Dunavidék, 1922 (1. évfolyam, 1-54. szám)
1922-01-01 / 1. szám
2.. január 1.I. évfolyam. 1 szám.Vasárnap t mandékt hcti, társadalmi és közgazadasága hotiCdp ' Megjelenik minden vasárnap. Egyes szám ára 3 K.1 Hirdetések díjszabás szerint. r' döfi.. si ára: v x évre . . . 150 korona. Negyedévre ... 38 ., F évre.....................75 Felelős szerkesztő: " HECKENBERGER KONRÁD 11 ...... "" ............ Kiadóhivatal: Mohácsi Dobozgyár R. T. Telefonszám: 78. Mohács, 1922. jan 1. Beköszöntő. A „Dunavidék“ első számában keresztény szeretettel, igaz magyar érzéssel üdvözlöm annak minden olvasóját. A „Dunavidék" a krisztusi erkölcsnek, a keresztény szellemnek, a magyar fajszeretetnek, az osztályok és felekezetek közti békének lesz hirdetője. Nem személyek, vagy osztályok érdekét akarja szolgálni lapunk, hanem az egész társadalomét. Mi elvekért harcolunk és ezért személyi kultuszt nem űzünk, viszont személyes gyűlölködések számára sincs terünk. Mi nem széthúzást, hanem összetartást hirdetünk. Hisz mindnyájan érezzük a pénzügyminiszter minap elhangzott férfias intelmének igazságát: az országot csak együttes erőfeszítéssel menthetjük meg. Minden dolgozónak és édes hazánknak kívánok egy jobb és boldogabb újesztendőt, mint a tavalyi volt. Hiszek egy Istenben Hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban Hiszek Magyarország feltámadásában. Dr. Heckenberger Konrád felelős szerkesztő. A magyar lélek. Keresem a magyar lelket és nem találom. Azt a nemes, vallásos, lovagias, önfeláldozó lelket, melynek híre egykor betöltötte a világot. Keresem, de nem találom. Sem a fórumon, sem a magánéletben. Kerestem az összeomláskor, mikor Károlyi forradalmat csinált az Astoriában és sápadt arccal, remegő térddel leste, nem jön-e néhány „magyar“ ember, hogy szétpofozza a forradalmat. De nem jött. Midőn 111. Napóleon egy államcsíny folytán császárnak kiálttatta ki magát, Lacordaire atya, a világhírű egyhszónok, látva az általános gerinctelenséget, hogy a híres republikánusok térdet-fejet hajtanak a császárnak, fölment a Notre-Dame szószékére az első vasárnap és elmondta egyikét a legszebb beszédeinek, ezzel a mottóval : Este vir, légy férfi. Igaz, hogy ez volt az utolsó beszéde a Notre Dame-ban, mert az igazságot már akkor sem szerették a hatalmasok. Nálunk nem volt senki, ki felment volna a hegyekre és belekiáltotta volna az egész országba: légy férfi. Mintha Tisza István az utolsó magyar lett volna és vele együtt a hagyományos magyar szellemet is eltemették volna. Üdvözöltük a Károlyi kormányt, kik most halálra szánják. Törvényhatóságok, politikusok, grófok Károlyi kegyét keresték. Egy szereplő úr akkor írt cikket, melyben mint egy új korszak hajnalhasadását üdvözli a Tisza gyilkosságot. Jöttek a nemzeti tanácsok minden városban, minden faluban. A Diaz-féle fegyverszünet biztosította az ország épségét. Károlyiék elmentek Belgrádba, hogy fölajánlják az országot az ellenségnek. Rongy, személyes érdekből, hatalmasságból, dacból, szereplési viszketegségből. Nem csoda, hogy a francia tábornok le sem ültette a társaságot és megvetőleg mondta: ennyire sülyedtek? Azt mondták, a további vérontást kell kerülni, az emberi életet kell kímélni, a hadsereget szétzavarták, szétzüllesztették. Pedig hadseregünk veretlen volt és ha magyar szellem veheti őket, és szövetkezve az erdélyi német hadsereggel a határra mennek, biztos, hogy e fenség be nem teszi lábát a magyar földre. És ha levernek bennünket, bármit mondjanak, nekem most is az a véleményem, jobb lett volna férfiak módjára meghalni, mint eltiporva, gyáva rabszolgaságban élni. Ha háborúban pusztult el a magyar lélek, így ez volt a legnagyobb háborús veszteség. Nem hiába hangoztatják többen a magyar lélek integritásának szükségét, mert evvel visszaszerezhető az ország területi integritása, e nélkül soha, történelem a tanú rá, hogy a nép, melyben él a nemzeti öntudat, és nemzeti jellem,nem pusztul el soha. Ha ez elveszett, annak a népnek ütött az utolsó órája. A klasszikus népeket is nem vesztett csaták, nem balszerencse, nem a barbárok beözönlése juttatta a tönk szélére, hanem a nemzeti öntudat ellanyhulása. Elmúlt a forradalom és kezdődött a megújhodás kora, az állami berendezkedés a megmaradt Csonka - Magyarországon. Mindenki érezte, hogy elsősorban a lelkeknek kell megújhodnia. A forradalom alatt a szabadkőművesek, galileisták kimutatták a foguk fehérét. Az újjáébredés csak az eddig elhanyagolt keresztény alapon történhetett. Keresztény lett egyszerre mindenki ; az összes politikai pártok keresztény alapra álltak, így jött létre a keresztény kurzus, melynek életre kellett volna keltenie a régi hazafias lelket, mely hazájáért minden áldozatra kész. Áldozatos lelkeket csakis a vallás nevei és nálunk a vallás és hazaszeretet mindig össze volt forrva. Egy Hunyadinak, Rákóczinak hazafiságos vallásosságából táplálkozott. A keresztény kurzusról azonban mindinkább kitűnik, hogy kurzusnak kurzus, kereszténynek azonban nem keresztény. Mert a kereszténység nem állhat zsidópofozásból és ablakkeverésből. A kereszténység kell, hogy hit és eleven erő legyen, mely fölemel és megnemesít, mely arra képesít, hogy az egyén alárendelje érdekeit a köznek. De a közéletben hol látjuk ezt a mélységes hitet? Hol a keresztény szolidaritás, mely nem ismer osztályurat-