Dunaújvárosi Hírlap, 1980. szeptember (25. évfolyam, 71-79. szám)

1980-09-09 / 73. szám

XXX. évfolyam, 73. szám ~ 1980. szeptember 9., kedd ~Va: 1,50HÍ MAP AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA Ácsok, vasgerendával Megújul a kohó Elfáradt Nem csoda, az egyes kohó, hiszen utoljára ezerkilencszázhetvenhatban pihent másfél hónapot, az­óta egyfolytában termel. A szakemberek úgy vélték, ideje lenne megújítani a bel­ső falazatot, átnézni minden kapcsolódó gépegységet, ki­cserélni a megkopott alkat­részeket, s persze letakarí­tani, kicsinosítani a négyévi szállóporral vastagon beta­kart üzemhelyiségeket. Jól gondolták, mert midőn meg­született a döntés az átépí­tésről, maga a­ kohó is jelt adott: kilyukadt a medence­­fenék, elfolyt a drága vas. Erre azért nem számított senki... Aztán eljött a nagy nap, s augusztus 28-án hajnali két órakor nem kapott új anya­got az akna, a kohó meg­állt. Tíz órán keresztül pas­­kolta acéltestét a hideg víz­sugár, tíz órán keresztül a járta át minden porcikáját hideg, mesterséges szél, mire megadta magát. És dél­után két órakor felsistergett a vágópisztoly ... — A bontás első mozza­nata az volt, hogy egy hat négyzetméteres nyílást vág­tunk a kohópáncélon — mondja Hudák János, a nagyolvasztó gyár részleg­vezető technológusa, az át­építésben résztvevő kohászok vezetője. — Ezen a nyíláson keresztül kell kitakarítanunk a kohót, itt nyúlnak be erős karjaikkal az idevezényelt Gradail-markolók, s ezen a nyíláson közlekednek az emberek is. De egy másik sebet is ejtettünk a vastag páncélon. A fenéklemezt is kivágtuk, így aztán tetőtől talpig „tisztába tesszük” az óriást... Ez az átépítés az egész gyár életében fontos ese­mény. S nemcsak azért, mert a bonyolult és összetett mun­ka elvégzésére iderendelt csaknem hétszáz dolgozó éj­jel-nappali tevékenységét összehangolni, irányítani kü­lönleges feladat, hanem mert míg a kohó áll, keve­sebb nyersvasat kap az acélmű, kevesebb buga fut le a FAM-on, kevesebb a hengerelhető termék, keve­sebb a kikészíteni, kiszállí­tani való... Egyszóval: ezt az átépítést megérzi a gyár. S most túl azon, hogy az acélgyártás feltételeit betá­rolt készletekkel, a henger­lést tartalékolt bugákkal folytonossá lehet tenni, az átépítés időtartama komoly anyagi kihatásokkal jár. Ta­lán elsősorban azért készül számítógépes hálóterv az át­építésre, ezért szabályozza szigorú diagramm az egyes munkafolyamatok elvégzésé­nek sorrendjét, idejét. De ez a program sem tudhat min­dent . .. Nem tudhatta például a kohótest megnyitása előtt, hogy a kohófenék a vártnál jobban elhasználódott, így az eredetileg harmincöt napra tervezett átépítés azonnal negyvenöt napra emelkedett. És persze a léghevítők fel­újítására tervezett idő is módosult, hiszen az épülő negyedik léghevítő belépésé­vel a hosszú évek óta üze­melő léghevítőket egyenként átépítik, s nem volt meg­állapítható a bontás megkez­dése előtt az sem, vajon mennyi munka szükséges a forrószél-csatornák fel­újítására. Summa, summá­­rum: a számítógéppel ké­szített hálóterv kereken öt­ven napban szabta meg az átépítés időszükségletét. Hét­száz ember váltóműszakos munkájának eredményeként ötven nap múlva lángolhat