Dunaújvárosi Hírlap, 1990. január (35. évfolyam, 2-9. szám)

1990-01-05 / 2. szám

Megalapozott kívánság Újra a középiskolákról A műveltség alábecsült helyzetéből következik: je­­­­lentős rétegek nem érdekel­tek a szükséges iskolázott­­sági szint megszerzésében,­­ másokat pedig az iskola­­­i rendszer befogadó képessége akadályoz, meg a művelődés­ben. Ez utóbbi foglalkoztatja i leánytanulóinkat az általános iskola utolsó évfolyamában, a­mikor a merre tovább kér­­­­désekre keresik a válaszo­kat. Azt már fel­­mérték, hogy a továbbtanuláson át vezet az­ út egyéni boldogulásuk­hoz. De a „hogyan?” koránt­sem biztató. Számukra szűkre szabott lehetőség az, amit a Rudas, a Bánki, a Dunai Vasműben szakközépiskolákban, működő illetve a Könnyűipari Intézetben indult egészségügyi osztá­lyok nyújtanak. Az sem vi­gasz, hogy a gimnáziumiba és a legújabb elvi hozzájá­rulással „belépett” vegyész­­technikusi osztályokba töb­ben iratkozhatnak be. Persze ők is, meg a szü­leik is tudják: akaratunk el­lenére vonzáskörzet centru­mában élünk. Ebből az következne: a környező te­ie­lepülésekre is tekintettel kell lennünk. Korántsem mellékes, hogy a város je­lenlegi 939 környékbeli kö­zépiskolai tanulóját kik és hányan követhetik a jövő­ben, netán az őslakók miatt utasítsák el a jelentkezőket, hangoztatván: menjenek a megyeszékhely iskoláiba, utazzanak mindennap ötszö­­r ősét-tízszeresét elődeiknél,­ vagy ,lakjanak a kollégiu­mokban!’1 Kevésbé ismert: az­ ága­zati irányítás évek óta fára­dozott a jobbítás érdekében. Temérdek­ek feltárásával gyűjtötte az adatokat; a Könnyűipari Szakmunkás­képző Intézettel együtt je­lezte és bizonyította minden számba vehető fórumon, a megyei és országos hatósá­gok előtt, a fejlesztés szük­ségességét. Évekkel ezelőtt kezdeményezte az illetékes tárcák vizsgálódását és az engedélyek megadását azért, hogy a városban létező üzemi háttérre is alapozva, működjék majd ruházati esetleg fonóipari vagy pa­píripari szakközépiskolai osztály. Kérésüket nagyvonalú gesztusokkal „lesöpörték” az asztaliról. A legfőbb ok: hiányoznak a feltételei középiskolai képzésnek! És, a­kár ugyanitt, Dunaújváros­ban, a Földes Ferenc Dolgo­zók Iskolájában, közel 30 éve folyik (vagy ha igény van rá folyhatna) ruházati-, fonó-, textil- és papíripari technikumi, illetve szakkö­zépiskolai képzés. Annak az iskolának a tanárai tanítják a munka mellett tanuló je­lölteket, akik „mellesleg” a Könnyűipari Szakmunkás­­képző Intézetben a leendő szakmunkásokat is oktatják. Mégis, a későbbiek során még megemlített nyomós érvekkel szemben is, hiába­való, értelmetlen küszkö­désbe fulladtak a helyi kez­deményezések. Ki kell mondjuk: nem vált örömünkre, hogy miköz­ben a város és nyolc továbbtanuló város köz­leányai érdekében harcba indult em­berek lelkesen mozgósították erőiket, és miközben Duna­újváros négy jelentős kön­­­nyűipari üzeme, többszáz dolgozójának értelmesebb munkáját is elősegíteni kész iskolai hálózata bővítésén fáradoztak, másutt, többek között a megye székhelyén, bár jóformán minden üze­mi háttér hiányzik, megnyíl­tak a ruhaipari­, s könnyen lehet a későbbiek során megnyílnak a fonó-, a tex­til-, esetleg a papíripari szakközépiskolák kapui. A konklúziót le kellene vonni, terveket. Mondhatnám a ke­ditálhatnám az Oktatási Törvényt is imi­gyen: „21. § (1) Középfokú iskolát, diákotthont, vala­mint alapfokú művészet­oktatási intézményt a taná­csok létesíthetnek és tart­hatnak fönn ...”, s ezek után számonkérhetném a városháza illetékeseit. De hát milyen címen? Amikor azt is tudom: a megoldáshoz vezető út nem a menyor­­szágba, hanem a megyén át a minisztériumba vezet, mert a törvényt csak „ható­s­sági engedéllyel” lehet vég­­rehajtanid?), a számonké­rést másfelé kell kezdemé­nyezni. Hadakozhatnék a megye­­székhely ellen. Többünk ne­vében beszélhetnék arról is: valahányszor