A Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 85-109. szám)
1994-05-30 / 108. szám
1994. május 30., hétfő Leletek az ismeretlen városból Dicséretes sokféleség Ha van ebben a városban bármilyen hagyománya a képzőművészetnek — egyébként van —, akkor e hagyománynak biztos egyik alappontja az évente megvalósuló kollektív (őszi vagy tavaszi, városi vagy megyei) tárlat: az egyetlen alkalom, hogy a dunaújvárosi képzőművészek együtt mutassák be a városnak — és talán egymásnak is — műveiket. A lehetőség (elvben) mindenkinek adott, más kérdés, hogy nem mindenki él vele. Mint ahogy most sem: nem szeretnék felülni holmi babonának, de tény, hogy az idei — péntek óta látható — „seregszemlén” pontosan tizenhárom alkotó képviselte a dunaújvárosi képzőművészetet. Apropó, dunaújvárosi képzőművészet: a kifejezés — minden ellentétes sugallat ellenére — csupán geográfiai értelemben hordoz jelentést. Szó sincs szigorú értelemben vett művészeti aspektusról: annyit jelent, hogy az alkotók — szerencséjükre, szerencsétlenségükre, ezt valószínűleg mindegyikük másként állítaná — Dunaújvárosban élnek és dolgoznak (éltek, dolgoztak). A városi létforma talán igen, de ennek a városnak szelleme (ha van) nem látszik a műveken — általában. Ez egyébként nem baj, hiszen nem azt jelenti, hogy a dunaújvárosi képzőművészek nem ismerik a várost. Inkább azt, hogy a várost senki nem ismeri. Azon okkal és joggal lehet elmorfondírozni, mitől s miért is van ez, de — úgy vélem — meghaladná ezen írás kereteit... Az Uitz Teremben látható tárlat színvonala egyébként kiegyensúlyozottan magas, különösen a sokféleség dicsérendő: az alkotókat — láthatóan — nem a csoportalakítási szándék „hozta össze”, csupán a már említett földrajzi tény, amit nevezhetünk akár véletlennek is. Más és más megközelítési mód, eltérő alkotói metódus, különböző műfaji sajátosságok, eltérő világlátás és leképezés — és talán ez a sokféleség a most látható tárlat legfőbb erénye, legdicsérendőbb sajátossága. Rohonczi István minimalista sorozatai, Tábori Csaba a szürrealista megközelítést felhasználó festményei, Palotás József és Gombos István egyszerű formákkal operáló plasztikái, Mészáros Edit kubisztikus kompozíciói, Farkas Mihály térbe kilépő festményei, Cyránsky Mária hagyományosabb művei és sorolhatnám: a kifejezés és a gondolat, az ötlet és az elmélyült alkotás egyforma súllyal jelentkezik a tárlaton. Birkás István teljesen egyéni úton jár, csakúgy, mint a Kanadából érkezett Ortho, aki saját geometriai elméletét választja kindulópontul műveihez. Szegedi Csaba, Orbán Sándor az absztrakció útját járja, Várnai Gyula a konceptuális művészetet választotta, Lipics Vilmos a popart és a pszichedelikus művészet mezsgyéjén egyensúlyoz. Ez a sokféleség egyáltalán nem zavaró, sőt. Szerény véleményem szerint egy kollektív tárlatnak ilyennek kell lennie. Tizenhárom képzőművész, közel negyven mű. Sok ez vagy kevés? Nem tudom a választ — de jónak tartom, hogy leleteket adnak az ismeretlen városból/ városról... —nyulasi — Főiskolás búcsú Szalamander A főiskolai kar hallgatóinak nemes hagyománya évtizedek óta, hogy a végzős diákok minden tanév végén fáklyás „Szalamander” felvonulással búcsúznak városuktól. Idén június másodikán, csütörtökön lesz a jeles esemény: a hallgatók este háromnegyed nyolckor gyülekeznek, majd „végigkígyóznak” szokásos útvonalukon. KULTÚRA — MŰVELŐDÉS Népi mesterségek — Nagykálló határában Téka-tábor Immár tizenkettedszer rendezik meg a népszerű Téka-tábort Nagykálló határában (tópart, vadregény). A programban a népi mesterségekkel — szövés, fafaragás, bőrözés, kosárfonás, agyagozás — ismerkedhetnek meg a táborlakók. Először a Kistékát rendezik június 29-től július 7-ig (gyermekeknek, kisgyermekes családoknak), a nagyobb diákok és a felnőttek július 9-től 17-ig táborozhatnak. További információkat a II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központ igazgatójától, Stock Gyulától kaphatnak az érdeklődők, jelentkezni is az intézményben lehet. Nagykálló, Bátori út 1.; tel.: (42) 363-141. wmmmmmmmam Nyitva: a vakációig Iskolai tárlat A nyolcadikosok után az év végéig a hetedik osztályos rajztagozatos tanulók munkáiból nyílt kiállítás az Arany János iskola aulájában. Az „Arany Galéria” ez évi utolsó szakmaimódszertani tárlatán egyebek mellett színpadtervek és alkalmazott grafikai „kísérletek” is megtekinthetők. A kiállítás az év végéig, június 10-ig látható. a hírlap 5 MMK: angolul és németül , nyáron is Nyelvi táborok Nyáron nyelvi táborokat szerveznek a Munkásművelődési Központban: az általános iskolák felső tagozatosai angol és német nyelvből gyarapíthatják tudásukat, mindkét kurzust két turnusban szervezik. A németül tanulóknak június 13-tól 17-ig és június 20-tól 24- ig szerveznek tábort, amelyen a már elsajátított ismereteiket mélyíthetik el és egészíthetik ki játékos formában, az iskolai kötöttségek mellőzésével a jelentkezők. A délelőtti foglalkozásokon a nyelvtanulás dominál, délutánonként játszóházat szerveznek a gyerekeknek. A tábort olyan diákoknak ajánlják a szervezők, akik már legalább egy éve tanulnak németül. Angolra hangolva: az angol nyelvvel ismerkedőket is várja az MMK — számukra kéthetes kurzusokat szervez az intézmény (I. turnus: június 20-től július 1-ig; II. turnus: július 1- től július 15-ig — szombatvasárnap kivételével). Az általános iskolások ebben a táborban is elsősorban játékos formában — mondókák, slágerek, kiejtés-iskola, rejtvény — gyarapíthatják tudásukat. Mindkét táborba június 10-ig jelentkezhetnek az érdeklődők az MMK-ban, Medvegy Zsuzsa népművelőnél. Mondja még egyszer valaki, hogy igazán csak az angolszászok érzik a rockzenét. Ennek a tételnek az ellenkezőjét bizonyította be a Jammin elnevezésű svájci zenekar szombaton éjszaka az ifiparkban. Nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy megállapítsuk kevés hasonló felkészültségű együttest fog vendégül látni a nyáron a park. A profi zenét még élvezhetőbbé tette a technika, a stúdiószintű hangzás. A remek zene ellenére a közönség érthetetlen módon „hideg” maradt, csak akkor emelkedett valamelyest a hangulat, amikor a két vendég, Török Ádám és Muck Ferenc is beszáll a dzsemboriba Még javában tartott a II. világháború, amikor megkezdődött a kelet-európai országokban élő német nemzetiségű lakosok kálváriája. Idén ötven esztendeje, hogy a „felszabadított” területekről „malenkij robot”-ra hurcolták őket — az őslakosokkal együtt —, hogy azután nem sokkal immár „törvényesen” is megkezdődjön kitelepítésük. Írásunk a fél évszázaddal ezelőtti eseményekre pillant vissza: egyrészt felvillantja azokat a világpolitikai indítékokat, motívumokat, amelyek a németség sorsának alakulását befolyásolták, másrészt egy község, Mezőfalva — az egykori Hercegfalva — lakosai sorsának alakulásán keresztül próbálja felidézni a kort. Nem számonkérési szándékkal, csak emlékeztetőül. 2. Ezt a követelést Kovács Imre április 7-ei beszédében (Szabad Szó, 1945. április 10.) nacionalista színezetű érvekkel támasztotta alá: ,A svábság egy batyuval jött ide, egy batyuval is menjen. A svábok önmagukat szakították ki az ország testéből... A svábokat ki fogjuk telepíteni. Távozzanak! Az nem lehet, hogy a legjobb földeket Volksbund-tagok foglalják el." (Egyébként a földreform során igénybe vett területeknek mindössze négy százalékát tette ki a volt volksbundistáktól elkobzott terület.5) Az NPP álláspontjához elsőként nyilvánosan a Kommunista Párt csatlakozott, 1945. április 18-án a Szabad Népben megjelent Sváb hazaárulók című cikkével. A Szabad Nép írásával egyidőben a kisgazdapárti Kis Újság is állást foglalt a svábok kitelepítése mellett, a későbbiek során azonban már visszafogottabban politizálva a kitelepítendők számának csökkentési lehetőségeit kereste. A szociáldemokraták kezdettől fogva óvatosan fogalmaztak, s a differenciált megítélés mellett foglaltak állást. Bár a pártok — sajátos pártérdekeiknek megfelelően — különbözően foglaltak állást a kitelepítések ügyében, abban gyakorlatilag mindegyik egyetértett, hogy a hazai német nemzetiség leginkább kompromittálódott egyedeit ki kell telepíteni. A politikai megfontolásokon túl ebben igen racionálisnak mondható érvek is szerepet játszottak. Egyrészt szükség volt a földosztáshoz az így felszabaduló földekre — bár mint láttuk, ez mennyiségben nem volt meghatározó —, másrészt gondoskodni kellett arról, hogy a szomszédos országokból kitelepítendő magyarságnak megfelelő elhelyezést tudjanak biztosítani, nehogy a háborúban kivérzett, jóvátétellel megterhelt ország teljesíthetetlen feladatok megoldása elé kerüljön. Nem véletlen, hogy a magyarországi németség kitelepítésének egyik legaktívabb szószólója