Dunaújvárosi Hírlap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-18 / 244. szám
Holtomiglan — Habsburg módra A főherceg, várhatóan, nem csak ura és királya, hanem főnöke is lesz Eilikának Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyfi. Igaz, trónnal, koronával és az elmaradhatatlan fehér paripával (információnk szerint) nemigen büszkélkedhetett, ám ő is — mesebeli sorstársaihoz hasonlóan — az uralkodó legkisebb gyermekeként indult világot látni. És ahogy az lenni szokott, vándorlása (pontosabban magyarországi tartózkodása) harmadik évében utolérte a végzet. Ezúttal azonban nem kellett megvívnia a hétfejű sárkánnyal, nem kellett három, mi több, egy próbát sem kiállnia, mégis övé lett szíve hölgyének a keze. Eilika von Oldenburg neve szombattól garantáltan bevonul a magyar köztudatba. No meg a Habsburg uralkodócsalád történetébe. Az ifjú hölgy ugyanis Habsburg Ottó 33 éves fiának, Habsburg György főhercegnek fogad örök hűséget Budapesten, a Szent István-bazilikában. A világraszóló, boldogító igenre több száz kékvérű vendég látogat fővárosunkba. A nagy egymásra találás színhelye Budapest volt, ahol több, mint másfél évvel ezelőtt Eilika von Oldenburg herceg kisasszonyt bemutatták a Habsburgház legifjabb sarjának, Habsburg György főhercegnek. És akárcsak a mesében—meglátni és megszeretni... Mikor az ifjú főúr (aki egyébként hazánk rendkívüli és meghatalmazott nagykövete) pár hónappal ezelőtt nyilvánosságra hozta leánykérési szándékát, szinte azonnal elkezdődött a világraszóló ceremónia előkészítése. Külön iroda alakult az esemény zökkenőmentes lebonyolítására. Csaknem félezer kékvérű lesz szem- és fültanúja a Az ifjú menyasszonyról, Eilikáról egyebek között az is olvasható a külföldi lapokban, hogy Friedrich Ágostnak, az 1918-ban előjogaitól megfosztott oldenburgi nagyhercegnek egyik ükunokája. (II. József osztrák császár 1774-ben emelte Oldenburg grófságot hercegségi rangra.) A cikkíró szerint van valami pikáns abban, hogy a Habsburgok még mindig ügyes házassági politikát folytatnak, és éppen az egykori Monarchia rebelleseinek számító magyaroknál kerül sor az esküvőre... történelmi igennek — tudtuk meg a Habsburg-család titkárságának munkatársától, aki az esküvő kulisszatitkait is elárulta. Elmondása szerint az ifjú pár főpróba nélkül, élesben vonul az oltár elé. A menyasszony ruháját (amit természetesen még a vőlegény sem látott) az Oldenburg család holsteini szabómestere készíti. A több méteres fátylat két fiú és két lány kíséri végig a bazilikán. A nap fénypontja kétséget kizáróan az esküvői vacsora lesz, amelynek a legendás Gundel étterem ad otthont. Az ünnepi asztal körül mintegy hetven közeli és távolabbi rokon foglal majd helyet. A menü fogásainak titkát most még hét lakat alatt őrzik, azt azonban sikerült megtudni, hogy az esküvői torta nem csak ízét tekintve lesz fenséges. A nemes édesség Guiness-gyanúsnak ígérkezik. A nászajándékok sorát az a telivér fogja vezetni, amelyet az ifjú pár egybekelésük emlékeként kap. A jövendőbeli ara egyébként nem várta ölbe tett kezekkel, hogy megérkezzen végre a nagy ő. A 25 éves hercegnő Európamenedzsment szakon végzett Lille egyetemén. Zsenge kora ellenére, komoly munkásmúlttal rendelkezik. Büszkén mesél azokról az időkről, amikor titkárnőként, illetve lovas-oktatóként dolgozott. A Habsburg-ház leendő tagja joggal elmondhatja: nem az iskolának, hanem az életnek tanult. A páneurópai mozgalom hazai élharcosának oldalán ugyanis nem csupán az egyetemen összegyűjtött ismeretek kamatoztatására, hanem (német anyanyelve mellett) a francia, az angol és a spanyol nyelv gyakorlására is lesz bőven lehetősége. A főherceg várhatóan nem csak ura és királya, hanem főnöke is lesz Eilikának. A fiatal pár — miután visszatér az alig kéthetes nászútról — minden bizonnyal fővárosunkban választ családi fészket. Szigeti Ildikó Pongrác Imre és családja Habsburg György főherceg és Eilika von Oldenburg esküvője alkalmából a kisbéri ménesből egy lovat ajándékozott a menyasszonynak. Az „Okos” névre hallgató hároméves kisbéri félvér, heréit csikót — a híres magyar mén, Kincsem egy leszármazottját — a