Dunaújvárosi Hírlap, 1973. március (18. évfolyam, 18-26. szám)

1973-03-23 / 24. szám

2. osdts? DuNAÚJVÁROSrI HÍRL­AP I ­ :___1' \ •• ■ [UNK] - • *,1973. március 23., péntek A „good bye" szem elég Mitől lesz vonzó egy vidéki város? Szegedről írta Kemalpasa­zádé török történetíró 1526 ban: ..Aki szomorúan és leverten megy bele, vidám és jókedvű lesz, s megszaba­dul a gondok és aggodalmak nehéz bilincseitől. A neve­zett szép város egy táv­li szép országból, Rusz­ország­­ból eredő mély folyó partján épült, mintegy szépséggel a föld istennőjének arcán." Szeged — amelyet tavaly csaknem félmillió külföldi és hazai látogató keresett fel —, ma is a legvonzóbb ma­gyar városok egyike. A tö­rök krónikás még földjének termékenységét, éghajlatá­nak kellemes voltát, vízének jó ízét dicsérte. De most kö­­vetelőbb és igényesebb kor­ban élünk: manapság aligha érné be ennyivel a látvány­ra, izgalmakra éhes utazó. Mivel bilincseli hát le ven­dégeit Szeged, hogy azoknak egy tekintélyes része most már évről évre visszatér? Szenzációk helyett: garantált színvonal Legelőször természetesen a szabadtéri játékokat kell megemlítenünk, amelyek va­lahogy hozzátartoznak már a magy­ar nyárhoz. Igaz, arról még most­­ is gyakran vitat­koznak, hogy milyen minő­ségben. Némelyek azt mond­ják: a magyar Salzburg. Má­sok úgy vélekednek: fölös csinnadratta. De minden vita mellett — vagy inkább: fölött — ott a teljesítmény: a tizenöt éve működő sza­badtéri ,,népszínház” kétszáz előadásában eddig több mint egymillió ember gyönyörkö­dött. Most is azzal fogad Hor­váth Mihály, a szabadtéri játékok helyettes igazgatója, hogy éppen az imént szá­molták össze: eddig 32 ezer jegy kelt el a július 1-től augusztus 18-ig tartó rendez­vénysorozatra. — Tavaly több mint nyolcvanezer ven­dégünk volt. Most sem lesz kevesebb, ezt már nyugod­tan állíthatom. — Milyen szenzációt ha­rangoztak be, hogy máris ekkora az érdeklődés? — Semmi különöset. Óva­kodunk a szenzációtól, mert tanultunk a néhány évvel korábbi kudarcokból. Inkább a már eddig kialakult jelleg­zetességeinket és színvona­lunkat igyekszünk megőriz­ni, hogy a nézőket ne érje csalódás: azt igyekszünk ad­ni, amit többé-kevésbé vár­nak az idelátogatók. — Többé-kevésbé? — A műsorra tűzött da­rabjainkon még ma is sok a vita. Az opera-rajongók az „Erkel-fesztivál’-t erőltetnék még ma is, azaz kizárólag operát szeretnének hallgatni, mások viszont főként klasszikus nemzeti drámákat a kérik tőlünk számon. Mi pe­dig a műsorunkra tűzünk ilyet is, olyat is, mint a leg­több színház. Az idei rendez­vénysorozatot például Ma­dách kétrészes drámai köl­teményével, a nyitjuk, később „Mózes”-sal Gersc­win „Porgy és Bess” című mu­­sical-jével folytatjuk, s vé­gül két operával — Bellini: „Norma” és Borogyin: „Igor herceg” című művével zár­juk, amelyeket a Belgrádi Opera háromszáz­­tagú cso­portja visz színre. Talán az ő fellépésükre mondhatnám azt, hogy bizonyos értelem­ben szenzáció: ilyen hatal­mas együttes tudomásom szerint még nem járt ha­zánkban. Szó esett még a régi sike­rekről és néhány mai gond­ról, amelyek közöl a legége­tőbb még mindig a vendég­sereg elszállásolása. El-elka­­landozó beszélgetésünket vé­gül ilyen szavakkal zárta az igazgatóhelyettes: — Azért egy dologban