Dunaújvárosi Hírlap, 1978. június (23. évfolyam, 44-52. szám)
1978-06-09 / 46. szám
2, otdaf DuHAU|V*KOSI Ml*l ár 1978. június 9., pénteíc Hogy annak idején mennyi eső esett Sásdon ... nem tudom. Egyvalamit viszont tudok: a sásdi származású Annus Ferenc, a Hazafias Népfront V. körzetének elnöke nem tartozik a zsoké típusú emberek közé. De hát önmagában a testmagasság nem érdem. Az embert a tettei minősítik. Ezekről a tettekről így vall Annus Ferenc : — 1958-ban kerültem Dunaújvárosba, s rögvest be is kapcsolódtam a közéleti munkába, mivel otthon, Sásdon, szereztem már némi jártasságot ezen a téren. S mint faluról jött embernek, igényem volt arra, hogy ismerősökre, vitatkozó és főleg tenniakaró társakra leljek.Főleg ezért vállaltam el azokat a kisebb-nagyobb népfront-megbízatásokat, amelyek teljesítése nyomán végül is 1963-ban megválasztottak a körzet népfront-alelnökének. Ugyancsak ezidőtájt lettem tagja a városi tanácsnak is. — És hogyan tovább? — Nem volt egyszerű feladat beleoltani az ittlakó emberekbe az együvétartozás szérumát. A városrészben 1954—55-ben kezdődött el a honfoglalás és a foghíjak beépítésével valójában ezekben a napokban fejeződött be. A főleg munkások lakta Ságvári I. városrészben 8—9 ezer ember él. A jelenleg érvényben lévő körzeti beosztás szerint ez a városrész a Hazafias Népfront V. körzete. A lakosság lélekszámához viszonyítva ... kevés a népfrontosok száma. A körzeti bizottságban 30-an, a körzeti elnökségben 5-en a különféle munkabizottságokban pedig 80-an tevékenykednek. Ehhez persze hozzá kell számítani azt a mozgalmi hátországot, amelyet a körzetünkben ténykedő lakóbizottságok jelentenek. Belőlük 33 van a városrészünkben, s az is egyik népfrontos érdemünk, hogy az 5—9 fős lakóbizottságokat nemrég sikeresen újjáválasztottuk. Ez közös sikerünk, mivel a lakóbizottságok rendbetétele során kijutott a szervező-agitáló munkából mindnyájunknak. — Kik a partnereik a lakóterületi munkában? — Kezdeném azzal, hogy a Duna Cipőgyárral, a fonodával, a kenyérgyárral, a 26-os ÁÉV-val, a műszaki főiskolával, a VIII-as és a IX-es óvodával és a nemrég átadott kispiros óvodában jó kapcsolatot építettünk ki, s a körzeti feladatok megoldásában számíthatunk az említett cégek, intézmények segítségére. Az sem elhanyagolható szempont, hogy az ittlakóknak 80 százaléka őslakos, s az így kialakult személyes ismeretségek kedvező légkört teremtenek a népfrontmunkához. s — A körzetben járva, kisrosszabban, olyan véleményt is hallottam „Az Annus Feri nem szereti a nyakkendős embereket!” Mit takar ez a mondat? — 1960-tól lakom a Bocskai utcában. Ha jól emlékszem, 1964—65-ben lakóterületi társadalmi munkát is igénybe véve vezették be a gázt, illetve a központi fűtést a körzet lakásaiba. Ekkor jöttek létre a városi népfront-körzetek is. Körzeti HNF-alelnökként, majd 1968- tól körzeti népfrontelnökként módomban volt végigélni azokat a helyi akciókat, amelyeket a városrész szebbé tétele érdekében szerveztünk, és ebbéli tapasztalataim alapján mondom, hogy munka oroszlánrészét a munkásnépfrontosok végezték. Ez a helyzet különösebben ma sem változott. .. Ettől függetlenül szívesen fogadunk minden segítő kezet. Legyen az illető akár „nyakkendős”, akár „szakállas”. Munka van bőven. A Bocskai utca