fel a tűz. Most szeptember ötödikén az átépítés kilence­dik napját éljük. Hudák Já­nos ezt mondja a tervről. — Szerencsénk volt, jópár helyen a teljes bontás he­lyett csak javítanunk kell, elsősorban a szélvezetékek­nél. Amellett a Kohászati Gyárépítő Vállalat, mint fő­­vállalkozó, megfelelő lét­számmal tudott felvonulni, így ma már azt hiszem fe­lelősségem teljes tudatában kijelenthetem: negyvenöt nap alatt meg tudjuk csinál­ni az átépítést._A napokban valamennyi szocialista bri­gáddal elbeszélgettünk a résztvevőkkel ismertettük a lehetőségeket, s ne vegye­­ hatás­vadászatnak, ha most meg azt mondom: a válla­lások alapján, az itt dolgo­zók igaz lelkesedését látva negyvenkét napban határoz­tuk meg — így egymás kö­zött, elérendő célként — az átépítés idejét.. . 7­$ Mínusz nyolc nap. Szavam­ra, nem tudom, hogy ez megtermelt torinában, fo­rintban mit jelent a gyár­nak, sokat. inkább érzem: nagyon Meg aztán a kettes kohó átépítésekor is tapasz­talhattuk, hogy ez a hatás nemcsak tonnával, hanem emberi sikerélménnyel is mérhető. A kohó alatt egy hatalmas táblán napról nap­ra fogytak a számok, azt tudatták mindenkivel, már csak ennyi és ennyi nap van hátra. S mindenki tudá­sa legjavát nyújtotta. Fárad­tan, elcsigázottan, még a fi­nisben is. Most még nincs kint a táb­la. Hudák János azt mond­ja: a hét végén nagy mun­ka vár rájuk, s ha minden a tervek szerint megy, va­sárnap estére tiszta lesz kohó. Majd akkor, mondja,­­ akkor kiteszik a táblát, meg­kezdik a visszaszámlálást. A kérdés csak az, hogy mit ve­gyenek alapul, ötven, negy­venöt, vagy negyvenkét na­pot ... Persze, azt hiszem ez nem is kérdés. Álltunk a mű­szerház három emelet magas ,,erkélyén”, amikor három ember vállán elindult oda­­lentről egy öt-hat méter hosszú, legalább nyolcvan kilós hozták, acélgerenda. Hárman a lépcsőfordulókban kínlódva adták kézről kéz­re, vállról vállra. És siet­tek. És szakadt róluk a víz... Első gondolatom az volt: nocsak, hát nincs itt egy da­ru, hogy megkímélje az em­bereket? A másik: tisztelet a segédmunkásoknak, meg­dolgoznak a pénzükért. Az­tán amikor elérték a mi szin­tünket, s elhaladtak mellet­tünk, valami furcsa érzés vett rajtam erőt. Mindhárom férfi derékszíján ott lógott a jól ismert táska, benne szak­májuk jelképe, a szekerce. Ácsok voltak, vasgerendá­val . . . Odanézek Hudák Jánosra, nem értem, ő bólogat, így megy ez nálunk ... Neki nem mondtam ugyan, de vele együtt hiszem: sike­rülni fog a negyvenkét nap ... Kalocsai Mihály Ülést tart a párt-vb Az MSZMP városi végre­hajtó bizottsága ma délután 13 órai kezdettel ülést tart. Első napirendi pontként a Sütőipari Vállalat igazgatója számol be a hatékonyság fo­kozására, a munkaerő- és bérgazdálkodás javítására, a takarékosságra hozott intéz­kedési tervek végrehajtásá­nak vállalati tapasztalatairól. Második napirendi pontként a szakszervezeti választások politikai és­ káderpolitikai ta­pasztalatainak mérlegét von­ja meg a testület. Végül a politikai vitakörök tevékeny­ségéről hangzik el tájékoz­tató. 25 éves a Makarenko Szakmunkásképző Intézet Szakmunkásképzésünk jubileumi ünnepsége A 316. számú Makarenko Ipari Szakmunkásképző Inté­zet fennállásának 25 éves