Dunaújvárosi Hírlap, 1983. június (28. évfolyam, 44-51. szám)
1983-06-07 / 45. szám
Kitüntetett pedagógusok Az 1983. évi pedagógusnap alkalmából az alábbi pedagógusok vehettek át kitüntetéseket : Kiváló Pedagógus címmel tüntették ki Parrag Józsefné tanítót (Móricz Zsigmond Általános Iskola), Újvári Mihályné igazgatóhelyettest (Ságvári Endre Általános Iskola). A Fejér megyei Tanács Közoktatási Díja kitüntetésben részesült: Szegedi Györgyné vezető óvónő (22. sz. óvoda), Kiváló Munkáért kitüntetést kapott: Dókus Lászlóné tanár (Münnich Ferenc Gimnázium), helyettes Füzy Éva igazgató(Móricz Zsigmond Általános Iskola), Hingyi Mihályné dajka (23. sz. óvoda), Horváth A. Béláné tanár (Rudas László Közgazdasági Szakközépiskola), Karcsai Imréné tanító (Petőfi Sándor Általános Iskola), Károli Mátyás tanár (Béke I. Általános Iskola), Marosi Lászlóné tanár (József Attila Általános Iskola), Miczi Istvánná hivatalsegéd (Bánki Donát Szakközépiskola), Oszkó Ferencné tanító (Ságvári Endre Általános Iskola), Perge János szakoktató (316. sz. Szakmunkásképző Intézet), Sólyom Mártonná tanár (Kisegítő Iskola), Udvari Jánosné óvónő (13. sz. óvoda), Wojakiewicz Lászlóné tanár (Szórád Márton Általános Iskola), Vad Györgyné gyakorlati oktatásvezető (Rudas László Kereskedelmi Szakmunkásképző Iskola), dr. Hartai János tanszékvezető (Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó- és Fémipari Főiskolai Kara), dr. Tarjáni György tanszékvezető (Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó- és Fémipari Főiskolai Kara), Antoni Jánosné óvónő (Nagyvenyim). Miniszteri dicséretben részesült : Bámer Györgyi tanár (Földes Ferenc Dolgozók Középiskolája), Erős Józsefné gazdasági vezető (Münnich Ferenc Gimnázium), Garamvölgyi Józsefné tanító (Szórád Márton Általános Iskola), Horváth Lászlóné óvodai felügyelő (városi tanács művelődésügyi osztály), Horváth Lászlóné tanár (Dózsa II. Általános Iskola), dr. Király Gyuláné vezető óvónő (3. sz. óvoda), Kulcsár Dezsőné gondnok (316. sz. Szakmunkásképző Intézet), Lampen Jánosné tanító (Római II. Általános Iskola), Sallai Lajosné konyhai dolgozó (Szórád Márton Általános Iskola), (Ságvári Sifter Klára tanító Endre Általános Iskola), Vastag Károlyné vezető óvónő (12. sz. óvoda), Végh Vince tanár (Vasvári Bál Általános Iskola). SZOT-oklevelet kapott: Hegelsberger Ferencné vezető óvónő (27. sz. óvoda), Schrammer Ferencné tanár (Ságvári Endre Általános Iskola), Uhrin Ferenc tanár (Bánki Donát Szakközépiskola). Ifjúságért Érdeméremmel jutalmazták Klopcsek Pálné munkáját (Általános Iskola, Nagyvenyim). Aranykoszorús KISZ-jelvényt kapott Egressyné Liszkai Erzsébet (Petőfi Sándor Általános Iskola). A KISZ KB Dicsérő Oklevelét vehette át Szupricsné Szabó Magdolna (Ságvári Endre Általános Iskola), Linka Judit (Béke I. Általános Iskola). Úttörővezetői Érdemérmet kapott Brunner Gyuláné (Ságvári Endre Általános Iskola), Horváth Zoltánná (Béke I. Általános Iskola). Kiváló Úttörővezető lett Tiringer Júlia (Ságvári Endre Általános Iskola), Gábor Bertalanná (Móricz Zsigmond Általános Iskola). A Magyar Úttörők Szövetsége Dicsérő Oklevelét kapták: Kárgli Mátyásné (József Attila Általános Iskola), Nagy Józsefné (Petőfi Sándor Általános Iskola), Korsoveczkiné Balló Erzsébet (Dózsa II. Általános Iskola), Kardos Klára, Pompos Zoltán (Ságvári Endre Általános Iskola), Maráz Lászlóné (Római II. Általános Iskola). A művelődési miniszter Pedagógus Szolgálati Emlékérmet adományozott kilenc nyugdíjba vonuló pedagógusnak. Törzsgárda-tagságért ugyancsak kilencen részesültek jutalomban. Munkájuk elismeréseként öten utazhatnak békevonattal a Szovjetunióba, hatan pedig Fekete-tengeri utazáson vehetnek részt. Ne csak júniusban bevontak 88 jogosítványt Évente negyvenhatezer ügyben kell intézkedniük a dunaújvárosi városi és járási rendőrkapitányság igazgatásrendészeti osztályán dolgozóknak. Negyvenhatezer ügy — negyvenhatezer ember. És a „témák” is változatosak. Személyi igazolvány cseréje, hatósági erkölcsi bizonyítvány kiadása (ez utóbbi forgalma a kisvállalkozások miatt alaposan megnőtt) útlevélkérelmek, egyéb engedélyügyek, és természetesen a szabálysértések. Topánkáné dr. Jámbor Edit osztályvezetővel és Becsei Józsefné szabálysértési előadóval először arról beszélgettünk, hogy milyen fegyelmezett állampolgárok vagyunk mi dunaújvárosiak az igazgatásrendészeti dolgozók szemével nézve. — Ezt legjobban a statisztikák illusztrálják — mondja az osztályvezető. — Sajnos, az állampolgári fegyelem nem javult, ezt bizonyítja a közlekedési és közbiztonsági szabálysértések viszonylag magas száma. Az általunk tárgyalt szabálysértési ügyek közel hetvenöt százaléka közlekedési szabálysértés. Nagyon sok a durva szabályszegés, az elsőbbség meg nem adása, a megengedett sebesség jelentős túllépése, az ittas vezetés. — Milyen lehetőségek vannak az igazgatásrendészeti dolgozók kezében ezek megelőzésére, csökkentésére? — Mi már csak a szabálysértés elkövetése után találkozunk az állampolgárokkal — mondja Becsei Józsefné szabálysértési előadó —, s azon kívül, hogy differenciáltan, lehetőleg minden körülményt figyelembe véve szabjuk ki a bírságot, igyekszünk rádöbbenteni is az elkövetőket cselekményük súlyára. Nem egyszer csak az a bizonyos hajszál választja el őket a súlyosabb kategóriába tartozó vétség vagy bűntett elkövetésétől, s akkor már bíróság előtt kellene felelni tettükért. Az úgynevezett kiemelt közlekedési szabálysértések száma sajnos ennek ellenére is nőtt. A múlt évben kétszázhetvennyolc járművezetőt kellett ezért felelősségre vonni, s 88 járművezetői engedélyt vontunk be. — Melyek a közrendet veszélyeztető leggyakoribb szabálysértések? — A közveszélyes munkakerülés, garázdaság, verekedés, veszélyes fenyegetés — sorolja Topánkáné dr. Jámbor Edit. — Sajnos, itt is az alkohol játssza a főszerepet. Tavaly kétszázhetven személyt jelentettek fel közrendet veszélyeztető magatartás miatt, s ebből legtöbbet, nyolcvanhármat garázdaságért kellett felelősségre vonni. Itt is a jogpolitikai irányelveknek megfelelően, differenciáltan bírságoltunk. Tavaly kilenc garázdát — valamennyi visszaeső volt — büntettünk elzárással, a többieket pénzbüntetéssel sújtottuk. — Szerencsére nem az ilyen esetek teszik ki az évi negyvenhatezer ügy többségét. Személyi igazolvány cseréje kiváltásra engedélyek, útlevélkérelemek ... — Igyekszünk mindent elkövetni, hogy az állampolgárok időben, s minél kevesebb várakozás után jussanak hozzá a szükséges okmányokhoz. Rendszeresen kijárunk az iskolákba az első személyi igazolványokat átadni, több községbe, s néhány munkahelyre pedig cserélni. Sajnos, nem mindenhol fogadták, fogadják kellő megértéssel kezdeményezésünket. Volt olyan vállalat, amelyik nem is válaszolt. Bevezettük a csütörtöki meghosszabított félfogadási időt, este hétig állunk az állampolgárok rendelkezésére. — Ilyenkor nyár elején, sokan szeretnének útlevelet kiváltani, meghosszabbítani. — Az útlevélforgalmunk valamelyest csökkent, itt mutatkozik meg a többszöri kiutazási engedélyek előnye. De még most is sokan vannak, akik az utolsó pillanatban jönnek. Mi csak azt kérjük, hogy idejében adják be az útlevélkérelmet, mert tizenöt nap az elintézési határidő. Mégis, tavaly januárban mindössze 377 kérelem érkezett be, ugyanakkor júliusban néhány híján ezernégyszáz. Pedig az elkészült , szocialista országokba szóló (Szovjetunió és Jugoszlávia kivételével) útlevél öt évig érvényes, így a mi munkánk is könnyebb lesz, s ügyfeleinknek sem kell idegeskedniük, hogy megkapják-e idejében útlevelüket. d. Kiss Topánkáné dr. Jámbor Edit és Becsei Józsefné véleménye szerint nem lettek fegyelmezettebbek a dunaújvárosiak, s ezt a statisztikai adatok is bizonyítják (Rozsnyai Zoltán felvétele) 1983. június 7., kedd Dunaújváros is kapott a pénzből A múlt évi költségvetési pénzmaradványok felosztásáról döntött legutóbbi ülésén a megyei tanács végrehajtó bizottsága. A pénzmaradványból az alapellátás javítására 6,8 milliót, állóeszköz-fenntartásra 18,2 milliót, fejlesztési célokra 27,5 milliót, egyéb feladatokra 18,2 milliót fordítanak. Mivel az MMK mellett épülő 16 tantermes iskola beruházási költségéből még jókora összeg hiányzik, a pénzmaradványból tízmillió forint támogatást juttatnak az iskola építésére, kétmillió forinttal pedig hozzájárulnak. Dunaújváros általános rendezési tervének az elkészítéséhez. 