Dunaújvárosi Hírlap, 1990. augusztus (35. évfolyam, 62-70. szám)
1990-08-03 / 62. szám
DUNAÚJVÁROS ÉS A VÁROSKÖRNYÉK LAPJA CSÚCSTALÁLKOZÓ VELENCÉBEN Duna—Adria csúcstalálkozó kezdődött kedden Velencében, ahol hazánkat Antall József miniszterelnök és Jeszenszky Géza külügyminiszter képviselte. Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Magyarország és Olaszország csúcstalálkozóján szerdán elfogadták a pentagonális együttműködés politikai irányait rögzítő dokumentumot, illetve egy három évre szóló közös gazdasági munkatervet. A kormányfők üzenetet intéztek a helsinki folyamat 35 résztvevőjéhez. RÉSZVÉNYTÁRSASÁG A NÉPSZABADSÁG Az ország legnagyobb példányszámú napilapja, a Népszabadság részvénytársasággá alakult. Hétfőn a német Bertelsmann AG-val kötöttek egyezséget. Az rt. további tagjai a Szabad Sajtó Alapítvány, az Agrobank, az Általános Értékforgalmi Bank és a Láng Kiadó. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerdai tudósításában így kommentált: a részvénytársaságban való 41 százalékos részesedésével a Bertelsmann cég lett Magyarország mérvadó újságjának legfőbb tulajdon MINIMÁLBÉR 5600 FORINT (?) A minimális bér felemeléséről tanácskozott szerdán az Érdekegyeztető Tanács. A munkavállalók képviselői a jelenlegi 4800 forintos minimálbért 5700 forintra szerették volna felemeltetni, a kormány 5100 forintot javasolt, a munkáltatók 5400, majd 5600 forintra tettek javaslatot. Végül 5600 forintban sikerült megállapodniuk, de a kormány képviselői 48 órás haladékot kértek. A pénzügyminiszter elmondta, a költségvetésnek jelenleg csak 5100 forintos minimálbérre van pénze, ezt tudják most garantálni, január 1-jétől viszont reális ár-, bér-, adó-, illetve piaci viszonyokat alakítanak ki. KISHATÁRZÁR A SZOVJET HATÁRNÁL Tegnap nulla órától szovjet döntés alapján bevezették a kishatárzárat a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye határátlépő helyeinél. Egyedül csak Záhonynál léphetik át a magyar—szovjet határt a „nagyútleveles" utazók. Ezzel a döntéssel semmissé vált az az egyezség, amelyet a Szovjetunió Minisztertanácsának 1988 szeptemberi határozata után kötött meg a két fél az úgynevezett egyszerűsített határátlépésről. A döntést a szovjet oldalon fellépő áruhiánnyal, a turizmus kártékony hatásával magyarázták. Tények, tervek a vasmű átalakítására Döntés előtt Néhány hónap, és — ahogy korábban a vasmű vezérigazgatójától hallhattuk — a jövő év januárjától már megújult szervezeti formában dolgoznak a vertikum egységei. Átalakulnak, pontosabban korszerűsítik a vállalat szervezetét. Hogy mi is fér ebbe a korszerűsítésbe, erről még egységes kép nem alakulhatott ki, hiszen részvénytársaságoktól a kft.-kig, egyesülésektől a betéti társaságokig már május elejéig összesen 32 társaság megalakult. Ez azonban nagy egészhez képest csak a „csepp a tengerben”. Július közepén a vezérigazgató a vállalat szakszervezeti bizottsága előtt ismertette a vasmű egészét érintő szervezetkorszerűsítési elképzelést, amit a vállalat igazgató tanácsa már megtárgyalt és elfogadott. A szakszervezeti testület állásfoglalása : alapvetően támogatják az elképzeléseket, néhány szempontot azonban szükségesnek tartottak leszögezni. Ezek közül a legfontosabbak, hogy a foglalkoztatási problémákat a kollektív szerződésben szabályozott előírások szerint oldják