új lakásaiban élő gyerekeknek nincs játszóterük... A Kádár-völgyi rész még rendezetlen ... A körzetünkhöz 13 tanácstag tartozik, de az ő agitációjuk kevés . ahhoz, hogy olyan lelkes népfrontosokat tudjak magam mellett, mint amilyen a néhai Vörös Imre meg a Burai Ádám volt. Évente átlagosan 55—60 ezer óra társadalmi munkát végeztünk a városrész fejlesztéséért, s az is az igazsághoz tartozik, hogy a körzetünkből indult el a várospolitikai fórumok rendszeres tartásának gondolata. Ez utóbbinak a felkarolásáért elismerés illeti Engler Ibolyát, a HNF volt városi titkárát. Idáig jutva a beszélgetésben, mintegy búcsúzóul, Annus Ferenc elmondja még, hogy az 1976-os népfrontválasztásokkor az V. körzetből vált ki a HNF IX. körzete, s az új körzet tisztségviselői egytől egyig a technikum negyedben járták ki a népfrontiskolát. Rendezvényként indult — hagyomány lett Már túl vagyunk a bemutatkozás, az ismerkedés kérdez-felelek mondatain, amikor minden mást megelőzve azt tudakolom H ajlas Katalintól, az V/1. számú területi pártalapszervezet titkárától, hogy: Ságvári I. városrészként, vagy pedig technikum negyedként emlegetik-e városrészüket az itteniek? Nos, Hajlas Katalin — aki 1968-tól lakik a Balog Ádám utcában és 1957-től a férfi fehérneműgyár üzemvezető-helyettese volt az 1966. évi nyugdíjba vonulásáig — így válaszol: — A területi pártalapszervezet vezetőségéből négy elvtársnak kifejezetten az pártmegbizatása, hogy segítse a körzeti népfront-testületek munkáját. E konkrét megbízatás mellett 1969 óta van tervszerű kapcsolatunk a körzeti népfront-elnökségekkel. Jómagam személyesen is részt veszek a körzeti elnökség ülésein, a pártvezetőségünk pedig segítő közreműködést vállal a választások, a tanácstagi beszámolók, valamint a városfejlesztési fórumok előkészítő-szervező munkálataiban. • Mindezt azért mondom el, hogy érzékeltessem: hányféle fórumon hallhattam már viszont, hogy az itt élők technikum negyedként emlegetik körzetüket. — Ezek szerint mind „a HNF V. körzete”, mind pedig „a Ságvári I. városrész” elnevezés csak hivatalosan használatos? — Úgy hiszem az itteni emberek büszkék arra, hogy korábban prolinegyednek titulált Ságvári I. városrészben laknak. — És még mire büszkék? — Minden bizonnyal büszkék arra, hogy 1974 januárjában létrehozták körzetükben a nyugdíjas klubot. Az Esze Tamás utca 5/a alatti ház pincéjében működő klub alkalmas arra, hogy otthont adjon a különféle körzeti rendezvény’’-nek. e/o,i belül a tanácstagi csoport üléseinek, továbbá a szabad idejüket hasznosan eltölteni akaró nyugdíjasoknak is, akik mind nagyobb arányt töltenek ki a körzet lakosságában. A legutóbbi HNF- felmérés szerint csaknem 600 nyugdíjas él a Ságvári városrészben. Aztán . . . büszkék arra is, hogy 1967-ben létrehozták a városrész egyik kedves, csöndes színfoltjának számító Ho Si Minh-parkot, ahol a 11 évvel ezelőtti első szolidaritási gyűlés óta évente rendszeresen megtartják vietnami szolidaritási gyűlésüket a körzet lakói. „Nyakkendős" és népfront-titkár A már említett 1976. évi népfront-választások során lett a körzet HNF-titkára Rotschadl Péter, aki köz jegyzői pontossággal igazít el különféle körzeti tudnivalókban: — Körbefuttattunk egy felmérőlapot a városrész nyugdíjasainál, s ennek alapján úgy