A Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 188-213. szám)

1994-09-01 / 188. szám

2 a hírlap RÖVIDEN Szlovákia Védelmi miniszterek találkozója Csúcstalálkozót tartanak a visegrádi országok védel­mi miniszterei szeptember 5-én Pozsonyban. A Magyar Távirati Iroda érdeklődésére szerdán Erdélyi Lajos alez­redes honvédelmi szóvivő elmondta, hogy a Szlovák Köztársaság kezdeménye­zésére létrejövő találkozón a NATO-hoz való közeledés­ről, a békepartnerségi prog­ramban való részvételről, valamint Közép-Európa biztonsági kérdéseiről lesz szó. Várhatóan lehetőség nyílik rövid kétoldalú talál­kozókra is. Észak-Írország Az IRA tűzszünetet hirdetett Az Észak-Írország Nagy­­britanniától való elszakítá­­sáért küzdő katolikus terror­szervezet, az IRA szerdán kihirdette, hogy éjféltől tel­jes egészében megszünteti az erőszakcselekményeket. Az IRA közleménye szerint tűzszüneti intézkedése felté­tel nélküli és határidő nélkü­li, azaz állandó jellegű. Magyarország Göncz Árpád fogadta a komi államelnököt Közös érdek, hogy a ma­gyar-komi kapcsolatokban meghatározó szerephez jus­son a gazdasági együttmű­ködés, és ehhez jó alap, hogy a magyar-komi árucserefor­galom már eléri az 50 millió dollárt. Mindez azon az ebé­den hangzott el, amelyet Göncz Árpád adott reziden­ciáján a Komi Köztársaság elnökének tiszteletére, aki Pál László ipari és kereske­delmi miniszter meghívásá­ra tartózkodik hazánkban. Közel-Kelet Nukleáris fegyverektől mentes övezet Amr Musza egyiptomi külügyminiszter szerdán nukleáris fegyverektől men­tes övezet kialakítását sür­gette a Közel-Keleten Jichak Rabin izraeli minisz­terelnökkel Jeruzsálemben tartott találkozója után. Románia Teodor Melescanu budapesti útja Teodor Melescanu román külügyminiszter hétfői bu­dapesti látogatásán, amelyre Kovács László magyar kül­ügyminiszter meghívására kerül sor, áttekintik a román­magyar viszony időszerű és távlati témáit, beleértve az a­­lapszerződésről folytatott tárgyalások felújításának és befejezésének kérdését, va­lamint kölcsönös érdeklő­désre számot tartó nemzet­közi problémákat—közölte szerdai sajtóértekezletén Mircea Geoana külügyi szó­vivő. Elmondta, hogy a román diplomácia vezetőjét fogadja Göncz Árpád köz­­társasági elnök, Horn Gyula miniszterelnök, valamint Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke is. VILÁGTÜKÖR Az orosz csapatok utolsó egységei is elhagyták Németországot Búcsúztató Berlinben Jelcin: „Nem a német nép a hibás a második világháborúért...” Borisz Jelcin orosz elnök és Helmut Kohl német kancellár szerdán Berlinben együtt bú­csúztatta a Németországból tá­vozó orosz csapatok utolsó egy­ségét. A majdnem ötven évig tartó korszakot lezáró történelmi nap eseményei Európa egyik leg­szebb terén, a Gendarmenmark­­­ton kezdődtek. A számos talál­kozó révén egymást jól ismerő és keresztnevén szólító orosz el­nök és a német kancellár baráti öleléssel köszöntötte egymást. Kohl ezt követően katonai tiszteletadással üdvözölte az o­­rosz államfőt, aki kedden este érkezett a német fővárosba. A két nemzeti himnusz elhangzása és a Bundeswehr díszegységé­nek tisztelgése után Matvej Bur­lakov vezérezredes, az egykori NDK területén állomásozott szovjet nyugati hadseregcsoport utolsó főparancsnoka tett jelen­tést Jelcin elnöknek és Kohl kancellárnak arról, hogy az ál­lamközi szerződésnek megfe­lelően augusztus 31 -ére befejez­ték az orosz csapatok kivonását Németországból. Három év és nyolc hónap alatt 550 ezer embert, valamint haditechnikát irányítottak vis­­­sza Oroszországba, illetve a FÁK tagállamaiba — közölte Burlakov és köszönetet mondott tisztjeinek, katonáinak a felada­tok pontos és fegyelmezett vég­rehajtásáért, az orosz és a német kormány támogatásáért, vala­mint a német hadsereg által nyújtott segítségért. „Az