Dunaújvárosi Hírlap, 1969. április (14. évfolyam, 26-34. szám)

1969-04-01 / 26. szám

\ >1-71 J­VAR U i fi; 154 AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM­ 26. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1969. ÁPRILIS 1., KEDD «*1 Két év munkájáról adott számot a Dunai Vasmű szakszervezeti tanácsa A Dunai Vasmű szervezett dolgo­zói hétfőn szakszervezeti küldöttér­tekezletet tartottak a gyár kultúrter­mében. Az értekezleten mintegy két­száz küldött és számos meghívott vett részt, akik közül az elnökség­ben foglalt helyet többek között Herczeg Károly, az MSZMP megyei bizottságának első titkára, a vasas szakszervezet központi vezetőségének tagja, Takács Imre, az MSZMP vá­rosi bizottságának első titkára, dr. Maróti János, a városi tanács elnö­ke, Borovszky Ambrus, a Dunai Vasmű vezérigazgatója, Sárosi Jó­zsef, a vasmű pártbizottságának tit­kára, Veres János, a gyár szakszer­vezeti bizottságának titkára, több politikai és társadalmi szervezet képviselője, szervezett dolgozók és kiváló munkások. Az értekezleten bejelentették, hogy a Vas- és Fémipari dolgozók Szak­­szervezete elnöksége a vállalati­­ szakszervezeti tanács megbízatását, két évre meghosszabbította, így szakszervezeti választások a 733 bi­a­dalmi, az 51 műhely- és osztálybi­zottság, valamint a 11 üzemi szak­­szervezeti bizottság megválasztásával befejeződtek. A két éve funkcionáló vállalati szakszervezeti tanács mun­kájáról Veres János, a szakszerve­zeti bizottság titkára számolt be a küldöttértekezlet előtt. Beszédének bevezetője után mint az elmúlt két esztendő legfontosabb feladatait a szakszervezeti demokrá­cia kiszélesítését, a termelés és a brigádmozgalom kapcsolatának to­vábbi javítását, az agitációs, poli­tikai és kultúrmunka kiszélesítését és a társadalmi bizottságok tevékenysé­gének fokozását említette. Ezekkel kapcsolatban a többi kö­zött a következőket mondotta: „Feltétlenül beszélnünk kell arról, hogy a vállalati szakszervezeti ta­nács feladatának gyakorlásával nem volt minden rendben”. Hiányzott a tapasztalat és a felső szervektől sem érkezett megfelelő segítség. Bizonyos jogkörök centrális kezelése gáto­lt az üzemi szakszervezeti tanácsok munkáját, így az alsóbb szakszerve­zeti szervek bizonyos dolgokat csak tudomásul vehetnek és azokat meg­változtatni — bár róluk van szó — már nem tudják. „Úgy gondoljuk — folytatódott a beszámoló — hogy a kollektív vezetést szolgálta több olyan határozatunk, amelyben bizo­nyos jogokat, amelyeket eddig VSZB gyakorolt, leadtunk az üzemi a szakszervezeti tanácsoknak, illetve bizottsá­goknak”. A szónok ezután értékelte a szak­szervezeti választások szörét és megállapította, hogy a választási gyűlések, az ott elhangzott beszámo­lók kritikus alaphangja híven tük­rözték a szakszervezetek általános tevékenységét, az új mechanizmus­ra készülés éveiben tett intézkedé­sek sorozatát. A termelés kérdéseit taglalva a szakszervezeti bizottság titkára utalt arra, hogy az 1967. évi küldöttérte­kezlet két fontos termelési feladatot tűzött a szervezett dolgozók elé. Az egyik, hogy 1966-hoz képest a válla­lat gazdasági eredményét 700 millió forinttal kell javítani, a másik hogy a lehető legjobban kell felkészülni az új gazdasági mechanizmus foga­dására. Nos, az 