Dunaújvárosi Hírlap, 1971. január (16. évfolyam, 2-9. szám)

1971-01-26 / 8. szám

Versenyező pártcsoportok A pártmunka a párttagok egyéni tevékenységéből, mozaikként áll össze. A céltudatos, tervszerű vezetés csupán keretet ad a politikai munkának, megfelelő tartalommal kitölteni az alapszervezetek tagjainak kell. Az alábbiakban a pártmunka egyik eredményes formájáról, a jól tervezett pártcsoportok versenyéről számolunk be, ahogyan azt a Dunai Vasmű igazgatóság III-as pártalapszervezeténél tapasztaltuk. Benne van a szerkezeti szabálya otthon Az alapszervezet 54 tagja négy főosztály és egy önálló osztály dolgozóiból tevődik össze. A közgazdasági, pénzügyi, számviteli, tervés munkaügyi főosztály, valamint az ellenőrzési osztály párttagjai hozhatnának széttagoltságukra divatpolitikai munkájukkal kapcsolatban, ehelyett kedvező adottságaikról szólnak. A hasonló gazdasági munka, az egyforma munkaidő-beosztás, a legalább középiskolai végzettséget jelentő iskolázottság megkönnyíti az alapszervezet munkáját. — Nem csináltunk világrengető dolgot — magyarázza a III-as alapszervezet titkára, Varga Gábor. — A pártcsoportok versenyét a párt szervezeti szabályzata alapján dolgoztuk ki, az értékelést annak követelményei alapján állítottuk fel. A verseny maga csupán keret lenne, ha tagjaink nem vennék komolyan, nem csinálnák szívesen. Miből áll? Minden pártcsoport munkatervet készít,, a munkatervből minden párttagra jut feladat —a végrehajtást ellenőrizzük és értékeljük. Minden pártmunkát egyenértékűnek veszünk, különbséget csak aszerint teszünk, hogy jól hajtották végre, vagy kevésbé jól. Magyarán: a pártcsoportokat kis alapszervezeteknek tekintjük. A csoport bizalmi nem postás szerepét tölti be, hanem a terület gazdája: alapvető követelmény, hogy építeni lehessen rá, tekintélye legyen, hiszen a munkában a főosztályvezető partnere. Az igazgatóság III-as pártalapszervezete négy éve dolgozik a fenti módszer szerint. • Az eredmények őket igazolják Színvonalas pártélat A verseny nem önmagáért van, hanem az eleven, színvonalas pártélet megteremtéséért. Hogyan sikerült ez a vasmű igazgatóság kommunistáinak? Tölgyesi József csoportbizalmi ezt mondja: — A verseny fellendítette a politikai munkát a négy főosztálynál. Nem a versenyért,hanem a tartalmas munkáért, az eredményes agitációért dolgozunk. A tervszerűség azt jelenti, hogy a csoport féléves munkatervét az alapszervezet tervezett taggyűlési napirendjei alapján állítjuk össze. Minden párttag egy-egy téma gazdája a csoportértekezleten, felkészülünk és alapos óta után kialakul a pártcsoport álláspontja. A téma gazdája egyben a csoportunk ,,szóvivője” az alapszervezet taggyűlésén. A többi pártcsoportnál hasonlóképpen történik. Mire a taggyűlésre kerül sor, tisztázott, kialakult véleményekkel, vagy éppen kérdésekkel ülünk össze és máris elejét vettük a szófecsérlésnek, értetlenségnek. Ez a csoportmunka nemcsak a pénzügyi főosztály tíz párttagját, hanem az egész főosztály munkáját érinti. A januári csoportértekezlet témája a vezetés színvonala. A gazdasági vezető a párttagok 25—20 kérdése alapján beszámolót készít, egyikük összegyűjti a pártonkívüliek véleményét, észrevételeit — érthető, hogy „kívánság-hangverseny” helyett alapos munkaprogram lesz az értekezlet eredménye, melyet egyébként osztályértekezleten ismertetnek a főosztály pártonkívüli dolgozóival is. Ilyen légkörben, ahol a párttagok megbeszélik munkatársaikkal a gazdasági, politikai kérdéseket, ha kell, vitatkoznak a napi beszélgetésekben is — a pártcsoport munkája, hatása kisugárzik. — Ilyen körülmények között pártépítés is könnyebb.