A Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 45-52. szám)

1992-06-05 / 45. szám

Mi a lényeg? Bármilyen válasz adassák is a címbeli kérdésre, tartok tőle, lesz, aki másképp lát­ja a dolgok lényegét. Hogyisne, amikor valakinek a zsíroskenyér előteremtése, és valakinek a legújabb tí­pusú autó mielőbbi - és főleg mások előtti - meg­szerzése a fontos. Hát per­sze, hogy más a lényeges annak, akinek jól fizető állá­sa van, s annak, akinek a munkanélküli hivatal előtt kell várakoznia. De talán mondani sem kell, hogy még ez utóbbi társaság sem teljesen egységes. Mert van, aki akar dolgozni, s van, akit - különösen így nyáron - tökéletesen bol­doggá tesz a valóban mun­ka nélkül kapott segély. Hogyisne, amikor vannak, akiknek - mert belenyug­szanak, mert mi mást is te­hetnének - munkahelyük nem képes napi 8-10 órás munkájukért a hivatalosan elfogadott minimálbért sem megadni, Így aztán vitat­kozni sem nagyon lehet az­zal, aki munkátlanul is töb­bet kap, mint aki még dol­gozik. Persze az is vita tár­gya lehetne, hogy az utóbbi körben­­ a minimális fizet­ség ellenében értéktermelés vagy szociális foglalkoztatás folyik-e. No, de úgy tűnik, sem ez, sem az nem tartozik a lé­nyeges kérdések közé. Sőt, mintha még — az ilyen és hasonló­­ kérdések esetle­ges felmerülésének lehető­ségét is igyekeznének mini­malizálni. Persze lehet, hogy csak az egyik oldalról nézve tűnhet így. Mert a másik oldalon — vagy on­nan nézve — most éppen az alkotmányértelmezés ügye a fontos. A tévé, a rádió és nyo­mukban a köztársaság el­nöke körül - vajon miért éppen most? - kirobbant vitára figyel az ország. De vajon e figyelem mögött ott van-e az azonosulás. Ma­gyarán, lent és fent ugyan­úgy, s ugyanazt tartják-e fontosnak, érdekesnek, sür­gősnek - sőt legsürgősebb­nek - megoldásra érdemes­nek . . . J­A talán rosszul, de mi­­denképpen túlexponált el­nökviták közepette­­ a vi­tatkozó felek álláspontjától függetlenül úgy tűnik, a „lent" és a „fent" között megint tovább nő a szaka­dék. A lentiek közül ugyan­is egyre többen látják a lényeget, másban És ko­rántsem csak azért, mert körükben viszonylag keve­sebben értenek az alkot­mányjoghoz. Ami - s ami belőle következik - nagyon fontos, sőt a fentiek számá­ra is lényeges. De azért abban jó volna, ha egyet­­értenénk: mindenkinek maga baja az igazán fon­­­tos, s ezt csak ideig-óráig hajlandó feledni. Mondjuk, amíg átlapozza az őt egyre kevéssé érintő újságcikke­ket . .. Nagy László Mennyit érnek a vasműs telkek? Kinevezés­ nyílt ülésen Hétszáz forint alacsony, vagy reális ár a vasmű tel­keinek négyzetméteréért? A keddi közgyűlés tétje volt, miként foglal állást ebben a kérdés­ben a város képvise­­lő-testülete. Ám mielőtt er­re sor került, pedagógusnap­­köszöntő gesztusként is ér­telmezhető előterjesztést vitt a közgyűlés elé az oktatási bizottság, javasolva Duna­újváros Érdemes Pedagógu­sa, Dunaújváros Oktatás­ügyéért és Pedagógus Mun­kásságért kitüntetések ala­pítását és szabályainak he­lyi rendeletbe foglalását. Dr. Dlustus Péter, noha elviek­ben egyetértett a pedagógus­­kitüntetésekkel, javasolta az előterjesztés elnapolását az­zal, hogy a közalkalmazottak más csoportjainak elismeré­séről is gondoskodni kell ugyanilyen elvi alapon. A közgyűlés szavazattöbbséggel elvetette dr. Dlustus Péter indítványát, zöld utat adva a pedagógusdíjaknak. Mielőtt a Dunai Vasmű 48 különböző helyrajzi számon nyilvántartott, összesen 462,8 hektárnyi területének érték­meghatározására sort kerí­tett volna a közgyűlés, ar­ról döntött, hogy a vagyon­átadó bizottságtól önkor­mányzati tulajdonba kéri azt a hét, összesen 41,8 hektár­nyi telket, amely beépítet­len, mert egy törvénycikkely lehetővé teszi az ilyen belte­rületi beépítetlen telkek át­vételét. Ezek jórészt a