Dunaújvárosi Hírlap, 1972. június (17. évfolyam, 44-52. szám)

1972-06-23 / 50. szám

1972. június 23., péntek Dunaújvárosi Hírlap Mese autókról Mindenki tudja, hogy Magyarországon kevés a szállítóeszköz, de azt is sokan tudják, hogy ugyanakkor a meglevő tehergépkocsi állomány kihasználatlan. Egészen pontosan: nem arra használják és nem úgy használják a teherautókat, amire kellene. Sok esetben nem arra, sm teljesítette tervét A Volán 14. sz. Vállalatának dunaújvárosi telepén teherfuvarozási részleg nem a teljesítette idei első negyedéves tervét. A tervezettnél kevesebb terhet szállítottak a gépkocsik. Szoloboda György, a dunaújvárosi telep osztályvezetője három pontban foglalja össze a tervlemaradás okát: 1. A javító-szerelő kapacitás kicsi, és emiatt a tervezettnél több gépkocsi várakozik a műhelyekben. 2. A szállíttató ügyflek többsége már pénteken délben befejezi munkahetét, és szombat—vaasárnap munka nélküli a gépek hetven százaléka. 3. A vállalatok által kibérelt gépkocsik kihasználtsága nem megfelelő. Ez utóbbi ok valóságos tengeri kígyó. Mert vannak elfogadható érvek és vannak magyarázkodások. Írja csak, maiét aláírom Képzeletbeli beszélgetés — mert ezt újságírónak be nem vallaná senki. Gépkocsivezető: — Beírok minden fuvarra 4,5 tonnát. Szállíttató: — Írja csak, majd aláírom. Bizonyos nagyságrendű kocsiknál a megrendelő nemcsak a megtett kilométerek, hanem az elszállított súly után is fizet. Több súly után többet. A Volán bevételi tervében természetszerűleg pozitívan jelentkezik a csak papíron elszállított teher is. Ugyanilyen érdekelt a gépkocsivezető is. A szállíttató ügyfél partig fizet. Azért is, amit el sem szállított. De miért? A Volán csak azoknak megrendelőknek ad rendszeresen gépkocsit — éppen azért mert kevés van —, ahol számára is kifizetődő (vagy ahol valóban nélkülözhetetlen, például a szolgáltatásoknál). Számára pedig ott kifizetődő, ahol sok súlyt szállít a kocsi, vagyis, ahol keres. Tudják ezt az ügyfelek is. Ezért, ha holnap is, holnapután is, mindig akarnak gépkocsit, akkor tegnap is, tegnap előtt is, mindig kifizetik azt a súlydíjat, ami a Volán előtt szimpatikussá, érdemessé teszi a vállalatot. Kifizetik még akkor is, ha nem szállították el a kérdéses súlyt így aztán gépkocsi-park a szűkös tehermaga lesz a rossz kihasználás okozója. Mindez persze csak logika, ami csupán arra támaszkodik hogy napközben számtalanszor lehet két üres zsákot, vagy egyetlen ügyintézőt szállító 4—5 tonnás teherautót látni, de estére kelve a menetlevélben mindig ki van a teher Bizonyítható visszaélés kevés van. Éppen azért, mert s bizonyíthatatlanság többszörös érdek. 21 kocsi a 26-osnál Szerdán a 26. számú Építőipari Vállalat 21 tehergépkocsit bérelt a Volántól. Többet kért, de csak ennyit kapott. Juhász Imrének, a vállalat központi szállításvezetőjének csak sznyit mondok, hogy: meg szeretném tudni, mit csinálnak ma ezek a gépkocsik. A központi szállításvezető — ő tudja miért — azonnal védekező állásba helyezkedik. — Nálunk aztán kihasználtak a teherautók. Nem tudom, miért mondja a Volán, hogy mi nem használjuk ki azokat? Többször is biztosítom, hogy a Volán ilyet nem mondott. A beszélgetés során azonban többször is visszatér a védekezésre. — Nálunk nincs baj a kihasználással. Hosszan elmondja, hogy melyik kocsi, mit csinál. Van olyan amelyik kiviszi az embereket a munkahelyre és délben behozza őket ebédelni, és mást is csinál. " Szerdán 21 gépkocsit kaptak a Volántól, de többet kértek. Általában többet kérnek, mert úgyis kevesebbet kapnak. Ember legyen a