szóba jöttek fontos oktatáspolitikai kér­dések a megye-város-váro­­sok mindig kapcsolatrendszerében, előre kiszámítható válaszokhoz értünk. Hiszen az alá- és fölérendeltségi viszonyok értelmetlen ha­gyományai, az anyagi elosz­tásokat is meghatározó ha­talmi monopólium megcson­tosodott elemei, illetve sok­szor a „csakazértis” maga­tartás merevségei, a „szol­gálati szabályzatok” értel­metlen követelményei az ér­tékek rangjára emelkedtek. Különben alig juthattunk volna el addig a pontig, hogy a megyeszékhely min­den ezer lakójára jutó 83 tanulóval szemben, nálunk mindössze 23-nak jut euró­pai színvonalú férőhely; hogy az ország középváro­sai: Vác, Sopron, Pápa, Nagykanizsa, Kazincbarcika, Gyöngyös, Tatabánya, Salgó­tarján, Kaposvár és Eger pedig 61 tanulót fogadhat­nak érettségit adó középis­koláikban. Alighanem megalapozott kívánság: több figyelmet, az emberi létet megalázó mor­zsák helyett, fejlesztésre is alkalmas anyagi eszközöket érdemelne az a közel 200 négyzetkilométer területű „régió”, amelynek a tengelyé­ben élünk. Hiszen ez már olyan sokelemű rendszerré lett, melyben a létet adó munka, az egészségügy, kereskedelem, a művelődés, a az oktatás, a közlekedés hálózata bonyolult viszo­nyain túl, a társadalom egymásra utalt makro- és mikro­elemeinek sokasága tetten érhető. Ezt figyelmen kívül hagyni több mint fe­lelőtlenség. Már csak azért is, mert még mindig fejlő­désben lévő, egymásra utalt, alkotó, munkamegosztásban működő organikus egésze a nemzeti valóságnak. Sobor István Géb-kép, csúcsmodell és virus Piacon a CHIP ■enni noibícfijifiji.l­­d.up Tavaly júniusban biztos­nak látszott, azután pár hó­napra eltűnt, januártól is­mét feltűnt. A CHIP számí­tógépes magazinról van szó, a nyugatnémet kiadás ma­gyar változatáról. Az első hat szám a Reform Rt. gon­dozásában jelent volna meg. A kiadó végül csupán egyet­len számot jelentetett, meg azt is a tervezett határidőt (a tavaszi BNV időpontját) túllépve. Ezért a német ki­adó szerződést bontott a ma­gyar partnerrel, és új közre­működőket keresett a meg­jelentetéshez. A kiadásért ezentúl a Láng Kiadó és a Texoft Kft. felel. A szerkesz­tőség a régi, a lapot azon­ban Bécsben nyomják. Mindenképpen jó hír, hogy a korábbi borsos ár is kedvezőbben alakul. Keve­sebb ugyan csak két forint­tal lett, de a 198 forintért hatvannégy oldal helyett százat töltenek meg a szá­mítógépes szakma hírei. Már a standokon van a januári szám, amely érdekes írások­kal hozza lázba a számító­gépek szerelmeseit. Megtud­hatjuk, hogy mely gépek lettek a „legek” 1989-ben. Hat gépkategória csúcsmo­delljeit, nyolc európai szak­,P ídjlo .ossorlsd lap szavazatainak alapján a kategóriák „aranyérmeseit” mutatja be a lap. Hatolda­las, részletes elemző írás foglalkozik napjaink számí­tógép-világának egyik leg­izgalmasabb és­­ félelmete­sebb kérdésével, a vírusok­kal. Olcsóbb PC-hálózatok­­ról és CAD-programokról is olvashatunk, valamint arról, hogyan őrizhetjük, tárolhat­juk, biztosíthatjuk adatain­kat a legcélszerűbben. Be­mutatkozik az újságban egy új kutatási-fejlesztési irány­zat, az optomágneses háttér­­tároló is. Bővült az állandó rovatok száma, hasznos tanácsokkal szolgálnak a profiknak, prog­ramozási rejtvények, piaci áttekintések színesítik a tar­talmat, de folytatódnak az első számban elkezdett so­rozatok is, például a CHIP- tanfolyam, ezúttal a soros interface programozásáról és az MS—DOS parancsokról. Remélhető, hogy a jövőben rendszeres, s a szakemberek számára fontos havi kiad­vánnyá növi ki magát CHIP magazin exkluzív ma­­­gyar változata. Az ígéretes tartalom alapján erre min­den esélye megvan. Támogatás a városi tanácstól DUNAFERR­­ART alapítvány­ tól A másfél évtizedes múlt­bíró acélszobrász-alko­­tótelep fenntartása és nedzselése városi érdek­­e­is, hiszen évről évre több mű­vész­ jelentkezik ide, s im­már