ideig­lenes állomásoztatás befejezté­vel kivonult csapatoknál az er­kölcsi állapot kifogástalan, ké­szek az újabb feladatok teljesíté­sére” — fejezte be jelentését az orosz főparancsnok. Jelcin elnök, mint az orosz fegyveres erők főparancsnoka nyugtázta a jelentést és az előze­tes programtól eltérve rövid be­szédet rögtönzött. Ebben még egyszer hangsúlyozta, hogy a kivonulást a megállapodások­nak megfelelően pontosan vég­rehajtották és a bonni kormány is megtartotta szavát, kifizette a kivonuláshoz ígért pénzügyi se­gítséget. Hitler kényszerítette a háborúra Oroszországot, nem a német nép a hibás a második vi­lágháborúért — mondta az o­­rosz elnök és rámutatott, hogy jelenleg partneri, baráti viszony van a két ország között. Külön köszönetet mondott „személyes barátjának”, Helmut Kohlnak, aki jelentős támogatást nyújtott a kivonulás eredményes végre­hajtásához. Jelcin végül elisme­rését fejezte ki mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ez a történelmi jelentőségű ese­mény bekövetkezhessen. Klaus Kinkel német külügy­miniszter egy szerdai nyilatko­zatában kijelentette, hogy „a ko­rábbi szovjet csapatok távozása Észtországból és Lettországból, valamint Németországból a má­sodik világháború utolsó fejeze­teinek egyikét zárja le.” A háború utáni korszak lezá­rását, a német-orosz kapcsola­tok erőteljes fejlesztését szor­galmazta Jelcin orosz elnök és Kohl német kancellár az orosz csapatkivonulás befejezése al­kalmából rendezett szerdai ün­nepségen. A berlini Schauspielhaus im­pozáns klasszicista épületében megtartott ünnepélyen jelen volt Roman Herzog német szö­vetségi elnök, a bonni kormány valamennyi tagja és a német közélet kiemelkedő személyisé­gei. Részt vettek az ünnepségen azok az orosz veteránok, egyko­ri tábornokok és tisztek, akik a második világháborúban része­sei voltak a Berlinért folytatott csatának és később a nyugati hadseregcsoportnál szolgáltak. Európa háború utáni történel­mének kiemelkedő eseménye­ként méltatta a csapatkivonulás befejezését Helmut Kohl. Hang­súlyozta, hogy Németország E­­urópa szabad és egyenjogú né­pei közötti jószomszédi kapcso­latokért száll síkra. A múltat idézve a kancellár rámutatott, hogy a Szovjetunió ellen 1941. június 22-én megin­dított támadásról soha nem sza­bad elfeledkezni. Tisztelettel emlékezett a második világhá­borúban elesettekre és kijelen­tette: „Meghajolunk a szörnyű háború által Önök országának o­­kozott több millió halálos áldo­zat emléke előtt”. „Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy ké­sőbb az oroszok mit okoztak a németeknek” — tette hozzá. Az évszázad tragikus fejleményeit a felfokozott nacionalizmus és hatalmi vágy, a faji őrület és az osztálygyűlölet idézte elő — mondta Kohl. Majd hozzátette, hogy a totális diktatúrák, az em­berek gyűlöletére épülő ideoló­giák mindkét országban embe­rek millióinak okoztak szeren­csétlenséget. A közelmúltról szólva kiemelte, hogy a berlini fal leomlása után a német egye­sülés nem valósulhatott volna meg a szovjet vezetés közremű­ködése nélkül. — Mi, németek mindig hálával gondolunnk erre — mondta. Szavai szerint a né­met-orosz együttműködés kia­lakítása még csak az elején tart. Európában biztonságot és jólé­tet csak Oroszországgal szoro­san együttműködve lehet bizto­sítani — jelentette ki a német kancellár. 