kok­szolómű, a 6-os út és a Papírgyári út közötti, kert­ként, ipari tartalékterület­ként nyilvántartott, össze­sen 40 hektár kiterjedésű telkek, ideszámítva a ki tud­ja mire használható iszapte­reket, de van közöttük 2,1 hektárnyi ligetes terület is a kikötő mögött, illetve Rác­almáshoz közel a Duna­­parti üdülőövezetben. A vasmű által birtokolt többi, összesen 421 hektár terület értékmeghatározása nem volt mentes a vitától. Galántai Csaba, azzal az in­dokkal, hogy legyen idő szakértőkkel véleményeztet­ni az indítványt, mely sze­rinte aránytalanul alacsony, négyzetméterenként 700 (hektáronként 7 millió) fo­rint telekárat javasol, a dön­tés elhalasztását kérte. A bi­zottsági javaslat szerint telekárról a végső szót ugy­a­is az ÁVÜ mondja ki. Az előterjesztés egyezik az ÁVÜ szakértőjének értékbecslésé­vel, s a közgyűlés által szen­tesített telekérték alapján folytatni lehet a tárgyalást a vasmű számára felesleges, vagy felajánlott ingatlanok cseréjéről, a vasmű tulajdo­nába jutó telekérték kom­penzációjáról, amely lehet apport, vagy másféle ellenté­telezés. A közgyűlés hosszú vita után a négyzetméteren­kénti 700 forintos telekérté­ket elfogadta és jóváhagyta. Mellőzte a zárt ülés elren­delését Almási Zsolt polgár­­mester az Alkotmánybíróság döntésére hivatkozva, így a nyilvánosság mellett dőlt el három iskolaigazgató és öt óvodavezető kinevezése. Ré­szese lehetett a közvélemény annak, miként „srófolták fel” a képviselők három- hatezer forinttal a szégyen­letesen alacsony óvodaveze­tői illetményeket, remélve egyúttal, hogy az így keltett bérfeszültség maga után vonja a többiek bérrende­zését is. Végül tapssal jutal­mazta a közgyűlés dr. Izsák Gyula meghökkentő kérdé­sére adott képviselőtársi vá­laszt. Ugyanis az egyik óvónő becsatolta pályázatá­hoz a marxista valláskriti­kai kurzus elvégzését tanú­sító okiratot is. Dr. Izsák Gyula azt firtatta, hogy a pályázó milyen megfontolás­ból mellékelte ezt a doku­mentumot személyi anyagai­hoz, s ezt a kérdést minősí­tette a lelkiismereti szabad­ság megsértésének Takács Sándor. A pályázó mindezek után készségesen válaszolt akként, hogy a kurzus hasz­nosan bővítette ismereteit a vallásról, mint kultúrkincs­­ről. Cs. Gy. így döntöttek 1992. július 1. után csak azok a többlakásos önkormány­zati tulajdonú lakóházak értékesíthetők, amelyek lakásainak megvételére Idén június 30-ig benyújtották a bérlők vásár­lási igényüket. Nem lehet eladni a Barátság városrészt nővér­szálló, valamint a Batsányi utcai nyugdíjasház tetőtéri bér­lakásait. A közgyűlés meghatározta az Önkormányzat költségvetési szerveinek (idegenforgalmi hivatal, óvodák, iskolák, műve­lődési, egészségügyi és szociális intézmények, Családi In­tézet, Dunaújvárosi Televízió stb.) alaptevékenységét, egy­úttal feltételül szabta, hogy csak az alaptevékenységgel nem ellentétes olyan vállalkozást végezhetnek, amely fedezetet nyújt a tevékenység valamennyi kiadására. A közgyűlés 4 millió forintért határozatlan időre átenge­di a Fejér Megyei Földhivatalnak a városháza X. emeleté­nek bérleti jogát­ két A Tüzép-telep, valamint a MÉH-telephely telkeinek érte­egyaránt négyzetméterenként 3000 forintban határozta meg a közgyűlés. Felhatalmazta a testület a polgármestert és az alpolgár­mestereket a közgyűlés nyári szünetének idejére az átala­kuló vállalatok telekárának értékmeghatározására. A közgyűlés 1992. augusztus 1-jétől öt év időtartamra ki­nevezte a Földes Ferenc Dolgozók Iskolája igazgatójának Nyári Gyulát, a Petőfi Sándor Általános Iskola igazgató­jának Imre Györgyöt, a Vasvári Pál Általános Iskola igaz­gatójának Tóth Gézát, a II-es óvoda vezetőjének Szabó­­né Galambos Líviát, a X>VIII-as óvoda vezetőjének S­z­ű­c­s Vilmosnét, a XXII-es óvoda vezetőjének A­r­v­a Szabó Ágnest, a XXVI-os