám a sort, sok okos dolog hangzott még el. Az is lehet, hogy fenti eszmefuttatásomban is követtem el hibákat, dehét majd vitatkozunk róla, hiszen az is elhangzott, hogy a téves gondolatokat puskagolyóval nem lehet a fejekből kiverni. Okos szó kell, és nem tilalomfa, nem index kell és betiltás, hanem jó regények, filmek és drámák, bizalom kell, természetesen kölcsönös: én bízom a pártban és a kormányban, de ők is bíznak bennem és benned, a bizalmat a jövőben nemcsak tőlem, hanem akár egy képviselőtől is meg lehet vonni...! És persze hit kell. De álljunk meg ennél a hitnél. Gyerekkoromban erőteljes vallásos nevelésnek voltam alávetve. Hogy mégis ateista lettem, abban jelentős szerepet játszott az, hogy földi jócselekedeteim jutalmát a halálom utánra ígérték. Most azért hiszek, mert jó munkám, becsületem jutalmát még az élettemben átvehetem. A társadalom belőlem, belőled és öbelőle áll. Ha én, te, ö, mi, ti, ők, gazdagok, boldogok, elégedettek leszünk, akkor ugyanezt elmondhatjuk a társadalomról is. Ezt akarja, hirdeti és ígéri a kongresszus. Ehhez kéri a segítségünket. Tiszta alku, benne vagyok, mert jó nekem, neked és neki. Bár nem voltam küldött, most gondolatban felemelem személyazonossági igazolványomat. Egyetértek! Ezen egyetértésemet aláírásommal hitelesítem: ősz Ferenc