talpán, aki ilyen körülmények között fel tudja mérni a tényleges szükségletét. Az YC 59-05 fuvarozik Az YC 59—05 rendszámú, egytonnás teherautó rendszeresen a Dunai Vasmű lemezfeldolgozó gyárrészlegénél van bérben. Napi bére 450— 500 forint. Mit csinált az YC 59-05 például június 19-én, hétfőn? A menetlevél szerint 69 kilométert futott, ebből 10 kilométeren szállított árut és személyt, a többi 59 kilométeren csak személyt. A le-, felrakott súly rovatában 1100 kilogramm szerepel. Tehát túl is terhelték a személyek a tehergépkocsit. Állítólag. A gyárrészleg termelési osztályán Papp Sándor osztályvezető ugyancsak hosszasan indokolta, hogy miért van szükség a bérelt teherautóra. Annak ellenére, hogy a Dunai Vasmű ez idő szerint még 15—16 személygépkocsival, úgynevezett diszpécserkocsival, sőt önálló szállítmányozási gyár részleggel is rendelkezik. Érvei között vannak elfogadhatók, miszerint alkalmasint ki kell menni conderházára, át kell menni a spirálüzembe javítani, üzemzavart elhárítani, és vannak elfogadhatatlanok, mint például: ha hivatnak a termelési főmérnökségre, akkor gyorsan kell ott lenni, és a tiszai nagy árvíznél is milyen jó, hogy volt tehergépkocsink. Amikor közlöm az osztályvezetővel, hogy érvei csak részben győztek meg, felelősségre vonó hangon rám szól: — Kicsoda maga? Bemutatkozom, annak ellenére, hogy évek óta ismerjük egymást. Kifejti, hogy nem is akar meggyőzni. Rendben van. Közben befut a gyár részleg szállítmányozással foglalkozó ügyintézője. Egy papírt tart a kezében. Természetesen az YC 59—05 rendszámú teherautóval jött a szomszédból. A gyárrészleg épülete előtt megkérdezem a gépkocsivezetőt: mit szokott csinálni egész nap? — Hát, reggel leszódázok (ez annyit jelent, hogy szódát visz az üzemekbe) aztán elviszem a megrendelést a másik gyárrészleghez. — Hány kiló a megrendelés? Mosolyog: — az csak egy papírlap — Jobb lenne, ha öttonnás targoncával vinnénk a szódát? — kérdezi az osztályvezető. Nem, attól valóban jobb az egytonnás teherautó Az osztályvezető összegez: egyszóval szükségünk van a teherautóra. Nem merném elvitatni. Lehet. De akkor ezt a szükségletet miért nem úgy ismerik el, hogy személyi használatú gépkocsit adnak a lemezfeldolgozó gyárrészleg dolgozóinak és a Dunai Vasmű minden dolgozójának, akinek gyár területén sietős elintézni a valója van, így is lehetne. Kevesebb személyautó Néhány hónapon belül kevesebb lesz a vállalatoknál, intézményeknél, közületeknél üzemeltetett személyautó. Talán nem indokolatlan feltételezni, hogy ezzel párhuzamosan több lesz a személyeket fuvarozó teherautó. Ha hagyjuk. Miskolczi Miklós N A castrumi 20 tantermes iskola szeptemberre elkészül Pontosan két hete, amikor vidéki rokonokhoz indult nyaralni az asszony, a pályaudvaron gyengéden megsimogatta a férfi arcát, s a kalauz füttyéig még kiadott néhány utasítást: — Mindenre vigyázz, édesem, ahogy otthon megbeszéltük. Minden nap, amikor hazaérsz a munkából, nyisd ki az ablakot, hadd szellőzzék a szoba. A virágokat el ne felejtsd meglocsolni, hiszen azonnal tönkremennek ebben a kánikulában. Ne engedd felgyülemleni a szennyest, mert a nyloningeknek nem használ, ha sokáig hányódnak a szekrény aljában. Hiszen te olyan ügyes vagy! Olyan szénen rendben tartottad dolgaidat legény korodaban is. Arra is vigyázz, hogy ne maradjon szennyes edény, éppen most olvastam valahol, hogy az idei kánikulában rettenetesen elszaporodtak a legyek. Vigyázz, nehogy égve felejtsd a villanyt, mint szoktad, te, te, szórakozott professzor. . Ma délben hazaérkezett az asszony, mégpedig nagyon is váratlanul. férje csak holnap estére várta. A férfi éppen a fürdőszobában tartózkodott. A fürdőkádat tele engedte vízzel, a vízbe sámlit helyezett, arra ült, s egyik kezében egy Rejtőkönyvet szorongatott, a másikkal őszibarackot majszolt. A kulcscsörgést észre se vette, csak az asszony kiáltására neszett fel. Úgy ugrott ki a kádból mintha katapult vetette volna ki. — Jani! Jani, vagyis a férj tárt karokkal indult az asszony felé, de félúton megtorpant, mert az asszony beleszimatolt a levegőbe. — Jani!