1994. szeptember 1csütörtök HÍRVILÁG Másfél hónapi távollét után Ruanda ismét képviselteti magát az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Az új nagykövet, Bakura­­mutsa Manzi már részt is vett a keddi vitában. Elődje, a korábbi ruandai kormány képviselője július 19-én, röviddel azután mondott le önként tisztjéről, hogy a Ruandai Hazafias Front hatalomra került Kigaliban. Az eredeti menetrend szerint szep­temberben Ruanda venné át a Biztonsági Tanács soros elnöki tisztét, de BT-tagok szerint Spanyolország fogja betölteni ezt a tisztet, s Ruandára valószínűleg csak decemberben kerül sor. Simon Peresz izraeli külügyminiszter kedden közölte, hogy izra­eli részről jóváhagyták Benazir Bhutto pakisztáni miniszterelnök tervezett, ám eddig már kétszer lemondott Gáza-övezetbeli látoga­tását. Az AP jelentése szerint Peresz az izraeli hadsereg rádiójának nyilatkozva jelentette be, hogy erről telefonon értesítette Jasszer A­­rafat palesztin vezetőt.­­— (Arafat) nagyon örült, hogy sikerült a pa­kisztáni kérdést megoldani. Elmondtam neki, hogy nem állt szándé­kunkban megsérteni sem a békefolyamatot, sem a Palesztin Hatósá­got. A problémát nem Bhutto, hanem az eljárás módja okozta — mondta Peresz. Egyelőre nem tudni, hogy megtartják-e a szeptem­ber 4-ére tervezett látogatást. Andrej Kozirev orosz külügyminiszter kedden Berlinben úgy nyilatkozott, hogy ha a boszniai szerbek elfogadnák a nem­zetközi összekötő csoport béketervét, utána módosítani lehetne Bosznia-Hercegovina felosztási térképén —jelentette az AFP. Az összekötő csoport elismerte, hogy van arra lehetőség, hogy kölcsönös egyetértés alapján a konfliktusban érintett felek javí­tást eszközöljenek a térképen — állította az orosz diplomácia vezetője a berlini Tegel repülőtéren újságíróknak nyilatkozva. Kozirev kiemelte, hogy ez a lehetőség azonban csupán a béke­terv elfogadása, nem pedig elutasítása esetén állna fenn. Az a­­merikai külügyminisztérium kedden hangsúlyozta: a boszniai szerbeknek fel kell készülniük arra, hogy elviseljék a nemzetkö­zi összekötő csoport által kidolgozott béketerv újabb elutasítá­sának következményeit. Több mint 380 dél-jemeni katonatiszt és sorkatona — közöttük Ali Szalem al-Beid déli szakadár vezető szárnysegéde — tért vissza Szaud-Arábiából kedden Szanaába — mondta a jemeni televízió. Az AFP kérdésére a szanaai hatóságok közölték, hogy a visszatér­tek kegyelemben részesülnek, noha lejárt az Ali Abdullah Szaleh elnök által meghirdetett amnesztia határideje. Szaleh elnök a pol­gárháború befejeztével, július 7-én hirdetett közkegyelmet a déliek számára. A rendelkezés azonban nem vonatkozott az önhatalmúlag kikiáltott (déli) Jemeni Demokratikus Köztársaság elnökére, Ah­med Ali al-Beidre és 15 másik vezetőre. A Szolidaritásnak vissza kell térnie az országos politika szín­padára — jelentette ki Lech Walesa lengyel államfő kedden, miután Gdanskban találkozott a szakszervezet országos bizott­ságának tagjaival. A Marian Krzaklewskivel, a Szolidaritás ve­zetőjével közösen tartott sajtóértekezleten elmondotta, hogy nincs nagy különbség a szakszervezet és az ő alkotmányterveze­te között, a probléma lényege: miként tudják elérni, hogy e ter­vezeteket a parlament figyelembe vegye. Az államfő hangsú­lyozta, hogy nemcsak lehetséges, de feltétlenül szükséges is a Szolidaritásból „kibújt” erők összefogása, ahogy az a baloldal­nak sikerült. Ha nem jön létre a baloldal ellenfeleinek egysége, eszméik vereségre ítéltetnek. Ki akarják zárni a legnagyobb lengyel ellenzéki párt, a Szabad­ság Uniója (UW) soraiból Barbara Labuda asszonyt. A párt balolda­lának közismert, és rendkívül népszerű személyiségének eltávolítá­sára Jan Maria Rokita, a Suchocka-kormány egykori minisztere tett javaslatot. Az UW elnöksége keddi ülésén végül is nem döntött a ja­vaslatról, hanem a vádat — a párt alapszabályzatának megsértését­­— a wroclawi fegyelmi bizottság elé utalta. Japán: még egyszer bocsánat... Több Canossával is felért a japán kormányfő kedden befe­jeződött délkelet-ázsiai körútja, egyes vélemények szerint több­el, mint kellett volna. Murajama Tomiicsi — 47 év óta Japán első szociáldemokrata miniszterel­nökeként — nyilván elődeinél is erősebb késztetést érzett arra, hogy