hercegnő a nászút után fogja átvenni. A képen: idősebb Pongrác Imre „Okossal” a torta elkészítésénél nehezebb próbatételt jelentett a szállítása, az hogy sérülések nélkül tehessék a cukrászremeket az ifjú pár ünnepi asztalára a budapesti Szépművészeti Múzeumban. Zita asszony készített már különlegességet a Habsburgcsaládnak. Győrött készült a Habsburg-Oldenburg esküvő menyasszonyi tortája. Tóth Zsoltné Zita aranykoszorús győri cukrász műhelyében gondoskodtak arról, hogy az ötemeletes, párizsi krémmel, főzött csokoládéval és konyakos meggyel töltött torta ízre és küllemre egyaránt kifogástalan legyen. A fehér bevonatot Márialiliomok díszítik. Ez Zita asszony díszítőspecialitása. Maga kreáció 180 centiméter magas, a s súlya meghaladja a 100 kilót. Legalább 400 tojást, 10 kiló lisztet, 15 kiló vajat, 35 kiló cukrot, 2 kiló kakaót és 5 kiló konyakos meggyet használtak fel hozzá. A cukrászok szerint, Habsburg Ottót 80. születésnapján páratlan édességcsodával, a koronaékszerekkel lepte meg. A győri cukrász az újságokból szerzett tudomást arról, hogy Habsburg György október 18-án a budapesti Szent István-bazilikában vezeti oltár elé Eilika von Oldenburg hercegnőt. Felajánlását örömmel fogadta az ifjú pár. Hercegi esküvő — egyenes adásban A Magyar Televízió egyenes adásban közvetíti Georg Habsburg, azaz Habsburg György és Eilika von Oldenburg esküvőjét szombaton, az MTV 2-n. Az Információs Főszerkesztőség a 10 óra 45 perckor kezdődő—másfél órás — közvetítés során tíz kamerával követi nyomon a budapesti Szent István-bazilikában rendezendő szertartást. Pintér Miklós, a közvetítés fő szervezője elmondta: a bazilikában kizárólag a Magyar Televízió jogosult forgatni, más televíziós társaság nem készíthet felvételeket. Az eddigi tárgyalások alapján előreláthatólag 10-15 hazai és külföldi tévéállomás vetít majd részleteket az MTV által felvett képekből. A közvetítés kommentátora Cigány György, rendezője Csenterics Ágnes lesz. Habsburg György királyi herceg, Magyarország utazó nagykövete, IV. Károlynak, Magyarország utolsó királyának unokája (Ottó főherceg és Regina főhercegnő fia) és Eilika von Oldenburg hercegnő, Johann von Oldenburg herceg és Ilka hercegnő lánya esküvőjén királyi családok tagjai, főnemesek, valamint a magyar politikai élet és diplomácia képviselői vesznek részt. Az esküvői szertartást menyasszonyi estély előzte meg, amelyet a külföldi vendégek tiszteletére rendeztek. A hercegi pár rendőri felvezetéssel teszi meg az utat a bazilikához, az ünnepi menet, előreláthatólag 14 autóból áll majd. Az esküvői szertartás 11 órakor kezdődik, amelyet Seregély István érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke vezet. A szertartást követően a két család fogadást ad, majd Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke látja vendégül záróvacsorán a prominens személyiségeket. TÓPARTI TÖRTÉNETEK A látogató Ez a történet a régmúltban esett meg... Hősünk több évtizede a tóparti temetőben pihen, s lassacskán emléke is feledésbe merül, mert élete vágya nem teljesülhetett, de még Móra Ferenc író és múzeumigazgató nyomdokaiba sem léphetett. A nyugalmazott tanítónak egyetlen igazi, csillapíthatatlan szenvedélye volt: Egyiptom, a fáraók kora. Szóval egy olyan távoli világ, amelynek a szegény sorsú család legkisebb gyermeke még csak emlékhelyeit sem láthatta soha; Bécsnél tovább nem jutott életében — a tópartról nézve ez az utazás is szinte hihetetlen kaland volt, így hát — mint oly sokakat — csak a könyvek vezethették körbe a régi világban; összegyűjtött mindent, amit ebben a témában össze lehetett gyűjteni, megtakarított pénzét ebbe az egyetlen szenvedélyébe ölte, idővel valóságos szakkönyvtára lett, még cikkeket, újságkivágásokat is félretett és rendszerezett, alig lehetett olyasmit kérdezni tőle, amire ne tudta volna a választ. Egyszer egy igazi tudós szemeszája is tátva maradt, amikor valahogy egymás mellé keveredtek valamelyik sukorói pincében... Egyébként jó tanító volt, „bolondériáját” nem erőltette tanítványaira, bár időnként csillogó szemmel és igazán érdekfeszítően beszélt tátott szájú nebulóinak, mintegy jutalomként, ha azok