1967. év sikerének legjobb elismerése a Minisztertanács és a SZOT Vörös zászlaja volt, az új mechanizmus első évének sikerét pedig az eddig soha nem látott vál­lalati nyereség fémjelzi. „Termelési vonalon tevékenységüket az irány­­ban kell folytatnunk — mondotta a szónok — hogy 1969-ben a készletek 1968-hoz viszonyítva csökkenjenek. Az exporttervek teljesítése mellett a belföldi igények mind jobb kielé­gítésére is törekednünk kell. Ezzel párhuzamosan csökkenteni kell az anyagfelhasználást, valamint az ener­giagazdálkodás területén van még sok javítanivalónk. Ugyancsak sok a tennivaló a szállítási és karbantar­tási költségek helyes kialakítása te­rén. Fejlesztési vonalon minden tá­mogatást meg kell adnunk elsősor­ban a hengermű területén, hogy az 1970-re kitűzött 1 millió forma ki­hengerlését elvégezhesse”. A szo­cialista brigádmozgalommal kapcso­latban a szakszervezeti bizottság megállapította, hogy a gazdasági jel­legű vállalások teljesítése általában a kívánt szinten van, de sok még a tennivaló a szocialista módon élni és gondolkodni jelszavak valóra vál­­tásánál. Ennek javítását elsősorban a személyes foglalkozások, beszélge­tések kiszélesítésében jelölte meg. Állást foglalt a szocialista brigádve­­zetők rendszeres tanácskozása mel­lett, a versenynyilvánosság kiszélesí­tése, az erkölcsi és anyagi elismerés fokozása mellett. A politikai és kulturális nevelés munkájáról szólva beszámolt arról, hogy a Társadalom időszerű kérdé­sei című tanfolyamokat ez évben 2370 dolgozó látogatja, hogy a mun­kásakadémiáknak átlag évi 900 rend­szeres látogatója van. Általában megfelelő a szervezett dolgozók ta­nuláshoz való viszonya. Kivételt ké­pez az állami oktatás fehér foltja, W­­'t az is be ■ ű' l’ C j ny ált­­­alánossal nem rendelkező 4323 dolgozó közül mindössze 39-en vál­lalkoztak tanulmányaik folytatására. Szólt a beszámoló a vasmű kultúr­­ház, a könyvtár és a tömegsportmoz­galom sikereiről, gondjairól is. A vállalati szakszervezeti tanács minden fontos, a dolgozókat érdeklő téma alapos és kritikus ismertetését magára vállaló beszámolója után az értekezlet elnöke megnyitotta a vi­tát. Az első hozzászóló Misik István, a MEAF párttitkára, a szakmai to­vábbképzés fokozottabb anyagi meg­becsülését kérte, és felhívta a vál­lalat dolgozóinak figyelmét a termé­kek minőségének javítására. A lő­rinci hengermű küldötte, Gáspár András az anyavállalat műszaki se­gítségét megköszönve arról számolt be, hogy a pesti gyárrészleg még mindig korszerűtlen, nehéz munka­­körülmények között termel. Fenyves András a műszerezem műhelybizott­­sági titkára a kihelyezett műszerész csoportok hátrányos munkajogi és bérezési helyzetét tette szóvá. Kü­lönösen a kezdő szakmunkások bére méltánytalanul alacsony — mondot­ta — ez az oka a műszerészek nagy­arányú vándorlásának. A felszólalók közül többen törzsgárda tagok fokozottabb anyagi a megbecsülését és az észrevételek (Folytatás a 2. oldalon) Hálóstaféta • ünnepi nagygyűlés • koszorúzási ünnepség • KISZ fogadalomtétel • úttörőavatás Hazánk felszabadulása 24. évfordulójának ünnepi programja Hazánk felszabadulásának 24. év­fordulóját méltó keretek között ün­nepli meg városunk lakossága. A város vállalatainál, üzemeiben és in­tézményeinél ünnepi megemlékezése­ket