Dunaújvárosi Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-29 / 175. szám
1999. július 29., CSÜTÖRTÖK A MAI NAP KRÓNIKÁJA DÖMÖLKI LAJOS ROVATA A lovagkirály és törvényei A szentistváni mű folytatásának igénye újabb és újabb problémákat vetett fel. Mondhatni az ország szellemi betagozódása a nyugati kultúrába még hosszú évtizedeken keresztül tartott. Egészen kicsiny és jelentéktelen részletek megoldása várt királyainkra, akik a törvény erejével és szigorával terelték a népet az általuk jónak vélt irányba. Ilyen gondot jelentett a ma már legtermészetesebbnek gondolt fogalom: a magántulajdon és annak védelme. Árpád-házi királyaink életében az új értékrend bevezetése az úgynevezett pogány lázadások leverésével is egybeesett... Valószínű, hogy a közgondolkodás reformja együtt kellett, hogy járjon a múltbéli értékek védelmében fellépő erők letörésével, korlátok közé szorításával. Nem hihetjük, hogy a mélyen gyökerező hagyományok könnyen átcserélhetőek, hiszen a lélek az ősöktől örökölt rezdülésekkel tud reagálni a világ változásaira. A termékenységmítoszok körében ekképpen a Szűz Mária kultuszának a meghonosítása volt a viszonylag legegyszerűbb, hiszen az Ősanya, a „Napból érkező asszony, aki a lábát a Holdon nyugtatja, majdnem, hogy azonos arcú mint Mária az Istenanya... A források, szent fák tiszteletének tilalmát kimondani könnyű volt, ám érvényesíteni már korántsem. Nem minden forrás melléjutott egy Szent Gellért, mint mondjuk Bakonybélbe, ahol remetéskedésének helyszíne átváltozott „Szentkúttá”. Nyilvánvalóan a Pilis erdeiben meghúzódó sámánok hatással voltak Bánk lázadására is, bár a romantikus irodalmi feldolgozás már Melinda és Gertrudisz a jó és a rossz párviadalaként láttatja azt a történelmi időszakot. Mint tudjuk korábban Szent Özséb igyekezett ezt a területet és rengeteget birtokba venni... A hagyomány igen lassan alakult át és mindig is politikai erő volt. Eképpen a „nagycsaládi vagyon” és a magántulajdon közötti különbséget is meg kellett értetni vagy éppen az értetlenség esetén erőszakkal elfogadtatni. A tradicionális magyar értékrend ugyanis a nagy család, családfőnek alárendelt vagyonát és azon túlmenőleg csak a személyes tulajdont ismerte el... Lopni ugyanis csak személytől lehet. Szent László korában nem véletlenül teljes értetlenség fogadta azt a törvényt, amelyik a tolvajok kemény megbüntetését írta elő, hiszen a fogalmak értelmezhetetlenek voltak. Mert a közösség képes volt megvédeni a birtokait és az a személy aki lovát, fegyverét, asszonyát és használati tárgyait nem tudta, az valójában kizárta magát a társadalomból. A hóhérnak kellett „elmagyaráznia” a tulajdonviszonyok közötti különbségeket és a magántulajdon fogalmát... 1095-ben vasárnap volt a mai, amikor a hadba induló László királyunkat még Magyarország területén elérte a halál. Eredetileg a Szentföldre készült, de a cseh trónviszály miatt itthon maradt, majd Konrád brünni morva herceg megsegítésére indult, amikor útközben megbetegedett. Lengyelországból ekkor hazahívatta az előle elmenekült Kálmánt, I. Géza fiát, és utódjának nevezte ki. I. Lászlót először Somogyvárott a bencés apátságban temették el, majd hamvait átszállították az általa alapított váradi Szűz Mária templomba... A III. és a II. törvénykönyv A törvénykönyvek sorát a II.ként bejegyzett nyitotta meg és Győrffy György kutatásai szerint annak első része 1077 és 1083 között született, míg a módosításokat tartalmazó második rész ezután. Az első rész törvénycikkelyei közül a 1., 4-12 rendelkezett a tolvajok felkutatásáról és megbüntetéséről, míg a 2. a szolgák befogadásának szabályait tartalmazta; a 3. a nádor bíráskodási jogkörét írta körül...; a 28. a királyi futárok