ismételten és ünnepélye­sen bocsánatot kérjen országa második világháborús agres­­­sziójáért. Vendéglátói viszont — a Fülöp-szigetektől kezdve Vietnamon és Malajzián keresz­tül Szingapúrig — sokkal ke­vésbé bizonyultak fogékonynak a történelmi bűntudat kinyilvá­nítása iránt, mint azt a múlt is­meretében várni lehetett volna. Udvariasan méltányolták a gesztust, majd nyomban áttértek a gazdasági együttműködés konkrétumainak megvitatására, érzékeltetvén, hogy a múlt lezá­rásának gyakorlatiasabb formái is vannak. Nem mintha Japánnak nem maradtak volna történelmi tisz­táznivalói vagy adósságai. Az u­­tóbbi hónapokban két kabinet­miniszternek is azért kellett rö­vid úton megválnia tisztségétől, mert a japán agresszió egyes té­nyeit, illetve szándékát tagadó kijelentéseket tettek. És ez még nem is meglepő annak fényé­ben, hogy a japán miniszterel­nök — Hoszokava Morihiro — részéről először tavaly augusz­tusban lehetett hallani olyan ér­tékelést, miszerint a császári hadsereg a második világhábo­rúban agressziót követett el. Le­záratlan a háborús jóvátételek dossziéja is, legalábbis ami az e­­gyéni kárpótlásokat illeti. Tokió hivatalos álláspontja szerint a jóvátételek ügyét az 1951-es San Francisco-i béke­­szerződés rendezte, ezért az e­­gyéni kárpótlási igények érvé­nyessége nem ismerhető el. Más véleményen vannak a japán ag­resszió egykori szenvedő ala­nyai — hadifoglyok, kényszer­­munkára hurcoltak, a japán hadseregbe kényszerrel besoro­zottak — akik az utóbbi évek­ben egyénileg vagy csoportosan keresetet nyújtottak be a japán kormány ellen, hogy peres úton szerezzenek érvényt kárpótlási igényeiknek. Jelenleg több mint húsz ilyen bírósági ügy van füg­gőben. Mindennek ellenére Fi­del Ramos, a Fülöp-szigetek el­nöke azt mondta Murajamának, hogy noha a múlt „egy kis fekete felhő” képében továbbra is ott van a kétoldalú kapcsolatok e­­gén, ettől még a két országnak nem kell a történelem rabjává válnia. Vo Van Kiét vietnami miniszterelnök közölte, hogy őt „egyáltalán nem foglalkoztatja a múlt”. Mahathir Mohamad malaj­ziai kormányfő pedig kereken kijelentette, hogy Japánnak fel kellene hagynia végre az örökös bocsánatkéréssel, s inkább nem­zetközi szerepvállalásának ki­­terjesztésére kellene felkészül­nie. Itt az ideje, hogy Japán az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjává váljék — han­goztatta Mohamad, s ehhez a vé­leményéhez két nappal később csatlakozott a szingapúri köz­­társasági elnök is. A délkelet-ázsiai vezetők ü­­zenete aligha lehetett volna vi­lágosabb: készséggel elhiszik, hogy Japán fájlalja második vi­lágháborús agresszióját és soha többé nem akar katonai nagyha­talommá válni, de a kérdés most már úgy merül fel, hogy konkré­tan mit jelent mindez a kétoldalú kapcsolatoknak és Japán nem­zetközi szerepvállalásának a jö­vője szempontjából. Murajama megnyilatkozásaiból ítélve egyelőre nem sokat. Gazdasági téren Tokió lénye­gében azt tudja felkínálni, amit eddig is nyújtott: fejlesztési se­gélyeket (Vietnam és a Fülöp­­szigetek ezekből Japántól kapja a legtöbbet), támogatást az érin­tett országok infrastruktúrájá­nak fejlesztéséhez és a japán magánberuházások lehetőségek szerinti ösztönzését. Az ezeket túlmutató távlati elképzelések, mint például a malajziai kor­mányfő által javasolt Kelet ázsiai Gazdasági Tanács ügyé­ben Murajama már sokkal óva­tosabb volt, s még országa állat, de BT-tagságának kérdését illetően is inkább csak aggodal­mait hangoztatta. Végül is a nyolcnapos kürti „elmélyítheti a megértést, elő­segítheti a baráti kapcsolatok fejlődését és megerősítheti jö­vőbeli irányvonalunkat mind­egyik ország esetében” — mondta Tokióba hazatérve Mu­rajama. Ennél sokkal többet e­gyelőre nem is mondhatott. A konkrétumok még váratnak ma­gukra. Erdész Jenő

Next