Csehszlovákia volt, így „teremtve meg” a feltételeket a szlovákiai magyarság kitelepítéséhez. A koalíciós pártok 1945. május 14-ei pártközi értekezletükön vitatták meg a kitelepítés főbb irányelveit, illetve arányait, s ennek megfelelően tájékoztatta Gyöngyösi külügyminiszter a SZEB elnökét, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormány mintegy 300 000 német nemzetiségű lakos kitelepítésével számol, azok Volksbund tagsága alapján. De még ez a létszám sem igazodott mindenben a pártközi értekezleten elfogadott szempontokhoz, hisz az 1941. évi népszámlálás adatai alapján 300 419-en vallották magukat német D. Kiss Csaba kitelepítve nemzetiségűnek. Az 1937. december 31-ei határok közt élő németségből mintegy 150 000-re tehető a Volksbund-tagok száma, s ezt még apasztotta a háború idején az SS-be belépőké, illetve a harcoló német csapatokkal nyugatra menekülőké. Mindezek ismeretében váratlanul érte az Ideiglenes Nemzeti Kormányt a SZEB 1945 augusztusi határozata, amelynek értelmében — az alig néhány héttel korábban megtartott potsdami értekezlet döntésének megfelelően — felszólították a magyar kormányt, hogy a lehető legrövidebb időn belül készítse elő 450 000 német Magyarországról való kitelepítését. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság 1945. november 28-ai ülésén foglalkozott ismételten a magyarországi kitelepítések ügyével.A Vorosilov marsall a következő ütemtervet javasolta Key és Edgcumbe tábornokoknak: a kitelepítendő németek tíz százalékát 1945 decemberében, öt százalékát 1946 januárjában, öt százalékát februárban, tizenöt százalékát márciusban, húsz százalékát májusban, húsz százalékát júniusban és a „maradékot” júliusban kell a kijelölt gyűjtőhelyekre irányítani. Vorosilov arról is említést tett, hogy a magyar kormány ennél lényegesen kevesebb német lakos kitelepítésével számol. A SZEB elnöke 1945. november 30-án értesítette Tildy Zoltán kormányfőt a Németországi Szövetséges Ellenőrző Tanács határozatáról, egyúttal felszólította a magyar kormányt, hogy a lehető legrövidebb időn belül készítse el a német nemzetiségű lakosság kitelepítésére vonatkozó konkrét tervét. A Tildy-kormányt meglepetésként érte a kitelepítendők magas száma, s ezért Gyöngyösi külügyminiszter jegyzékben próbálta megvilágítani a magyar kormány álláspontját, miszerint az indokoltan kitelepítendők létszáma alig haladja meg a 200 000-et. A szövetséges nagyhatalmak kormányai a jegyzékre nem reagáltak. A kitelepítést előkészítő és az azt szabályozó rendeleteit a kormány lényegében kapkodva hozta meg. Fokozta a zavart, hogy a szövetséges hatalmak képviselői közt sem volt meg az összhang az értelmezésben, a magyar kormány azonban „nem válogathatott”, számára a SZEB álláspontja volt a meghatározó. Így született meg tehát a 12 330/1945. M. E. sz. rendelet a német nemzetiségű lakosság kitelepítéséről. Az 1945. december 29-én megjelent kormányrendelet szerint „Németországba áttelepülni köteles az a magyar állampolgár, aki a legutóbbi népszámlálási összeírás alkalmával német nemzetiségűnek vagy anyanyelvűnek vallotta magát, vagy aki magyarosított nevét német hangzásúra változtatta vissza, továbbá az, aki a Volksbundnak, vagy valamely fegyveres német alakulatnak (SS) tagja volt." Az előírások nem vonatkoztak a nem német nemzetiségű személy vele együtt élő házastársára, kiskorú gyermekére, valamint a közös háztartásban együttélő szülőkre, ha azok a 65. életévüket 1945. december 15. előtt már betöltötték. Kivételt képeztek, akik aktív tagjai voltak valamely demokratikus pártnak, vagy legalább 1940 óta tagjai voltak a Szakszervezeti Tanácshoz tartozó valamelyik szakszervezetnek. (Ezt a kivételt kihasználva, főleg a szociáldemokrata és a kisgazdapárt próbált segíteni tagsági igazolványok „juttatásával” a kitelepítésre ítélt tisztességes németeknek.) A kitelepítések lebonyolításával megbízott Népgondozó Hivatal 1945 decemberétől kezdve fogott hozzá nagyobb lendülettel a telepítések előkészítéséhez, illetve lebonyolításához. A tervek szerint 1946. augusztus 1-jéig havonként 25 000 — 75 000, vagyis összesen 450 000 kitelepülőnek kellett volna elhagyni az országot. __________ (Folytatjuk) 5 Fehér István: idézett mű 6 Balogh Sándor: idézett mű 7 Fehér István: idézett mű ^ Korom Mihály: A magyar népi demokrácia első évei ^ Balogh Sándor: idézett mű