— teszi hozzá Tölgyesi József. — A jelölteket bevonjuk a munkába, kipróbáljuk, mielőtt a tagfelvételre sor kerülne. Mindenki részvétele A pártcsoportok versenyében tavalyi eredményei alapján a közgazdasági főosztály 11 tagú pártcsoportja végzett az első helyen. Horváth Miklósné bizalmi nem is a vándorserlegnek örül. — A csoportok között csak árnyalati különbség van. Nem is a helyezés, hanem a jól végzett munka tudata a jutalom. Talán az összehangolt, kollektív munkának köszönhetjük az elsőséget. Rájöttünk, hogy hiába vállal egy-egy ember sokat, csak mindenki részvételével lehet eredményesen dolgozni. Csoportunkban alapszervezeti vezetőségi tag, városi pártbizottsági tag is van. ők éppen úgy kivették a részüket a társadalmi munkától az oktatásig mindenből, mint a többiek. Nálunk mindenkinek személyes pártfeladata van, tekintet nélkül arra, hogy főosztályvezető, vagy beosztott dolgozó az illető. A verseny? Ha nem csináljuk szívesen, akkor csak üres formaság, de ha komoly munkával töltjük meg, akkor az erkölcsi ösztönzés szerepét tölti be. Egy példa: a Kossuth Könyvkiadó kiadványait is versenyben terjesztették. Ebből lehetne viccet is csinálni, viszont a szokásos négyezer valahányszáz forint helyett tavaly háromnegyed év alatt 13 ezer forint értékű politikai kiadvány talált gazdára a négy főosztályon. Hogyan csinálták? Természetesen a pártonkívüliek is rendszeres vásárlókká és a folyóiratok olvasóivá váltak. A verseny hatására tehát kétségkívül javult az agitációs munka. • A fórumtaggyűlések Hogyan lehet élénkíteni, érdekesebbé tenni a szervezeti életet? Az oktatást az alapszervezet politikailag képzett tagjai vezetik. Aki éppen nem jár a marxista egyetemre, vagy szakosítóra, az alapfokú, közgazdasági témájú szemináriumon vesz részt. A III-as alapszervezet tagjai — versenyfeltétel is — sokoldalúan segítik a munkahelyük szakszervezeti, KISZ-munkáját, a szocialista brigádokat. Javaslatukra például hamarosan megszervezik a közönségszervező-hálózatot az igazgatóságon, a brigádtevékenység révén pedig összekapcsolódik a pártonkívüliek és párttagok munkája, természetes, hogy a párttagok a kezdeményezők, ők tartják az előadásokat. — Csak győzzünk megfelelni a sok feladatnak — panaszkodik leplezett dicsekvéssel Horváth Miklósné, szívesen végzett munkára azt a példát mondja, hogy a nyugdíjas párttagok inkább bejárnak, de velük maradnak. — Mit is kezdenénk, ha átjelentkeznének? — Elértük, hogy az alapszervezet vezetőségének valóban az irányítás, az ellenőrző* maradt *a feladata — ismeri el Varga Gábor titkár. — Nem egy-két hónap, hanem évek kellettek hozzá. A pártcsoportok munkáját a legjobb vezetőség sem tudja pótolni, nincsenek látványos akcióink, de látszateredményeink sem. A III-as alapszervezet idei programjából: a külpolitikai tájékoztatói, a pártkongresszus határozatainak feldolgozása, a nők helyzetének, a vezetés színvonalának megtárgyalása mellett két alkalommal fórum-, taggyűlést terveznek. Februárban Dunaújváros ötéves tervéről, augusztusban a szolgáltatásokról, a javítószerelő tevékenységről. Hagyománya van már nálunk a fórum-taggyűlésnek, a kiskereskedelmi vállalat igazgatója 1*0 kérdést, kapott tavaly és megizzadt a válaszolásban. A módngrétrehgió A III-as alapszervezetnél a kölcsönös tájékoztatásról sem feledkeznek meg. A havi bizalmi értekezleteken kicserélik információikat az alapszervezet vezetőségével. Ugyanakkor a bizalmi értekezlet az ellenőrzés egyik formája is. A csoportok vezetői beszámolnak munkájukról, a pártcsoportokat patronáló vezetőségi tagok pedig kiegészítik a képet. Rájöttek, hogy az állandó patronáló rendszer nem megfelelő, a pártcsoportértekezleteken a témától függően, felváltva vesznek részt a vezetőségi tagok. — Ha nem is értük még el, az eleven, színvonalas pártélet receptjét megtaláltuk magunknak — jelenti ki a párttitkár. — Ehhez nem kell más; minden párttagnak pártmunkája legyen, amit következetesen számonkérnek tőle. Az igényességet egymástól vesszük át. Versennyel, vagy anélkül — tulajdonképpen mindegy. A vasmű igazgatóság III-as munkamódszert, pártalapszervezetétől lelkesedést, elmélyült politizálást, egyaránt lehet tanulni. 