1400 helyett 8,7 kiló Porok, filterek re A martinacélmű kéményeitelepített porleválasztók közül a III—IV-es kéménypor filterei tavaly ősz óta üzemelnek. Az I—II-es filter átadási határideje ez év március 31-e volt. Különböző problémák miatt — a napokban például a ventillátor kiegyensúlyozásán dolgoznak — azonban késik a filter átadása. A III—IV-es kéményből (a kemencék üzemelésétől függően) a korábbinál áttetszőbb, tisztább füst bodorodik. A napokban megkezdi próbaüzemelését a „késő” filterpár is. Késik a füstgázhőhasznosító kazánok átadása is, megfelelő daru, illetve szerelési kapacitás hiányában. A tervezett április 30-a helyett az egyiket e hónap végén, a másikat várhatóan augusztusban fogják átadni rendeltetésének. A számítások szerint a porleválasztók óránként 87 ezer normál köbméter, köbméterenként 16 gramm szennyeződést tartalmazó gáz tisztítására képesek, 99,37 százalékos hatékonysággal. Ami azt jelenti, hogy óránként 1400 kilogramm helyett 8,7 kilogramm por kerül majd mindössze a levegőbe az acélműi kéményekből. Berend T. Iván: Gazdasági útkeresés 1956-1965 A kohászati program folytatása (ii.) Az ünnepi könyvhétre a Magvető Kiadó a Nemzet és emlékezet sorozatban megjelentette Berend T. Ivánnak Gazdasági útkeresés 1956—1965 (A szocialista gazdaság magyarországi modelljének történetéhez) című művét, mely átfogó képet ad e kilenc esztendő gazdaságpolitikai törekvéseiről és eredményeiről. Lapunkban A kohászati program folytatása című fejezetet közöljük teljes terjedelmében, s egyben olvasóink szives figyelmébe ajánljuk a tudós érdekfeszítő megállapításait e sokat és sokak által vitatott kérdéskörről. A KGST X. ülésszakának megfelelő napirendjéhez kialakított kormányálláspont a hatvanas évek elején ugyancsak leszögezte: „A népi demokratikus országok mindenki által láthatóan erejükhöz mérten nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy a hengerelt acélban mutatkozó belső szükségleteket kielégítsék ... A Magyar Népköztársaság az elmúlt években, de különösen az 1961—65 közötti második ötéves terv időszakában is komoly beruházásokat irányzott elő annak érdekében, hogy a hengerelt acéltermelés és szükségletek összhangját megközelítő módon megteremtse.” 1957 és 1965 között a hengerelt acél termelését 56 százalékkal növelik, a Dunai Vasmű meleghengerművének megindítását csehszlovák kooperációval, „kétoldalú megállapodás alapján másfél évvel előrehoztuk, és 1965-ig kapacitásának jelentős részét csehszlovák—magyar kooperációban használjuk ki.” (Alapanyag-ellátás fejében évi 110—260 ezer tonna melegen hengerelt lemezt és más terméket szállítunk Csehszlovákiának.) A KGST tanácsának X. ülésszaka a szocialista országok anyagmérlegeiben jelentkező 2—3 millió tonna hengerelt acélhiány megszüntetését szem előtt tartva ajánlotta Magyarországnak a Dunai Vasmű széles szalaghengersora építésének meggyorsítását is. (P. I. Archívuma, 288. 