A Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 85-109. szám)

1994-05-30 / 108. szám

1994. május 30., hétfő Leletek az ismeretlen városból Dicséretes sokféleség Ha van ebben a városban bármilyen hagyománya a kép­zőművészetnek — egyébként­ van —, akkor e hagyománynak biztos egyik alappontja az évente megvalósuló kollektív (őszi vagy tavaszi, városi vagy megyei) tárlat: az egyetlen al­kalom, hogy a dunaújvárosi képzőművészek együtt mutas­sák be a városnak —­ és talán egymásnak is — műveiket. A lehetőség (elvben) mindenki­nek adott, más kérdés, hogy nem mindenki él vele. Mint ahogy most sem: nem szeretnék felülni holmi babonának, de tény, hogy az idei — péntek óta látható — „seregszemlén” pon­tosan tizenhárom alkotó képvi­selte a dunaújvárosi képzőmű­vészetet. Apropó, dunaújvárosi kép­zőművészet: a kifejezés — minden ellentétes sugallat el­lenére — csupán geográfiai ér­telemben hordoz jelentést. Szó sincs szigorú értelemben vett művészeti aspektusról: annyit jelent, hogy az alkotók — sze­rencséjükre­, szerencsétlensé­gükre, ezt valószínűleg mind­egyikük másként állítaná — Dunaújvárosban élnek és dol­goznak (éltek, dolgoztak). A városi létforma talán igen, de ennek a városnak szelleme (ha van) nem látszik a műveken — általában. Ez egyébként nem baj, hiszen nem azt jelenti, hogy a dunaújvárosi képzőmű­vészek nem ismerik a várost. Inkább azt, hogy a várost senki nem ismeri. Azon okkal és joggal lehet elmorfondírozni, mitől s miért is van ez, de — úgy vélem — meghaladná ezen írás kereteit... Az Uitz Teremben látható tárlat színvonala egyébként ki­egyensúlyozottan magas, külö­nösen a sokféleség dicsérendő: az alkotókat — láthatóan — nem a csoportalakítási szándék „hozta össze”, csupán a már említett földrajzi tény, amit ne­vezhetünk akár véletlennek is. Más és más megközelítési mód, eltérő alkotói metódus, külön­böző műfaji sajátosságok, elté­rő világlátás és­­ leképezés — és talán ez a sokféleség a most lát­ható tárlat legfőbb erénye, leg­­dicsérendőbb sajátossága. Rohonczi István minimalista sorozatai, Tábori Csaba a szür­realista megközelítést felhasz­náló festményei, Palotás József és Gombos István egyszerű for­mákkal operáló plasztikái, Mé­száros Edit kubisztikus kompo­zíciói, Farkas Mihály térbe ki­lépő festményei, Cyránsky Má­ria hagyományosabb művei és sorolhatnám: a kifejezés és a gondolat, az ötlet és az elmé­lyült alkotás egyforma súllyal jelentkezik a tárlaton. Birkás István teljesen egyéni úton jár, csakúgy, mint a Kanadából ér­kezett Ortho, aki saját geomet­riai elméletét választja kinduló­­pontul műveihez. Szegedi Csa­ba, Orbán Sándor az absztrak­ció útját járja, Várnai Gyula a konceptuális művészetet vá­lasztotta, Lipics Vilmos a pop­art és a pszichedelikus mű­vészet mezsgyéjén egyensú­lyoz. Ez a sokféleség egyáltalán nem zavaró, sőt. Szerény véle­ményem szerint egy kollektív tárlatnak ilyennek kell lennie. Tizenhárom képzőművész, közel negyven mű. Sok ez vagy kevés? Nem tudom a választ — de jónak tartom, hogy leleteket adnak az ismeretlen városból/ városról... —nyulasi — Főiskolás búcsú Szalamander A főiskolai kar hallgatóinak nemes hagyománya évtizedek óta, hogy a végzős diákok min­den tanév végén fáklyás „Szala­mander” felvonulással búcsúz­nak városuktól. Idén június