Dunavidék, 1923 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1923-01-07 / 1. szám

2. Döbbenve kérdezzük miért e nagy sietség ? Miért életfeltétele az SHS királyságnak, hogy 1923-ra már minden nem szerb birtokost hon­talanná üldözzön kihúzva lába alól az éltet adó anyaföldet ? Vagy olyan sürgősnek tartják a belgrádi állambölcsek hű népüknek a rablótt holmikból való jutalmazását, hogy azt se tudják megvárni amíg látszólag elfelejti a tulajdonos bitangságba veszett jószágának­ képét? Úgy lát­szik ott túl a­ rácson nagyon érzik már, hogy a pünkösdi királyság nem fog sokáig tartani és telh­etetlenül habzsolnak és rombolnak mindent addig, amíg lehet. DUM­A VIDÉK 1923. január 7. o aca aoaaaaaaa DaaciDuciaaoDaaaaaDunQacjDaaaaaDaoDDan naa □□□ o a a a uQDQoaaa ^ ff ¥ f üataaaDacj DODctDDOo ■““B i 8«^ Bä' noaoDDoa noDnaana A a A äX a ä. naaaoDaa a a . □ □ □□GűQQoaaaDa□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□QQaua□□□□□□ — Naptár. Január 6 (szombat) Vízkereszt, este fél 9-kor a Szociális Missziótársulat Magyar Estje az Ipa­rosok Olvasókörében; 7 (vasárnap) Lucián, Raymund, délután 3 órakor az Első Mohácsi Jótékony Műegylet rendes évi közgyűlése a tűzoltók tanácstermében, a Kath. Legényegylet délután 5 órakor tartja Petőfi emlékünne­pét; 9 (kedd) Julián, Marcel; 10 (szerda) Vilmos, Melania; 11 (csütörtök) Ágota; 12 (péntek) Ernő; 13 (szombat) Ve­ronika, Vidor. — Jótékonyság. Dr. Flesch Árminné ne­vére létesített régebbi alapítvány növelésére 20.000 K-t, Vida Gyuláné Budapestről szintén egy alapítványra 5000 K-t küldött a Mohácsi Izraelita Nőegyletnek. Wolf Zsigmondné elnök 25 éves jubileuma alkalmával rendezett társas összejövetelen Weltner N. Klein Klári útján 2000, Wolf Ödön és Káldor József Kramer Jenőné út­ján 3000 és Trebitscher Imre Valentin Erzsi út­ján 200­0-t adományozott a Nőegyletnek. Fo­gadják a nemesszívü adakozók ezúton is az egyesület hálás köszönetét. — A Nőegylet közgyűlése. Az Első Mo­hácsi jótékony Nőegylet rendes évi közgyűlését f. évi január hó 7-én délután 3 órakor tartja meg a tűzoltó laktanya nagy tanácstermében, melyre kéri tagjait, hogy minél nagyobb szám­ban megjelenni szíveskedjenek. Határozatképte­lenség esetén ugyanott január hó 14-én vasárnap lesz megtartva a közgyűlés. — A Kaszinó Szilveszter-estélye. Ha­gyományaihoz méltó szép mulatsággal ün­nepelte meg az idén a Mohácsi Kaszinó a Szilveszter estét. A rendezőség, az élén Német Géza kaszinói igazgatóval, ezúttal műsoros előadást nem adott, de ehelyett egyéb jól bevált módokon gondoskodott arról, hogy a Kaszinó előkelő társasága minden tekintetben jól érezze magát. A ta­gok és vendégeik este 9 órakor társas­vacsorához ültek, amit a résztvevők termé­szetbeni hozzájárulásaiból állítottak össze. Mi sem természetesebb, mint hogy az ily jól megalapozott kezdetet a leghangulato­sabb folytatás és befejezés követte. E vi­dám hangulat­­azonban nem gátolta a részt­vevőket abban, hogy mikor ütött az ó­év utolsó és az újév első perce, fiatalja és öregje, hölgyek és urak, egytől-egyig fel ne álljanak és a meghatottságtól kipirult arccal, a jövőbe vetett bizó, ragyogó te­kintettel el ne énekeljék a magyarok új, szent imáját, a Magyar Hiszekegy­et. En­nél meghatóbban újévi üdvözletet még nem éltünk át. Hisszük, hogy ez igy volt csonka hazánk minden szilveszteri mulatságán és Nagy-Magyarország minden otthonában. A Kaszinó Szilveszter-estjén ott láttuk majdnem kivétel nélkül, városunk egész úri társaságát, de sok főhercegi uradalmi és pécsi katonatiszti vendéget is odavon­­zott a kaszinói mulatságok hagyományos jó hírneve. — A Kath. Legényegylet folyó hó 7-én vasárnap délután 5 órai kezdettel Petőfi-ünne­­pélyt tart a következő műsorral: 1.) Beszéd. Tartja Kozáry György segédlelkész. 2.) A jó öreg kocsmáros. Szavalja: Führer Ferenc. 3.)­ Szep­tember végén. Szavalja: Kovács Karolin tanítónő. 4.) Előkép: Petőfit a Múzsa megkoszorúzza. 