mértékadó nyugati ka­talógusokban is szerepel Dunaújváros. Ezért a városi tanács félmillió forinttal hozzájárul az alkotótelep céljait szolgáló DUNAFERR­­ART alapítványhoz. Butik a galériában Alakul az ipszilon Butik kapott helyet a haj­dani Y Galéria épületében. Az alkotóközösség azonban nem szűnt meg, csak egye­lőre helyisége nincs. A tíz­tagú művészeti társaság — tervei szerint — március­ban bővíteni kívánja tevé­kenységét és létszámát, majd ezt kukba követően veszik bizto­­s helyiségüket. Mindezen változásokról egyelőre még csak tárgya­lásokat folytattak. Az Állami Zeneis­tofo­mi »endéitéi száméra is véget ért a téli szünet. Ámbár a szorgalmas diák a vakáció ideje előtt is, legalább is reméljük, szorgalmasan gyakorolt a hangszerén. Az iskola hatszáz tanulója a hárfától a trombitáig, szin­­te minden hangszeren ké­pezheti magát, s készü­lhet az év végi vizsgára Kiállítás a Szabadművelődés Házában Vers-tárgyak, tárgy-versek A székesfehérvári Látó­kör installációs kiállítását tekinthetik meg az érdeklő­dők január 4-étől a Szabad­­művelődés Házában (volt Ifjúsági és Úttörőház), amelyet tegnap délután nyi­tot meg Román Károly ta­nár. A megnyitót követően a kör Tiszták című verses műsorát láthatják a részt­vevők. A kiállítás anyagát azok­ból a díszletekből, installá­ciókból, jelzésekből állították össze, amelyek a Látó­ kör elmúlt évekbeli verses est­jeihez szolgáltak kellékül. 1990. január 5. péntek BÖNQESZDE Árulják a berlini fal darabjait: az árak 5-től 25 dollárig terjednek, egyébként az egész falat megven­né egy amerikai nemesfém-kereskedő 50 millió dollá­rért . Kalapgyűjtő mániájának szenteli szabadidejét Trudi Horrocks Kaliforniában, eddig 450 ritkaságra tett szert, és úgy tervezi, hogy rövidesen kalapmúzeu­­mot nyit . Oszter Sándor, miután nemrégiben meg­vált a Nemzeti Színháztól, fenyegető levelet kapott, amelyben közölték vele, hogy hamarosan leszámolnak vele, a színművész egyébként nem tudja, hogy miért . Sybil Danning, a 39 éves osztrák szexcsillag szerepet cserélt, megunta a kebelkirálynőséget és akciófilmek rendezésével szeretne Hollywoodban karriert csinálni . Megszűnt január elsejével az Új Tükör, a képes kulturális hetilap újraindításáról azonban már több kiadó is tárgyalásokat folytat . A gazda hangjára mintegy 65 kérést teljesít az a szupermodern ház, ame­lyet Dennis Michael Nauri 35 éves kaliforniai építész tervezett, mintegy 3,7 millió dolláros költséggel, az épület lelke egyébként egy számítógép . Az új Pla­cido Domingo-albumon két „aranyos” hang is hallha­tó, a világhírű sztár egy dalt a könnyűzene spanyol királyával Julio Iglesiassal énekelt . Újabban mű­gyűjtő szerepben tetszeleg Sylvester Stallone a sokszo­ros hollywoodi filmcsillag, szereti és vásárolja a fest­ményeket, legutóbb több mint 30 millió dollárért vá­sárolt egy Chagall- és egy Monet-művet . Jeromine Pasteur, a híres tudós, Louis Pasteur leszármazottja egészen különös tettel érdemelte ki a Francia Tudo­mányos Akadémia Az év embere címét, vitorlás ha­jón átszelte az óceánt, két évig mellékfelesége volt egy inka törzsfőnöknek, és két könyvet írt az Amazo­nas folyóról . Frank Sinatra, a film nagy öregje öt koncertet ad Londonban, gázsija percenként 14 ezer dollár . Ornella Mutti, olasz filmcsillag attól tart, hogy rövidesen kimegy a divatból, a mozi más típusú nőket kíván majd, éppen ezért Piemontban 30 hektá­ros birtokán szőlőtermesztéssel kezdett el foglalkozni . Az amerikai férfiak halálos szórakozást találtak ki maguknak szabadságuk idejére, a kaliforniai hegyek között mindenféle kínzásoknak vetik alá magukat, hogy bebizonyítsák, milyen kemény legények, mind­ezért a szórakozásért nem kis pénzt is fizetnek . A Los Angelesben élő monacói hercegkisasszony, a hu­szonnégy éves Stephanie a párizsi Ritz-ben mutatko­zott be legújabb tevékenységének termékével, egy