Dunaújvárosi Hírlap, 1971. május (16. évfolyam, 36-43. szám)
1971-05-04 / 36. szám
2. oldal A „Virágos Falu” mozgalom és a tanácsok Beszélgetés dr. Papp Lajos elvtárssal, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökével Tiszakécske község kezdeményezésére a lakosság kívánságára igen sok községben bontakozott ki a Virágos Falu mozgalom. Sok községben azonban még gazdátlan maradt ez a törekvés. E faluszépítési mozgalom és a tanácsok tennivalóival kapcsolatosan kerestük fel dr. Papp Lajos elvtársat, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökét és beszélgettünk e témával kapcsolatban. Kérdés: Mi a Véleménye Papp elvtársnak a „Virágos Falu” faluszépítési mozgalomról? Válasz: Igen örvendetesnek tartom azt, hogy a községek lakóit környezetük szépítésének gondolata, a lakóhely szeretete ilyen formában is foglalkoztatja. Különösen figyelemre méltó az, hogy ez a mozgalom a szó legszorosabb értelmében spontán keletkezett, és ez igen jól igazolja társadalmunk egészséges, derűs, a köz érdekében is tenni akaró közérzetét. Véleményem szerint olyan törekvés ez, amelyet a községek szerveinek feltétlenül támogatniuk érdemes. Kérdés: Milyen szerepet vállalhatnak a községi tanácsok e mozgalom segítésében ? Válasz: Azt hiszem, akkor lesz a mozgalom eredményesebb, ha a községi tanácsok a gazda szerepét vállalják. Hiszen közterületek szépítéséről van szó, az utcák, terek középületek előtti területek virágosításáról. Annál is inkább így van ez, mert közterületen csak a tanácsok engedélyével és irányításával lehet a faluszépítési munkát elvégezni. Hiába van meg a lakosokban a szándék a falusi utcák ilyen természetű szépítésére, ha a tanácsok a megfelelő útmutatást, esztétikai elveket és a munkákhoz szükséges segítséget nem adják meg a lakosoknak. Persze, amikor azt mondom, hogy a Tanácsok segítsék e szép kezdeményezés megvalósítását, akkor nyugodt lelkiismerettel azt is állíthatom, hogy nincs egyetlen tanács sem az országban, amely ne vállalná szívesen a mozgalom gazdájának szerepét. Meggyőződésem, hogy a tanácsok végrehajtó bizottságai, vezetői szívesen vállalják ezt a többletmunkát. Kérdés: Sok helyen ez így is van, de elég sok azoknak a községeknek a száma is, ahol ez a találkozás még nem történt meg. Véleménye szerint nem késtek-e már el ezeken a helyeken a mozgalom felkarolásával? Válasz: Ha sok idő nincs is már a munkák megszervezésére, de még túl késő sincs. Május végéig van még lehetőség arra, hogy a tanácsok végrehajtó bizottságai, ha szükségesnek látják napirendre tűzhessék, megszervezzék a falu utcáinak, köztereinek virágosítását. Kérdés: Véleménye szerint milyen kérdéseket kellene ezeken az üléseken megtárgyalni? Válasz: Ezt azt hiszem a helyi adottságok szabják meg elsősorban, de gondolom van néhány olyan alapvető kérdés, amit figyelembe kell venni, így meg kellene határozni, hogy a község mely részeit kívánják világosítani. Azt is fel kell mérni, hogy a társadalmi munka szervezéséhez kiket vonnak be. Minden bizonnyal sok segítséget nyújthatnak ebben a KTSZ- isták, de még az úttörők is. Nézetem szerint a szövetkezeteknek is be kell kapcsolódniuk. A szövetkezeti üzletek, vendéglátóipari egységek, az üzletek előtt jelentős szerepet vállalhatnak azok dolgozói a virágosításban. Kérdés: Van ennek a törekvésnek anyagi vonatkozása is. Ilyen a virágmag beszerzése. Ki vállalná ennek a költségeit? Válasz: Véleményem szerint ezt is több forrásból lehetne