Dunaújvárosi Hírlap, 1981. január (26. évfolyam, 2-9. szám)

1981-01-09 / 3. szám

1981. január 9., péntek Koncert előtt SAUL Apja elveszett nőstényszamarát keresve egy koronát talált Saul, s ebből Sámuel próféta azt jósolta, hogy neki kell majd uralkodnia a nemzetté egyesült zsidó törzsek felett. Így lett Saul a zsidók első királya, s uralkodott, mígnem a Gelboé melletti csatában halálát nem lelte, s trónra nem került a filiszteusok legyőzője, az ifjú Dávid, a későbbi nagy Salamon király elődje és apja. Mindez pedig történt időszámításunk előtt körülbelül ezerben. Mindössze ennyi az a történeti anyag, amelyre — a bibliai legendákon kívül — Georg Friedrich Händel támaszkodhatott, amikor megírta Saul című oratóriumát. Hogy maga a történet, s a hozzá fűződő legendakör fontos-e számunkra Händel zenéjének élvezéséhez, azon lehet vitatkozni. Ám vitathatatlan, hogy Händel a maga operáihoz, s méginkább oratóriumaihoz mindig olyan anyagot keresett, akár a zsidó—keresztény, akár a görög—római mitológiában, amelynek erős, és zeneileg is megfogalmazható drámai magva van. Händel drámaisága szinte utolérhetetlen, oratóriumai annak a lobogó drámai szellemnek, amely operáiban szinte csak erőt és apparátust gyűjt, leghatalmasabb megnyilatkozásai. Ennek a drámaiságnak legerősebb és új eszköze a kórusok felvonultatása. A kórus Händelnél valóságos cselekvő személy, legtöbbször egyenesen főhőse a cselekménynek, hiszen körülötte forog minden, ő a nép nagy tömegeinek megszemélyesítője, a népé, amely csatázik, szenved, ünnepel, elbukik vagy felmagasztosul. Ilyen szerepet tölt be a kórus, azaz a tömeg a Messiásban, a Judás Makkabeusban, a Sámsonban, a Józsuában, a Jephtában, és természetesen a Saulban is. E kórusok általában a homofón, súlyos akkordtömbökön nyugszanak, megbonthatatlan, monumentális tömegként vonulnak fel. A karok melodikája a legtöbbször az egyszerű, népies, világos szerkezetű dallamvonalat kedvelik. Az áriák és recitativók, a szólóegyüttesek és szólók ugyanolyan nagyvonalú megjelenítései az egyes ember érzelmeinek, mint ahogyan a händeli kórus a tömegek sorsának hordozója. Hétfőn, január 12-én este 7 órakor, az Országos Filharmónia koncertsorozatában a Saul című oratóriumot hallhatjuk. A Postás Szimfonikus Zenekart és a Budapesti Kórust Margittay Sándor vezényli, közreműködnek az Állami Operaház magánénekesei. A hangverseny színhelye a Bartók Művelődési Központ színházterme. (kd) Ratkó József: Az idegen Észrevettem az idegent a halálommal megbízott nem evilági férfiút. Arcom mögül kimozdult és figyelt. Objektív pillantása volt. Tudtam, hogy régóta követ, arcom mögé húzódva jön, sunyit és jegyzi bűneim, elfordul, ha szeretkezem. Dolga vagyok, de nem siet. Fogában kétélű mosoly, szemembe nyúl, arcomba nyúl, babrálgat, elront valamit. Szabad-e a szabad idő? Minden harmadik Mennyi szabad idővel rendelkeznek a fiatalok? Azt hogyan osztják be? Mivel és hogyan töltik el? Igényeiket hogyan rangsorolják? Hol, milyen formában szórakoznak? Milyen programokból szeretnének többet? E kérdésekre keresett választ a KISZ a Dunai Vasmű Bizottságának széles körű felmérése. A vállalatnál dolgozó 3240 harminc éven aluli fiatal közük 1200-an töltötték ki a 31 kérdést tartalmazó kérdőívet. A munkaidő utáni elfoglaltságok között az önképzés vezet. Minden harmadik fiatal képezi magát rendszeresen valamilyen formában, fiatal műszakiak közül minden második. A megkérdezettek közül 53 fiatalnak van másodállása, s közel minden ötödik rendelkezik telekkel. A válaszadók egyötödének heti 20 óránál több munkaidő utáni elfoglaltsága a van, s ez az időmennyiség fiatal műszakiaknál még tovább növekszik. Legtöbb szabad idővel az