má­­sodikán, csütörtökön lesz a je­les esemény: a hallgatók este háromnegyed nyolckor gyüle­keznek, majd „végigkígyóz­nak” szokásos útvonalukon. KULTÚRA — MŰVELŐDÉS Népi mesterségek — Nagykálló határában Téka-tábor Immár tizenkettedszer ren­dezik meg a népszerű Téka-tá­bort Nagykálló határában (tó­part, vadregény). A program­ban a népi mesterségekkel — szövés, fafaragás, bőrözés, ko­sárfonás, agyagozás — ismer­kedhetnek meg a táborlakók. Először a Kistékát rendezik jú­nius 29-től július 7-ig (gyer­mekeknek, kisgyermekes csalá­doknak), a nagyobb diákok és a felnőttek július 9-től 17-ig tá­borozhatnak. További informá­ciókat a II. Rákóczi Ferenc Mű­velődési Központ igazgatójától, Stock Gyulától kaphatnak az ér­deklődők, jelentkezni is az in­tézményben lehet. Nagykálló, Bátori út 1.; tel.: (42) 363-141. wmmmmmmmam Nyitva: a vakációig Iskolai tárlat A nyolcadikosok után az év végéig a hetedik osztályos rajz­tagozatos tanulók munkáiból nyílt kiállítás az Arany János is­kola aulájában. Az „Arany Ga­léria” ez évi utolsó szakmai­módszertani tárlatán egyebek mellett színpadtervek és alkal­mazott grafikai „kísérletek” is megtekinthetők. A kiállítás az év végéig, június 10-ig látható. a hírlap 5 MMK: angolul és németül , nyáron is Nyelvi táborok Nyáron nyelvi táborokat szerveznek a Munkásművelő­dési Központban: az általános iskolák felső tagozatosai angol és német nyelvből gyarapíthat­ják tudásukat, mindkét kurzust két turnusban szervezik. A németül tanulóknak június 13-tól 17-ig és június 20-tól 24- ig szerveznek tábort, amelyen a már elsajátított ismereteiket mélyíthetik el és egészíthetik ki játékos formában, az iskolai kö­töttségek mellőzésével a jelent­kezők. A délelőtti foglalkozá­sokon a nyelvtanulás dominál, délutánonként játszóházat szer­veznek a gyerekeknek. A tábort olyan diákoknak ajánlják a szervezők, akik már legalább egy éve tanulnak németül. Angolra hangolva: az angol nyelvvel ismerkedőket is várja az MMK — számukra kéthetes kurzusokat szervez az intéz­mény (I. turnus: június 20-től július 1-ig; II. turnus: július 1- től július 15-ig — szombat­­vasárnap kivételével). Az álta­lános iskolások ebben a tábor­ban is elsősorban játékos for­mában — m­ondókák, slágerek, kiejtés-iskola, rejtvény — gya­rapíthatják tudásukat. Mindkét táborba június 10-ig jelentkezhetnek az érdeklődők az MMK-ban, Medvegy Zsuzsa népművelőnél. Mondja még egyszer valaki, hogy igazán csak az an­golszászok érzik a rockzenét. Ennek a tételnek az el­lenkezőjét bizonyította be a Jammin elnevezésű svájci zenekar szombaton éjszaka az ifiparkban. Nem kell hozzá nagy jós­tehetség, hogy megállapít­suk kevés hasonló felkészültségű együttest fog ven­dégül látni a nyáron a park. A profi zenét még élvez­hetőbbé tette a technika, a stúdiószintű hangzás. A remek zene ellenére a közönség érthetetlen módon „hideg” maradt, csak akkor emelkedett valamelyest a hangulat, amikor a két vendég, Török Ádám és Muck Ferenc is beszáll a dzsemboriba Még javában tartott a II. világháború, amikor megkezdődött a kelet-európai országokban élő német nemzetiségű lakosok kálváriája. Idén ötven esztendeje, hogy a „felszabadított” te­rületekről „malenkij robot”-ra hurcolták őket — az őslako­sokkal együtt —, hogy azután nem sokkal immár „tör­vényesen” is megkezdődjön kitelepítésük. Írásunk a fél év­századdal ezelőtti eseményekre pillant vissza: egyrészt fel­villantja azokat a világpolitikai indítékokat, motívumokat, amelyek a németség sorsának alakulását befolyásolták, másrészt egy község, Mezőfalva — az egykori Hercegfalva — lakosai sorsának alakulásán keresztül próbálja felidézni a kort. Nem számonkérési szándékkal, csak emlékeztetőül. 