Dunaújvárosi Hírlap, 2021. április (32. évfolyam, 76-99. szám)
2021-04-24 / 94. szám
2021. ÁPRILIS 24., SZOMBAT A panelrengeteg megtévesztő - nem az, amit látunk Kis terület, de mégis nagyobb a város A napokban felhívott egy cimborám Nyíregyházáról, hogy üzleti dolga van Székesfehérvár mellett egy kis településen. Mivel elfelejtettem a település nevét, az interneten próbáltam nyomozni, és érdekes dolgokra lettem figyelmes. Agárdy Csaba csaba.agardy@dunahirlap.hu. DUNAÚJVÁROS A települést keresve nem várt adatokhoz, információkhoz jutottam. Kevesen gondolnák, hogy Fejér megyében Székesfehérvár után a második lélekszámú, emellett megyei jogú város, Dunaújváros területileg talán még a középmezőnyhöz sem tartozik. A környező falvak közül is sok több négyzetkilométert tudhat magának, mint Dunaújváros. Az elsőre talán meghökkentőnek tűnő adatok azonban nem igazán elképzelhetetlenek, ugyanis a szocialista rendszerben egymás után építették a panelrengeteget. Erre talán az egyik legjobb példa Miskolcnak az Avas-dombja, amely a város legszebb területe volt, ahol még a füge is beérett, oda a hetvenes években egy hatvanezres lakótelepet húztak föl, mindössze két buszmegállónyi hosszúságban, és ami talán még ennél is fontosabb, azon a kis területen annyian éltek, mint Egerben. Tehát, egyáltalán nem tűnik hihetetlennek az, hogy Dunaújváros kisebb területen fekszik, mint Baracs, hiszen a Római városrészbe, vagy a Béke városrészbe annak idején több tízezer embert zsúfoltak be. 1950. május 2-án kezdődött meg Sztálinváros (1961. november 25. óta Dunaújváros) építése. A Magyar Dolgozók Pártja 1949 áprilisában hozott határozatot az első ötéves tervről, amely fő célkitűzése az iparosítás meggyorsítása, elsősorban a nehéz- és gépipar fejlesztése volt. Ebben a dokumentumban még az szerepelt, hogy az ország új, legnagyobb kohászati bázisát Mohácson építik fel, ahol ekkor már folytak is az előkészítő munkák. Mohács azonban túl közel volt a kommunista táborból 1948 nyarán kitagadott Jugoszláviához, ezért új helyszínt kerestek. A választás végül a csaknem négyezer lelket számláló mezőföldi falura, Dunapentelére esett. Az első ötéves terv legjelentősebb beruházása minden szempontból feltétlen elsőbbséget élvezett, megvalósítására négymilliárd forint állt rendelkezésre. Az ország minden részéről érkeztek az építők, akik között csillogó szemű, őszinte hitű fiatalok, tudósok mellett akadtak kalandorok, deklasszálódott elemek is, rabokat azonban soha nem alkalmaztak. A munka hatalmas lendülettel és lelkesedéssel, bár időnként szervezetlenül haladt, ráadásul a „fejlett” műszaki színvonalra és a munkások szocialista öntudatára alapozva a határidőket is képtelenül rövidre szabták. Az erőfeszítések nyomán előbújtak az első házsorok. Dunapentelét 1951. április 29-én nyilvánították városnak, november 7-én, az első csapolással egy időben a település felvette a Sztálinváros nevet, amely 1961-ben változott Dunaújvárosra - írja a mult-kor.hu portál. De nézzük csak, hogyan állunk a kiindulópontunkkal! Dunaújváros területe 52,67 négyzetkilométer. És ha megnézzük a környező településeket, érdekes adatokra bukkanhatunk. Adony például 61,05 négyzetkilométer, de Baracs is 55,18 négyzetkilométer. Azonban, ha Fejért vesszük, és nem csak Dunaújváros vonzáskörét, akkor azt is láthatjuk, hogy például Gárdony 63,50 négyzetkilométer, Seregélyes pedig 78,19 négyzetkilométer. Van egy másik nagyon érdekes adat, a népsűrűség, vagyis az, hogy egy négyzetkilométeren mennyien laknak. A megyeszékhelyünkön, Székesfehérváron egy négyzetkilométerre 597 lakos jut. Dunaújváros ezen a területen abszolút viszi a prímet négyzetméterenként 914 emberrel. És itt jön az az érdekesség, hogy azok a települések területileg nagyobbak, mint Dunaújváros, amelyek létszámban sokkal kisebbek. Ha csak Baracsot vesszük példának, akkor azt láthatjuk, hogy ott mindössze 68 ember jut egy négyzetkilométerre. A mindössze 5,56 négyzetkilométerű Jenő az egyik legmagasabb