adminisztratív állományban dolgozók rendelkeznek — és a 25—30 év közöttiek. Kifejezetten kulturális szabadidős-tevékenységre KISZ-tagok az átlagnál több időt fordítanak, a házasok és a bejáró fiatalok pedig kevesebbet. Az életkor növekedésével csökken a kulturális programokra szánt idő. A válaszadók közel 70 százaléka tölt 1—3 órát naponta tv-nézéssel, minden ötödik fiatal ennél is többet. Versenyszerűen minden tizenegyedik sportol, s a tömegsportban rendszeresen minden tizedik fiatal vesz részt. Érdekes következtetésekre adnak lehetőséget a „melyik lapokat olvassák rendszeresen” kérdésre adott válaszok. A KISZ-tagok minden lapot nagyobb arányban olvasnak. A megkérdezettek fele több lapot olvas. A Dunaújvárosi Hírlapot tízből kilencen rendszeresen olvassák. Az életkor emelkedésével nő a Népszabadság, Magyarország, Új Tükör és a szakmai lapok olvasótábora. A városi programokról a fiatalok 74 százaléka lapunkat olvasva értesül. Hatékony tájékoztató eszközök a — felmérés szerint — plakátok, s kevésbé a programfüzetek ... Kulturális intézmények látogatottsági sorrendjében a a mozi vezet, majd a könyvtár, Munkásművelődési Központ, az Uitz terem következik. Sajnálatosan magas azoknak a száma, akik egyik intézményt sem látogatják, a fiatalok egyötöde. Szórakozóhelyeket a fiatalok több, mint fele nem látogatja. Legtöbben (minden ötödik fiatal) rendszeresen jár presszókba, éjszakai szórakozóhelyekre csak minden tizedik. A szórakozóhelyeket a fiatalok közel fele elsősorban beszélgetés, a társaság kedvéért keresi fel. ■ Ez: Érdekes megvizsgálni az adatok alapján azt is, hogy a programok és a tájékoztatási eszközök mely témakörei érdeklik legjobban a fiatalokat. A nyomtatott sajtó legolvasottabb témakörei a kül- és belpolitika, ifjúságpolitika — messze megelőzve a sportot. Meglehetősen alacsony a gazdaságpolitikai kérdések iránti érdeklődés. Miről olvasnának többet? Minden megkérdezett korosztály az ifjúságpolitikai kérdéseket jelölte meg. A televízióban legtöbben szórakoztató filmsorozatokból, műsorokból, filmekből szeretnének többet látni. A megkérdezett fiatalok majd fele szeretne többet színházba járni. Ez az igény, de még az előadói műsorok is megelőzik a koncert, és diszkó iránti igényt. A válaszadók 45 százaléka szerint kevés a szervezett sportprogram. A megkérdezett családos fiatalok 92 százaléka igényel olyan programokat, ahol gyermekeivel együtt szórakozhat. Természetesen ez a rövid ismertetés nem vállalkozhat és nem is vállalkozik átfogó és mély elemzésre. Mindössze annak bizonyítására, hogy vonzó programokat szervezni csak a fiatalok érdeklődési, szórakozási igényeinek, szabad idejük eltöltésének formáit ismerve lehet. A vonzó program viszont a KISZ erősítésének egyik döntő eszköze. Ezért jó és értékes a vasmű kísérlete, KISZ-bizottságának melyet okosan, minden fiatal érdekében tudnak hasznosítani. S. M. Háromezer állandó olvasó küszöb a „nagykönyvtárba” Kinőtte ruháját — azaz nagyobb helyiségbe költözik a Dunai Vasmű központi letéti könyvtára. 1980-ban 33 ezer kötet könyvvel rendelkezett az intézmény, és 25„fiók”, letéti könyvtárat működtet a vállalatnál —üzemcsarnokokban, belső épületekben, a dolgozók közvetlen közelébe víve a könyvet... Az épületjavító lépcsőházában — kézről kézre adva utaznak a Munkásemberek könyvkötegek, adogatják, rakják targoncára. Az Asztalos János szocialista brigád tagjai segítenek „hurcolkodni”. — A polcrendszert is mi fogjuk csinálni — mondja Kovács János brigádvezető. Beálltunk segíteni, hogy minél hamarabb le tudjuk bonyolítani a cserét. Erre a helyiségre is minél hamarabb szükség van m int a már félig üres polcokkal ásító könyvtárra. Koszorús Pál brigádtagra mondják, hogy