Dunaújvárosi Hírlap, 1973. május (18. évfolyam, 36-43. szám)
1973-05-29 / 43. szám
1973. május 29., kedd .■JpUn^újváRoSi Hírlap Az arra érdemes munkásokat ” Az MSZMP Központi Bizottságának novemberi állásfoglalása a pártépítéssel kapcsolatban hangsúlyozza: „Az új tagok felvételénél szigorítani kell a felvételi normákat ... főképpen az arra érdemes, és alkalmas munkásokat, szövetkezeti parasztokat, műszaki értelmiségieket és fiatalokat kell felvenni a tagság soraiba.” Érthető, hogy Steimnn György martinászt, mikor felvételét kérte az MSZMP soraiba, nem érte váratlanul Pintér Imre párttitkár megjegyzése: — Tudod-e, hogy nagyon magas a mérce, amit az új párttagoknak állítanak? — Beszéljétek meg. Ha megfelelek, szóltok úgyis. Ha nem, ne mondjál semmit. A hallgatásból értek majd. A nyílt elutasítást nehezen viselném el. A beszélgetésből alig hihetni, hogy két olyan fiatal férfi között zajlott le,akik gyerekkoruk óta ismerik egymást, együtt tanulták a szakmát, s most készülnek az egykori martinász-osztály diákjaival a tizenötéves találkozójukra. És persze ezt a tizenöt évet is ugyanannál az acélműnél húzták le. És, mellesleg, jó barátok is. A kohászati pártbizottság titkára, Pataki József, úgy emlékeztet Steiman György korára, hogy abból „a jó szériából való”. És sorolja az 1958-ban végzett fiúk neveit, akik ma is mind a legderekabbak közé tartoznak az acélműnél. Úgy kellett ezeket valamennyit odébb küldeni: várjatok csak, ezt ti még nem csinálhatjátok! Álljatok meg egy kicsit, pihenjetek .. ! Steiman György egyszerű szavakkal vall erről: ' — Szeretem a szakmámat. Igen nehéz munka, hőség, tűz, három műszak. Ezt a munkát egyszerűen nem lehet megfizetni. Dolgoztunk 6 forint 40-ért is, ötezerért is. Mindig csodáltam a fiúkat, hogy a munkán túl még mennyi társadalmi feladatot végeztek. Én ennyit nem tudtam vállalni. Korán nősültem, két kislányunk született (..azt mondják, az okos martinásznak lányai vannak, mert azok nem folytathatják apjuik nehéz mesterségét”). S éveken át az asszony is több műszakban dolgozott, így aztán a bölcsődei, óvodai szállítás többnyire az én reszortom maradt. Ha már család van, kell a lakás is, s még 1962-ben szövetkezeti lakást vettem. A többi fiúk, akikkel végeztem, párttagok lettek. Engem ezek a korábban jött személyes gondok egy időre elvontak. Magamban mindig bizonyítani akartam, hogy munkában, szakmaszeretetben, fegyelemben nem maradhatok el. És gondolkodásmódban is velük voltam. Csakhát a szabad időt kellett jobban elosztani, hogy jusson a családnak is. — Mikor a felvételi kérelmem a taggyűlés elé került, jobban megizzadtam, mint a kemencénél. Zavart az is, hogy most kérem a felvételemet a pártba, mikor előmunkás lettem. Még azt hihetnék ... Dehát én ezzel a kollektívával együtt voltam öntősegéd, aztán harmadik, második, első segéd. Kell, hogy ismerjenek. Mikor sokan elvándoroltak az üzemből könnyebb munkára, vagy jobban fizető munkára, láthattam, hogy a jellemes emberek ittmaradtak. Az egy helyen töltött évek alatt nemcsak a munkát szereti meg az ember, amit mind jobban ért, hanem az embereket is mind jobban megbecsüli és megszereti. — A taggyűlésen sokan mondtak rólam véleményt. És amit mondtak, nagyon jólesett.Azt mondták el rólam, amit mindig követelni akartam magamtól. Ami önmegbecsülést ad az embernek. Steiman György az elmúlt években Riesában, majd Donyeckben tanulta a folyamatos acélöntőművek működését. S az induló folyamatos acélöntőműnél dolgozik tovább. Úgy beszél róla, mint valami csodáról. A