fedezni. Valószínűnek tartom, hogy a termelőszövetkezeteknek, de maguknak a háztulajdonosoknak is van virágmagjuk. Tehát a helyben beszerezhető szükségleteket is fel kell mérni. De a községi tanácsoknak is van módja arra, hogy biztosítson virágmagot, amit a társadalmi munkásoknak kioszt. Kérdés: lehet arra Milyen megoldást találni, hogy falvakban egységes esztétikai a kép alakuljon ki? Válasz: Ez is helyileg oldható meg. Nincs olyan községünk, ahol ne élne virághoz értő szakember. Pedagógusok, mezőgazdászok, tanácsi alkalmazottak, nem utolsó sorban a faluban élő asszonyok, lányok. A virágot kedvelő, virághoz értő emberek könnyen el tudják ezt helyben végezni. Kérdés: Segíthetnek-e a megyei tanácsok? Válasz: A megyei tanácsok segítsége nagyon kívánatos. Célszerű, ha a megyékben versenyt hirdetnek meg, mondjuk a „Legszebb Virágos Falu” címért, jutalmazhatják a nyertes községeket is. Bizonyos vagyok benne, ha a megyei tanácsok erre gondot fordítanak, az nagy lendületet adna ennek a szép mozgalomnak. Köszönjük a beszélgetést. Elkerülhettük volna... A halálhír mindig lesújtó. Döbbenetet kelt, ha fiatal életet ragadott el, és még tragikusabb, ha valakinek meggondolatlan cselekedetéért kell ilyen nagy árat fizetnie. Jóvátehetetlen, nem segíthet többé rajta az intelem. De a tragédia szívünkbe már kérlelhetetlen szigorral, felkiáltójel — hogy tanulságát az élők számára vonjuk le. Az áldozat fiatalember volt, még a huszadik életévét sem érte el, s egy hirtelen támadt rossz ötlet — éjszaka az egyik lépcsőház elől elvitt egy lezáratlanul hagyott, motorkerékpárt — kioltotta életét. A tragédia áldozatává vált fiatalember egy látszatra veszélytelen kanyarban futott le a motorkerékpárral az útpadkáról, veszítette el uralmát a jármű felett, vágódott neki egy árkot átszelő hídnak, s egy fát kitörve zuhant a motorral az útmenti árokba. Éjszaka volt, senki nem járt arra, hajnalban találtak rá — már későn, reggelre a kórházban kiszenvedett. Kérdések özöne támadhat fel ilyenkor: hogyan juthatott hozzá más járművéhez? Ha nincs alkalom, talán baleset sincsen?! Milyen céllal indult el végzetes útjára? Felmérhette-e magában, milyen veszéllyel jár az, amit cselekszik? De bármit is kérdezünk, a tragédia bizonyossága önmagában egyetlen nagy válaszba könnyelműség, a meggondolatlanság következményei beláthatatlanok. Legutóbbi lapszámunkban arról adtunk hírt, hogy egy fiatalkorú — ugyancsak jogtalanul megszerzett motorkerékpárral — elütött egy négyesztendős kisfiút. Az újságok gyakorta adnak hírt hasonló esetekről, amikor nemcsak önmagukat, hanem mások életét és testi épségét is veszélyeztetik magukról megfeledkezettek cselekményükkel. A közút, a közlekedés, a jármű — korunkban már a veszélyes üzem kategóriájába tartozik. És életveszélyessé válhat — ha felrúgjuk szabályait. Az intelem már csak az élőknek szólhat: újabb fejfa a temetőben — fájdalmas felismerés — elkerülhettük volna... S. Gy. Dunaújvárosi Hírlap Elismerő oklevelet kapott a Fejér megyei Nyomdaipari Vállalat A Fejér megyei Tanács VB és a Szakszervezetek Fejér megyei Tanácsa elismerő oklevelével tüntette ki a Fejér megyei Nyomdaipari Vállalatot az elmúlt évben végzett eredményes munkájáért. A dunaújvárosi telephely dolgozói közül nyolcan kaptak kiváló dolgozó jelvényt és 47 dolgozót részesítettek pénzjutalomban. A telephelyi ünnepségen adták át a Misztótfalusi és a Tyereskova szocialista brigádnak a zöldkoszorús