a legszorgalmasabb könyvtárlátogató. . — Milyen témájú könyveiket szeret? — A történelmi regényeket. Tudja, ez a könyvtár itt van helyben és mindent megtalálok, ami érdekel. — A „nagykönyvtárba” jár? — Nem. Petrovics Hermina a központi könyvtáros. Holmi polcokra, csövekre telepszünk beszélgetni. —• Majd háromezer — pontosan 2992 — beiratkozott olvasónk van, és a múlt évben tizennyolcezer látogatónk volt — halmozottan — és negyvenezer könyvet kölcsönöztek. — Miben különbözik az üzemi könyvtár, könyvtáros feladata a területi könyvtártól, s könyvtárosok feladataitól? — A mi feladatunk az alapellátás, s az, hogy minél kevesebben legyenek, akik még nem járnak könyvtárba. Könyvállományunkat is e cél szellemében bővítjük. Vesszük a középiskolai kötelező olvasmányokat, az esti egyetemen szükséges politikai könyveket, magyar és külföldi klasszikusokat. — Arra törekszünk, hogy minden gyáregységnél legyen legalább egy szabadpolcos könyvtárunk. — A társadalmi, gazdasági szervek hogyan segítik munkájukat? — Nagyon sok segítséget kapunk szakszervezeti titkároktól, szervektől. Jól együtt dolgozunk a KISZ-szel, szocialista brigádokkal szocialista szerződést kötünk. Gazdasági vezetők is támogatják munkánkat. Főként az utóbbi években egyre inkább érződik a közművelődési törvény szemléletformáló ereje. — Ha kívánhatna valamit, mi lenne az? — Két évvel ezelőtt azt kívántam, hogy minden letéti könyvtárunk egyformán jól dolgozzon. Ezt elértük. Meg tudtuk oldani a helyiségproblémákat, személyi kérdéseket. Most nagyon jól dolgoznak könyvtáraink. Csak egy számot mondjak: a tavalyi évben négyszázzal nőtt a beiratkozott olvasók száma. Beneveztünk az „Olvasó ifjúság”-ért pályázatra, melyet könyvtárak, könyvtárosok, KISZ-alapszervezetek részére hirdettek meg. Itt a döntő feladat új olvasók, és elsősorban fiatal olvasók „toborzása”. Jól indultunk, és szeretnénk minél jobb eredményt elérni! * Még üres az új központi letéti könyvtár két szobája. Még nem állnak a polcok, összecsomagolva hevernek a könyvek. De csak rövid ideig. Utána ismét a tanulni, szórakozni vágyók kezein forognak majd. Ki szellemi vetélkedőre, ki író—olvasó-találkozóra, vagy vizsgára készülve kölcsönzi ki őket. Nagyobb, szebb, kulturáltabb, praktikusabb otthona lesz a könyvtárnak. (stossek) 5 Találékonyság, takarékosság, kultúra Ideje módosítani a régi mondást: ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel! Manapság már nem divat kardot viselni, ám változatlanul időszerű, hogy ahol nem elég az eszköz, ajánlatos megtoldani. S mivel a most ránk köszöntő új esztendőben előre láthatólag igen rövidek lesznek a „kardok", azaz az anyagi lehetőségek, jó előre gondolkozni kell azon, hogy hogyan és mivel lehet majd év közben „megtoldani”. Nem egyszerűen a „takarékosság éve” kezdődik 1981. január elsején (ilyen egyébként is volt már néhány az utóbbi évtizedekben), hanem olyan ötéves tervidőszak, amelyben végig nagy szükség van az ésszerű takarékosságra. Az okok közismertek. Röviden összefoglalva: olyan szilárdan meg kell teremteni a költségvetés egyensúlyát, méghozzá hosszú távra, hogy aztán — a következő ötéves tervidőszakban nagyobbakat léphessünk előre. Ezért kell fokozottan takarékoskodni minden területen, s ez alól nem kivétel a művelődés sem. Ám arról semmiképpen nem lehet szó, hogy egy vagy öt évre felfüggesztjük a kulturális haladást, megelégszünk kisebb eredményekkel is az iskolai vagy az iskolán kívüli ismeretterjesztésben. Köztudomású az is, hogy még igen sok a tennivaló a tömegkultúra terén, bármennyire is emelkedett hazánk lakosságának átlagos művelődési színvonala. Nemcsak visszalépni nem lehet és nem szabad, de még csak megállni sem. Öt