23/1958. A Magyar fél véleménye a KGST X. ülésszakának 3. napirendjéhez.) A nemzetközi együttműködés keretében tehát nem lehetett biztosítani megfelelő mértékben a kohászati termékek beszerzését, és erre viszonylag hosszabb távon sem ígérkezett lehetőség. A világpiacról, a megfelelő exportcikkek, illetve devizaforrások hiányában, ugyancsak nem nyílt mód e cikkek megvásárlására. A gazdaságpolitikai dilemma másik tényezője a megkezdett és félbehagyott kohászati beruházások adott szintjéből keletkezett. Ezt legjobban a Dunai Vasmű helyzete példázhatja. A kohászati bázis felépítésének eredeti tervei szerint a vasművet két lépcsőben kívánták tető alá hozni. „Jelenleg a kiépítés az első lépcsőben tart...” — számolt be a beruházás helyzetéről 1957 januárjában a kohó- és gépipari miniszter. A kokszolómű 80 százalékban készült el, a nyersvasgyártási kapacitásokból a tervezett két nagyolvasztó egyike elkészült, a másik 80 százalékos készültségben maradt. Az ércdarabosító és előkészítő üzem 90 százalékban készen állt, a salakgranuláló viszont még hiányzott. Az acélgyári kapacitásokból a tervezett négy martinkemencéből három elkészült, a negyedik viszont még félig sem. A segédberendezések készültségi foka viszont csak 70 százalékos volt. A meleghengermű berendezése 80 százalékban volt készen, a hideghengermű viszont teljesen hiányzott. „Az első kiépítési lépcső tehát nincs befejezve — összegezi a miniszteri előterjesztés —, egyelőre az üzem csak kohászati félüzem csak kohászati félgyármányokat termelt, hengereltárugyártás még nincs.” A Dunai Vasmű építésébe 1957 elejéig 3,3 milliárd forintot fektettek, s az ún. bővített első lépcső kiépítéséhez a beruházások 68 százalékát használták fel. A számítások szerint a teljes befejezés további 1,6 milliárd forint beruházást igényelt, az összes előirányzott beruházás közel egyharmadát. Ezzel viszont a Vasmű termelésének értéke az első lépcső tervezett teljes termelési értékének 34 százalékáról 66 százalékára emelkedne, és az üzem ráfizetéses jellege eltűnne. „Más szóval — összegezi az idézett előterjesztés 1957 januárjában — a beruházási összeg utolsó harmadának befektetésével a termelési érték kereken háromszorosára növekszik. A hengerművek megépítése után világviszonylatban is hiánycikket jelentő lemezgyártmányokhoz jutunk, amelyek bel- és külföldön egyaránt kedvezően értékesíthetők, és világpiaci áruk egyre növekedő tendenciát mutat.” (P. I. Archívuma: 288. f. 23/1957. A Kohó- és Gépipari Minisztérium előterjesztése a Gazdasági Bizottsághoz. A Dunai Vasmű befejező jellegű kiépítésére vonatkozó javaslat. 1957. január 31.) A hatalmas összegű beruházások után a vasmű építésének félbehagyása, a viszonylag kisebb befektetési hányad elvonása nyilvánvalóan ésszerűtlennek tűnt, s ezt az álláspontot különösen felerősítette a kohászati termékek, s éppen főként a hengerelt áruk iránt jelentkező belső és külső kereslet, a KGST-ben fennálló és növekvőnek ítélt hiány. Mindebből elkerülhetetlenül következett, a korábbi elgondolások és az önellátási törekvések elvi elvetése ellenére, hogy ha a korábbinál jóval mérsékeltebben is, de már a második 3 éves terv éveiben folytatódott a vas- és acélipar fejlesztése. „Az ellenforradalom után — számol be visszatekintően az iparág helyzetéről szóló politikai bizottsági jelentés — vaskohászat fejlesztésére vonatkozó előző elképzeléseket felülbíráltuk, és főleg a második 5 éves tervben célul tűztük ki a kohászati termékek minőségét javító és választékát bővítő kapacitások megteremtését.” P. I. Archivuma: 288, f. 20. Előterjesztés a PB részére vaskohászatunk helyzetéről, fejlesztésének irányairól. 1965.) Az elmondottakhoz hozzá kell tenni, hogy a nehézipar elsődlegességére alapozott minden oldalú iparfejlesztés útjából mint korábban, úgy ebben az időszakban is, logikusan következett a kohászati alapanyagok iránt jelentkező nagy éhség s az ebből eredő fejlesztési kényszer. A minőség és választék jegyében meghatározott célokat egyre jobban szorította háttérbe a termelés mennyiségi növelésének törekvése. Ehhez adott további lendületet a tervezési-irányítási rendszerben rejlő ösztönzési mechanizmus, valamint vállalatok belső érdekeltségi a hatóereje is. (Folytatjuk) Épül a hideghengermű (Dunaújvárosii Hírlap archívuma — Cseh Tibor felvétele)