Dunaújvárosi Hírlap, 1969. április (14. évfolyam, 26-34. szám)
1969-04-01 / 26. szám
\ >1-71 JVAR U i fi; 154 AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM 26. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1969. ÁPRILIS 1., KEDD «*1 Két év munkájáról adott számot a Dunai Vasmű szakszervezeti tanácsa A Dunai Vasmű szervezett dolgozói hétfőn szakszervezeti küldöttértekezletet tartottak a gyár kultúrtermében. Az értekezleten mintegy kétszáz küldött és számos meghívott vett részt, akik közül az elnökségben foglalt helyet többek között Herczeg Károly, az MSZMP megyei bizottságának első titkára, a vasas szakszervezet központi vezetőségének tagja, Takács Imre, az MSZMP városi bizottságának első titkára, dr. Maróti János, a városi tanács elnöke, Borovszky Ambrus, a Dunai Vasmű vezérigazgatója, Sárosi József, a vasmű pártbizottságának titkára, Veres János, a gyár szakszervezeti bizottságának titkára, több politikai és társadalmi szervezet képviselője, szervezett dolgozók és kiváló munkások. Az értekezleten bejelentették, hogy a Vas- és Fémipari dolgozók Szakszervezete elnöksége a vállalati szakszervezeti tanács megbízatását, két évre meghosszabbította, így szakszervezeti választások a 733 biadalmi, az 51 műhely- és osztálybizottság, valamint a 11 üzemi szakszervezeti bizottság megválasztásával befejeződtek. A két éve funkcionáló vállalati szakszervezeti tanács munkájáról Veres János, a szakszervezeti bizottság titkára számolt be a küldöttértekezlet előtt. Beszédének bevezetője után mint az elmúlt két esztendő legfontosabb feladatait a szakszervezeti demokrácia kiszélesítését, a termelés és a brigádmozgalom kapcsolatának további javítását, az agitációs, politikai és kultúrmunka kiszélesítését és a társadalmi bizottságok tevékenységének fokozását említette. Ezekkel kapcsolatban a többi között a következőket mondotta: „Feltétlenül beszélnünk kell arról, hogy a vállalati szakszervezeti tanács feladatának gyakorlásával nem volt minden rendben”. Hiányzott a tapasztalat és a felső szervektől sem érkezett megfelelő segítség. Bizonyos jogkörök centrális kezelése gátolt az üzemi szakszervezeti tanácsok munkáját, így az alsóbb szakszervezeti szervek bizonyos dolgokat csak tudomásul vehetnek és azokat megváltoztatni — bár róluk van szó — már nem tudják. „Úgy gondoljuk — folytatódott a beszámoló — hogy a kollektív vezetést szolgálta több olyan határozatunk, amelyben bizonyos jogokat, amelyeket eddig VSZB gyakorolt, leadtunk az üzemi a szakszervezeti tanácsoknak, illetve bizottságoknak”. A szónok ezután értékelte a szakszervezeti választások szörét és megállapította, hogy a választási gyűlések, az ott elhangzott beszámolók kritikus alaphangja híven tükrözték a szakszervezetek általános tevékenységét, az új mechanizmusra készülés éveiben tett intézkedések sorozatát. A termelés kérdéseit taglalva a szakszervezeti bizottság titkára utalt arra, hogy az 1967. évi küldöttértekezlet két fontos termelési feladatot tűzött a szervezett dolgozók elé. Az egyik, hogy 1966-hoz képest a vállalat gazdasági eredményét 700 millió forinttal kell javítani, a másik hogy a lehető legjobban kell felkészülni az új gazdasági mechanizmus fogadására. Nos, az 1967. év sikerének legjobb elismerése a Minisztertanács és a SZOT Vörös zászlaja volt, az új mechanizmus első évének sikerét pedig az eddig soha nem látott vállalati nyereség fémjelzi. „Termelési vonalon tevékenységüket az irányban kell folytatnunk — mondotta a szónok — hogy 1969-ben a készletek 1968-hoz viszonyítva csökkenjenek. Az exporttervek teljesítése mellett a belföldi igények mind jobb kielégítésére is törekednünk kell. Ezzel párhuzamosan csökkenteni kell az anyagfelhasználást, valamint az energiagazdálkodás területén van még sok javítanivalónk. Ugyancsak sok a tennivaló a szállítási és karbantartási költségek helyes kialakítása terén. Fejlesztési vonalon minden támogatást meg kell adnunk elsősorban a hengermű területén, hogy az 1970-re kitűzött 1 millió forma kihengerlését elvégezhesse”. A szocialista brigádmozgalommal kapcsolatban a szakszervezeti bizottság megállapította, hogy a gazdasági jellegű vállalások teljesítése általában a kívánt szinten van, de sok még a tennivaló a szocialista módon élni és gondolkodni jelszavak valóra