Dunavidék, 1923 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1923-01-07 / 1. szám
Mohács, 1923. január 7. Előfizetési ára: Egész évre . . . 400 korona. Félévre..................... 200 „ Negyedévre . . . 100 „ II. évfolyam 1. szám. Vasárnap. Jalztikai, súrjadottTt és tűzgazdaasági hiditjog. Megjelenik minden vasárnap. Egyes szám ára 10 K. Kiadóhivatal Mohácsi Doboz- és Papirámgyár R. T. Hirdetések díjszabás szerint. Taktika. A hadvezérek eme nagyszerű tudományát, amely rendesen sikereiknek titka is, helyi politikusaink közül is megirigyelték néhányan. Ha a sikereknek titka úgy látszik itt is ez! Csak ne őszintén, mert akkor nem lehet majd a rosszabb idők múltán és a jobb idők eljövetelével ezzel dicsekedni, hogy én ezt, meg amazt a roszszat nem akartam s ha akkor rám hallgattatok volna tisztelt polgártársaim, úgy még az éjszakát és a hétköznapot is kikerülhettük volna s lett volna mindig nappal és ünnep. Persze mindenki tudja azt, hogy az éjszakát és a hétköznapot nem lehet kikerülni s nem lehet mindig nappal és ünnep, mert az éjszaka teszi a nappalt és a hétköznap az ünnepet, de majd kortesnótáktól hangos népgyűléseken meg egyebeken el lehet ezeket pergő éljenzések között mondani, mert akkor annál hatásosabb ilyen szórakéta, minél lehetetlenebb a tartalma. Nagyon kevesek azok, akik megmondják, hogy én így akarom és én így látom jónak s ha ennek ellenkezőjéről alaposan meg nem győznek, úgy én a magam felfogásának szolgálatába állítom erőimet. Ellenben azt nézni, hogy ki az aki így akarja, ki az aki küzd mellette és aki ellene, mit várhatok én valaminek a pártolásától vagy támadásától, milyenek vannak körünkben nem ketten vagy hárman, hanem sajnos elég sokan. Eltekintve attól, hogy fölötte érdekes ellentmondásba is keverednek azok akik liliputi tereken, amit egy szemrebbenéssel át lehet látni és ki lehet ismerni, akarnak taktikázni, még saját érdekeikkel is ellentétbe kerülnek oly formán, hogy csupa taktikából néha kénytelenek önmaguk s eminens érdekeik ellen szavalni. De úgy látszik sokaknak megéri ez a veszteség azt ami hasznot esetleg önérzetük önfüstölgetésében ezáltal szereznek. Majdnem nevetséges egy községi képviselőtestületben parlamentesdit játszani. Nyíltan nem mondják, de a háttérből szinte kérkedve emelkedik ki, hogy ez azért kell, mert bizalommal vagyok eltelve az akarójával szemben, ez pedig azért nem kell, mivel bizalmatlan vagyok ez vagy az iránt. Tényeket, számokat, elemi szükségletet kezelnek így nálunk, mintha bizony az elöljáróság iránt való bizalom vagy bizalmatlanságtól függne az, hogy a gazdaságoknak szükségük van-e apaállatra vagy sem. Kezd a helyi községi élet oly jelenségeket fölvetni, amit csak aggódva figyelhetünk. Mintha valami kis nagyzási mánia ütött volna be egyet-másba. Pedig nem taktikázásra, hanem produktív életre és munkára volna szüksége ennek a városnak, hogy fejlődhessen és erősödhessen. Csonka-Magyarország nem ország Egész Magyarország mennyország. Hogyan juttatják koldusbotra a szerbek az elszakított véreinket? — A szerb birtokreform célja. — Nekünk, akik véreink sorsán keresztül a magunk és az ezeréves magyar nemzet életéért és jövendőjéért aggódunk, a kegyetlen fölháborodás szaggatja torkunkat, de bármilyen semleges vagy antantbeli náció is kell, hogy szégyenüken süsse le a szemét akkor, amikor az elszakított részeken dühöngő szerb telepítésekről és birtokreformjuk kapcsán történő intézkedéseikről hall vagy olvas. A cél odalent az, hogy ki kell pusztítani a magyar birtokos osztályt, el kell venni tőle lehetőleg minden anyagi eszközt és helyükbe .Szerbiából kell betelepíteni „dobrovoljcokat“ és egyéb hű és igaz szerb hazafiakat, akik rendesen nem értenek a modern gazdálkodáshoz, de különben is legkisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy holmi kultúrával igyekezzenek méltók lenni elődeikhez. Lehetetlen állapot, hogy minden, eddig az egész világon érvényben levő jogszabályt, emberi szempontot, okosságot rohágva szemérmetlen módon törjön be egy állam a magánjogba és düledező állami életének támasztékait ily módon keresse és találja meg. Mert az SHS állam vezetői lehetetlen erkölcsi alapon törekszenek eme céljuk elérésére. Semmi rejtegetés, semmi elkendőzése a célnak, semmi ürügy, csak amúgy pőrén, csupaszon intézkednek a szent önzés legszentségtelenebb jogán. Jugoszláviában a telepítés egyszerűminiszteri rendelet alapján történik. Az agrárreformügyi miniszter 1920. február 12.