A Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 17-26. szám)

1991-03-01 / 17. szám

Mi AZ ÖNKORMÁNYZATÉ? A kormány a jövő heti ülésén tárgyalja meg az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkor­mányzati tulajdonba adásá­ról szóló törvénytervezetet. A sokak által várt, az ön­­kormányzatok működéséhez nélkülözhetetlen indítvány­ról tartottak szerdán tájé­koztatót a Belügyminiszté­rium munkatársai. A terve­zet fő szabálya az lenne, hogy valamennyi tanácsi ér­dekeltségű vagyon az ön­­kormányzatok tulajdonába kerüljön. FIZESSENEK AZ IPARŰZŐK? A Pénzügyminisztérium számításai szerint az ötféle helyi adó minimuma évente 26 milliárd forint bevételhez juttatja az idén a költség­­vetést. A lakosságot 10, a gazdálkodó szerveket 16 milliárd forint helyi adó ter­heli majd, ha a települések élnek törvény adta adózta­tási jogukkal. Az országos felmérések szerint azonban alig alig terveznek helyi adó­kat, melyeket kirónak, azok is inkább csak az iparűzők­re és az idegenforgalomra vonatkoznak. SEGÍTSÉGRE SZORULNAK Vészjelzések érkeznek a családsegítő központoktól. A szociálpolitikának ezek - a legutóbbi három-négy év­ben nagy harcok árán lét­rehozott - alapintézményei végveszélybe kerültek. A költségvetési tervezetben az önkormányzatoknak jutta­tott, az alapellátást finan­szírozó fejkvóta tételes fel­sorolásából kimaradtak ugyanis a családsegítő köz­pontok. Az önkormányzatok néhány helyen már „lép­tek", de az intézmények nagy részének a sorsa azonban még teljesen bi­zonytalan. „KARCSÚSÍTOTT” ADÓSOK Várhatóan az adósok mintegy fele - közel 650 ezer lakástulajdonos — fi­zeti vissza február végéig a kedvezményes hiteleket - mondotta Cseh Pál, a Pénzügyminisztérium osz­tályvezetője az Érdekegyez­tető Tanács ülésén. Ez 30 milliárd forintot jelent, s mivel az adósoknak csak a tartozás felét kell kiegyen­líteniük, így összesen 60 milliárd forinttal csökken a 180 milliárd forintos hitel­­állomány. KEDVEZŐBB ÖRÖKSÉG Csökken az örökösödési illeték. Az új szabályozás kizárólag rokonsági fok sze­rint csoportosít, így az örök­hagyók vagyona után a közvetlen rokonaiknak százalékot, a testvéreknek,­­ a nagyszülőknek, az uno­káknak 8 százalékot, a tá­volabbi rokonoknak 10 szá­zalékot kell az örökség értéke után fizetni. AKNA-CSINY Egy tányéralakú aknát találtak szerdán a debrece­ni Vénkerti Általános Isko­la udvari kijáratában. Az iskola 1200 tanulóját haza­­küldték, a helyszínre érkező tűzszerészek megállapítot­ták, hogy az akna életlen. A későbbi vizsgálat pedig kiderítette, hogy a közeli szovjet laktanya gyakorló­­helyéről származik, és az is­kola egyik tanulója „tréfál­ta” meg vele társait és ta­nárait. Fizetésképtelen vevők - bizakodó vállalati tanács Gondokkal teli a cipő Az elmúlt évi eredmények értékelése és az idei felada­tok ismertetése volt az el­sődleges napirend a Junior Cipőgyár vállalati tanácsá­nak szerdai ülésén. M­­int arról Merényiné dr. Balassa Anna szóbeli ki­egészítőjében tájékoztatta a meghívottakat, eredményes esztendőt tudhatnak maguk mögött. Több mint 18 millió forint nyereséget mutat a a gyár mérlege, s így az 1989-es veszteségadósság örökségét szinte teljes egé­szében vissza tudják fizetni. Az elhangzottak alapján vállalat pénzügyi, likviditási­­ helyzete