váltásánál. Ennek javítását elsősorban a személyes foglalkozások, beszélgetések kiszélesítésében jelölte meg. Állást foglalt a szocialista brigádvezetők rendszeres tanácskozása mellett, a versenynyilvánosság kiszélesítése, az erkölcsi és anyagi elismerés fokozása mellett. A politikai és kulturális nevelés munkájáról szólva beszámolt arról, hogy a Társadalom időszerű kérdései című tanfolyamokat ez évben 2370 dolgozó látogatja, hogy a munkásakadémiáknak átlag évi 900 rendszeres látogatója van. Általában megfelelő a szervezett dolgozók tanuláshoz való viszonya. Kivételt képez az állami oktatás fehér foltja, W't az is be ■ ű' l’ C j ny általánossal nem rendelkező 4323 dolgozó közül mindössze 39-en vállalkoztak tanulmányaik folytatására. Szólt a beszámoló a vasmű kultúrház, a könyvtár és a tömegsportmozgalom sikereiről, gondjairól is. A vállalati szakszervezeti tanács minden fontos, a dolgozókat érdeklő téma alapos és kritikus ismertetését magára vállaló beszámolója után az értekezlet elnöke megnyitotta a vitát. Az első hozzászóló Misik István, a MEAF párttitkára, a szakmai továbbképzés fokozottabb anyagi megbecsülését kérte, és felhívta a vállalat dolgozóinak figyelmét a termékek minőségének javítására. A lőrinci hengermű küldötte, Gáspár András az anyavállalat műszaki segítségét megköszönve arról számolt be, hogy a pesti gyárrészleg még mindig korszerűtlen, nehéz munkakörülmények között termel. Fenyves András a műszerezem műhelybizottsági titkára a kihelyezett műszerész csoportok hátrányos munkajogi és bérezési helyzetét tette szóvá. Különösen a kezdő szakmunkások bére méltánytalanul alacsony — mondotta — ez az oka a műszerészek nagyarányú vándorlásának. A felszólalók közül többen törzsgárda tagok fokozottabb anyagi a megbecsülését és az észrevételek (Folytatás a 2. oldalon) Hálóstaféta • ünnepi nagygyűlés • koszorúzási ünnepség • KISZ fogadalomtétel • úttörőavatás Hazánk felszabadulása 24. évfordulójának ünnepi programja Hazánk felszabadulásának 24. évfordulóját méltó keretek között ünnepli meg városunk lakossága. A város vállalatainál, üzemeiben és intézményeinél ünnepi megemlékezéseket tartanak. Az általános iskolákban az úttörőcsapatok az évfordulón rendezik meg immáron hagyományos úttörőavató ünnepségeiket, KISZ és az Ifjú Gárda új tagjai a pedig fogadalmat tesznek. Az MSZMP Városi Bizottsága és a városi tanács április 3-án este 13 órakor ünnepi nagygyűlést rendez a Bartók Béla Művelődési Központ színháztermében. Illyés József elvtárs, a városi tanács vb titkára mond ünnepi beszédet Ezt követően a veszprémi Petőfi Színház Thurzó Gábor Ürügy című színművét adja elő. Április 4-én délelőtt 10 órakor koszorúzási ünnepséget rendeznek az óvárosi szovjet hősi emlékműnél. 9 óra 30 perckor indul el a vasmű főbejárata elől a város sportolóinak hálóstafétája, mely az emlékműhöz érkezve meggyújtja a hálatüzet. Simon Ferenc elvtárs, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke emlékezik meg felszabadulásunk évfordulójáról, majd az emlékmű előtt felsorakozó KISZ és ifjúgárdista egységek fogadalmat tesznek. A város párt, állami és társadalmi szervei a vállalatok, üzemek dolgozóinak képviselői elhelyezik a háló és a kegyelet virágait a szovjet hősök emlékművén. A koszorúzási ünnepség az ifjúság és a fegyveres testületek díszesítésével ér véget. Felszabadulási ünnepségünkön Kommunárszk testvérvárosunk 30 tagú turista csoportja is részt vesz, akik négy napot töltenek Dunaújvárosban. A Fejér megyei képviselőcsoport ülése Pénteken Székesfehérvárott Kerkai Andorné képviselő elnökletével ülést tartott a Fejér megyei képviselőcsoport. Megtárgyalták Fejér megye országgyűlési képviselőinek tavalyi munkáját Megállapították, hogy választóikkal tovább erősödött kapcsolatuk és a csoport munkája helyesen igazodik a parlament munkájához. Az ülésen részt vett Herczeg Károly, az MSZMP Fejér megyei Bizottságának első titkára. Felszólalásában hangsúlyozta, hogy a megye képviselői egyénileg és csoport kollektíven jól dolgozik. Helyesek azok a módszerek, amelyeket az időszerű kérdések tanulmányozása és megoldása érdekében követnek. Listár Sándor, Nics János és dr. Radnai Éva dunaújvárosi, illetve dunaújvárosi járási képviselők is elmondták véleményüket. Valamenynyien üdvözölték az országgyűlés