tűnik, az egészségügyi témájú kérdések foglalkoztatják leginkább az időseket. — És mi van a fiatalokkal? — KISZ-korúnak számítok magam is. A népfront-mozgalomba két éve kapcsolódtam be. Egyébként a betonelemgyár MEO-jának vagyok helyettes vezetője. Úgy érzem, megtaláltam azt a társadalmi-közéleti elfoglaltságot a népfrontban, ami megegyezik az érdeklődési körömmel. Szeretném elmondani, hogy a körzetünkben lévő üzemekkel a kapcsolatunk jó, ámbár nincs kiaknázva minden lehetőség. Főleg az üzemi szakszervezeti bizottságokkal való együttműködés terén vannak tartalékaink. A Ságvári I. városrészben egyébként 1850—2000 család lakik, s ezeknek a családoknak a lakóterületi életét hálózzák be a körzetünkben tevékenykedő HNF-munkacsoportok (nőpolitikai, béke- és barátsági, városfejlesztési, alkotmányos és közjogi, környezetvédelmi), amelyek 55 —60 fős aktívahálózatot mondhatnak magukénak. A körzetben folyó népfrontmunka megítélésekor feltétlen figyelembe kell venni, hogy tisztségviselőink 90 százaléka munkás, és ezen belül 35 százalék a fiatalok, a KISZ-korúak aránya. Idő kissé már belemeszelt az Rigner Józsefné hajába, mintegy jelzéséül annak, hogy régi aktivistája a mozgalomnak. A Nőfelelős és az ifjúságvédelmi munkacsoport vezetője vagyok — kezdi a bemutatkozást, majd így folytatja : — A munkacsoportban öten dolgozunk. Leginkább a a nyugdíjasok helyzetével és veszélyeztetett gyerekek sorsával foglalkozunk. — És elismerik, méltányolják ezt a munkát? — 1977-ben megkaptam az Érdemes Társadalmi Munkás kitüntetést, de a munkahelyem, a BM is elismeri ebbéli társadalmi munkámat. Volt rá eset, hogy jutalomszabadságot kaptam a jól végzett HNF-munkámért. — Miben látja mégis a lakóterületi ifjúságvédelmi munka fontosságát? — Fontosnak vélem, hogy jelzéseket adunk olyan súlyosbodó emberi, családi problémákról, amelyeket csak mi, az ott élők, a szomszédok a lakótársak ... a népfront-aktivisták látunk csak meg igazán, a maga szomorú valóságában. s, az 7 k'« cédula... Magas szélestenyerű ember '•«I utca 9 szám alatt lakó Lantos Pál, aki a Dunai Vasmű erőművének főgépészeként így értékeli saját népfront-munkáját: — 1961-ben lettem népfrontos. Ekkor választottak meg lakóbizottsági elnöknek. Emellett én vagyok a vezetője a környezetvédelmi munkacsoportnak is. Az a tapasztalatom, hogy napjainkban csakis a személyes beszélgetés révén lehet valakit megnyerni mind a mozgalomnak, mind pedig környezetvédelmi munkának. A népfronti által végzett környezet munka most van kibontakozóban. E fontos társadalmi feladat jövőjét illetően sok múlik azon, hogy milyen segítséget kapunk a környezetvédelem városi szerveitől, illetve városi tisztségviselőitől. A segítségadás, az együttmunkálkodás fontosságát hangsúlyozza a Táncsics Mihály utca 5. szám alatt lakó Szíjártó Miklós is, aki 1959 óta mozgalmi napszámosa a körzetnek. Lakóbizottsági elnökként kezdte, az 1971. évi tanácsválasztások során pedig megválasztották tanácstagnak is. — Rosszabbodott a kapcsolatunk az IKVV-vel. Van olyan tapasztalatom, hogy a körzetünkben az úgynevezett pénzes munkákat visszatartják saját dolgozóiknak az IKVV-sek, holott azokat mi is szívesen elvégeznénk. E bíráló megjegyzés után félszegen még ennyit mond Miklós bácsi: — Mindinkább halványul a népfrontos