óvoda vezetőjének Tóth And­­rásnét. A v_II-es óvoda vezetői tisztére pályázatot írnak ki, s az ürás betöltéséig Kiss Ferencné látja el a vezetői teendőket. Bizonyíték — majd ha kell ki, kit támogat? — A szombati vállalkozói fórum jól szolgálta azt a célt, hogy a döntéshozók tisztában legyenek azzal, mi­lyen nehézségekkel küszköd­nek a vállalkozók — mondta Almási Zo­lt polgármes­ter a közgyűlésen, s ezzel a mondattal vezette fel a közte és Antal Lajos képviselő között akkor kirobbant konf­liktust. A fóru­m harmadik órájában az igazi célhoz nem igazodó panasznappá válto­zott az összejövetel, amikor több jogtalan vád érte a kor­mányt és a polgármesteri hi­vatalt is. Ez indíthatta Antal Lajos (Fidesz) képviselőt ar­ra, hogy­ a következőket mondja: (s ekkor A Hírlap­ból idézett a polgármester) .......a helyi önkormányzat nem versenysemleges, mert azokat a vállalkozókat támo­gatják, akik annak idején az SZDSZ választási kampányát is „ támogatták”. A súlyos vád jogi képte­lenség, s az egész közgyűlést érinti, hiszen az Alkotmány 59. szakasza is biztosítja min­denki számára a jó hírnév­hez való jogot, így a köz­gyűlésnek is. Méltatlan do­log lenne a tagokkal szem­ben is, hogy bíróság előtt kellene igazolnia a vádat — mondta többek közt Almási Zsolt, s a közgyűlés elnöke­ként felszólította Antal La­­jost, gondolja végig: fenn­tartja-e állítását, vagy vis­­­szavonja? Ha a képviselő fenntartja állítását, jogi útra kell térni, hiszen nem en­gedheti a közgyűlés nevében sem, hogy lejárassák a tes­tületet. Antall Lajos válaszában azt mondta, hogy olyan té­nyekre hivatkozott amelye­ket nem lehet megcáfolni, s így nem áll módjában visszavonni, amit mondott. Rövid hozzászólások kö­vetkeztek: intézzék el egy­más között a személyi prob­lémákat (Galántai Csaba, MDF), politikai okokból gazdasági témákban nem szavaztak. — Nem a közgyű­lésre való téma, a polgár­­mesternek szíve joga bepe­relni, mint képviselő a kép­viselőtársát (dr. Dorkota La­jos, Fidesz). Végül a polgármester sza­vazásra kérte a képviselőket, kívánják-e, hogy bírói ítélet­tel mondassék ki a vád kép­telensége, vagy sem? Össze­sen hatan szavaztak úgy, hogy bíróságra kerüljön az eset — így a téma lekerült a napirendről. A közgyűlésen lezárták az ügyet, szerdán viszont felke­reste szerkesztőségünket Al­mási Zsolt polgármester, s kérte, írjuk meg véleményét: — Ha már vádaskodik Antal Lajos képviselő, lás­suk a bizonyítékot, tárja a nyilvánosság elé! Megkérdeztük a képvise­lőt, eleget tesz-e a kérésnek. — Mivel a közgyűlés úgy döntött, hogy nem érzi ma­gára nézve sértőnek, amit mondtam, az ügyet lezárt­nak tekintem, s a további­akban a város ügyeivel kí­vánok foglalkozni. Amennyi­ben a bizonyítékokra szük­ség lesz, a megfelelő helyen és megfelelő időben el fo­gom mondani! — tihanyi Nem kell újból szamizdatot terjeszteni fi koalíció bírálata Talán soha nem gyűltek egybe annyian a dunaújvá­rosi Liberális Klub rendez­vényén, mint a szerdain. A népszerű — sokak által ked­velt, és legalább annyiak ál­tal nem kedvelt — filozófus, politikus, Tamás Gáspár Miklós volt a vendég. A nyá­ri szünet előtti utolsó elő­adáson nemcsak a párt tag­jai, szimpatizánsai jelentek meg, hanem az MSZP és a Fidesz is képviseltette magát. Szabadság, liberalizmus — erről beszélt az SZDSZ meg­határozó személyisége. A maga kíméletlen stílusában, kellemesen szellemes kekksé­­gével szólta, bírálta meg a kormánykoalíciót. — Furcsa helyzet alakult ki Magyarországon. Van egy politikai rendszer, amelyet az ellenzék véd, a kormány­­koalíció pedig támad — mondta. Ostromlott várnak minősí­tette a sajtót, a médiát, hoz­zátéve, hogy „szamárság” lenne azt hinni, hogy a koa­líció diktatúrát akarna. — Mást akar. Ugyan­azt sem szeretem. Olyan kont­rollált tömegkommunikációt