kiegyensúlyozott volt, bár ezt csak hitelfelvé­tellel és jelentős váltóforga­lommal tudták elérni. A sze­zonálisan ingadozó piaci ke­resletet a termelés, illetve a nagyobb rugalmasságot biz­tosító külső bérmunka növe­lésével sikerült kielégítenie a cipőgyárnak. A Junior Cipőgyár 1991-es gazdálkodására érezhetően hatással lesz az, hogy vevőik fizetési nehézségekkel küz­denek. Belföldi megrendelőik 22 millió forinttal tartoznak jelenleg is. Ez a cipőgyár havi átlagbevételének 70—80 százaléka. Sajnos új tételek is megjelentek a nemfizető Íj u­tán. A novemberben és decemberben legyártott olasz bérmunka árbevételéhez sem jutott mind a mai na­pig hozzá a vállalat. Az idén várható nehézségekkel kap­csolatban elhangzott a vál­lalati tanács ülésén, hogy vál­tozatlanul a szovjet vevők fizetésképtelensége jelenti számukra a legnagyobb gon­dot. De — mint az már érezhető — az olaszországi és hazai partnereik pénzügyi kondíciói is fognak alakulni kedvezőtlenül ebben az évben. A vállalat rendelésállomá­nya igen kedvező, a kapaci­tásuk mintegy másfélszeresé­re tartanak igényt a vevőik. A vázolt pénzügyi feltételek ismeretében azonban előre nem lehet tudni, eredmé­nyes lesz-e a cipőgyár szá­mára az 1991-es esztendő. Az azonban biztos, hogy a ter­mékeik ára ténylegesen nem emelkedhet, szinten kell tar­tani az alapanyagárak növe­kedése ellenére sem, s ru­galmasan kell alkalm­azkod­­niuk a piac igényeihez. A Junior vállalati tanácsa bizakodó. Ezt bizonyítja az a döntésük is, hogy a várha­tó nyereségből négy millió forintot elkülönítettek a dol­gozók tevékenységének el­ismerésére. K. e. Minden telefonszám megváltozik A nagyarányú áremelés sem mérsékelte érzékelhe­tően városunkban az elavult távbeszélőközpont túlterhelt­ségét; továbbra is nehéz te­lefonálni. A BHG szerelői változat­lan ütemben dolgoznak az ötezer­­ vonalas crossbar­központ szerelésén. Munká­jukat a szerződés szerint idén május 31-re kell befe­jezniük. Ígéretük szerint tartják ezt a határidőt. Ezt az átadás-átvételt kö­rülbelül egy hónapig tartó átvételi vizsgálat követi, ezután kapcsolják át az elő­fizetőket a régi központról az újra. A mintegy négy hónap múlva sorra kerülő átkapcso­lás azzal jár majd, hogy megváltozik minden dunaúj­városi telefonszám. Az új telefonszámokat műszaki szempontok alapján osztják szét a fővonalak között. Csak körülbelül egy hónap múlva dől el, melyik fővo­nali készüléknek mi lesz az új száma, így csak ezután kezdődhet el az új dunaúj­városi távbeszélőnévsor megszerkesztése. Cs. Gy. Még négy hónap türelem... A városok segítenek Olasz híd-tervek Az olasz Yara Holding Kft. munkatársai és a Duna menti városok (köztük Du­naújváros) önkormányzatai­nak képviselői találkoztak Budapesten a múlt héten. A százmillió dolláros tőkével rendelkező olasz cég meg akar pályázni egy világban­ki hitelt, ami Magyarország közlekedésének­­ fejlesztését szolgálná. A témakörbe tar­tozik a dunai kikötők bőví­tése, illetve az új Duna­­hidak építése is. Az önkor­mányzatok megígérték, hogy a tervezéshez szükséges in­formációkat az olaszok ren­delkezésére bocsátják. Ha van javaslata Polgárok fóruma Közmeghallgatást tart a képviselő-testület március 7-én, csütörtökön délután fél négytől a városháza „C” szárnyának nagytermében. A