legeslegjobban az aklimatizáló berendezés tetszik. S ez érthető olyan ember részéről, aki tizenöt évet húzott le martinkemencénél. Aktívája műhelybizottságnak — munakásvédelmi felelős. Kohászati üzemnél különösen fontos társadalmi megbízatás ez. 1970-ben levelező tagozaton érettségizett. Nem íróasztalért, nem bizonyítványért. Csak úgy — a tudásért. Sokat olvas, ha ideje, engedi. Az ókori Rómáról, Pannóniáról. Pedig hát ez sem tartozik szorosan a szakmához. Sem a művészettörténet, amit ugyancsak felnőtt fejjel kedvelt meg. De mindez hozzátartozik a teljes emberi léthez. Kicsi epizódja egy fogalomnak, amiben helye van a szakmaszeretetnek, a munkásönérzetnek, a család és a kollektíva tiszteletének, a munkahelyhez való hűségnek, emberi önbecsülésnek, s aminek együttes birtoklóira a központi bizottság egy szerény jelzővel utal: „az arra érdemes munkásokat”. Nagy Jenő M'» Gyermeknap, harci modorban Tavaly megkezdett hagyományhoz híven az idén is harci játékkal tették emlékezetessé a gyermeknapot a Barátság Általános Iskola tanulói. Tavaly a Rákóczi szabadságharc csatajeleneteit elevenítették fel, az idén, tekintettel az 1848-as szabadságharc 125. évfordulójára, annak tavaszi hadjáratát vitték „színre”. A riadó már két héttel ezelőtt megkezdődött. Kossuth — akit Markot Béla nyolcadikas tanuló személyesített meg — felolvasta kiadványát, harcra buzdította a csapatot. A diákok maguk közül választottak hadvezéreket, elkészítették a csapatzászlókat és szombaton, május 26-án délelőtt korhű jelmezekben gyülekeztek az iskolában,ahonnan átvonultak a Vidám Parkban! A „Tavaszi Hadjárat” rendezői, maguk az iskolások négy hadsereget alakítottak, és megfelelő és fegyverekkel harcmodorban lejátszották a történelmi hitelességnek megfelelően a csatajeleneteket. Még ellenségről is gondoskodtak. Az iskola egykori diákjai, ma többnyire középiskolások, vállalták a részvételt a császári „hadseregben”. A Vidám Parkban kis táblák jelezték a tavaszi hadjárat fontosabb színhelyeit, így Hatvan, Isaszeg, Buda, Komárom, Tápióbicske helységeket. ENEK A TÖRZSRŐL — Elhoztam a kitüntetést. — Na?! — A törzsgárda jelvényt.— Hát__az szép és szomorú. — Most magad is elénekelheted: Voltam virága törzsnek, lettem törzse virágnak, s virágaimmal bár még hivalkodom, gyökereimmel már földbe kapaszkodom. — Akarod mondani: törzs vagyok? . strófa: Színeim (Hív a kertbe, nézzem meg meg gyümölcsösét. Egy-egy fakorona már bontja rügyeit, kitárja a napnak virágait. A gyümölcskertész büszke minderre, ez az életműve. Végignéz a kertben és beszél:) — Hát igen, virágok száz színárnyalatban, száz változatban. Dehát voltunk mi is virágok. Gyakran kérdezem magamtól: Kifakultak volna színeim? .. . Nézd ezt a törzset, bár szürke kéreg borítja — tudom, mert ismerem termését —,belül csodálatos színeket rejt, sajátos egyénisége, zamata van, noha szemmel nem látható. Csak a termésben ízlelheted. Színe, illata, íze az almában él! — Különös, mintha arról beszélnél: mi felnőttek tanuljunk a törzstől, hogyan őrizzük meg „virágszíneinket”, belső fiatalságunkat a munkában, a mindennapi életben. 