meg, tisztességes megélhetést biztosítsanak a dolgozóknak, a szociális juttatások ne csökkenjenek, s a munkavállalók érdekét majdani igazgató tanácsban is érvényesíthessék. Az átalakulásról készült vállalati koncepció a következő időszakban még változhat, esetleg gyökeresen is, hiszen az alapítói jogok — ebbe a vagyonkezelés beleértendő ami az átalakulás folyamatában alapvető fontosságú — az Állami Vagyonügynökséget illetik meg az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalatok esetében, így a vagyonügynökség a vállalatra bízott vagyont akár el is vonhatja, átcsoportosíthatja más gazdasági társaság alapítása, illetve értékesítés céljából. S ha mások gyonkezelésre pályázata a vakedvezőbb, mint amit a vasmű készített, hát minden megtörténhet! A vagyonügynökség a privatizációs program megvalósítása mellett azt a feladatot is kapta, hogy a költségvetés bevételeit növelje. Ezért az átalakulásról készített vasműs terv egyik sarkalatos pontja, hogy amíg lehet, állami formában maradjon a vasmű, mert addig külső vagyonkezelő szerv nem jön számításba. A vasmű szervezetét konszernben képzelik el a szakembereik, önálló egységeiket így összefoghatják, tevékenységüket koordinálhatják, konszern egészének rovására a nem érvényesülhetnek tartósan az egységek érdekei. Létrejönne egy konszern-központ az egységek üzleti-gazdasági stratégiájának részletes kidolgozására; egy tőkeközpont, a piaci, termelési és fejlesztési jellemzői, valamint a stratégiai feladatok forrásigényének biztosítására. Az átalakuláshoz szükséges vagyonfelmérés már folyik a vállalatnál. A külső, elsősorban külföldi tőke bevonását szükségesnek látták, a vasmű mozgásterének bővítése, a piacbővítés miatt is. A vállalati központ minimális feladatokat ellátó szervezetre nem látják való sorvasztását célszerűnek, vagyonkezelés mellett befolyásolhatják a társaságok együttműködési formáit (belső elszámolási rendszert, árakat), a piaci kapcsolatokat, a fejlesztési, beruházási stratégiát, de mindezt nem operatív módon. A központ és a társaságok között létrejönnek a szindikátusi szerződések, s a koordinációt egy igazgató tanács biztosítja. Ebben helyet kapnának az operatív üzleti tevékenységet folytató társaságok képviselői is. Az igazgató tanács — mint tulajdonos, hiszen a konszernnek a társaságok értékpapírjainak többsége a birtokában lenne — döntene minden fontos vagyongazdálkodási és stratégiai kérdésben. A társaságok viszont önálló elszámolási és felelősségi egységek, szakmai és üzleti tevékenységüket saját felelősségükre végzik. A központ előkészíti az igazgató tanács anyagait, elé kerülő döntések s tulajdonképpen mindenfajta olyan tevékenységet ott végeznének, mint eddig is tették. Hozzá kapcsolódnának más szervezetek is, mint rendészet, tűzvédelem, nemzetközi kapcsolatok stb., stb. A termelő szféra a következőképpen alakul. A koksza vegyészet önálló egység, kft., megszabott kötelezettségein túl szabad kapacitását nyereségének növelésére fordíthatja. Az acélművek (kohó, acélmű, hengerművek) kft., az állóeszközök döntő többségét bérbe veszi a Dunaferr állami vállalattól. Adózott nyereségéből a vasmű által osztalékként kivont rész az állami vállalat vagyonát növeli. Teljes egészében a belső szerződések kötelezettségeit teljesítik vállalati terv szerint. A korábbi radiátor, spirál, profilüzem önálló