év­fordulója alkalmából tegnap délelőtt ünnepséget tartottak a Dunai Vasmű kultúrtermé­ben. Az ünnepségen megje­lent B­a­g­i­c­s Lajos, a Mű­velődésügyi Minisztérium osztályvezetője, Nagy Jenő­­né, a Fejér megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának el­nökhelyettese, valamint megye és a város vezető tes­­­tületeinek több képviselője. Az intézet irodalmi színpa­dának műsora után B­e­n­e Károly iskolaigazgató emlé­kezett meg az elmúlt 25 év fejlődéséről. A szakmunkás­képzés 1955. szeptember 8-án kezdődött meg városunkban, azóta mintegy tízezren tettek szakmunkásvizsgát az inté­zetben. Az oktatás és képzés feltételeinek javulását jelen­tette 1963-ban az új iskola átadása, majd a 70-es évek­ben a jól felszerelt tanmű­helyek birtokbavétele. A ne­gyedszázad gazdag volt szak­mai, tanulmányi és sportsike­rekben, a diákok kivették a részüket a város építéséből. Bene Károly szavai után Pasztner Frigyes, a me­gyei tanács művelődési osz­tályának vezetője elismerését fejezte ki, amiért a dunaúj­városi szakmunkásképző in­tézet élen jár az 1972-es ok­tatáspolitikai célkitűzéseinek párthatározat valóra váltá­­sában. Fejér Antal, a Dunai Vasmű személyzeti és okta­tási igazgatója köszönettel beszélt arról, hogy a vasmű jelenlegi öt és félezer szak­munkásának nagy része a 316-osban szerzett szamun­­kás-bizonyítványt. A legré­gebben dolgozó oktatóknak és nevelőknek Fejér Antal kitüntetéseket és jutalmakat adott át. Dr. Szabó Gyöngyvér, a megyei KISZ- bizottság titkára az 1979—80- as megyei kollégiumi ver­senyben elért helyezésért arany oklevelet nyújtott át a kollégiumi diáktanács­­ kép­viselőjének. Az intézet első diákjainak nevében Csikós Mihály, az acélmű párttitkára idézte szavaival a múltat. A jelen és a jövő szamunkásképzést érintő feladatairól Bagics La­jos minisztériumi osztályve­zető beszélt. Az ünnepség hátralévő ré­szében a megye és a város középiskolás diákjai emlék­szalagot kötöttek az intézet zászlajára, majd a Makaren­ko emlékplakettek kiosztása következett. Öt év alatt 825 lakás Dunaújvárosi építők Százhalombatta várossá válásában a két nagyüzem — a Dunai termelő Kő­olajipari Vállalat és a Du­­namenti Hőerőmű — mellett városunk építőipari vállala­ta, a 26-os Állami Építőipa­ri Vállalat is fontos szere­pet kapott. A tíz éve város­sá lett Százhalombatta mára 15 ezer lélekszámú település lett. Az itt lakóknak a 26-os ÁÉV teremtette meg a jó kö­rülmények között élés felté­teleit: dolgozói az elmúlt öt évben 825 lakást építettek fel, csaknem félszázzal töb­bet, mint amennyit eredeti­leg terveztek. Az úgyneve­zett déli lakótelepen hatvan lakásba e hónap végéig költözhetnek be a lakók. Ezen a lakótelepen eddig már csaknem kétezren lak­nak — többségükben fiatal házasok —, s így bizonyára nagy igényeket elégíthet ki a várhatóan egy hónap múlva megnyíló szolgáltatóház, s a remélhetőleg még ebben az évben elkészülő ruházati bolt. A 120 személyes böl­csődét — amire szintén nagy szükség lenne — csak a jövő év májusában adják át. A következő tervidőszakban, a 26-os Állami, Építőipari Vál­lalat szakemberei folytatják a déli lakótelepnek, s Száz­halombatta más városrészei­nek építését, fejlesztését. A kohóipar