2. strófa: Erőim Kezével meg-megsimít néhány fatörzset, aztán megállapodunk egy terebélyes almafa alatt.) — Nézd ezt az erőt, valósággal a vállán tartja a koronát. De önmagában ez még kevés. Azáltal válik igazi fenntartó, teremtő erővé, hogy szüntelenül áramoltatja kérge alatt az éltető nedveket !... Tudod, vannak csalóka látszatok: az avatatlan szem néha olyan törzset tüntet ki csodálatával, mely csak mímeli a termőképességet. Virágai ugyan bőségesek, akár a szóvirágok mögé búvó embernek, de a termés ... sehol. A kertésznek ismernie kell minden törzset. S ami művészet a szakmában: látnia kell a hallgatag törzsek erényét! A csendes munkálkodást ! — Meggondolkodtató, amit az „áramoltatásról” mondtál: átvinni a törzs termőerőit a rügyekbe, a fiatal hajtásokba, táplálni és termésre serkenteni ... Ez olyan szép tulajdonság, hogy akár egy gazdaság, vagy üzem, akár egy falu törzsemberei megirigyelhetnék. 3. strófa: Megújulásaim (Elvezet a kert szögletébe, s egy göcsörtös, megrongálódott fát mutat.) — Gondold el mit tud ez az almafa?... Három évvel ezelőtt magam is azt hittem, fogytán az ereje. Keveset termett, s főleg ízetlent. Aztán tavaly mintha megtáltosodott volna: szép s valam különös zamatú almát kínált Hogy mitől? ... (Elnevet magát.) Hacsak a szomszéd sorban levő fiatal termőfát nem igézték meg! Igaz, szakértelemmel megnyesegettem jó tápanyaggal erősítettem Az igazi törzs, míg életképes, nem hagyja magát kifakulni belső színeiben, meg savanyodni gyümölcs ízeiben Tanúi akár a fiatal fáktól is, de nem hagyja magát kiöregedni. Apám gyakran mondogatta: Ha fel akarsz frissülni, füröszd meg arcodat az élet reggeli harmatában. Ez a mejfeú iqlás titka. — Úgy beszélsz a fákról, mintha emberről szólnál. Mert valljuk be: a megújulás képessége a törzzsé derekasodott embernél is nagy erény! 4. strófa: Gyökereim (A kertész lehajol, a földet igazítja, tapossa egy félrebillent fa gyökeréhez.) — A minap vihar volt, nagyon megnyomta ezt a fát. Szerencsére dús és mély gyökérzete van. Tudod, elengedhetetlen a termőképességhez, hogy minden fa megfelelő talajba kerüljön. Akkor cseperedik igazán termőfává. Rossz földben, tőle idegen talajban csak szenved a csemete, s ha képes alkalmazkodni, félő, hogy valahol törést szenved a fa „egyénisége”. Hamis termést hoz .,, A jószemű kertész idejében észreveszi, ha a talajadottság nem felel meg a gyümölcsfa adottságainak. És idejében áthelyezi máshová. Nem hagyja meggyökerezni. A törzs gyökérzetének szívóssága ugyanis önmagában nem erény. A törzs erénye mindenekfölött abban a képességben áll: a gyökereivel felszívott termékenyítő talajnedveket mennyiben képes úgy átlényegíteni, hogy ízes, egészséges gyümölcsben testesüljön meg! — Úgy értsem, hogy a törzsgárda-hűség akkor éltető, ha termékeny hűség?! És fordítva: a meddő hűség kész istencsapás?... De mondd, végül is miről beszéltél? A avagy magadról, fatörzsekről, ki immár törzs — egészen pontosan fogalmazva: törzsgárdatag — lettél a kertészetben. (A kertész kajánul nevet: Fejtsem meg magam. Az is a törzsnek titka és erénye, mennyiben értik a föld, avagy a szó üzenetét!). Balogh Ödön — Rendelek kétszáz üveg jégbehűtött pezsgőt, 3—400 db szendvicset a Egyenek, kollégáknak, igyanak az örömre. < Elvégre az ötös találat nem mindennapi esemény. Hívok egy taxit és hazavitetem magam. Életem végéig egy szalmaszálat sem teszek keresztbe! A kétmilliónak százezer az évi kamara, bolond lennék havi kettőezerért napi tíz órára lekötni magam. Ejha, micsoda élelem lesz! Délig alszom, aztán felöltözöm és ... és elmegyek ebédelni. Délután mozi, kozmetikus, fodrász, este színház ... nap mint nap. Az italt nem szeretem, rendszeresen nem fogok inni ezután sem. Az ételeket, édességeket imádom, de tíz dekától egy kilót hízok, a szigorú koplaló diétához pedig minek az ötös találat?! Majd ruhára költök többet. Persze sosem szerettem öltözködni, kiríni a többi közül, de majd