2. Ezt a követelést Kovács Imre április 7-ei beszédében (Szabad Szó, 1945. április 10.) nacionalista színezetű érvekkel támasztotta alá: ,A svábság egy batyuval jött ide, egy batyuval is menjen. A svábok önmagukat szakították ki az ország testéből... A svábokat ki fogjuk telepíteni. Távozzanak! Az nem lehet, hogy a legjobb föl­deket Volksbund-tagok foglalják el." (Egyébként a földreform so­rán igénybe vett területeknek mindössze négy százalékát tette ki a volt volksbundistáktól elkobzott terület.5) Az NPP álláspontjához elsőként nyilvánosan a Kommunista Párt csatlakozott, 1945. ápri­lis 18-án a Szabad Népben megjelent Sváb hazaárulók című cikké­vel. A Szabad Nép írásával egyidőben a kisgazdapárti Kis Újság is állást foglalt a svábok kitelepítése mellett, a későbbiek során azon­ban már visszafogottabban politizálva a kitelepítendők számának csökkentési lehetőségeit kereste. A szociáldemokraták kezdettől fogva óvatosan fogalmaztak, s a differenciált megítélés mellett foglaltak állást. Bár a pártok — sajátos pártérdekeiknek megfelelően — külön­bözően foglaltak állást a kitelepítések ügyében, abban gyakorlati­lag mindegyik egyetértett, hogy a hazai német nemzetiség leginkább kompromittálódott egyedeit ki kell telepíteni. A politi­kai megfontolásokon túl ebben igen racionálisnak mondható érvek is szerepet játszottak. Egyrészt szükség volt a földosztáshoz az így felszabaduló föl­dekre — bár mint láttuk, ez mennyiségben nem volt meghatározó —, másrészt gondoskodni kellett arról, hogy a szomszédos or­szágokból kitelepítendő magyarságnak megfelelő elhelyezést tud­janak biztosítani, nehogy a háborúban kivérzett, jóvátétellel meg­terhelt ország teljesíthetetlen feladatok megoldása elé kerüljön. Nem véletlen, hogy a magyarországi németség kitelepítésének egyik legaktívabb szószólója Csehszlovákia volt, így „teremtve meg” a feltételeket a szlovákiai magyarság kitelepítéséhez. A koalíciós pártok 1945. május 14-ei pártközi értekezletükön vitatták meg a kitelepítés főbb irányelveit, illetve arányait, s ennek megfelelően tájékoztatta Gyöngyösi külügyminiszter a SZEB el­nökét, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormány mintegy 300 000 né­met nemzetiségű lakos kitelepítésével számol, azok Volksbund tagsága alapján.­ De még ez a létszám sem igazodott mindenben a pártközi értekezleten elfogadott szempontokhoz, hisz az 1941. évi népszámlálás adatai alapján 300 419-en vallották magukat német D. Kiss Csaba kitelepítve nemzetiségűnek. Az 1937. december 3­1-ei határok közt élő né­metségből mintegy 150 000-re tehető a Volksbund-tagok száma, s ezt még apasztotta a háború idején az SS-be belépőké, illetve a harcoló német csapatokkal nyugatra menekülőké.­ Mindezek ismeretében váratlanul érte az Ideiglenes Nemzeti Kormányt a SZEB 1945 augusztusi határozata, amelynek értelmé­ben — az alig néhány héttel korábban megtartott potsdami érte­kezlet döntésének megfelelően — felszólították a magyar kor­mányt, hogy a lehető legrövidebb időn belül készítse elő 450 000 német Magyarországról való kitelepítését.