negyedik szervezési konzultációja A kutatások összehangolásáért A Dunai Vasmű rendezé­sében tartják meg a kohó­ipari szervezési és számítás­­technikai vezetők sorrend­ben immár negyedik konzul­tációját. Az évenként meg­rendezett tapasztalatcsere gazdája mindig más-más ko­hászati vállalat, s így ezút­tal a Dunai Vasmű ad ott­hont a szakmai szempont­ból érdekesnek és hasznos­nak tartott előadássorozat­nak. A vasmű balatonszépla­­ki üdülőjében a jövő hét hétfőjétől tartó továbbképzés jellegű szimpozionon elő­adások és korreferátumok hangzanak el, amelyeken kohóipari vállalatok szakem­­­berein kívül részt vesznek a főiskola, a Kohó- és Gépipa­ri Minisztérium, valamint a Kohó- és Gépipari Szervezé­si és Számítástechnikai Inté­zet munkatársai. Az ötven résztvevővel szeptember 15. és 17. között megtartandó ta­nácskozás célja, hogy a ko­hászati vállalatoknál folyó szervezési és számítástechni­kai kutatásokat összehangol­ják, megszüntessék a párhu­zamos elemzéseket, s to­vábbadják tapasztalataikat. Az előadássorozatból kiemel­kednek az árrendezés és az árfolyamok változásaival ös­­­szefü­ggő vezetési, szervezési és számítástechnikai felada­tokról, s hosszabb távra is alkalmas módszerek kidolgo­zásáról, a munka- és üzem­­szervezés területén eddig el­végzett műszeres tartalék­­feltárási és elemzési mun­káról, valamint a termék­­szerkezet és annak változá­saival összefüggő termelési, termelésirányítási és minősé­gi kérdésekről szóló előadó- Tanévnyitó a műszaki főiskolán A Nehézipari Műszaki Egyetem Dunaújvárosi Kohó- és Fémipari Főiskolai Karán szombaton délelőtt tartották meg a tanévnyitó ünnepsé­get. Az ünnepségen részt vett R­a­p­p János, a Művelődés­­ügyi Minisztérium műszaki egyetemi és főiskolai főosz­tályának osztályvezető-he­lyettese, s megjelentek a vá­ros vezető testületeinek kép­viselői is. Az 1980 81-es tanévet dr. Molnár László tanszékve­zető főiskolai tanár, a főis­kola igazgatója nyitotta meg, ünnepi beszédében egyebek közt szólt arról is, hogy a számítóközpont bővítése ál­tal ebben a tanévben új szak indul a főiskolán: a szerve­zői szak. Az ünnepi beszédet köve­tően a százkilencvenegy első­éves hallgató esküt tett. A tanítás szeptember 8-án kezdődött meg a főiskolán, nappali tagozaton összesen ötszáznyolcvanan, a levelező tagozaton pedig hatszázan kezdték meg tanulmányaikat az új tanévben. Küldöttek a vasműben A vasmű KISZ-bizottságá­­nak legutóbbi ülésén döntöt­tek a vállalati KISZ-küldött­­gyűlés megtartásáról. Esze­rint ma délután három óra­kor gyűlnek össze a küldöt­tek a Vasmű Klubban, hogy meghallgassák a KISZ- bizottságnak a mozgalmi év kezdetéről szóló beszámoló­ját, és szavazataikkal döntse­nek a bizottság választás óta kooptált tagjait illetően, va­lamint megválasszák a KISZ- bizottság titkárát. Szabadalmi bejelentés alatt áll ez a műszer, ame­lyet K­o­ó­s Béla, K­o­ó­s János, Mundtner La­jos és F­ü­l­ö­p Mihály ter­vezett a vasmű laboratóriu­ma számára, a fém minta­darabok nyúlásának méré­sére. Találmányjellegén kí­vül nevezetessége, hogy a vasmű több szolgálati sza­badalmával együtt kiállítják majd Brnóban is az októ­ber végén kezdődő nem­zetközi vásáron. (Fotó: Bárándy István)

Next