nagy szeren­csénk van. Szeged van már olyan nagy város, hogy meg­rendezzen egy ilyen országra szóló eseményt, ugyanakkor elég kicsi még ahhoz, hogy ez itt valóban nagy ese­ménynek számítson. A sza­badtéri játékokat ugyanúgy egy igazgatóság irányítja, mint bármely másik színhá­zat, de mégis, nekünk az egész város segít ennek a hatalmas rendezvénysorozat­nak a lebonyolításában. Fő az otthonosság! Az egyik leglelkesebb se­gítő természetesen Balinkó Béla, a Hungar­Hotels sze­gedi egységének igazgatója, és a vállalat 540 dolgozója. És ez azért természetes, mert a vendéglátóipar a szabad­téri játékoknak egyik ha­szonélvezője is. Tavaly pél­dául több mint 63 ezer ven­dég fordult meg náluk, és hogy milyen eredménnyel, arra a vállalat terveiből is következtethetünk: hamaro­san elkezdik egy 300 férő­helyes szállodakombinát épí­tését a Tisza partján, ame­lyik alighanem az egyik legelőkelőbb vidéki szálloda lesz: több mint százmillió forintot szántak rá. — Sajnos, ezen a nyáron még csak a régebben épült szállodáinkban fogadhatjuk a vendégeket — tárja szét karjait az igazgató.­­­­ Min­denesetre ezekben is várja őket néhány meglepetés. Például az appartement szo­bák hűtőszekrényeit­­ hama­rosan feltöltjük márkás ita­lokkal, sörrel és szeszmentes üdítőkkel, amelyekből a ven­dég tetszés szerint szolgál­hatja ki magát. Általában arra törekszünk, hogy a ven­dégeink otthonosan érezzék magukat nálunk. Körülnézek beszélgetésünk színhelyén, a Tisza Szálloda 140 személyt befogadó tük­rös termében. A falakat bo­rító hatalmas velencei tük­rök megsokszorozzák az ara­nyozott, barokkos stílusban faragott bútorok pompáját. Az igazgató észreveszi moz­dulatomban a kérdést: — Természetesen ezt nem az unalomig megszokott otthoni környezet megismétlésével óhajtjuk elérni... Kiállítás, minden mennyiségben Súlyával, látványával, eredményeivel a fesztivál kicsit eltakarja a vele pár­huzamosan futó rendezvé­­­­nyeket, amelyeknek a rész­letes műsorok pedig több mint száz eseményét jegyzik fel, s amelyeknek tulajdon­­­képpen köszönhető, hogy a szabadtéri játékok — min­den jóslat ellenére —, máig sem veszítettek varázsukból. Ilyenek a különböző ipari kiállítások, amelyeket a vá­rosi tanács kereskedelmi osz­­­­tálya szervez, s amelyek las­sú formálódással a könnyű­ipari és egyéb iparcikkek be­mutatóivá válnak. — Sőt, — mondja Bodola Miklós, a városi tanács ke­reskedelmi osztályának ve­zetője — az idén mindezt megtold­juk egy mezőgazda­­sági kiállítással, amely az alföldi gazdaságok termékeit mutatja be. Tekintettel arra, hogy Budapesten csak öt esztendőnként kerül sor ezentúl a mezőgazdasági ki­­­állításra, ehhez igen nagy reményeket fűzünk. Vonzás, a látvány erejével „Jellegzetesség" — ez a legfőbb gondja Takács Máté­nak a város főépítészének is, aki többek között két szállo­dává is átalakítható kollé­gium­­ tervezésével könnyített a szabadtéri játékok rende­zését kísérő gondokon. — A városkép olyan tükre a vá­rosok életének, múltjának, akár az emberekének az arc, amely sorsokat, jellemeket, hangulatokat tükröz. Mi azt szeretnénk, ha az idelátogató az otthonosság, a biztonság és a védettség érzésével ta­lálkozna, s nem az idegen­­ség, a nyugtalanság, a kiet­­lenség érzésével, ami a par­nelból épült