kezdeményezését, hogy a képviselők idejében megismerhetik a parlament egész évi programját, így saját tevékenységüket az országgyűlés munkájához tudják igazítani. A megye országgyűlési képviselői ezután a parlament következő ülésszakára való felkészüléssel foglalkoztak. írsVasárnap hajnalban nagyjavításra leállt a meleghengermű A Dunai Vasmű meleghengerművében vasárnap hajnali 4 órakor megálltak a hengerek. Reggel órakor háromszáz karbantartó szállta meg a berendezéseket, és megkezdődött a negyedéves nagyjavítás. A mélykemencétől a kikészítő üzemig minden gépet szétbontanak, hibás alkatrészeket kijavítják, vagy a újakkal cserélik ki. Az előnyújtó görgősor két szakaszát kicserélik, illetve a görgők csapágyait megerősítik. Az előnyújtó alapcsavarait is erősebbekre cserélik, mivel a későbbiek folyamán a meghajtó motort nagyobb teljesítményűre növelik. A berendezések szétszerelését és összerakását az üzemi darukon kívül autódaruk végzik. A munka két nyújtott műszakban éjjel-nappal folyik. A központi karbantartás szerelőin kívül a hengerművek üzemfenntartói és a technológiai személyzet is részt vesz a nagyjavításban. A javítás meggyorsításával a hat napos nagy munkát előreláthatólag négy és fél nap alatt elvégzik. Az idén elkészül a Ságvári II városrész parkja Már tavaly megkezdődtek a Ságvári II. városrész parképítő munkálatai, a lakók társadalmi munkában legtöbb helyen elvégezték a durva tereprendezést. A városi tanács 1969-re ötszázezer forintot szavazott meg a munka költségeire. A parképítés terveit a Ságvári városrészi körzeti népfrontbizottság készítette el, a kivitelezés nagy része szintén társadalmi erőből történik. A félmillió forintot anyagbiztosításra, fuvarköltségre, gépmunkára és játékok, hinták beszerzésére fordítják. A parképítés a Ságvári II. városrészben a jó idő beköszöntésével megkezdődik. Hagifontánitszerető diákifjúság Hangulatos szalamander-felvonulással kezdődött pénteken, vidám, kedves gyűrűavató szakestéllyel folytatódott szombaton a Felsőfokú Kohóipari Technikum kohász tanszékén végző hallgatók búcsúztatása az alma matertől. Nem lehet meghatódás nélkül emlékezni arra a páratlan igyekezetre, amellyel a főiskolás diákok átmenteni igyekeznek a régmúlt szép kohász-szokásait ebbe a mi racionalizmustól okos, újszerűségben szép, de hagyományokért, líráért kiáltó városunkba. Hála illetné őket. Minden elismerés azoknak, akik a megszületett igény beteljesülésén fáradoztak, akik e kedves hagyományos játék sikeréért dolgoztak. Meglepő — vagy talán nem is az! —, hogy a kohász szakma országos reprezentánsai milyen szép számban jelentek meg a gyűrűavató szakestélyen, de meglepő az is, hogy a Dunai Vasmű kohászati nagyüzem hivatalos képviseletében, hogy Dunaújváros kohászváros képviseletében senki sem tisztelte meg az ifjak tiszteletre méltó igyekezetét. Pedig most már nem is bölcsőt kellett ringatni, hiszen ezúttal harmadszor rendezték meg a főiskolások az évzáró szakesélyt, és most pár olyan imponáló fördülékenységgel folyt az ünnepség, hogy még csak felsülés veszélye sem forgott fenn. Ez a kohász-diák ünnepség már nem hagyományteremtő lehetőség, ez már maga a hagyomány, pontosan az, amit nélkülözünk itthon, pontosan az, ami sajátos, ami csak a miénk lehetne, ha csak annyira is érdemesítenék, hogy kinyúljuk érte a kezünket. A játék is csak akkor szép, ha teljes, tiszta szívvel játsszák. A felsőfokú technikum diákjai bizonyítottak: tudnak nagy szívvel, komolyan játszani. Magukkal ragadok, nem lehet nem együtt énekelni velük. Komoly, magas beosztású felnőttek, egyetemi professzorok, főmérnökök, igazgatók — mind-mind vidékről jött. — tekintélyes beosztású mérnökök énekeltek, mókáztak együtt velük. Kedves fiúk és lányok, akik az ifjúságnak azt az arcát fordították felénk, amelyért gyakorta sóhajtozunk: az intelligens, célratörő, szakmát, munkát szerető vidám fiatalság képzetét. „Szép idő volt, jó idő volt, kár, hogy elmúlt jaj, de kár” — szállt az ősi Selmecbányai kohász diákdal Dunaújvárosban, olyan meggyőzően és szilájan, hogy már-már el kellett hinni a másik nőját, hogy „boldogtalan minden anya, kinek nem kohász a fia . • •” S ha ebben van is némi diákos túlzás, bizony elkél nálunk a város karakterét adó szakma őszinte dicsérete. _____„__ Miskolczi Mikié«