népsűrűségű, 226 lakosa van négyzetkilométerként. Jenő bármennyire pici, nagyon sűrűn lakott település Dunaújvárosban is előfordult, hogy kis területre sok embert zsúfoltak össze Fotó: Ll ii További izgalmas hírekért látogasson el ide: DUOL.hu Adony valószínű a szőlőheggyel „terebélyes” Fotó: Szél Baracs attól is növekszik, hogy sok újvárosi költözik oda Fotó: Ll > Félelem az ördöglő Szente Tünde szerkesztoseg@dunahirlap.hu Peranyagok tanulmányozásával írt a XVI. századi Sopron mindennapjairól, bennük a lakosokat fenyegető boszorkányokról Németh Ildikó a Soproni Szemlében, ami alapul szolgált a mult-kor.hu egyik összeállításához. Az első magyarországi boszorkányperek a XIII-XIV. századi Zágrábból valók, 1526 előttről pedig 12 boszorkánypert sikerült kikutatni, ebből kettő soproni kötődésű. Az egyikben Hunger Mátyás meggyesi jobbágy azzal fenyegette meg faluját, hogy felgyújtja és a virágzó szőlőkre jégesőt küld. A boráról híres vidék lakói nem hagyhatták annyiban a kijelentést. Az ítéletek ekkor számkivetéssel végződtek. 1528-29-ben újra boszorkányperek borzolták a soproni közvéleményt. A vallomások betekintést engednek a procedúrák természetrajzába: a megvádolt nők egyike például varangyos béka elásásával tett több embert is beteggé. A bíró alapos munkát végzett, személyesen járt utána az elhangzottaknak. A nőket végül kaució, óvadék ellenében szabadon bocsátották. A kedélyek azonban nem nyugodtak le. Egy évvel később Bernét, a városi tehénpásztor ellen indítottak eljárást. Vallomásában Bernát beismerte, hogy a boszorkányművészetet az egyik előző évben vádolt asszonytól tanulta. A vádpontok egyre sokasodtak: ellenségeinek csordáira bosszúból farkasokat küldött, varázsszert ásott az egyik tanácsos majorjának kapuja alá, a tehéntej bőségét elősegítő kotyvalékot adott el különböző asszonyoknak. A vádak szinte teljesen hasonlóak voltak, mint 1528-ban, a szerencsétlen pásztort mégis halálra ítélték, és az ítéletet máglyán végre is hajtották. A tanulmány további izgalmas perekkel is megismertet, és az érdeklődő megtudhatja, hogy a XVI. századi Sopronban „csak” három embert ítéltek halálra. Az összes többi vádlottat életben hagyták, igaz, hogy többeket száműztek a városból. A bíróság sokszor helyesen mérlegelt, az asszonyi pletykálkodásként indult eseteket rágalmazási perként kezelte. Jakab Georgina, a Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltárának levéltárosa „A boszorkányokról, mivelhogy nincsenek, többet szó se essék” - vagy mégis? címmel adott elő a boszorkányüldözésekről, a perekről a MNL Fejér Megyei Levéltára által szervezett Bűn és bűnhődés címmel 2018-ban rendezett konferencián. A mai napig sok titokkal övezett téma bevezetéseként elmondta: a középkor társadalmát áthatotta a gonosztól, az ördögtől való félelem. Európában a XVIII. század végéig körülbelül egymillió áldozata lehetett a boszorkányüldözéseknek. Komáromy Andor a perek elég gazdag anyaga alapján szögezte le, hogy „... a mi boszorkányaink lényegileg kuruzsló asszonyok”. A Corpus Juris Hungarici 1696-ban megjelent kiadása szerint a boszorkányság a vallást és az erkölcsiséget érintő bűntettek közé tartozott, és egy csoportban szerepelt a bűbájossággal, rontással, méregkeveréssel és a magzatelhajtással, s mint ilyent, büntették - olvasható a Fekete Sas Patika Múzeum (Székesfehérvár) művelődésszervezőjével, Krizsány Annával készült interjúban. A középkor társadalmát áthatotta a gonosztól, az ördögtől való félelem Városi értékleltár DUNAÚJVÁROS 1896-ban épült Dunapentele vasútállomásának épülete. Tipikus vasútépület, amiből mára már csak a jó arányai maradtak meg, az sem eredeti formájában, mert a tető hajlásszögét talán megváltoztatták. Az Adonyszabolcs-Paks vonal állomása volt. Itt kanyarodott el Nagyvenyim felé az úgynevezett lóré vonat, ami a környék tejgazdaságaiból gyűjtötte össze a tejet, és szállította Budapestre. Védendő és megőrzendő az épület tömege, helyreállítása és új hasznosítása javasolt. Forrás: értéktár