lakótelepeknek oly gyakori kísérője manap­ság. Külön büszkeségünk, hogy a tarjáni városrészt — ahol kezdetben sok épületet emeltünk dunaújvárosi elem­ből —, nem is nevezik la­­kótelepnek. Az épületek vál­tozatos elhelyezésével sike­rült otthonos, ugyanakkor dinamikus hatást keltenünk. Másik fontos törekvésünk, hogy Szeged alföldi város jellegét megőrizzük. Ennek érdekében csak nagyon ke­vés magashy­zat tervezünk. Mert igaz, hogy valamilyen módon ezek az épületek a megújulás, a város előrelépé­sének érzetét keltik, s az ál­tala nyerhető kilátás sem elhanyagolható, viszont tönk­retennénk történelmi tor­nyaink sziluettjét, és végső soron távol is állnak a sík­vidéki emberek érzésvilágá­tól. Röviden: szeretnénk, ha egy jellegzetesen alföldi vá­ros maradna Szeged, amely meghitt hangulatával is von­­za a látogatókat. Nemcsak „good bye" A kamionoknak — ezek­nek a száguldó, hatalmas országúti cirkálóknak — a zajai percenként szágulda­nak át a városon. És előttük, és mögöttük, és közöttük a bogárnyi Fiatok, Volkswage­nek, Skodák százai nyüzsög­nek, a legjobban természe­tesen nyáron, fürgén lavíroz­va a román, a bolgár, vagy a görög tengerpart felé, s el­lenkezőleg : Európa északi fürdőhelyeinek irányába. Ta­valy is csaknem hárommillió ember fordult meg a rösz­­kei határállomáson, túlszár­nyalva ezzel minden más ha­zai átkelőhely forgalmát. A szegediek kénytelenek tudomásul venni tehát, hogy lakóhelyük csupán egy állo­más London és Isztambul között,, az E—5-ös országút mentén. A város vezetői, idegenforgalmi terveinek ké­szítői is tudatában vannak ennek. De ugyanakkor azt is tudják, hogy nem elég ha­talmas zöld táblákkal üdvö­zölni a vendégeket, majd pedig a másik oldalon „good bye”-t mondani nekik. Szeretni kell a várost, ahogy a szegediek szeretik. És az autósok egyre gyak­rabban taposnak a fékre. Sőt, már tízezrével szállnak vonatokra és autóbuszokra olyanok, akik kifejezetten csak Szegedre kíváncsiak. Van mit látniok ... Káposztás Mártás Tanácstagi jelölőgyűlések Március 23-tól 26-ig alábbi helyeken és időpontokban tarta­nak jelölőgyűléseket. 12-es számú választási körzet: Vasmű­­ út 10, 12, 14. Korányi Sándor utca 1, 3, 5, 7, 9, 11. Lenin tér 5, 6, 7. 8. 9, 10. (Könyvtár, Múzeum) Kórház. Jelölőgyűlés helye: Móricz Zsig­­mond Általános Iskola, március 23-án 18 órakor. 29-es számú választási körzet: Vasmű út 57. 59. 61. 63. 65, 67, 69. Jelölőgyűlés helye: Petőfi Sándor Általános Iskola, már­cius 23-án 18 órakor. 37-es számú választási körzet: Berecz Bertalan utca 1, 1 a. 2, 2 a. 3. 4, 5. fi, 7, 8. 9. 10. Kos­suth Lajos utcai 27., az árká­dok alatt, mellett: Petőfi liget 1, ■ 2, (Vasvári Pál Általános Iskola) 3. 4. 5. fi. 7. Jelölőgyülés helye: Vasvári Pál Általános Iskola, március 23-án 18 órakor. 39-es számú választási körzet: Kossuth Lajos utca . 29, 31. 33, 35, 37, 39, 41. Szórád Márton út 2, 4, 6, 8, 10, 12. Jelölőgyűlés he­lye: Gorkij téri Általános Is­kola, március 23-án 18 órakor. 51-es számú választási körzet: Szórád Márton Út 40. 42. 44. 46. Jelölőgyűlés helye: Gimnázium, március 23-án 18 órakor. 