nyilvános fórum témája az idei költségvetési és város­­fejlesztési koncepció kialakí­tása, melyhez várják a la­kosság észrevételeit, javas­latait. ---------------------------------------------_ A háborúnak vége Jövőjósoknak, tenyérjósoknak, szemmel verő kuruzslók­­nak soha nem hitt a katona, hiszen egészen eddig paran­csokat kapott, s osztott. Joggal aggódott tehát mielőtt el­érte a sivatagot: „Több lesz ez, mint nyolc-tíz nap." Per­sze megértették a katonával: egy elnyomó ország ellen ve­tették be, egy másik nép felszabadításáért. Egy agresszor ellen, a függetlenség és szuverenitás védelmében, pazar technika támogatása alatt. Magabiztosan, vagányon, vi­gyorogva emelte levegőbe infravörös keresővel felszerelt, pontlövő fegyverét. Kopaszra nyírva, dögcédulával nyaká­ban, férfiasdi hörpölte kóláját a sátor­kantinban, miköz­ben lopakodva húztak el feje fölött a vadászgépek: tele bombával, lőszerrel, lézeres bemérőkkel, fedélzeti számító­gépekkel. Mentek és jöttek. Jöttek vissza üresen, ragyogó arcú pilótákkal. őket láttam naponta, egyenes adásban, a tévé kép­ernyőjén. Csak a többiekről nem tudok semmit. Azokról, akik naponta várták a tábori postát, egyre nyomasztóbban gondoltak a behajózás, felszállás pillanataira, s rémület ült az arcukon, ha légiriadót zúgtak a szirénák. Ám a szi­rénák hangjai is megszakadnak egyszer. Ami elkezdődött, véget ér. Nem hull több bomba, nem surrognak a halált osztó lőszerek, nem ugatnak a géppisztolyok. Megüresedik a csatatér, lecsendesül. Majd lassacskán összeszedik a halottakat, a hernyó­talpról kilőtt harckocsikat, s téglát téglára rakva építeni kezdik­­ a jövőt, az újra elpusztítható jelent. Olajjal töltött tankhajók hagyják el az öblöt, kereskedők, üzletemberek ezrei lepik el majd a térséget, felajánlva segítségüket, dollárjaikat. S amíg ki-ki a maga vallásának megfelelő „feljebbvalóhoz" fohászkodik, a politikusok új és kemé­nyebb érvekkel hajtogatják majd a maguk igazát: a béke (az érdek!) oldalán. A háborúnak vége, csönd van. Egyelőre. Pedig min­denki győzni akart. Győzni politikán, háborún, időn, ön­magán. Vagy egyszerűen csak szerette volna túlélni. Mert sokaknak nem sikerült: álharckocsiknak, olajkutaknak, bunkerekbe hajtott polgárnak, katonának . .. Most a sivatagi szél lassan betemet minden lövész­árkot, tankok tépte hadiösvényt. Ha mások is akarják.­ ­ pálinkás - Átlagosan 15 forinttal csapnak be 11 kereskedő érdeke - a fogyasztó védelme Mindenkit érintő témában tartottak tegnap délelőtt saj­tótájékoztatót az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium­ban. A kereskedelmi és piac­felügyelőségek fogyasztóvé­delmi ellenőrzéseiről adtak képet a tárca szakemberei. Elmondták, hogy „átlagosan 15 forinttal csapnak be ben­nünket a kereskedelemben”, valamint, hogy „a legna­gyobb társadalmi ellenőr maga a fogyasztó”. Mindez érzékelteti, hogy a megkez­dődött változások ellenére a kereskedelemben és a szol­­gáltatások területén tovább­ra sem rózsás a helyzet. De ha maradunk az általánossá­goknál, nem hallgatható el az sem, hogy „a kereskedők sem rosszabbak, mint a gaz­daság más területén dolgo­zók”. Mindezeket a tárca képviselői tudatták a tavalyi vizsgálatok lezárása után. A fogyasztói érdekvéde­lemben 1990. átmeneti évnek volt