vállalattá alakul (egy vagy több gazdasági társaságból áll), a szindikátusi szerződések szabják korlátait. meg felelősségének Az üzemfenntartó vállalkozó gépészeti egység, a szállítási, az energia, a kommunális szolgáltatás, számítástechnikai karbantaratás és a műszerautomatizálás egységek önálló vállalatok lesznek és megszabott belső kötelezettségeiken túl vállalkozhatnak is. T. Sz. A februárban megalakult Dunaferr Tűzállóanyag-gyártó Kft. a vállalati átalakulás első lépcsőjében jött létre. A vasmű részaránya a társaságból száz százalékos, csakúgy, mint a Dunaferr Lőrinci Hengermű Kft. és a Dunaferr Mellékaanyag Reaktiváló Kft. esetében Megérte a néhány hónap kényelmetlenség: a Dózsa mozi előtti téren az utolsó simításokat végzik. Képünkön már a fugák homokkal való töltése folyik, s várhatóan rövidesen igazán impozáns terület fogadja a moziba - és a városba - látogatókat Sebességváltás? Úgy tűnik, hogy a mozdulatlanság kábulatát végre megtörik az iparban. Legalábbis ezt ígéri a vállalati tanácsok szeptember közepéig megtörténő újraválasztására vonatkozó kormányzati döntés. Amihez - bevallom - szurkolok a miniszternek, s mindazoknak, akik vállalták és vállalják az ezzel járó, s minden bizonnyal sokszor és sokhelyütt csak népszerűtlenséget termő feladatot. Megújulni nem lesz könnyű a vállalati tanácsoknak sem, hiszen jószerével csak az elnevezés marad a régi - ha egyáltalán az marad? -, a feladatok sorának az eredményorientált gazdálkodás törvényeihez és céljaihoz kell igazodni. Ehhez pedig a tanácsban résztvevő embernek is sebességet kell váltania. Voltak persze bírálói a döntésnek, a megszületés pillanatában máris. Mondván, hogy most, a szabadságolások csúcsidejében, amikor a vállalatvezetők többsége nyaral .. . Szinte a hátuk mögött... Már majdnem bólintottam, hogy nocsak, az ember nem gondolhat mindenre ... Aztán elképedtem. Hónapok, évek óta ág a ház. A gyárvezetők, vállalatigazgatók „háza”. Oltják is innen onnan érkezett önkéntesek és hivatásosok. S akkor vannak, akik tűzoltás közben megsajnáltatnák a társadalommal azokat a vezetőket, akik éppen nyaralnak. Merthogy az éves fizetett szabadság meg miegymás ... Azt hiszem, a tömegek, a „prolik", ahogyan egyébként egyre gyakrabban nevezik önmagukat a politizáló munkások, szóval a munkájáért rettegő nép alighanem még ezt a másfél hónapot is soknak tartja. Alighanem azt szeretnék, ha már holnapután felállna az új vezetés, megjelölnék az új célokat. Hogy dolgozni lehessen. Hogy megint legyen miért hajtani Brigádban vagy egyénenként, szinte mindegy. De legyen feladat, s annak végrehajtása közelítsen a célhoz. Tudom, az újjáválasztandó vállalati tanácsoknak nem valamiféle tömegmozgalmat kell irányítaniuk, mégcsak képviselniük sem. De a célt, a feladatokat, az eredménytermelés módját ők kell, hogy felvázolják. S ennyi elég is lesz sok helyütt a magyar munkásságnak. Ők nemcsak hajlandók, de képesek is a sebességváltásra. És akarnak is sebességet váltani, mert a pálya szélére szorítottan, munkanélküli segélyen élve céltalanná válik minden. A céltalanság pedig bárhová elvezethet. A nyárközép kánikulája és a belpolitikai élet izzása úgylehet sokak előtt eltakarja még néhány napig ennek a kormányzati döntésnek a jelentőségét, a vállalati tanácsok megújítására vonatkozó elhatározás ígéretességét. Bennem valami