7,s. Cs. Tervlexikon (G.) Infrastruktúra E különös hangzású címszóval egyre gyakrabban találkozunk. Az infrastruktúra Olyan gazdasági feltételek gyűjtőneve, amelyek közvetlenül nem vesznek részt valamely termelési folyamatban, de közvetve nagyon is befolyásolják a termelés hatékonyságát, fejlesztésének lehetőségeit. E fogalomkörbe tartoznak mindenekelőtt az úthálózat, a vasút- és vízi közlekedés, a kikötők, a pályaudvarok, a hírközlés, a közművek, a víz és gázellátás, a villamosenergia és csatornahálózat. Az infrastruktúra fejlettségi színvonala kifejezi, hogy valamely országban mennyire vannak meg a gazdasági, ezen belül főként az ipari fejlődés általános feltételei. A gazdaságilag fejletlen országokban például az alacsony színvonalú infrastruktúra fékezi a kellő ütemű iparfejlesztés megvalósítását Hazánkban a szocialista iparosítás időszakában, amikor a beruházási eszközök jelentős részét új termelő kapacitások létrehozására fordítottuk, nem jutott elég anyagi eszköz az infrastruktúra valamennyi elemének fejlesztésére, így például a közlekedés, az úthálózat, fejletlensége az utóbbi viszonylagos időben már éreztette fékező hatását. Különösen 1970-ben, amikor a kései kitavaszodás, majd az árvíz nehezítette az üzemek, az ország összetorlódott szállítási igényeinek kielégítését. E tanulságokat is hasznosítjuk a negyedik ötéves terv során. Ezért az 1971 —1975-ös esztendőkben a közlekedés fejlesztését 53 milliárd forint beruházás, a közúthálózat fenntartását és korszerűsítését pedig további ,10 milliárd forint költségvetési juttatás szolgálja. Ilyen nagy összegeket még nem költöttünk ezekre a célokra. De hasonló méretekben fejlesztjük az infrastruktúra többi elemét is. A hírközlés fejlesztésére például több mint 7 milliárd forint jut a negyedik ötéves tervidőszakban. A kiemelt közműves vízellátási és csatornázási feladatok megoldását több új, mélyépítő vállalat létrehozásával is segítik. A fokozódó közművesítés meggyorsítja a városiasodási folyamatot, a korszerű lakásépítkezéseket, elősegíti az ipar ésszerűbb területi elhelyezését. Az állami költségvetés eszközein túl a vállalatokat terhelő 66 százalékos városi és községi fejlesztési adó bevezetésével növekednek a tanácsok kommunális (útfenntartási-, építési-, csatornázási, közlekedési fejlesztési stb.) forrásai is. A NAtR- éves tervidőszakban évente 60 ezer, 1971—75 között évi 80 ezer új lakás épül. Az állami eszközökből épülő lakások száma 20 ezerről 40 ezerre nő. végeredményben tehát elmondhatjuk, hogy a központi beruházási eszközök és a helyi források növekvő hányadát fordítjuk a zavartalan ésazdaságos termelést közvetve szólaló infrastruktúra fejlesztésére. Hálunk tehát ilyen szempontból is el kívánja érni a gazdaságilag fejlett országok színvonalát. K. J. Hétfő: Fork Jenő Finnországba utazott Amerikai légitámadások a VDK ellen Kedd: Négyhatalmi tárgyalás Nyugat-Berlinről Szerda: Heves viták a Nemzetközösség Singapore-i értekezletén A BVT felhívására világméretű akciónap a Nixon-politika ellen Csütörtök: A párizsi Vietnam-konferencia századik ülése Péntek: Partizántámadás a Phnom Penh-i repülőtér ellen Négyes arab csúcs Kairóban Szombat: Nixon kongresszusi üzenete az Unió helyzetéről így látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervin: Zsákutca a Capitóliumon és a repülőtéren A világpolitika — híven e szóösszetétel első feléhez — az elmúlt héten valóban mozgásba hozta az egész világot. A messzi Távol-Keletről, Singapore-ból kelteződtek a jelentések, ahol a Nemzetközösséget