új parfümmel, a hercegnő szerint ennek illata érzéki, elgáns és szexis, egzotikus és mediterrán illat, a gyer­mekkorát, a Cote d'Azur világát idézi . Greta Garbo, századunk első felének legnagyobb filmsztárja, akit az isteni jelzővel illettek, örökbe fogadta házve­zetőnőjét, s a szerencsés asszony örökli majd a mű­vésznő 75 milliárd dollárját. Hogy vakok is „láthassák" Tapintható tárlat Kiállítás nyílt vakoknak és látóknak Victor Vasarely műveinek reprodukcióiból a Független Magyar Demok­rata Párt zuglói székházá­ban. A kiállítás érdekessége, hogy a reprodukciók mű­anyag felületű dombormű­vek, amelyek látványa az eredetiével azonos, ugyan­akkor a vakok is érzékelhe­tik tapintással. Az újszerű másolatokat a Noviki Inno­vációs és Szolgáltató Rt. és az Iránytű Kft. sajtóügy­nökség állította elő két ma­gyar találmány alapján, s a megnyitó alkalmából írták alá a partnerek együttműkö­dési szerződésüket a vakok és látók számára egyaránt a érzékelhető domborműves és Braille-írásos szöveggel is rendelkező kiadványok tervezéséről, gyártásáról és forgalmazásáról. Terveznek egyebek között falinaptárt, a gyermekek részére pedig számítógéptechnikai szak­könyvet adnak ki a jövő évben. A kiállítást egy hónapon át tekinthetik meg a látoga­tók hétköznaponként 8 és 16 óra között a Budapest XIV., Kolumbusz u. 11. szám alatti székházban. Tények Könyve ’90 Fontos dolog a nyilvá­nosság. Főleg akkor, ha a nyilvánosságra szánt mű­vekben (cikkekben, ripor­tokban, tanulmányok­ban ...) bőséggel akadnak tények. Olyanok, amelyek­re hétköznapi vitáink so­rán joggal hivatkozhatunk, munkánk során joggal használjuk őket. Tények, amelyek tájékozódási pon­tokat jelentenek az érték­­vesztésben, s egyben leg­fontosabb követelményei is a nyilvánosságnak. Valószínű ezen gondola­tok igazgathatták a Ráció Kiadó Kft. gondozásában megjelent Tények Könyve '90 szerkesztőit is, Baló Györgyöt és Lipovecz­ Ivánt. Bevezetőjükből né­hány fontos gondolat: „Új kötetünk igyekeztünk összeállításánál ragaszkodni a változatlanul törzsanyag­hoz: azokhoz az alapvető hazai és nemzetközi té­nyekhez, adatokhoz, statisz­tikákhoz, amelyeknek — meggyőződésük szerint — minden háztartásban, ok­tatási intézményben és munkahelyen hozzáférhe­tőknek kell lenniük.” A könyvből megtudható, hogy míg hetvenötben csu­pán 3,80/i< volt a fogyasztói árak emelkedése, addig legutolsó (1988) adat sze­­­rint mára jóval többet mu­tat: 15,7 ° o £-ot. Mindenkép­pen méltányolandó, hogy az adatok, százalékok ár­nyékában olyan fogalom­­meghatározásokat is talál­hatunk, mint a létmini­mum, „amelynek forint­ban kifejezhető értéke a nyugdíjas házaspároknál 1988-ban: - 2890. Egyre in­kább elgondolkodtató tehát, hogyan kívánja segíteni szociálpolitikánk az idősek bizonytalan életét. Bizonyára, a sok helyütt lesújtó adatok láttán kény­szerültem arra, hogy azo­kat a táblázatokat is átla­pozzam, amelyekből követ­keztethetünk az ország lelkiállapotára is. Így nem kerülhettem meg az öngyil­kosok számát (arányát) sem, amely igaz 1984 óta csökkenést mutat, mégis feltűnő: nyolcvannyolcban 4378 fő vetett véget éle­tének. Ezzel a témakörrel szorosan összefügg a ter­hességmegszakítások alaku­lása, ismét amely nyolcvan óta növekvőben van, míg a lakosság összlétszá­­ma folyamatosan csökken! A tények könyve tizenkét fejezetéből mindenki szá­­ja-íze szerint válogathat az érdekességekben. A világ­­gazdasági tényektől kezdve a sportélet tényein át be­tekintést nyerhet a hagyo­mányos fegyverzetek vilá­gába is. E könyv hasznos­ságát nem csupán az ak­tuális adatszolgáltatás és megbízhatóság jellemzi, de a tények összefüggéseinek áttekinthető rendszerét is adja. Vaskony tény továbbá az is, hogy a 852 oldalas kötet ára sem mondható szerénynek, két forint hí­ján háromszázat kérnek érte. Feltehetően nem alaptalanul. __________________PI J

Next