74-es számú választási körzet: Weiner Tibor körút 2, 4, 6, 8, 10. Jelölögyülés helye: II. számú Szakközépiskola, március 23-án 18 órakor 69-es számú választási körzet: Bercsényi utca 7, 9, 11. Bocskai utca 5, 16, 18, 20. Rákóczi tér 1, 2, 3. Jelölögyülés helye: Ság­­vári Endre Általános Iskola (ebédlő), március 23-án 18 óra­kor. 84-es számú választási körzet: Hajós utca 1—9-ig: Supolló Já­nostól Kiss Jánosnéig, 2­ 12-ig: Ambrus Lászlótól Kovács Józse­fig Halászsor. 2—18-ig: Kalocsai Páltól a Halászszövetkezetig. István utca 1—13-ig: Nagy Mihálytól Csalló Gáborig, Mo­hácsi út­ 1—11-ig: Szabó Jó­zseftől Szabó Mihályig. 2— 16-ig: Rózsa Györgytől Egedi Mihályig. Táborállás út 1-től a páratlan számú oldal végig. 2- től a páros oldal végig. Táltos utca 1—9-ig Pintér Imrétől Mol­nár Ferencig. 2. Urbányi Ferenc: Szalki-szigeti barakkok. Halász­­csárda. Hajóállomás Vöröshad­sereg út 11—től 135-ig, Váradi Jánosnétól Zsoldos Jánosig. 122— 146-ig Hermann Bernadintól Ge­rendái J-ig. Tanyák: 1073 Nuszpl Péter, 1075 Kovács Jánosné,­­1076 Katona János, 1077­­ Szilágyi Gyuláné, Tóth Pál, 1078 Ürmös József, 1079 Tóth Istvánná, 1080 Posta erősítő, 1081 Juhász, István, 1082 Majláth Imréné, Bozsik 36­­zsefné.. Jelölőgyűlés helye: Szó­rád Márton Általános Iskola (Óváros), március 23-án 19 óra­kor. 89-es számú választási körzet: Jókai utca 1—77-ig Bogó Isván­­tól Császár Józsefig, 2—78-ig: Pánczél Józseftől Tóth Mihály­­nnéig. Jelölögyülés helye: Újte­lepi Általános Iskola, március 23-án 19 órakor. 65-ös számú választási körzet: Szórád Márton út 15, 17, 19, Táncsics Mihály utca 10, 12, 14, 16, 18, 20 22, 24, 26. Jelölögyülés helye: II. számú Szakközépis­kola, március 26-án 18 órakor. 63-as számú választási körzet: Bolyai János utca 1, 3, 5. Gábor Áron utca 1, 3, 5, 7, 9, 11, 13, 15, 17. Jelölőgyülés helye: Ságvári Endre Általános Iskola, március 26-án 18 órakor. Tovább gyarapodik az ifjúság-szigeti kemping Mard több mint egy hete ta­karítanak, a karbantartási munkákat végzik a Dunaúj­városi Idegenforgalmi Hivar­tal Ifjúság-szigeti kempingjé­ben. Ahol az elmúlt évben még két óriási sátor állt, két da­rab húsz férőhelyes faházikót építettek. Emeletes ágyakon­­ húsz-húsz gyerek lakhat majd bennük. Az április 14-i kom­munista szombaton a keríté­seket festik, és a játékudvart csinosítják majd a társadal­mi munkások. Elkészül a sze­zonnyitóra egy labdarúgó­­mérkőzések lejátszására al­kalmas füves kispálya is. Jelenleg 15, 3 ágyas faházi­kó, egy tízszobás motel és két húsz-húsz személyes házikó várja a városunkba látogató vendégeket. Április 2-B: Ipari kiállítás a főiskolán A DÉDÁSZ és a Magyar Elektrotechnikai Egyesület termékkiállítást rendez Du­naújvárosban négy villamos­ipari vállalat gyártmányai­ból. A kiállítás április 2-án nyílik meg a Műszaki Főis­kola első emeleti aulájában. A négy kiállító: a Mechani­kai Művek, a VILLÉRT, a Villamos Berendezés és Ké­szülék Művek, valamint a Székesfehérvári Finomme­chanikai Vállalat. A kiállí­táson a négy vállalat a ház­tartási kisgépeit, villamos és mechanikus berendezéseit, szerszámait mutatja be. A megyeszékhelyről a Finom­­mechanikai Vállalat teljes termékválasztékát kiállítja Dunaújvárosban. Boros Imre, a vállalat főmérnöke a következő nyilatkozatot adta lapunk munkatársának a du­naújvárosi kiállításról: — Fontosnak tartjuk, hogy belföldön is megismerjék új termékeinket, az egyéni vá­sárlók is. Vállalatunk az