görcsöt feloldott, hiszen, ha megújul a vállalati tanács, megmozdul a vállalati élet is. A vállalati élet mozgása pedig emberek sokaságának az összehangolt tevékenysége. Ez pedig maga a munka, amelyet jó volna csupa nagybetűvel írni, de méginkább célratörően, eredményesen végezni. Hogy a sebességváltás társadalmi méretű mozgásunkra legyen érvényes. - kátay - Szövetkezeti szemmel A készülő földtörvényről A megyében működő termelőszövetkezetek vezetői voltak hivatalosak arra megbeszélésre, amit kedden a tartottak Székesfehérvárott. A téma a földhasznosítási törvény tervezete volt, s érthető módon hosszas vita kerekedett. A termelőszövetkezetek képviselői tagságuk érdekében emeltek szót, „zsellérföldeknek” titulálva a törvénytervezetben biztosított földterületeket , amiket pénzért válthatnak meg. Félelmüknek, aggodalmuknak adtak hangot azzal, hogy bár a megművelési kötelezettséget előírták a földhasználóknak, azon a mostani földművelők bérlőként dolgoznak majd, a hasznot a tulajdonjogot megszerzettek húzzák. Mint a tsz-vezetők mondták, ismételten kialakulhat egy agrárproletár réteg. A vita során elhangzott, hogy még olyan emberek is a termelőszövetkezetek életben tartása mellett voksolnak, akiknek nagyobb földbirtokuk volt az államosítás, illetve szövetkezetesítés előtt. Bírálat érte a MOSZ-t, nem működnek elég hatásosan, s az Agrárszövetség sem tesz meg mindent a földkérdés ügyében. Javaslatként hangzott el a vita során, egységesen nyilvánítsák ki a termelőszövetkezetek, hogy nem vesznek bérbe földet és nem is vásárolnak. földhasznosítási törvény tervezete ellen szervezett demonstráció mellett azonban nem volt túlzottan nagy a lelkesedés. A résztvevők véleménye szerint egy ilyen akcióhoz a termelőszövetkezetek harmada, ha csatlakozna. Bűn vagy kényszer? (3. oldal) Áremelés után, privatizálás előtt Bizonytalan az ÁFOR Nagy a bizonytalanság, kevés a hír az Áfor privatizációjáról. A benzinkutasok fél füllel hallottak róla, a helyi telepen és a fehérvári üzemigazgatóságon nem adtak felvilágosítást, mondván, hogy ők is alig tudnak róla valamit, és nem akarnak „a szótévesztés hibájába esni”. Dr. Sokorai István vezérigazgató — mint az egyik legilletékesebb — elmondta, hogy várják az előprivatizációs törvényt, amelyről Antall József miniszterelnök programbeszédében már szólt. Ők javasolták, hogy a törvénytervezet készítése során vegyék figyelembe a nyugat-európai példát. Elképzeléseik szerint csak a kisebb benzinkutak kerülnének magánkézbe, a nagyobbak nem. A benzinkutasok nem túlzottan lelkesednek a privatizációért, hiszen elveszíthetik állásukat. Szerintük a kisebb kutakat családi vállalkozások üzemeltetnék, mert rendkívül fontos a bizalom és a megbízhatóság. Ha pénzük lenne, sem biztos, hogy egy ilyen kisebb kutat megvennének, az alacsony árrés és a kis forgalom nem biztosítaná a fenntartást, ahogyan egyikőjük mondta „erdőbe vihetik” a megvásárlóját, és nyilván az Áfor is ezektől a kutaktól igyekszik megszabadulni. Jelenleg azonban nem igazán ez a kérdés foglalkoztatja őket. A többszöri benzináremelés ugyan a forgalmat nem vetette jelentősen vissza, de egyre kevesebb a borravaló, s némelyikük szerint, ha ez így megy tovább, idővel nem lesz benzinkutas. Köztudottan alacsony a fizetésük, mégis sokan irigyelik őket, mert pénzvarázslók, vagy nem ... ? S. J.