jelvényt, három brigád pedig először nyerte el a szocialista címet. Elüzemavató a Betongyárban A Beton- és Vasbetonipari Művek dunaújvárosi gyára múlt évi eredményei alapján elnyerte az élüzem címet. A dunaújvárosi gyárban az elmúlt öt esztendőben hatvannégymillió forintot fordítottak beruházásra és ennek eredményeként a gyár ötven százalékkal növelte termelését 1970-ben már közel ezernégyszáz lakást adott az építőiparnak. A termékfejlesztésben is élen jártak a házgyáriak, hiszen a dunaújvárosi gyárban ma már toronyházakat is „termelnek”. A munka ünnepén tartott élüzemavatón Csuha Pál. Beton- és Vasbetonipari Művek műszaki vezérigazgatóhelyettese köszöntötte a dunaújvárosiakat és kiemelte, hogy a BVM gyáregységei közül a szocialista munkaversenyben is a dunaújvárosiak érték el a legjobb eredményt. Az élüzem cím jelentős anyagi jutalommal járt. A dunaújvárosi gyáregység dolgozói közül több mint ötszázan kaptak pénzjutalmat. Az ünnepségen, amelyen a város társadalmi és politikai szerveinek képviselni, valamint a társüzemek és intézmények vezetni is jelen voltak. Csuha Pál vezérie azeatnUo Krpftnc adta át a kitüntetés okmányait Aaos*nu OegTírfr. gyáregységigazgatónak. Befejezték a kukoricavetést Mezőfalván mel A „Kiváló gazdaság” címkitüntetett Mezőfalvi Állami Gazdaság dolgozói két hét alatt elvetették a kukoricát. Háromezer holdon hibridkukoricát tettek földbe, ugyanakkora területen vetettek silókukoricát. gyors munka titka, hogy tizenkét vetőgép dolgozott, és minimális volt a géphiba. A szovjet sajtó napjára A Szovjetunióban minden év május S-én ünneplk a szovjet Sajtó Napját. 59 esztendővel ezelőtt látott, napvilágot a Pravda első száma Pétervárott. Az SZKP Központi Bizottságának központi lapja fejlécén ezt olvashatjuk: „Az újságot V. I. Lenin alapította 1912 május 5-én.’* a Pravda születésnapja tehát a szovjet újságírók, könyvkiadók és nyomdászok ünnepe. Az orosz munkásosztály első legális, nagy példányszámú politikai napilapja jelentős szerepet töltött be az oroszországi proletariátus forradalmi nevelésében. Szerkesztésében Lenin közvetlenül részt vett; a lap ma is az ő szellemében készül. Ma a Szovjetuniót méltán tartják világszerte a ,,legolvasottabb” országnak; a világ minden negyedik könyvét szovjet nyomdák készítik. 1970-ben a Szovjetunióban megjelenő lapok napi példányszáma körülbelül 1406 millió volt, a folyóiratok egyszeri példányszáma pedig több mint 1>o millió Az elmúlt öt év alatt különösen falun nőtt meg a lapok és folyóiratok előfizetőinek száma, 05 millióról 107 millióra, a szovjet televízió adásait az ország lakosságának mintegy 70 százaléka nézi. Az elmúlt években működésbe lépett az Orbita műhold televíziós távközlési rendszer, amely a távoli Északra, a Távol-Keletre, Szibériába, és Közép-Ázsia körzeteibe is eljuttatja a tv-adásokat. A sajtó, a rádió és a televízió rendkívül sokat tett és tesz azért, hogy megvilágítsa a szovjet emberek előtt a Szovjetunió belső életének és a nemzetközi helyzetnek időszerű kérdéseit. Jelentős mértékben hozzájárulnak a kommunista építés élenjáró tapasztalatainak elterjesztéséhez, az új ember formálásához, a kapitalizmus világával vívott ideológiai harchoz. A szovjet sajtó dolgozói minden tudásukkal azon munkálkodnak, hogyan lehetne még jobbá, érdekesebbé, informatívabbá tenni a sajtót. Ebben is a „pravdisták” legjobb törekvéseit követik. A magyar sajtó dolgozói ezen a napon szeretettel köszöntik szovjet