a széthullás veszélye fenyegette, miután Anglia fel akarja újítani Dél-Afrikába irányuló fegyverszállítmányait. Az ugyancsak messzi Távol-Nyugaton Chile áll a figyelem középpontjában, a reakció ellentmondásokkal próbálja megakasztani a népi kormány lendületes kezdeményezéseit. Az északról érkezett híradásokban különösképpen érdekeltek voltunk, hiszen a magyar—finn tárgyalások jelentősnek bizonyultak az európai biztonság egészének szempontjából is. Közben folytatódott a négyhatalmi nagyköveti eszmecsere Nyugat-Berlinről; a nyugatnémet ellenzék vezetői közül Barrel Varsóban, Schröder Moszkvában járt; Pompidou francia elnök „de gaulle-i hagyományokat” követve, megtartotta sajtóértekezletét; az ENSZ-palotában pedig jelöltek nevei kavarognak azután, hogy U Thant nem akarja további öt esztendőre vállalni a főtitkárságot. Délkelet-Ázsiában — az amerikai sajtó egyik kedvelt szóhasználatával élve — egyelőre nem dereng fény az alagút végén, Washington számára minden vonatkozásban teljes a zsákutca. Nixon szerdán volt „félidős”, letelt elnöki megbízatásának első fele, s a világ — stílusosan — tiltakozó akciónapot rendezett. Az elnöknek lassan már a jövő évi kampányra kell kacsingatnia. Ennek jegyében készült a hangsúlyozottan belső reformígéreteket tartalmazó, az Unió helyzetéről szóló jelentés is a kongresszus két háza számára. Csakhogy Nixonnak számolnia kell indokínai magatartásának áthidalhatatlan ellentmondásaival. Az elnök meghirdette az úgynevezett „vietnamizálást”, az amerikai terhek csökkentését, a „fiúk” hazavitelét. Az amerikai törvényhozás tavaly elfogadta a Cooper-Church indítványt (érdekessége az ügynek, hogy az első névadó köztársaságpárti, a másik demokrata szenátor) — ez megtiltja a közvetlen katonai beavatkozást Kambodzsában. A valóság, hogy az indokínai harcok súlypontja érezhetően áttolódott kambodzsai területre, s ott a Lon Nol féle illetve saigoni csapatokat az Egyesült Államok vadászbombázókkal, tüzérséggel, rakétafegyverekkel felszerelt helikopterekkel támogatja. Washingtonban hivatalosan mindmáig tagadják amerikai katonai személyek jelenlétét Kambodzsában, de néhány tudósító bizonyító fényképfelvételére niák „összekötők” el kellett ismeri „technikusok” bevetését. Nem a neveken, a lényegen múlik, az amerikai sajtó is gúnyosan tesz említést a szavakkal űzött jelentéstani játékról. . . Más nyugati lapok Ho Si Minh-t idézik, az elhunyt elnök annak idején csapdába esett rókához hasonlította az ellenséget, amely úgy akarja kiszabadítani az egyik lábát, hogy beleveszejti a másikat is. Az amerikaiak tehát továbbra is úgy jönnek, mintha mennének. A háború katonai, gazdasági, társadalmi, bel- és külpolitikai terhei növekednek, az áhított célok mind messzebb kerülnek. Joggal váltott ki valóságos sokkot az a pénteki hír, hogy a szabadságharcos egységek gyakorlatilag megsemmisítették Phnom Penh, a kambodzsai főváros repülőterét, s súlyos csapást mértek az amerikabarát rendszer légierejére. Hogyan akar vajon Washington „kambodzsaizálni”, ha az a fekete péntek elvitte a szövetséges légiflottát? Vagy feladják pozícióikat —• s ezt nem teszik — vagy az amerikaiaknak személyes részt és kockázatot kell vállalniok a folytatásból. Erre jellemző különben, hogy január folyamán jóformán nem volt olyan nap, amikor amerikai gépek valamilyen formában ne hajtottak volna végre akciókat a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Nixon tehát elérkezett a legrosszabb johnsoni logikához . . . Ebbe a körképbe illik a hét különös jubileuma is: Párizsban századszor ült össze a Vietnam-konferencia. A több, mint kétesztendős diplomáciai csatározásnak elszomorító a mérlege, semmifajta haladás nem történt. A hírügynökségek legfeljebb azt emelték ki, hogy a tárgyalóasztalok formájában sikerült megegyezniük. A csütörtöki összejövetelek mégsem értelmetlenek, mivel megmutatják a világnak, s nem utolsósorban az amerikaiaknak, miként utasít vissza Washington minden ésszerű lépést.