­ A Szövetséges Ellenőrző Bizottság 1945. november 28-ai ülé­sén foglalkozott ismételten a magyarországi kitelepítések ügyé­vel.A Vorosilov marsall a következő ütemtervet javasolta Key és Edgcumbe tábornokoknak: a kitelepítendő németek tíz százalékát 1945 decemberében, öt százalékát 1946 januárjában, öt százalékát februárban, tizenöt százalékát márciusban, húsz százalékát május­ban, húsz százalékát júniusban és a „maradékot” júliusban kell a kijelölt gyűjtőhelyekre irányítani. Vorosilov arról is említést tett, hogy a magyar kormány ennél lényegesen kevesebb német lakos kitelepítésével számol. A SZEB elnöke 1945. november 30-án értesítette Tildy Zoltán kormányfőt a Németországi Szövetséges Ellenőrző Tanács határo­zatáról, egyúttal felszólította a magyar kormányt, hogy a lehető legrövidebb időn belül készítse el a német nemzetiségű lakosság kitelepítésére vonatkozó konkrét tervét. A Tildy-kormányt meglepetésként érte a kitelepítendők magas száma, s ezért Gyöngyösi külügyminiszter jegyzékben próbálta megvilágítani a magyar kormány álláspontját, miszerint az indo­koltan kitelepítendők létszáma alig haladja meg a 200 000-et. A szövetséges nagyhatalmak kormányai a jegyzékre nem reagáltak. A kitelepítést előkészítő és az azt szabályozó rendeleteit a kor­mány lényegében kapkodva hozta meg. Fokozta a zavart, hogy a szövetséges hatalmak képviselői közt sem volt meg az összhang az értelmezésben, a magyar kormány azonban „nem válogatha­tott”, számára a SZEB álláspontja volt a meghatározó. Így szüle­tett meg tehát a 12 330/1945. M. E. sz. rendelet a német nemzeti­ségű lakosság kitelepítéséről. Az 1945. december 29-én megjelent kormányrendelet szerint „Németországba áttelepülni köteles az a magyar állampolgár, aki a legutóbbi népszámlálási összeírás alkalmával német nemzetisé­gűnek vagy anyanyelvűnek vallotta magát, vagy aki magyarosított nevét német hangzásúra változtatta vissza, továbbá az, aki a Volksbundnak, vagy valamely fegyveres német alakulatnak (SS) tagja volt." Az előírások nem vonatkoztak a nem német nemzetiségű sze­mély vele együtt élő házastársára, kiskorú gyermekére, valamint a közös háztartásban együttélő szülőkre, ha azok a 65. életévüket 1945. december 15. előtt már betöltötték. Kivételt képeztek, akik aktív tagjai voltak valamely demokratikus pártnak, vagy legalább 1940 óta tagjai voltak a Szakszervezeti Tanácshoz tartozó vala­melyik szakszervezetnek. (Ezt a kivételt kihasználva, főleg a szociáldemokrata és a kisgazdapárt próbált segíteni tagsági igazol­ványok „juttatásával” a kitelepítésre ítélt tisztességes németek­nek.) A kitelepítések lebonyolításával megbízott Népgondozó Hiva­tal 1945 decemberétől kezdve fogott hozzá nagyobb lendülettel a telepítések előkészítéséhez, illetve lebonyolításához. A tervek szerint 1946. augusztus 1-jéig havonként 25 000 — 75 000, vagyis összesen 450 000 kitelepülőnek kellett volna elhagyni az országot. __________ (Folytatjuk) 5 Fehér István: idézett mű 6 Balogh Sándor: idézett mű 7 Fehér István: idézett mű ^ Korom Mihály: A magyar népi demokrácia első évei ^ Balogh Sándor: idézett mű

Next