kollégáikat és sok sikert kívánnak nekik a kommunizmus építéséért folytatott mindennapi munkájukhoz. (KS) Heti világhíreké Hétfő: Feszültség Pakisztán és India között, határincidensek Kedd: Törökország nagy részében ostromállapot A SEATO ülése Szerda: Kétmillió olasz dolgozó sztrájkja Rogers Londonban Csütörtök: Az amerikai külügyminiszter Párizsban Péntek: Diplomáciai lépések a közel-keleti válság megoldására Nixon nyilatkozata Készülődés május 1-re ÍGY LÁTTA A MÚLT HETET KOMMENTÁTORUNK, PÁLFY JÓZSEF: Világesemények- Bécsből tekintve Egy kevéssé nyugati szemüvegen át, láttam a világot, a hét első napjaiban, úgy láttatta velem az osztrák sajtó és a televízió... Az ausztriai köztársasági elnökválasztás idejére átrándultam a szomszéd fővárosba, de természetesen nemcsak azért, hogy szemtanúja legyek az újra megválasztását kérő szocialista párti elnökjelölt, Franz Jopas és jobboldali ellenfele, a néppárti dr. Kurt Waldheim párharcának. (Az eddigi elnök győzött.) Bécsben sok találgatást hallottam az utóbbi hetekben annyit emlegetett „amerikai pingpong-diplomáciával” kapcsolatban, azaz az amerikai—kínai viszony további alakulásáról és — ami ettől teljesen el nem választható —: a szovjet—amerikai viszonyról. Ismétlem: mivel Bécs a SALT színhelye, az osztrák főváros diplomáciai megfigyelői árgus szemekkel lesik a tárgyalások menetét. Abban persze még nem lehet döntő érvet találni a megítéléshez, hogy a tárgyalások ütemét heti egy találkozásra csökkentették. A márciusban volt heti két plenáris ülés helyett (akkor még minden kedden és pénteken találkoztak a delegációk) most már csal össze minden szerdán ülnek a két nagyhatalom képviselői, felváltva hol a szovjet, hol az amerikai nagykövetség épületében. Szakértői szinten — a kulisszák mögött! — a bennfentesek szerint gyakorlatilag ezután is annyi különmegbeszélésre kerülhet sor egy héten, amennyit a szembenálló felek éppen jónak látnak. A plenáris ülésekről ugyanolyan szűkszavú tájékoztatást adnak, mint akkor tették, amikor általában mindenki mindenütt derűlátóan nyilatkozott a tárgyalások lehetséges eredményeiről. Ha akkor ezt a lakonikus stílust, a diszkréciót az eredményes munka feltételének mondották, ez ma is megállhatja a helyét Mindenesetre Bécsben még az amerikai delegáció sem nyilatkozik úgy, mint Washingtonban Laird hadügyminiszter a minap, amikor azon sopánkodott, hogy a szovjet rakéta-haderő tovább fejlődik ... Az osztrák fővárosban nagy figyelemmel tekintenek Washingtonra és Pekingre. Közben saját kínai politikájukat is felülvizsgálják: a kiszivárgott hírek szerint küszöbön áll Ausztria és a Népi Kína között a diplomáciai kapcsolatok megteremtése. Az osztrák bulvársajtó nyelvére lefordítva ez annyi, mint hogy „a kínaiak Pekingben már építik az osztrák nagykövetség leendő épületét”. Az osztrák polgári sajtó igyekszik előrevetíteni, hogy a kínai—amerikai tárgyalási kísérletek talán az indokínai háborúra is befolyással lehetnek. Ugyanakkor például az osztrák televízió sem térhetett ki az elől, hogy be ne mutassa az amerikai földön valaha is volt legnagyobb szabású háborúellenes tüntetés képsorait. A földön heverő tüntetőket rugdosó, a védteleneket fegyverrel támadó rendőrök és katonák látványa felháborította a bécsi polgárokat is ... békés Az indokínai helyzettel kapcsolatban a hadijelentések szintén rácáfolnak a kínai—amerikai „pingpong-diplomácia” nyomán a háború gyors befejezését jósolgató nyugati