— kiáltott az asszony —, itt olyan a levegő, mint egy putriban! Esküszöm, itt egy percig sem volt nyitva az ablak! Mielőtt a férfi szóhoz jutott volna, az asszony az ablakhoz lépett, megszemlélte a virágokat, s nyomban szívéhez kapott: — Te, Atyaisten! A virágaim! Ha ezt tudom, jaj, ha ezt tudom! Dehogyis teszem ki a lábam! Az események gyorsan követték egymást. Az asszony mohón feltépte a szekrényajtót, s kazalnyi szennyes inget szórt ki a padlóra, majd az egészet, mint egy ölnyi szalmát, felemelte s vitte a fürdőszobába. A férfi ezalatt bűnbánóan végignyúlt rekamién, nem látta értelmét a mentegetőzésnek, szemét lehunyva várta a vihar elvonulását. Szinte csak félfüllel hallotta, amint a konyhában felesége az edényeket csapkodja. Estig egy szót szóltak egymáshoz, sem Az asszony duzzogva tettvett, a férfi pedig sóhajtozva vergődött rekamién, mint cellájában az elítélt. A kánikula ellenére is hideg volt a lakás, mint a jégverem. Aztán este, amikor felgyújtották a villanyt, az aszony leült a fotelba, a férfi pedig a lába elé térdepelt. Fejét az asszony szoknyájára hajtotta, s panaszkodni kezdett, mint anyjának a kisfiú: — Ne haragudj rám, drága anyukám, tudom, azt gondolod, lusta kutya voltam, pedig nincs igazad. Én mindent úmni akartam csinálni nh^mi mn onrn.o^dtad Mivdha i^nden haza is jöttem, hogy rendet teszek. De ahogy beléptem a házba, mindentől elment a kedvem. Úgy de úgy!... hiányoztál. Semmihez sem tudtam kezdeni. Leültem ide, a fotelba, és gondolkoztam, gondolkoztam. Csak rád gondoltam szüntelenül . .. Az asszony — noha még tartani akarta haragot — egy akaratalan mozdulattal megsimogatta a férfi haját, s ebből a szituációból már nem tudott visszakozni. A férfi pedig ezalatt a haverokkal eltöltött római-parti estékre gondolt, ami a villanyszámla csekély összegéből kiderülne, de okosan, két éjszaka is égve hagyta a villanyt ... Simon Lajos ha éti ételkért 3. oldal Rekord A technikai csodák századában élünk, záporoznak ránk a rekordok. Néha Dunaújvárosban is születik egy-egy. Íme: Egyik városi vállalatunk közleményt akart a Hírlapon keresztül eljuttatni a lakossághoz. Az ügy fontosságára tekintettel ajánlott levélként tették postára az 1. sz. postahivatalban 1972. június 16-án 15 órakor. A közleményt a június 20-i lapszámban kellett volna közzétenni. Ki gondolta’ volna, hogy a levél-felvevőablak és a Hírlap postafiókja közötti mintegy 15 métert út megtételéihez napokra van szükség. Az ajánlott levél ugyanis 1972. június 20- án 8 órakor érkezett meg a Hírlap postafiókjához. Csekély 87 óra alatt. Rövid számolással kideríthető, hogy a levél óránkénti sebessége 17,2 centiméter volt. Ez bizony rekord. Gratulálunk. — n — „Beírták engem mindenféle könyvbe... Kosztolányi énekel így azon panaszkodva, hogy „ . . . minden módon számon tartanak”, s fél, hogy emberi mivolta előbb-utóbb egy számmá, statisztikai adattá silányul. Tény, hogy e sok mindenféle könyv adatai mögött mindig egy-egy emberi sors húzódik meg — bölcsőtől a koporsóig —, s hogy e sorsok