* Aminek következtében zsákutcák sora sötétlik. A kongresszusban, a Capitólium épületében éppúgy, mint a párizsi konferenciateremben, s nem utolsósorban a Phnom Penh-i repülőtéren . . . Tavasszal elkezdődik a KISZ-lakások építése Másfél évvel ezelőtt — közérdeklődésre számottartó — kérdőívet adott közzé a KISZ dunaújvárosi bizottsága. Nevezetesen arról van szó, kik azok a fiatalok, akik részt kívánnának venni, a KISZ-lakásépítési akcióiban. Az 1969 ősze óta eltelt idő alatt keveset, vagy csak elvétve hallottunk arról, történtek-e már konkrét intézkedések ez ügyben. A KISZ dunaújvárosi bizottságán Horváth János, politikai munkatárstól kértünk tájékoztatást, arról, hogy vajon mi lett a felmérés eredménye, és mikor kezdődik a lakásépítkezés — Az előzetes felmérés alapján közel háromszáz igénylő jelentkezett Ez a szám jóval felülmúlja a keretet, lehetőségeinket. Körülbelül hétszer annyian kívánnak részt venni a KISZ-lakásépítési akcióban, mint ahány lakás épül. — Az eddig jelentkezettek neve és létszáma tehát már véglegesnek tekinthető? — Nem. Az eddigi felmérés csak tájékozódásul szolgál A fiatalok közül többen már kaptak lakást, és akadnak olyanok is, akik valamilyen oknál fogva ez ideig, még nem jelentkeztek a lakásépítési akcióra Éppen ezért február elsejéig minden eddigi jelentkezőnek egy új adatfelmérő lapot küldünk el, illetve a városi bizottságon ezt beszerezhetik. Az igénylőknek az adatfelmérő lapon felsorolt pontokra kell válaszolniuk, és február tizenötödikéig visszajuttatni a bizottságra. Két hét áll tehát rendelkezésükre és mivel hamarosan döntésre is sor kerül, az ezután beérkezett igényeket nem tudjuk majd figyelembe venni. Az adatfelmérő lapon nem kevesebb, mint tizenkilenc pont vár kitöltésre, ami azt a célt szolgálja, hogy a leginkább érdemeseknek, rászorulóknak az igényét helyezzék előre — Az előbb mondottak arra engednek következtetni, hogy a lakástervek készülőben vannak, vagy talán már el is készültek? — A városi tanács és a Dunai Vasmű tervező irodáján készülnek a lakások típustervei. Valamennyi egy plusz két félszobás, komfortos lakás lesz. A tervezők február elsejei határidővel teszik le a KISZ-bizottság asztalára a kész terveket. — És hol épülnek a fiatalok lakásai? — A Castrum városrészben, a beninkút feletti területen, a 26 ÁÉV hitelezésében, akik egyébként a la ástervek elbírálói is. A tavasz folyamán már hozzá is kezdenek az építkezéshez. — A lakások odaítélése nem lesz könnyű, igen alapos, lelkiismeretes munkát kíván a KISZ-bizottságtól. — Valóban nem lesz könnyű a háromszáz igénylőből kiválasztani, eldönteni, kik kapják. Miután KISZ lakásépítési akcióról van szó, természetesen figyelembe vesszük, hogy a jelentkező milyen munkát végzett az ifjúsági mozgalomban. A szociális helyzet, az egyéb társadalmi, politikai munka és az illető gazdasági munkája is a legfontosabb szempontok közé tartozik az elbíráláskor. Éppen ezért kikérjük majd az üzemek, vállalatok vezetőinek véleményét is. — A végleges döntés mikor születik meg? — Március elejére elkészül. Ez ügyben a döntés joga a KISZ városi végrehajtó bizottságé. Sajnos az elmúlt lakásépítési akcióban illetéktelenek visszaéléseket követtek el, ránk hivatkozva. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy az igénylők saját érdekükben üljenek fel ilyen szervezőknek ne A jelentkezőket az említett szempontok lapján rangsoroljuk, tehát ha a negyvenöt lakástulajdonos közül valaki visszamondja, akkor helyére a negyvenhatodik sorszámú kerül A KISZ városi végrehajtó bizottság döntéséről mindenki értesítést kap.