megszököm. Az új ruha mindig feszélyezett, a bámuló szemek idegesítenek és különben is, ebben korban már nem azt a mondják: jaj, de csinos ez a nő, hanem esetleg azt, hogy: jaj, de jólöltözött ez a nő! Ezt pedig csak irigykedve lehet mondani, amihez a tinédzserek még hozzágondolják: nem kár erre a vén csorosznyára ez a sok jó cucc? Őt már nem dobja fel tízszer ennyi sem, én meg milyen menő lehetnék benne?!! Tehát ruházkodni sem fogok! De akkor mit vegyek a kétmillión? Elosztogassam? Hogyisne' adjam oda boldog boldogtalannak, amit én nagy keserítsen nyelem?! Egy üdülőt benne venni! Van maegy darab killterille* -ná- fil’-in - ’ vifi1 ra parcellázzák.Jelenleg eladási tilalom alatt áll, tehát sem helyette, sem mellette nem vehetünk másikat. Vásároljunk autót? Van már! Esetleg nyugati kicserélhetnénk márkára, de minek? Ez is megy amennyit kell, azzal sem mennénk többel: otthonülő család vagyunk. Vehetnénk lakást! Egy családi házunk lehetne. De miinek mondjunk le az összkomfortról egy félkomfortos sajátért?! Hogyisne! Mire költhetnénk hát? Utazgatásra! Sosem szerettem a ténfergést és külön ■ beats, • egyedül hova mennék? A férjem — a nyeremény örömére — nem 'lénket ki a n' v'hol, és ha ’* * ‘enné is, a gyerekeket helyhez köti az iskola Márpedig nélkülük egy tapodtat sem. Megvan! Nekik teszem szebbé az életüket a tengersok pénzből! De vajon jót teszek-e ezzel? Mértékletességre, szolidságra neveltem mindhármat és akkor éppen én őket ekkora állítsam jellempróba elé? Ki az a bolond, akinek telik szórakozásra, nőkre, kocsira és helyette inkább tanul, pláne ha csak húsz éves? Legjobb lesz ha én sem lépek ki az állásomból. Úgysem tudnék délig aludni, hiszen a gyerekek hatkor hétkor kelnek és regelit kell adnom mielőtt elmennek. Uténa meg mitek feküdjön vissza az ember?! Aludni már nem tudnék. Olvasósr sál töltseii a délelőttöt? Azt is meg lehet unni két-három hét alatt. A taxi tehát nem kell. Maradok! Legjobb ha a takarékba teszem. Ez a helyes! Takarékba tenni az egész pénzt. Pezsgőből sem kell kétszáz üveg! Kérkedésnek tűnne és csak irigységet szülne kollégáimban, márpedig én azt akarom, hogy velem örüljenek. A szendvicsek meg teljesen feleslegesek, hiszen mire a pezsgőt hozzák túl leszünk az üzemi ebéden, arra pedig meg lehet inni azt a ... a húsz üveg pezsgőt. Mindenkinek jut egy pohárral. Bár . I. teljesen felesleges a vállalat dolgozóját valamennyi megvendégelnem. Elég volna csak az osztálybeli kollégákat megkínálnom. Öt üveg pezsgőtől be is rúghatnának. Ez az öt üveg pezsgőt az osztálynak és kész! De... nem túl fennhéjázó ital a pezsgő?! Azt hiszem hivalkodásnak tartanák. Legyen inkább bor. Valami csemege, jó édes. Nem ... nem jó! Ebéd után jobban esik a savanyú, mondjuk a . . . kocsisbor. Az anyját!!! Egészen belefáradtam! Ki gondolná, hogy ennyi törődéssel jár egy ötös találat?! — A pontos idő 10 óra 59 perc. Vegyenek elő papírt és ceruzát, ismertetjük a heti lottószámokat. A ceruza már régen a kezemben van. írom a számokat. Egyet sem találtam el Micsoda megkönnyebbülés! Tele lennék megoldhatatlan problémákkal. .. Mint húsz év óta minden héten — most is megúsztam. ’ — Apropó! Hónap vége van! El ne felejtsem kitölteni a jövő havi szelvényeket! Iván Rozália Otas taláM í'niH'WIWí"*-»“«- vtíwwr1 3. oldal Kiváló dolgozók ma Viczkó Györgyné főkönyvelő-helyettes Buzási János a sertéstelep vezetőhelyettese Fekete Ferenc közgazdasági elnökhelyettes. Mindhárman a dunaújvárosi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben dolgoznak.