propagandistákra. Itt kell megemlíteni, hogy a saigoni katonai szóvivők állításai szerint az amerikai légierő ezen a héten hajtotta végre az év legsúlyosabb légitámadásait Dél-Vietnamban és Kambodzsában, ugyanakkor a VDK területe ellen is intéztek támadásokat amerikai bombázók. Az amerikai diplomácia a Közel-Kelet vonatkozásában is aktivizálódott: Rogers külügyminiszter londoni, párizsi villámlátogatásai és megbeszélései után a Közel-Kelet válságában érdekelt országok fővárosait járja végig. (Tizennyolc esztendeje nem fordult meg amerikai külügyminiszter ezekben a fővárosokban!) Rogers — az amerikai propaganda íratlan törvényei szerint — rendkívül derűlátóan nyilatkozott. Azt mondta, hogy soha ilyen kedvező helyzet nem volt a Közel-Keleten a válság megoldása szempontjából... 1971. május 4., kedd Cikkünk nyomán: KIOKTATÁS Március 26-i lapszámunkban az „Öntudat? Ugyan kérem . . .” című riportban bátor voltam megkérdőjelezni ama rendelkezések helyességét, amelyek szerint az öntudatnak csak a kiskapun lehet bejárása. Tettem ezt azért, mert egy ilyenfajta rendelkezésre hivatkozva a MÉH dunaújvárosi telepe hajlandónak mutatkozott egyetlen pedagógussal, mint területi gyűjtővel szerződést kötni, és neki, egyedül neki jutalékot fizetni tizenhat pedagógus és ezer diák munkájáért, de miután ez az egy pedagógus erkölcstelennek tartotta, hogy mások munkájáért egyedül őt fizessék meg, az iskola kollektívájával a MEH állítólag nem köthetett szerződést. Ezt a szemléletet tartottam idejétmúltnak, no meg az intézkedést, amelyre ez a szemlélet biztonsággal támaszkodott. És ezt a szemléletet tartotta erkölcstelennek a városi pártbizottság osztályvezetője is, aki a riportot követően ezt meg is mondta a MÉH helyi telepvezetőjének. A riportra és a pártbizottsági állásfoglalásra nem várt írásos válasz érkezett a felettes szerv, a Fejér — Veszprém megyei MÉH Vállalat igazgatójától. A levél szabályszerűen kioktatja pártbizottságot, hivatkozik az a MSZMP gazdaságpolitikai célkitűzéseire, amelyek „hangsúlyozzák az anyagi ösztönzők szerepét, illetve az anyagi ösztönzők biztosítását”. Hivatkozik továbbá a hulladékgyűjtés — egyébként senki által nem vitatott — fontosságára és közli, hogy „a jutalék megszüntetésével nem foglalkozunk, sőt az ösztönzést, tovább kívánjuk fejleszteni”. Mind a riportot, mind a pártbizottsági állásfoglalást, úgy értelmezi, hogy azok magát a jutalékot, a hulladékgyűjtéssel foglalkozó pedagógusok jutalmazását tartják erkölcstelennek. Mindezen kívül a vállalati igazgató — ha burkolt formában is — de azt feltételezi, mintha Dunaújvárosban erkölcstelennek tartanák a pedagógusok anyagi megbecsülését. Íme: „Úgy gondolom, hogy kormányzatunk közlemúltban bejelentett azon intézkedése, amely a pedagógusok béremelését célozza, éppen abból következik, hogy a végzett tevékenység dotálását, nem követi megfelelően az anyagi megbecsülés. A fentebb vázolt elvek és ezen elv alapján sem minősíthető erkölcstelennek a jutalék fizetése.” Arról egyetlen szót sem ír, hogy a dunaújvárosi telepvezető — enyhén szólva — tévedett, amikor azt állította, hogy a rendelkezések szerint kollektívával nem köthet szerződést. Mert igenis köthet. Ennek bizonyítéka — amiről a vállalati igazgató nem tudott, vagy nem akart tudni, hogy három nappal a fenti levél megírása előtt a MÉH dunaújvárosi telepe nyomtatott űrlapon szocialista szerződést kötött a Sápvári Endre Általános Iskola úttörőcsapatával. A. G,