tartanak. Az általános iskolák­ban az úttörőcsapatok az évfordulón rendezik meg immáron hagyomá­nyos úttörőavató ünnepségeiket, KISZ és az Ifjú Gárda új tagjai a pedig fogadalmat tesznek. Az MSZMP Városi Bizottsága és a városi tanács április 3-án este 13 órakor ünnepi nagygyűlést rendez a Bartók Béla Művelődési Központ színháztermében. Illyés József elvtárs, a városi tanács vb titkára mond ünnepi beszédet­ Ezt követően a veszprémi Petőfi Színház T­h­u­r­­­z­ó Gábor Ürügy című színművét adja elő. Április 4-én délelőtt 10 órakor ko­­szorúzási ünnepséget rendeznek az óvárosi szovjet hősi emlékműnél. 9 óra 30 perckor indul el a vasmű főbejárata elől a város sportolóinak­ hálóstafétája, mely az emlékműhöz érkezve meggyújtja a hála­tüzet. Simon Ferenc elvtárs, a Hazafias Népfront városi bizottságának el­nöke emlékezik meg felszabadulá­sunk évfordulójáról, majd az em­lékmű előtt felsorakozó KISZ és if­júgárdista egységek fogadalmat tesz­nek. A város párt, állami és társadalmi szervei a vállalatok, üzemek dolgo­zóinak képviselői elhelyezik a háló és a kegyelet virágait a szovjet hő­sök emlékművén. A koszorúzási ün­nepség az ifjúság és a fegyveres tes­tületek díszes­ítésével ér véget. Felszabadulási ünnepségünkön Kommunárszk testvérvárosunk 30 tagú turista csoportja is részt vesz, akik négy napot töltenek Dunaúj­városban. A Fejér megyei képviselőcsoport ülése Pénteken Székesfehérvárott Kerkai Andorné képviselő elnökletével ülést tartott a Fejér megyei kép­viselő­csoport. Megtárgyalták Fejér megye országgyűlési képviselőinek tavalyi munkáját Megállapították, hogy választóikkal tovább erősödött kapcsolatuk és a csoport munkája helyesen igazodik a parlament mun­kájához. Az ülésen részt vett Her­czeg Károly, az MSZMP Fejér me­gyei Bizottságának első titkára. Fel­szólalásában hangsúlyozta, hogy a megye képviselői egyénileg és csoport kollektíven jól dolgozik. He­­­lyesek azok a módszerek, amelyeket az időszerű kérdések tanulmányozá­sa és megoldása érdekében követnek. Listár Sándor, Nics János és dr. Radnai Éva dunaújvárosi, illetve du­naújvárosi járási képviselők is el­mondták véleményüket. Valameny­­nyien üdvözölték az országgyűlés kezdeményezését, hogy a képviselők idejében megismerhetik a parlament egész évi programját, így saját te­vékenységüket az országgyűlés mun­kájához tudják igazítani. A megye országgyűlési képviselői ezután a parlament következő ülés­szakára való felkészüléssel foglalkoz­tak. írsVasárnap hajnalban nagyjavításra leállt a meleghengermű A Dunai Vasmű meleghengermű­­vében vasárnap hajnali 4 órakor megálltak a hengerek. Reggel órakor háromszáz karbantartó száll­­­ta meg a berendezéseket, és meg­kezdődött a negyedéves nagyjavítás. A mélykemencétől a kikészítő üze­mig minden gépet szétbontanak, hibás alkatrészeket kijavítják, vagy a újakkal cserélik ki. Az előnyújtó görgősor két szakaszát kicserélik, il­letve a görgők csapágyait megerő­sítik. Az előnyújtó alapcsa­varait is erősebbekre cserélik, mivel a ké­sőbbiek folyamán a meghajtó mo­tort nagyobb teljesítményűre növe­lik. A berendezések szétszerelését és összerakását az üzemi darukon kí­vül autódaruk­ végzik. A munka két nyújtott műszakban éjjel-nappal fo­lyik. A központi karbantartás sze­relőin kívül a hengerművek