jogállását... Majd egy pannonhalmi gyűlést követően megszületett a II. törvénykönyv is, amely ismét csak visszatért a tolvajokra és rendelkezett arról, hogy miképpen kell biztosítani a lopott jószág vagy holmi felkutatását. Igen keményen büntetni rendelte az emberölést és mások házának megtámadását... A szankciók mindenkit érintettek: „...ha főembernek bármilyen rokonát lopás bűnében találják egy tyúk értékén túl,... akasszák fel, és egész vagyona vesszen el.” A II. törvénykönyv 1. cikkelye ekképpen a főembereket is sújtotta, de a 12. cikkely szerint a más rendbe tartozók sem jártak jobban: „... ha valamely szabadot vagy rabszolgát lopáson érnek akasszák fel... Az olyan rabszolga pedig avagy szabad ember, aki libát vagy tyúkot lop, fél szemét veszítse és amit lopott adja vissza..." A körültekintő törvénykezés gazdasági vonatkozásait mutatta a 15-18. cikkelye, amely korlátozta a lovak és ökrök kivitelét az országból... Az egyre szigorodó törvények keményebbek voltak Szent István király hasonló intézkedéseinél és az időközben megingott jogbiztonság helyreállításának igényét jelentette. Királyi követek járták az országot és mindenütt közhírré tették: „... egész Magyarország fő emberei megesküdtek, hogy a tolvajt nem kímélik, sem el nem rejtik...” Az I. (zsinati) törvénykönyv 1092. május 20-án a magyarországi főpapság Szent László elnökletével Szabolcson tartott zsinatot. Ezen a főemberek mellett a nép képviselői is részt vettek. Ezek a zsinati határozatok képezik az I. törvénykönyvet. Ebben korlátozták a papság házasságkötéseit, szó van benne az egyházi vagyon védelméről, a lerombolt templomok újjáépítéséről... Egy áttelepítési rendeletet (9. tc.) a megkeresztelt izraeliták - böszörmények - visszatérését a mohamedán vallásra igyekezett megakadályozni. Szabályozták az egyházi böjtök, ünnepek, összejövetelek, a templom mellé temetkezés szokásait. A templomok felszentelésének emléknapja, a védőszentek ünnepeivel ekkor lettek búcsúval egybekötött közösségi ünnepek. A regulák ezekben a kérdésekben is kemények voltak: „Ha valaki vasárnapokon vagy nagyobb ünnepeken nem megy az ő kerületének egyházába, verésekkel javítsák meg." - szól a rendelkezés. Mivel már I. Géza szombatra tette a vásárnapokat, de sok foganatja nem volt, ekképpen I. László nehezítette meg a rendszerszegők életét: „Ha valaki vasárnapokon vagy nagyobb ünnepeken az egyházat elhanyagolva vásárra megy, lovát veszítse...” A temetkezési rendben 12 napi kenyéren és vízen történő böjtöléssel fenyegette meg azt, aki a halottait nem az egyház mellé temette, de: „Ha az úr szolgájának testét, vagy a falusi bíró a szegénysorsú idegen vagy falubeli holttestét nem viszi az egyházhoz ugyanúgy bűhődjék” rendelkezett. A tatárokat legyőző, párbajozó, mindekinél magasabb férfiú legendák hőse lett és később a lovag szent kultuszát az Anjou és Luxemburgi uralkodók is ápolták. Üdvözlégy kegyelmetes Szent László király! (Magyarországnak édes, oltalma, / Szent királyok közt drágalátus gyöngy, / Csillagok közt fényességes csillag.” - szólt hozzá egy XV. századi ének FÓKUSZ M7-es és 8-as fejlesztés - fórumon az új nyomvonalról Hosszú távon a sugaras magyar útrendszer hálós szerkezetűvé alakítása a cél, s ennek fontos része az M8-as, mint középső főtengely létrehozása, illetve függőleges (északdéli) autópályák kialakítása is. Minderről, az M7-es autópálya és a 8-as főút fejlesztéséről kedden, Veszprémben tartott fórumon volt szó. Az M7-es autópályának mint a Helsinkiben kialakított, európai 5-ös folyosó részének rekonstrukcióját ősszel feltétlenül meg kell kezdeni, ugyanakkor zajlik már az üzemi átjárók kialakítása, a jövő év elején pedig indítja a közlekedési tárca a további nyomvonal