életre keljenek, a számok mögé kell néznünk. Ilyen könyv elsősorban az anyakönyv, amelybe születésünk adatai éppúgy bekerülnek, mint halálunkéi. Lapozzunk hát bele a nagykönyvbe, nézzük meg mit hozott Dunaújvárosnak ez a félév demográfiai szempontból. Az első családi ünnep A névadó ünnep az első a családi ünnepek között sorrendben; erre az egyre persze egyikünk sem emlékezik — mint ahogyan a holtunk utáni búcsúztatóról sem fogunk tudni —, de az anyakönyv híven őrzi az adatokat. Ezek közül legérdekesebb az, ami a város természetes szaporulatát jelzi egy félévre vetítve. Sajnos, egy komor adatot, a halálozásokét is figyelembe kell venni ehhez. így adódik, hogy a féléves szaporulat 850, csökkentve a 230 halálesettel és 48 ezerhez viszonyítva kereken 1,3 százalékot ad. Évente 2,6 százalék ez, nem rosszabb az országos átlagnál; a lány-fiú arányszám valamicskével a gyengébbik, s egyúttal a szebbik nem javára billen — ha ugyan jónak tartják ezt a házasulandó lányok — s ez is összhangban van az országos átlaggal. Az anyakönyvvezető, Kovács János, örvendetesen hangzó megjegyzést fűz a születésekhez. — A szimpla bejelentéseken túl évről évre növekszik a névadó ünnepek száma. Tíz évvel ezelőtt évi 125 névadóünnep volt, a múlt évben meghaladtuk a 260-at, s ez a szám nemcsak abszolút értékű, hanem százalékos növekedést is jelent. Holtomiglan — holtodiglan Esküvő a hivatalosan házasságkötésnek nevezett polgári szerződés neve, noha esküt nem tesz senki, egyszerű igennel válaszol az anyakönyvvezető kérdésére menyasszony és vőlegény egyaránt. Hányszor hangzott el az a bizonyos boldogító igen ebben a félévben? Az anyakönyv szerint kereken kétszázszor, ami évi négyszáz házasságkötésnek felel meg, az új házasok javarésze 20 és 30 év közötti, vagyis az életkor ideálisnak mondható. Kiskorú menyasszony nyolc-tíz ha akadt az elmúlt hat hónap alatt, kiskorú vőlegény egy sem volt. A legidősebb vőlegény 1907- ben, a legidősebb menyasszony 1911-ben született. Dunaújváros — Reno? Válások szempontjából Dunaújvárosnak sokkal rosszabb a híre, mint azt a valóság indokolná. Nem mondható a magyar Reno-nak ez a város, mert bár valóban elég sok a válás, semmivel sem könnyebb itt válni, mint bárhol másutt az országban, másrészt nem az itt kötött házasságok bomlanak fel tömegesen. Az anyakönyvvezető hiteles adatokkal szolgálhat. — Az a tapasztalatom, hogy az itt kötött házasságok általában eléggé stabilak, mindenesetre sokkal stabilabbak, mint azok, amelyeket a friss bevándoroltak bontanak fel. Ezeket a házasságokat természetesen nem itt kötötték, s többnyire egy-egy leromlott házasságból menekült ide vagy a férj, vagy a feleség, s itt idővel új házasságot akar kötni. Sajátságos, de Dunaújvárosnak még mindig van ilyesféle vonzása: itt új életet lehet kezdeni — tartja a közhiedelem. Ami a mi házasságainkat illeti, azok közül aránylag kevés bomlik fel. A bontóper természetesen nem mindig itt zajlik le, de néhány adatot összegyűjtöttem az ország minden tájáról, ahol dunaújvárosi házasságot bontottak. 1950-ben 72 házasság közül 12, 1960- ban 277 házasság közül 58, 1969-ben 491 házasság közül mindössze három bomlott fel, és ez csökkenő tendencia most a hetvenes évek elején is érezhetően megvan. A sikeresnek bizonyuló, szerencsésen kötött házasságokat egyébként a születések növekedése is jelzi. Végezetül még egy érdekes jelenségre utal az anyakönyvezeté: KISZ-névad ünnepség sok van, és általában nagyon jól sikerülnek, a KISZ-esküvő aránylag ritka. Hogy miért, erre csak maguk a fiatalok tudnának választ adni.