-iki rendelete mondja ki a telepítés szükségességét és vázolja annak módjait. A telepítést és a végleges agrárreformot kétfelé választják, bizonyára nem utolsó sorban azért, hogy e kettős rostán átszűrve a birtokosokat, magyart azután elvétve se találjanak közöttük. A telepítés végleges birtokba helyezéssel van egybekötve, de a régi tulajdonos csak haszonbért kap majd 1924-ben, mivel addig a haszonbér a Banka Nacionálnába lesz elhelyezve s majd onnan kapja ki a tulajdonos 1924-ben — ha kikapja. A belgrádi bölcsek ezenkívül felrúgják ama kardinális jogszabályt is, amely a tulajdonjogszempontjából elkülöníti a gazdasági objektumtól az egyéni objektumot. Ez a „belgrádi jog“, amely kimondja többek között, hogy a nagybirtok a rajta levő összes felszereléssel, házi bútorzattal, értékpapírokkal, állatokkal együtt egy egész gazdasági objektumot képez, tehát a legszemélyibb tárgyakkal együtt kisajátítás alá esik — arra való, hogy a betelepített koldus disznópásztoroknak odaadhassák a volt tulajdonosok lovait, ekéit, teheneit, gazdasági felszereléseit, értékpapírjait stb.-jét, vagyis hogy a régi gazdát egészen tönkre tegyék, az újat pedig minden gondtól mentesítsék. Ha még megemlítjük azt, hogy a fönt jelzett agrárrendelet megengedi az egyes nagybirtokhoz tartozó házak, épületek elhordását, átépítését, akkor szemünk előtt állhat eme „nagy múltú“ állam ama leplezetlen és szemérmetlen törekvése, hogy a magyar vagyont s ezzel együtt — mivel ez a melegágya — a magyar kultúrát mielőbb az ezeréves magyar föld színéről eltörölje, elsöpörje. Jelenkor magyarja, végy példát ő róla, Hisz minden magyarra nagy szükség van ámi Ne nézd idegennek azt, ki épp úgy mint te Szeretettel csüng e csonka kis hazán! Milliónyi testvér rabigában görnyed, Felszabadulásra sóvárogva vár. Lerázná magáról a súlyos bilincset S tehetetlen sajna, mint a rabmadár! Nem kell-e magyarnak a magyart becsülni S buzgón tömörülni, miként hajdanán? Hogy magyar lobogó lengjen újra büszkén S győzedelmesen a nagy magyar hazán! Márciusi szellő, szállj le a szivekre, Nagy idők eszméit zengjed szerteszét, Termékenyítsed meg minden jó magyarnak Szabadságszerető szivét és eszét! Ne legyen különbség a magyar s magyar közi. Magyar kéz szorítsa a magyar kezet! Egy kérdés legyen csak: „Magyar vagy-e testvér?” Ez legyen a fö s nem a felekezet! Magyarok, halljátok, váltig olvassátok A lánglelkü költő remek dalait! Hazaszeretetre, minden szépre, jóra És minden nemesre minket megtanít. Jöjj Petőfi Sándor, pengessed a kobzod Mint a nagy időkben régen, hajdanán! S ne tagadj meg engem, aki úgy szeretlek, Mint gyermek az anyját, szép magyar hazám! □□aaocmoaaoaoaaonoaoaaoGaoaaoaaaaooociaaaoooaaDCDaQoooc D D - a -- o aaaaaaoo d a □aaaaaDD a □ ■ r~m ■ xl. -□ □ooaaciD ^ * DDoanaaa a □ o a aoanaaauaaaaüoaaoaoDoaDDn»QaaaaooaaaöonnnnaQuaüODoauats TARCA Petőfihez. Irta: Dr. Popper Manó. Felolvasta a szerző 1922. december 30-án a Kiss József kulturbizottság Petőfi-emlékünnepén. Szabadság költője, szellemed idézem, Jelenj meg ma köztünk Te költőkirály! Hadd ujjongjon lelkünk és hadd nemesedjék Elbűvölő lantod szép hangjainál. Dalold el minékünk: a világszabadság, — Melyet áhítozott, lelked — mit jelent. Vezess vissza minket a ragyogó múltba, Hadd feledjük mára a sivár jelent! Egyenlőség elvét meg-megénekelted, Nem azt nézted, hogy ki mely Istent imád, Magyar rög gyermekét egyaránt szeretted, Mondta légyen bármely nyelven az imát. Honszeretet lángja lobogott Tebenned, E lángot szította temérdek dalod, Óh be kár, hogy lelked, az a csodatétek Üstökös módjára szállt s kialudott! Testvériség szólalt mindenik dalodból, Magyar a magyarra ne fenje fogát. Testvérednek vallod mindazt, ki szerette Igaz szívvel, mint Te ezt a szép hazát.