építését is. A fórumon Holcz Elvira, az Autópálya Rt. szakértője elmondta, hogy jelenleg a leendő nyomvonal környezeti hatásvizsgálatát végzik, illetve a napokban kezdődött meg a majdani, 142 kilométeres pályaszakasz régészeti feltárása, ugyanis a területén 75 lelőhelyet tartanak nyilván a régészek. Legelőbb Szárszó és Balatonszentgyörgy, azután Nagykanizsa és Letenye közt építik ki a pályát, majd pedig (2005-ig) a szlovén határig. Viszont ezután kell megépíteni a Szárszó és Zamárdi, valamint a Balatonszentgyörgy és Nagykanizsa közötti szakaszokat. Elkészültek nemrég a magyar gyorsforgalmi úthálózat-fejlesztés tervei (összhangban az európaival), melyek szerint az elkövetkező huszonöt-harminc évben háromezer-ötszáz kilométernyi úthálózat épül meg Magyarországon, s az útrendszer olyan sűrűségű lesz, mint Hollandiáé - hangsúlyozta a fórumon Molnár László Aurél, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium főtanácsosa. Beszélt arról is, hogy igyekeznek a sugaras útrendszert hálós szerkezetűvé átalakítani, s ennek a koncepciónak lényeges eleme a 8-as főút fejlesztése (Rábafüzes, Veszprém, Dunaújváros, Ártánd és Nagyvárad vonalon), ami az ország közepén a keletnyugati főtengely lesz. Szó volt korábban egy úgynevezett belső vagy középső útgyűrűről is a Győr—Székesfehérvár-Kecskemét-Eger vonalon, ám ez az elképzelés menet közben átalakult - jegyezte meg a szakember. Ehelyett részben a már említett középső főtengely került előtérbe, másrészt az úgynevezett külső gyűrű (Mosonmagyaróvár, Nagykanizsa, Szeged, Nyíregyháza vonal) létrehozása.Ha az utóbbi vállalkozási alapon épül meg, akkor a déli autópálya nevet kapja, ha viszont állami beruházás lesz, úgy M9-esként funkcionál majd - jegyezte meg a szakember. A tervek szerint függőleges (észak-déli) autópályákról is szó van, ilyen például az M6-os, illetve szükség lenne a Komárom-Enying-Pécs vonalon, valamint Győr és Veszprém közt is gyorsforgalmi útpályák kialakítására. A lehetőségeket a szakemberek már vizsgálják. A főtanácsos bejelentette azt is, hogy az új terv szerint a leendő M8-as nem Szabadbattyánnál, hanem Polgárdinál vagy Lepsénynél keresztezi az M 7-est, s az új nyomvonalon megy Litérig, illetve Veszprémig - vagyis nem a mostani 8-as főút nyomvonalát követi. A jelenlegi 8-as főút úgynevezett emelt sebességű, vagy gyorsforgalmi útként funkcionál majd tovább. A hálós szerkezet kialakításához szükség van észak-déli irányú autóutakra - például az M6-osra Vendégéjszakák Tavaly 33 millió 624 ezer külföldi látogatott hazánkba. Sajnos, ez a szám tíz százalékkal kevesebb, mint volt 1997-ben. A kereskedelmi szálláshelyeket 5 millió 184 ezer vendég vette igénybe, átlagosan 3,3 napot töltöttek nálunk a külföldiek, a kereskedelmi szálláshelyek vendégforgalma nyolc százalékkal növekedett. A legfontosabb küldő piac továbbra is Németország, az innen érkező vendégek az összes külföldi vendégéjszakák 43 százalékát jelentették. A turizmus devizabevétele tavaly az MNB adatai szerint 2.501 millió USD volt DUNAÚJVÁROSI HÍRLAP 5 Ezer ötlet vendégcsalogatásra Hegedűs a háztetőn. Turistacsalogató a Művészetek völgyének aprófalvaiban. Hála a figyelmes gazdáknak, a jó ötleteknek, korábban sosem hallott települések nevét kezdi együtt emlegetni a fővárossal, a Balatonnal, a Hortobággyal a külföldi. Egyik helyen nagyszabású művészeti programokkal, máshol gasztronómiai különlegességekkel, vagy éppen csendes-derűs időtöltésre invitálva marasztalják a vendégeket. Fejér megyében a festői vértesi falvak, Csókakő, Csákberény, a hamisítatlan vidéki életmódjával vonzó Vajta mellett Pákozd és környéke vált a falusi turizmus egyik fellegvárává. Ízig-vérig vendéglátó família Törzsök Tiboré. Felesége, Erzsébet