Református Polgári Fiú és Leányiskola, Dunavecse, 1926
séges, nagy múltjához híven, amennyire csak anyagi ereje engedi, iskolákat állít és tart fenn. Ezelőtt 9 évvel a dunavecsei református egyház is megnyitotta polgári fiú- és leányiskoláját s azóta állami támogatással fenn is tartja. Csak az a baj, hogy az iskola fejlesztéséhez egyházunknak nincs elég ereje. Márpedig a mostani keretek között, a jelenlegi épületekben iskolánk tovább fejlődni képtelen, így pedig nem töltheti be olyan teljes mértékben nagy missióját, mint aminőt a magyar nemzet a mi iskolánktól is vár és követel. Mert bár a tananyagot teljes egészében feldolgozzuk, elvégezzük, de hiába akarjuk növendékeink esztétikai érzékét fejleszteni, hiába beszélünk nekik higiéniáról, ha az épületek, bútorzat, felszerelés stb. ránk cáfolnak. De ettől eltekintve is a mostaninál nagyobb tanulósereg számára nem tehetjük hozzáférhetővé iskolánkat a tantermek kicsinysége miatt. Meg kell állapítanom, hogy ha Dunavecséin ma nem lenne polgáriskola, fel kellene állítania vagy a községnek, vagy az államnak, vagy a kettőnek közösen. Mert Dunavecse és a szomszédos néhány kisebb község lakosainak is megvan az a joga, hogy gyermekei részére iskolát követeljen. Egyházunk tehát azáltal, hogy iskolánk személyi és dologi kiadásainak 50 százalékát fedezi, a község, illetve az állam terhein könnyít. Tudjuk azonban, hogy községünk jelenleg a járási székház építésével, villanyvilágítás bevezetésével stb. annyira meg van terhelve, hogy nagyobb anyagi áldozat hozatalára képtelen. Nincs más hátra tehát, minthogy az államkincstár vaspántos ajtaján zörgessünk építési segélyért. Hisszük, hogy zörgetésünket meghallják odabent s a jövő évben egy új, nagy céljának megfelelő épületben ünnepelhetjük iskolánk 10 éves fennállását.