el­múlt évben 10 millió forint értékű közvetlen eladást bo­nyolított le saját telephelyén, évről évre növekszik a la­kossági szolgáltatásunk, a ja­vító tevékenységünk értéke is. A dunaújvárosi kiállítás az év első termékbemutatója lesz, utána a pécsi a győri és a szegedi ipari vásáron is kiállítjuk készülékeinket, a májusi Budapesti Nemzet­közi Vásáron önálló pavilon­nal szerepelünk és részt ve­szünk a Novi-Sadi Ipari Vá­sáron is. A kiállítások és a rendszeres piackutatás azon­ban a marketing tevékeny­ségünknek csak egyik része. Augusztusban Székesfehérvá­ron, a Malom utcai telephe­lyünkön márka­boltot nyi­tunk, ahol közvetlenül áru­sítjuk majd termékeinket, szaktanácsadást és garanciá­lis javító tevékenységet vég­zünk. A márkaboltban vá­sárlóknak legtöbb termékün­ket 8—10 százalékos árenged­ménnyel árusítjuk. Mit állít ki a Finommecha­nikai Vállalat a dunaújvárosi ipari kiállításon? A mező­­gazdasági kisgépek közül el­sősorban a kukorica-mor­­zsolót és -darálót, különféle takarmányelőkészítő gépet, a híradástechnikai gyártmá­nyok közül láthatják az ér­deklődők a postai automatá­kat és az új, pénzbedobós telefonkészülékeket, valamint a „Sztráda” elnevezésű sze­mélygépkocsi-rádiót. A fe­hérvári gyár legújabb termé­kének sorozatgyártása most kezdődött és a nyomtatott áramkörös, teljesen tranzisz­torált, három hullámsávos készülékből az idén négyezer darabot készítenek.­­A barkácsolók ügyes kézi­szerszámát, a „Mistral” fes­tékszóró pisztolyt nem kell bemutatnunk. A nyugat-né­met Wagner céggel kooperá­cióban gyártott villamos fes­tékszóróból eddig csaknem tízezer darabot készítettek és a jövő héten megkezdik az ipari kézi festékszóró soro­zatgyártását is. A „Mistral 300” jelű festékszóró 42 volt törpefeszültséggel működik( szórónyomása 4—40 atmosz­féra között Teljesítménye: változtatható, percenként három négyzetméter felületet fest be, alkalmassá teszi kis­iparosok, építőipari vállala­tok­ számára ipari méretű felhasználását. A dunaújvárosi ipari kiál­lítás április 2—8 között te­kinthető meg a Műszaki Főiskola első emeleti aulá­jában. Zs. Cs. N­ehezebb, mint hiszed, kedvesem­, ezt elkezdeni. Hiába tudom, hogy miről akarok írni, hiába gondoltam ki az első kerek mondatot, nem mertem leírni, mert láttam vil­lámló szemedet, láttam ahogy görbí­ted a hátad, mint az értetlen macska, akihez idegen kéz közelit, láttam, hogy fújsz, fújsz rám, fújsz az egészre . .. Fújsz — mint mindig, ha kettőnkről van szó — arra a szóra, hogy: társa­dalom. Ellenséged ez a fogalom, át­tetsző pajzs, fikció, ami mögé hiába próbálom hibáimat rejteni, nem gyarló­ságomat fedi, én magam leszek mö­götte neked idegen, ezért haragszol rá nagyon. De lásd, most nem bújok el e szó mögé, nem mentegetni akarom ma­gam, ellenkezőleg: súlyos vád gyülem­­lett fel bennem magam ellen — és így sem, e vádak kifejtéséhez sem nélkü­lözhetem a társadalmat, nem a fogal­mat, hanem amit jelöl; az emberi vi­szonyok valóságos bonyolult rendszerét, nem nélkülözhetem azt, aminek rend­kívül fontos része a mi kapcsolatunk. Amióta az önfenntartás ösztöne szer­számot adott a kezünkbe, amióta a ter­mészetből kiemelve magunkat tudato­san vagyunk képesek formálni-alakí­­tani külső és belső természetünket, az­óta a kettőnk viszonya