társadalmi munkások elismerése. Hiányoznak az emberek nevelésében, megtartásában nagy szerepet játszó apró ajándékok, a kellő nyilvánosság mellett elmondott köszönő szavak ... S ahogy az életben lenni szokott: a hiányosságok, fogyatékosságok társaságában a ott vannak a pozitív példák is. Ez utóbbiakról Andrékovics Ferencné így beszél: — 1963-tól dolgozom a körzeti nép'''' ’forgalomban. Korábban ezt a városrészt prolinegyednek tartották. A Bocskai utcai új épületek lépcsőházaiban tartott lakógyűléseknél jó volt látnom, hogy nem csupán fizikai munkások élnek már a körzetben. Jelenleg az alkotmányos munkacsoport titkára vagyok, de ott van már egy éve mellettem az utódom is... Kell az utánpótlás, mert a IX., körzet leválásakor nem kevesebb, mint 23 aktivistám költözött el körzetből. A legutóbbi időközi tanácsválasztásoknál 363 lakást látogattunk le, hogy mozgósítsuk az embereket. „Ja, az a kis cédula. . .” mondták sokan, amikor rákérdeztünk, hogy tudják-e mikor lesz a tanácstagjuk beszámolója. De az időpontot már elfeledték . .. A körzetben tett barangolásaim során szerettem volna végképp tisztázni, hogy Ságvári I. városrész legyen-e az V. körzet neve, vagy Technikumi negyed. Végül is Farkas Béla, a Bánki Donát Szakközépiskola műszaki tanára segített a döntésben. — A mostani műszaki főiskola elődjéről, a Kerpely Antal Kohó- és Öntőipari Technikumról kapta ez a városrész a 'technikumi negyed nevet. S bizony szép számmal élnek Dunaújvárosban azok a műszakiak, akiket ez a technikum indított el pályájukon. A technikum egykor rangot adott ennek a városrésznek. Az itt élő munkásemberek szemében rangot jelentett ez az intézmény. Talán ez utóbbinak a politikumát átérezve, továbbra meg kellene őrizni a Techniskumi negyed elnevezést... Annál is inkább, mert egyre többször kell visszatérnünk a múlthoz, hogy jobban megértsük a jelen feladatait. — Mondana erre egy példát?! — Közismert, hogy aránylag egy szűk réteg építette a várost. Most csaknem 61 ezren vagyunk. Jobban meg lehetne osztani a terheket. Ebben segíthetne az eddiginél is többet a népfront. — Hogyan? — Szólni kell, beszélni kell az emberekkel, mert magam is úgy lettem aktivistája a körzeti népfrontmozgalomnak, úgy jutottam el a béke és barátsági munkacsoportig, hogy értő szóval segítséget kértek tőlem. És az emberek segítenek, ha látják a célt, ha értelmes munkához kérik a közreműködésüket ... Lánczos András LAKÓHELYÜNK: Technikum negyed kontra Ságvári (I.) városrész ^9.//ó i na Bacskai I. u. ____ Szórád M. út A Ságvári 1. városrész, ahol jelenleg csaknem 2000 család él, és a lakosság 80 százaléka „dunaújvárosi őslakos”. A Ságvári szobor a városrész egyik hivatalos névadója. A Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó és Fémipari Főiskolai Karát csak műszaki főiskolaként emlegetik a helybeliek Ez a „csak” mit sem von le annak értékéből, hogy az 1976 77-es oktatási évben 114- en végezték el a főiskolát, s a végzettek között 208 volt a nő. A szülőotthon tájékán mindig találni parkírozó gépkocsit. A forgalmasság ez esetben azt is jelenti, hogy a városrészben található szülőotthonban évente 2300—2500 újszülött látja meg a napvilágot. A társadalmi munkával megépített Ho Si Minh-park egyik kedves, csöndes színfoltja a városrésznek.