szépen fújták a hivatalos leckét. Miután véglegesen nyugalomba vonult, s már kisegítést, helyettesítést sem tudott vállalni kora és ízületi bántalmai miatt, naphosszat csak választott világában kóborolt a sólyomfejű Ré, a kosfejű Ámon, az íbiszfejű, olykor pávián alakú Thot, a kígyót formázó Hathor meg a többi félig állatisten, továbbá fáraók, katonák, papok, írnokok és rabszolgák között. Ahogy múltak az évek, rendre eltemette minden hozzátartozóját, apját, testvéreit, feleségét, egyetlen gyermekét, sőt még két unokáját is; hovatovább úgy kísérte szeretteit a temetőbe, ahogy Anubisz, a sakálfejű isten vezette át pártfogoltjait, a halottakat abba a másik, titokzatos világba. Néha-néha összeült néhány hozzá hasonló öreggel, s mértéktartó borozgatás közben beszélgettek a világról, a sorsról, a születésről és az elmúlásról; a gyertyafényben ilyenkor a sakálfejű is gyakran szóba került, mert azt a vak is láthatta, hogy a beszélgetés gyeplőjét csaknem mindig a nyugalmazott tanító tartja a kezében. — Lehet valami rokonság közöttünk — mondta egyszer elmélázva —, hiszen én is mindenkit átkísértem a túlpartra; mondhatnám, szegről-végről kollégák vagyunk, ha illene ide ez a frivol, újkeletű szó. —Úgy beszélsz róla, János, mint valóságos lényről — akadékoskodott az egyik öreg. — Talán láttad már valaha? — Látni nem láttam, de mit jelent az? Semmit. Te láttad-e Mátyás királyt, akiről az unokáidnak mesélsz, láttad-e Kossuth apánkat? Ugye, nem? Mégsem kételkedsz a létezésükben, s nem csak azért, mert fennmaradt róluk néhány korabeli ábrázolat, Kossuthról még fotográfia is. Ha csak azt hinné az ember, amit a két megbízhatatlan szemével láthat, igen szegényes lenne ez a világ. Hallod eleget a tücsköt, amikor nyári estéken duruzsol a veranda tetején, hogy aztán egy perc múlva már a tisztaszobából halljad, ám le merem fogadni, még egyszer sem tudtad szemmel követni; vajon ez elég ok arra, hogy kételkedjél benne? Másfelől, hányszor láttál már szivárványt a tó fölött, vihar után, bizonyára számtalanszor. Pedig az még a tücsöknél is megfoghatatlanabb, hiába látod... — No, te aztán minden tücsköt-bogarat belebeszélnél az ember fejébe! — dohogott a másik. — De nekem mondhatsz amit akarsz, engem nem tudsz megetetni ezzel a sakálképű komáddal... így évődtek olykor-olykor az öregek, közben pedig teltek-múltak az évek... Egy kemény télen aztán a tanító nagyon megfázott, beteg lett, az orvos csak nehezen állította talpra a makacs tüdőgyulladásból. —Nézzük meg Jánost—mondták egy napon a régi cimborák. — A doktor úr szerint még mindig rossz bőrben van szegény. Valóban, az egyiptológus csak árnyéka volt önmagának, de örült a vendégeknek, s úgy látszott, még tréfálkozni is kedve volt. — Na, hitetlen Tamás — fordult örök vitapartneréhez. — Igaz, még most sem láttam, de tudom, hogy tegnap éjjel már itt járt, s az első vizitet alighanem követi majd a második. Akkor pedig találkozunk is és parolázunk majd egyet, hiszen egyívásúak vagyunk. — Miről beszélsz, te János? — kérdezgették csodálkozva a többiek. — Talán volt valaki nálad? — Volt bizony. Tegnap reggel kifelé menet, ha hiszitek, ha nem, a kamra mindig csukott ajtaját résnyire nyitva találtam; odabent valaki félretolta a zsírosbödön tetejét, s benne egy hegyes orr nyomai láthatók még most is. Együtt mentek a kamrába, s valóban: mintha egy állat kóstolgatta volna a bödön tartalmát... — Itt, kérem matatott valami — állapította meg egyikük. — Talán nyest lehetett, esetleg egy idetévedt róka koma. No, persze, mióta az öreg Bodri elpusztult, senki se őrzi ezt a házat. — Ugyan — legyintett a tanító és bort töltött barátainak —, nem nyest volt az, s nem is holmi szemtelen róka. Különben is; éjszakára ajtó-ablak zárva... Az ott kedveseim, egy sakál orrának pontos lenyomata. Anubisz maga járt nálam, s ezzel figyelmeztetett: eljött az idő, készülődnöm kell. Koccintsunk rá egyet! Hangja ünnepélyes volt, de szeme mosolygott; nem lehetett tudni, tréfálkozik-e vagy komolyan beszél. Többet nem is lehetett belőle kihúzni. Másnap derült ki, hogy komolyan gondolhatta, amit mondott, mert este már érte szólt a harang... Gömöry Albert