a legtermésze­tesebb emberi viszony és a legemberibb természetes viszony, amiben tükröződ­nie kell a viszonyok egész rendszerének. éged e társadalom egyenjogúvá tett velem, s hogy egyenrangúvá még nem tehetett, ezért én­ a férfi vagyok leginkább felelős. Többet dolgozol mint én az bizo­nyos. A munkához való egyenlő jo­gunk — mi tendenciájában felszabadí­tani hivatott — ma még többnyire terhet jelent neked. S érkezhetsz haza Önvizsgálat -nőnap után bármilyen fáradtan, bármi kimerülten, tovább dolgozol. Bevásárolsz, kitakarí­tasz, főzöl, gyereket etetsz és nevelsz, mosol, vasalsz, gombot varrsz az ing­re... Aztán tanulnál... És mérges vagy magadra, amiért a tankönyv ki­esik a kezedből és lecsukódik a szemed. És mit teszek én azért, hogy több jusson magadra belőled? Majdnem semmit. Igen, én segítek. Magam is tudom, hisz dicsérni is szok­tál; a jobbfajta férfiak közé tartozom, egy szavadba kerül, máris feltűröm az ingujjamat, kimosom a kádat, fürde­tem a gyereket, leviszem a negyedik­ről a szemetet, és így tovább, volta­képpen megkérhetsz bármire, s — ha otthon vagyok — zokszó nélkül segí­tek neked. De mindez a segítség csupán. Segí­tek, ha van rá időm, én segítek és nem te segítsz nekem. Miért tartom én a te dolgodnak azt, amit a család­ért teszel? Miért csak segítek. Miért nem az én gondom az is, hogy nincs a szekrényben tiszta pelenka, miért te látod, meg, hogy már megint nincs el­mosogatva, miért veszed észre te, hogy a gyerek zoknija kilyukadt? ondhatnám — és sokszor mond­tam is —, hogy nagyon leköt a munkám, hogy tőlem, többet követelnek, s ezért felejtem mindig el az olyan kis semmi teendőket, mi­nt tömítőgyűrűt vásárolni, vagy befizetni az egyszámlát. Csakhogy ezzel azt mondtam ki, hogy az én munkám fon­tosabb, ami nem igaz. Mert miért érne többet a társadalomnak amit a férfi csinál? Hiszen — bárhogy csavarjuk is a szót — a nő dolgozik többet, a munkahelyén is mind értékesebbek ma már a tettei, és rátartozik, voltaképpen önként vállalt, de egyben évszázadok óta ráháruló dolga a családot, össze­tartani, a társadalom alapját és jövő­jét megteremteni... Az igazság az, hogy én nem tartom tragédiának, ha nincs otthon meleg vacsora, vagy ha száraz a kenyér, vagy ha az ingemről gomb hiányzik. Nem zavar, ha a polc poros egy kicsit, ha mosatlan néhány edény, elegendőnek tartanám, ha csak mondjuk háromna­ponként porszívóznánk végig a lakást. De ez sem egészen igaz. A meleg vacsorát a gyerekek miatt kellene ne­kem is elengedhetetlennek tartatni, s túl azon, hogy nekem is tetszik a tisz­ta lakás, ahova jó hazajönni, a srá­coknak — akik parketten szeretnek játszani —­ fontos a tisztaság. Rá kellene magamat kényszeríteni, hogy mindez az én dolgom is legyen. Hogy az otthoni tennivalók egy részét nekem kelljen észbetartanom. Miért van az, hogy akárhányszor próbáltam átvállalni a te dolgaidból, soha nem sikerült, ami abból is látszik, hogy én soha nem kértelek: segíts nekem el­mosogatni ...­­ a majd a bőség kosarából...? Bőséget csakis az egyenrangú emberek társadalma teremthet, a s az egyenrangúság feltételeit viszont családban is meg kell teremteni, mégpedig elsősorban nekem, akit vi­szont cserébe neked kell időről időre kiábrándítania önmagából. Aczél Gábor T M­H

Next