asszony, ha kell, a konyhában sürög-forog, terít, jóízű főztjével traktálja a magyaros ételekre éhes külföldieket, ha kell, szakavatott társalgóvá avanzsál. Nyelveket beszélő idegenforgalmi- és szálloda szakos főiskolás lánya, Erzsike amolyan kisfőnök a Pákozd határában lévő információs és szolgáltató irodájukban. Ottjártunkkor számítógépén készített ajánlatot a szálláshelyekről egyik ügyfelüknek. Egyedül a fiú, Tibor viszi tovább édesapja eredeti szakmáját: asztalosként dolgozik. Aki ma csöppen a családba, alig hiszi, hogy bármi mást csinálhattak valaha. Ahogy mondani szokás, az Isten is vendéglátóknak, házigazdáknak teremtette őket. Az első napokban eldől, rokonszenvesek-e egymásnak a vendégek és a háziak. A jó gazda megérzi, igényli-e a nála lakó idegen a közeledését, a pátyolgatását, avagy sem. Nem szabad ráerőltetnünk a társaságunkat senkire. Csak akkor hozakodunk elő a közös vacsorákkal, kirándulásokkal, szalonnasütésekkel, ha a vendégünkön észrevesszük, szívesen töltene velünk több időt - mondja Erzsébet asszony. Családi vállalkozásuk tízéves története vendégekre figyelés magasiskolája. Hordtak a lányával együtt egyszerre tucatnyi üdülőházba reggelit, mert a szállásadóknak eleinte nem volt gyakorlatuk ebben, s ha kedveskedni akarnak, mindig kirukkolnak „pompos”nak nevezett specialitásukkal. A svédasztalos, bőséges reggelikben müzlivel, joghurttal gondolnak a gyerekekre és a vékonyabb koszthoz szokott gyomrokra. A frissen szedett kerti gyümölcs, az omlós kalács is vendégmarasztaló, visszacsalogató lehet. Amikor falusi vendéglátásra adták a fejüket, amolyan fehér hollónak számítottak ezen a tájékon. Az„Egyesület Fejér Megye Falusi Turizmusáért” szervezet elnökeként mások tapasztalatait is összegzi Törzsök Tibor. - A Velencei-tó déli partjával sohasem rivalizáltunk, mindkét oldalnak megvan a maga páratlan szépsége, sajátossága, ezt az eggyé ötvözve vonzó turisztikai programként kellene értékesíteni. Hozzánk inkább a hegyeket, az erdőket, a kirándulásokat kedvelők jönnek. Hiányolják viszont kerékpárútjainkat, a hangulatos, kulturált, zenés vacsorázóhelyeket. A szúnyogok is megkeserítik az itt üdülők életét. Az kevés, hogy egyik-másik település irtja a szemtelen vérszívókat. Abban is összefoghatnának, egyeztethetnének a tókörnyékiek, hogy lehetőleg ne egymásra szervezzék a nagyobb érdeklődésre számottartó programjaikat. A visszajáró holland, német, osztrák, angol vendégek mellett főként a Dél- Alföldről vágynak a dombos tájék csendjére. Sz.E. Nyaralás saját kis házikóban Egy tavalyi felmérés szerint - ötszáz embert faggattak a kérdezőbiztosok - a magyar felnőtt lakosság 12 százaléka soha nem volt még üdülni, ötven százalékuk pedig csupán egy hetet töltött nyaralással az elmúlt három évben. A nyaralók többsége - hatvan százalékuk nem lépte át az ország határait, de gyakran üdülési célország Görögország, Olaszország, Ausztria, Szlovákia, Spanyolország és Románia. Idehaza a legtöbben a magyar tengert, a Balatont részesítik előnyben. Hévízre, Hajdúszoboszlóra, Harkányba és Sopronba az üdülők három, illetve két-két százaléka tervezi nyaralását. A megkérdezett háztartásokban a belföldi üdülésre és kirándulásra összesen több, mint negyvenezer forintot költöttek, míg a külföldi üdülések az összeg háromszorosával, 120 ezer forinttal terhelték a családi kasszát. Ezek az összegek minden esetben csupán két-három ember üdülését tették lehetővé. A válaszolók legtöbbje prospektusból szereti kiböngészni úticélját, ezzel ellentétben inkább azokat a helyeket választották, ahol családtagjuk, ismerősük megfordult és megtapasztalt. Az legelégedettebbek azok a nyaralók, akik saját üdülőjükben vagy barátoknál szálltak meg.