szeretne, amely lehetőleg ki­zárja a konfliktust, mert vi­lágképében a harmónia és az összehangzás áll. Emiatt persze még nem kellene me­gint szamizdatot terjeszteni. Idegesítőek ugyan az ellent­mondások, de csak ezek vi­hetik előrébb a társadalmat — szögezte le. — A sok kü­lönbözőségből csak egyetlen egy dolog esik egybe: az érintettek mégiscsak ezt akarják. Megemlítette az angol par­lamentet, amelyhez képest a magyar Országgyűlés szolid és szelíd. Úgy vélte, örülhe­tünk, hogy vannak politikai küzdelmek, hiszen csak a diktatúrákban nincsenek ilyen konfliktusok. Szó esett a köztársasági elnök elleni kormánykoalí­ciós nyilatkozatokról is, ame­lyet hétfőn elnapoltak, meg­várva az Alkotmánybíróság határozatát. Tamás Gáspár Miklós szerint nem lehet kétséges az állásfoglalás: — Ezek politikai és nem alkotmányjogi nehézségek. Ma mindannyian a köztársa­sági elnök intuícióira va­gyunk bízva. Göncz Árpád ráadásul olyan ember, akit szeretni lehet. Hihetetlen, hogy mítosz és valóság en­­­nyire egybeessen. A gazdaságról szólva, a privatizációt „viccnek” ne­vezte, s szerinte ma a 60-as évek reformtörekvése valósul meg. Veszélyesnek ítélte a politikai hűségük miatt vá­lasztott tisztségviselőket, akik nyilván ragaszkodni fognak állásukhoz. Jóslata szerint emiatt is csúnya — csúnyább, mint a 90-es volt — válasz­tási kampány várható. Menedzserklub Diner néven menedzser­klub alakult Dunaújváros­ban. Mint azt Reichardt László, az R-Union reklám­iroda ügyvezetője, a klub megszervezője hangsúlyozta, nem politikai fórumnak szánják rendezvénysorozatai­kat, politizálni csak annyira kívánnak, amennyire azt az üzlet megkívánja. A vállal­kozók egymásra találását kí­vánják elősegíteni, üzletkö­tési színtérnek tekintik ös­­szejöveteleiket, amelyeknek az Aranyhordó-Horváth kert biztosít tárgyalásra is alkal­mas különtermet. A keddi alakuló estjük vendége Zwack Péter, a Liberális Polgári Szövetség Vállalkozók Pártjának elnö­ke volt, aki a dunaújvárosi­hoz hasonló klubok fontossá­gát hangsúlyozva beszélt a magyar vállalkozók gondjai­ról, az előttük álló felada­tokról és lehetőségekről. V \ Virágok és pofonok Virág helyett pofon. Nesze neked, tanerő! Az önher­gelő apuka bundás indulatában „elrendezett" téged. (Szerdán a Körösi iskolában, a gyerekek szeme láttá­ra megvertek egy pedagógust. Egy szülő egy tanárt, egy férfi egy nőt, egy ereje teljében lévő, egy nyugdíj előtt állót. . .) Görcsbe rándul a gyomrom, mert csak arra tudok gondolni, mit érzel te. Te, akit megaláztak. Te, aki hi­szem, olyat nem tehettél, mert nem is tudnál, amiért ez lenne a fizetség. Adtál egy pofont a tanítványodnak. Egy perc múlva már nem csattant volna el, de nem volt egy perced. Máskor volt, pillanatok alatt legyűrted az indula­taidat. Tisztában voltál mindig is azzal, mire adtad az életedet. Ezt nem lehet elfelejteni, ezzel kelsz, ezzel fek­szel. Talán kevesen sejtik, mint gyötrődsz, mert megbán­tottál egy gyereket, igazságtalan voltál vele szemben. Ezt a pofont nem fogod soha megbocsátani magadnak. Akár­hogy is volt, akármint is volt. Nincsen rá feloldozás. Jöhet a rend erre, vagy éppen a törvény paragrafusa, a legfőbb ítéletmondó a lelkiismereted. Azzal a veled szemben vét­kező is - mert neki is van, kell, hogy legyen - nehezen fog elszámolni. Pedagógusnap van ma, a te ünneped is. Hogyan ünnepelsz? ünnepelsz? A virágcsokrok feledtetik a megaláztatást? Mi nyom többet mérleged serpenyőjében: a katedrán töltött év­tizedek keserve-szépsége, vagy megaláztatásod pillanata? Hiszem, hogy az előbbi. S hidd el, ezt nem az ünnepi kötelező optimizmus mondatja velem. Mert az ünnep és a megaláztatás csak percekig tart. S velük szemben ott magasodnak a katedrán töltött évek. Erre gondolj. Én is erre gondolok. Sándor Judit:

Next