év alatt a mostani kisiskolások pályaválasztókká, a közép- és középfokú iskolákba járók felnőtté serdülnek . Ennyi időt semmiképpen sem lehet kihagyni. Évek, időszakok fordulóján szokás visszatekinteni. Ha a legutóbbi öt évet kissé tüzetesebben vizsgáljuk mindenütt meg lehet állapítani, hogy lehetett volna ügyesebben is gazdálkodni. Épült egy sor művelődési ház, amely mindmáig csak felében-harmadában van kihasználva. Rendeztek műsorokat, amelyekre csak azért került sor, mert a szomszéd községben is volt már hasonló. Indultak tanfolyamok, amelyek csak a pénzt emésztették fel, de kevés sikert hoztak, kellő előkészítés hiányában - és így tovább. Most bizony nagyon meg kell majd nézni, hogy az a kevéske pénz milyen célokra megy el, s éppen itt van szükség a találékonyságra, a közérdekű ötletekre. Például: jó volna bizony, ha minden községnek lehetne külön, szép művelődési háza, amely úgy épül, hogy alkalmas legyen az ezredforduló utáni igények kielégítésére is. Közismert tény az is, hogy az ilyen szép tervek nemegyszer ott születnek, ahol már a szomszéd falu e téren előbbre lépett, s a helyiek sürgősen utol szeretnék érni. Most bele kell törődni abba a különben is a nagyobb közösség céljainak megfelelőbb helyzetbe, hogy egy-egy közös tanács területén elég egy művelődési ház. S ha a társközség fiataljai nem találnak közelebb összejöveteli lehetőséget, vagy éppen abban az egy művelődési házban indul valamilyen közérdekű tanfolyam , az új épülethez amúgy sem elegendő pénzen lehet kisautóbuszt bérelni vagy két-három helybeli autóssal megállapodni, s a társközségbelieknek így sem kell majd kilométereket gyakorolni a kultúráért. Hasonló alapon lehet szervezni amatőr együtteseket is. A előző évek, évtizedek szívós munkájának eredménye, hogy mind több kis helyen is van igény ilyenek iránt. Eddig ha kisebb létszámmal is, de létrehozták a helybeli csoportot sok községben, versenyre kelve a szomszédos faluval. Most le kell küzdeni a túlzott lokálpatriotizmust, s össze kell fogni azokkal, akik eddig talán éppen versenytársak kívántak lenni. Hiszen versenytársat lehet találni tágabb körben - a járáson, a megyén belül - is. Együttes-szervezéshez és fenntartásához megfelelő pénzt annál kevésbé. Általában is érvényes, hogy kevesebbet kell markolni, de azt aztán erősen meg kell fogni! Nagy szükség van továbbra is - például - a helytörténeti, helyismereti gyűjteményekre. Valóban jó lenne, ha ezek mindenütt megfelelő helyiséget kapnának és külön, képzett szakember foglalkozhatna velük. Ám előre látható, hogy a pénz ehhez is kevés lesz. Marad tehát az olcsóbb megoldás: több társadalmi aktivista összefogása a megőrzésre méltó értékek gyűjtéséhez, s a helybeli értelmiségiek fokozott segítsége a bemutatáshoz, rendszerezéshez. Kétségtelen, hogy ez is kifizetődik - s ez már nemcsak takarékossági szempont. Aki foglalkozik község, a város múltjával, néprajzával önmagát is képzi, az ezzel nyer ő is, a közösség is. Ebből pedig következik — anélkül, hogy a szükségből erényt akarnánk csinálni, vannak előnyei is a művelődés területén a takarékos gazdálkodásnak. Kétségtelen, hogy 1981-ben és a következő években annyi öntevékenységet fog elindítani, annyi rejtett tehetséget felszínre hozni, amennyire a legtöbb helyen ma nem is számítanak. Még az sem baj, ha már év elején lecsípnek egy parányit abból az amúgyis kis pénzből a helybeli művelődéspolitika irányítói ötletpályázatokra. Bizonyos, hogy szinte mindenütt akadnak lelkes fiatalok, pedagógusok és más, a művelődést szívügyüknek tartó emberek, akik szívesen gondolkoznak azon, hogyan lehetne még jobban terjeszteni a kultúrát községükben, városukban kevés pénzzel, sok ötlettel.