üzem­­fenntartói és a technológiai személy­zet is részt vesz a nagyjavításban. A javítás meggyorsításával a hat na­pos nagy munkát előreláthatólag négy és fél nap alatt elvégzik. Az idén elkészül a Ságvári II városrész parkja Már tavaly megkezdődtek a Ság­vári II. városrész parképítő munká­latai, a lakók társadalmi munkában legtöbb helyen elvégezték a durva tereprendezést. A városi tanács 1969-re ötszázezer forintot szavazott meg a munka költségeire. A park­építés terveit a Ságvári városrészi körzeti népfrontbizottság készítette el, a kivitelezés nagy része szintén társadalmi erőből történik. A félmillió forintot anyagbiztosí­tásra, fuvarköltségre, gépmunkára és játékok, hinták beszerzésére fordít­ják. A parképítés a Ságvári II. vá­rosrészben a jó idő beköszöntésével megkezdődik. Hagifontánitszerető diák­ifjúság Hangulatos szalamander-felvonulással kezdődött pénteken, vidám, kedves gyűrűavató szakestéllyel foly­tatódott szombaton a Felsőfokú Kohóipari Technikum kohász tanszékén végző hallgatók búcsúztatása az al­ma matertől. Nem lehet meghatódás nélkül emlékezni arra a páratlan igyekezetre, amellyel a főiskolás diákok át­menteni igyekeznek a régmúlt szép kohász-szokásait ebbe a mi racionalizmustól okos, újszerűségben szép, de hagyományokért, líráért kiáltó városunkba. Hála illetné őket. Minden elismerés azoknak, akik a meg­született igény beteljesülésén fáradoztak, akik e ked­ves hagyományos játék sikeréért dolgoztak. Meglepő — vagy talán nem is az! —, hogy a ko­hász szakma országos reprezentánsai milyen szép szám­ban jelentek meg a gyűrűavató szakestélyen, de meg­lepő az is, hogy a Dunai Vasmű kohászati nagyüzem hivatalos képviseletében, hogy Dunaújváros kohászvá­ros képviseletében senki sem tisztelte meg az ifjak tiszteletre méltó igyekezetét. Pedig most már nem is bölcsőt kellett ringatni, hiszen ezúttal harmadszor ren­dezték meg a főiskolások az évzáró szakes­élyt, és most p­ár olyan imponáló fördü­lékenységgel folyt az ünnepség, hogy még csak felsülés veszélye sem forgott fenn. Ez a kohász-diák ünnepség már nem hagyomány­teremtő lehetőség, ez már maga a hagyomány, ponto­san az, amit nélkülözünk itthon, pontosan az, ami sa­játos, ami csak a miénk lehetne, ha csak annyira is érdemesítenék, hogy kinyúljuk érte a kezünket. A játék is csak akkor szép, ha teljes, tiszta szívvel játsszák. A felsőfokú technikum diákjai bizonyítottak: tudnak nagy szívvel, komolyan játszani. Magukkal ra­gadok, nem lehet nem együtt énekelni velük. Komoly, magas beosztású felnőttek, egyetemi professzorok, fő­mérnökök, igazgatók — mind-mind vidékről jött. — tekintélyes beosztású mérnökök énekeltek, mókáztak együtt velük. Kedves fiúk és lányok, akik az ifjúság­nak azt az arcát fordították felénk, amelyért gyakorta sóhajtozunk: az intelligens, célratörő, szakmát, munkát szerető vidám fiatalság képzetét. „Szép idő volt, jó idő volt, kár, hogy elmúlt jaj, de kár” — szállt az ősi Selmecbányai kohász diák­dal Dunaújvárosban, olyan meggyőzően és szilájan, hogy már-már el kellett hinni a másik nőját, hogy „boldog­talan minden anya, kinek nem kohász a fia . • •” S ha ebben van is némi diákos túlzás, bizony elkél nálunk a város karakterét adó szakma őszinte dicsérete. _____„__ M­­iskolczi Mikié«

Next