tekinthető, de már ha­tározott lépéseket tettek az új fogyasztói vizsgálat és el­lenőrzési módszerek beveze­tésére. Ugyanakkor még szükség és lehetőség volt a fogyasztókat közvetlenül érintő szándékos megkárosí­tást visszaszorító szankcináló ellenőrzésekre is. Több terü­leten végeztek átfogó vizsgá­latot. Így többek közt új vizs­gálati kört jelentett például a nevelő és szociális otthonok közétkeztetésének áttekinté­se, amit 15 évvel ezelőtt vé­geztek hivatalos ellenőrök. Hagyományos módon viszont több mint 22 ezer egységet és vállalatot ellenőriztek ta­valy, köztük 1500 szolgáltató egységet. Sajnos, a vizsgála­tok egyharmadában kellett felelősségre vonni a tulajdo­nosokat és az alkalmazotta­­­kat. Ennek ellenére azonban biztató, hogy a privatizáció — amit 1992-ben teljessé szeretnének tenni a keres­kedelemben — nem tűri a szabálytalanságokat, ugyanis az a kereskedő érdeke, hogy ne legyenek szabálytalansá­gok, hiszen így vevőket veszthet el. — t — Megtiltották, hogy megírjuk A hétfői tárgyaláson sem tudott megállapodni a Dunai Vasmű Érdekvédelmi Tanácsa és a vállalat képviselője ab­ban, mennyivel emeljék a dolgozók fizetését. Az ülés után arra kértük a nagyvállalat megbízottját, hogy foglalja össze a vitában elhangzottakat és ismertesse a gazdasági vezetők állás­pontját. Ő azonban mereven elzárkózott a nyilatkozattól, és egyben megtiltotta (!?), hogy erről a tárgyalássoro­zatról bármi is megjelenjék lapunkban. Mint mondta, egyébként sem béregyeztető tárgyalás volt az, amelyen eddig részt vettek az érintet­tek, pusztán konzultáció, egy­más érveit, javaslatait meg­ismerő beszélgetés. Ez a kijelentése az újdon­ság erejével hat(ott) az ér­dekvédelmi tanács tagjaira is. Érthető ezek után az a kérésük, miszerint a vezér­­igazgatóval szeretnének a to­vábbiakban egy asztalhoz ül­­n­i, nem a megbízottjával. Mint ahogy a világnak, az ÉT-nek sem lehet megtilta­ni ... Senki nem utasíthatja a szervezetet arra, hogy a nyil­vánosság kizárásával védje az általa képviseltek érde­keit. Tévedett a vállalat kép­viselője, amikor azt állította: a béremelés körüli viták, ér­vek és ellenérvek nem tartoz­nak A Hírlap olvasóira. Fi­gyelmen kívül hagyott egy — a tájékoztatás mellett szóló - érvet. Nevezetesen azt, hogy ebben az esetben nem né­hány tucat emberért, hanem több mint tízezer család meg­élhetéséért, jobb jövedelmi viszonyaiért harcolt és harcol az érdekvédelem. Ugyanakkor azt is el kellene fogadnia minden vezetőnek, hogy az újságíró nem az egyéni kíváncsiságát elégíti ki akkor, amikor kérdez és uram bocsá’ választ vár az illeték­estől. Azt sem tarthat­ta senki ésszerűtlen elképze­lésnek, ha egy bérvita kap­csán nemcsak a dolgozók és az érdekképviselet elképzelé­sére voltunk kíváncsiak, ha­nem a vállalat­ indokainak is helyet szerettünk volna adni. Végül még egy „apróság”. A vezérigazgató megbízottja kijelentette, hogy amennyiben az újságíró - az ő tilalma ellenére — erről a vitáról tá­jékoztatni fogja az olvasókat, nemkívánatos személy lesz a vállalatnál. Egy valami azon­ban elkerülte a figyelmét, amire ezúton szeretnénk tisz­telettel emlékeztetni: a fenti tilalom kísértetiesen emlékez­tet azokra az időkre, ame­lyekről azt hittük, hogy elmúl­tak. Reméljük örökre. Körmendi Erzsébet

Next