5.) Előkép: Petőfi halála. Az ünnepélyre belépődíjak nincsenek, mégis a kiadások fedezésére önkén­tes adományokat köszönettel fogad a Katholikus Legényegylet. — A Szociális Missziótársulat január 6-iki farsangi estélye iránt, mely az idei farsangunk első s előreláthatólag legszebb bálja lesz, nagy az érdeklődés helyben és a vidéken. A jegyek legnagyobb része már elővételben elfogyott. A nagyszámú, jól megszervezett rendezőség mindent elkövet, hogy az egész estély lefolyása a magasz­tos, szép programmhoz méltó legyen, hogy ott mindenki jól érezze magát. Magyar körtánc: a magyar kettős nyitja meg a táncmulatságot. Kéri a rendezőség a hölgyeket, hogy aki csak teheti, magyar ruhában jelenjen meg az estélyen és vegyen részt a megnyitó magyar táncban. Az estély a gyermekszereplőkre való tekintettel pont fél kilenck­or kezdődik. Mély tisztelettel kéri a rendezőség ismételten a közönséget, hogy szíves­kedjék a jelzett időben pontosan megjelenni. — A mohácsi leányklub januári prog­­rammja. Január 11-én: 1.) Szociális ismeretek: A jótékonyságról. 2.) Magyar nyelv: A szép stí­lusról; január 18-án zártkörű teadélután tréfás műsorral; január 25-én: 1.) Morálpedagogia: Harc a nyelvvel. 2.) Magyar nyelv: Legnagyobb költőink. — Bérlők és bérbeadók figyelmébe! Az 1920. évi 24. t.-c. 4. §-a értelmében a föld­birtok és bármiféle jog haszonbérlete iránt kötött szerződés után a 11-ed fok szerinti illeték jár akkor is, ha a szerződésről okiratot nem állítot­tak ki. Ezen­­ és ennek végrehajtása tárgyában kiadott 1920. évi 79.200 sz. pénzügyminiszteri rendelet alapján a m. kir. állampénztár fölhívja úgy a bérbeadókat mint a bérlőket, hogy am­eny­­nyiben ezen bérleteknél az évi bérösszeg 1000 K-t meghalad avagy a feles vagy részes gazda­ságra kibérelt terület 5 kat. holdnál nagyobb, ezen szerződéseket folyó hó végéig együttesen jelentsék be. Abból a szempontból, hogy az em­lített mentességnek van-e helye, az ugyanazon bérbeadó és haszonbérlő között különböző idő­ben kötött több szerződést egy egységes szerző­désnek kell tekinteni mindaddig, amíg azok egy­­időben együtt érvényben vannak. Bejelentésre vonatkozólag a haszonbérletek 2 csoportba osz­lanak u. m.: 1.) Az 1920 október 1-je előtt kö­tött s ugyanakkor még érvényben volt szerző­dések. Ezek bejelentése a községi elöljáróságnál történik. 2.) Az 1920 október 1-je óta kötött bérletek. Ezeknek bejelentése az állampénztárnál történik. A bejelentés az esetben is kötelező, ha a szerződés az illeték kiszabás céljából esetleg már be is van mutatva. A bejelentést írásban kell teljesíteni és csak az írásban járatlan felek tehetnek szóbeli bejelentést. Felvilágosítás úgy a községi elöljáróságnál, mint az állampénztár­nál kapható. A bejelentés elmulasztása az 1920- évi 24. t.-c. 4. §-ának 6. bekezdésében jelzett következményekkel jár. A m. kir. állampénztár. — Szidonya Márton a hadirokkant. Szidonya Mártonnnak 1915-ben Lemberg alatt egy srapnel elvitte a halkarját és ráadásul még egy géppuska is 5 golyót szórt beléje. Három évig nyomta utána a katonai kórházak kemény szalmazsákjait, míg végre a háború befejezésé­vel az „őszirózsás forradalom“ őt is „szabaddá“ tette egy műkarral a baloldalán. Ezzel a műkar­ral megtanították a katonai rokkant telepeken egy és más nélkülözhetetlen munkára, de teljesen munkaképes embert már nem lehetett belőle csi­nálni. Úgynevezett 70 százalékos hadirokkant lett Szidonyából. Ezzel a 70 százalék teherrel az élet handicap-jében kellene most neki a „béke“ tár­sadalmában elhelyezkednie. Csakhogy ez nem megy ám oly simán. Hiába magyarázták ott meg neki jólelkű orvosok és ápolónők, hogy ha haza megy a falujába, a törvény szerint minden állás betöltésénél őt előnyben fogják részesíteni, ezt az előnyt ő eddig sehol sem tapasztalta. Próbál­­kozottt pedig sokfelé, de mindenütt voltak ná­lánál protekciósabb vagy „jobb pártállású“, makkegészséges ajánlkozók és ő mindeddig hát­térbe szorult. Most­ végre kínálkozott egy olyan állás, amelyre ő az ő 70 százalékával sok kilá­tással pályázhatott, mert az állás betöltéséhez elég lett volna egy kar is. Ez az állás pedig a mohács-margittaszigeti ármentesítő társulati gát­őri állása lett volna. Szidonya beadta a kérvé­nyét, előadta benne, hogy ott volt Lemberg alatt, hogy elvitte a srapnel a karját, hogy hadirokkant, hogy megígérték neki, hogy előnyben fogják ré­szesíteni, de mindez mit sem használt. Nem kapta meg az állást. Ezt panaszolta el nekünk a szer­kesztőségben és mi megígértük neki, hogy meg­írjuk a lapban a „hálás“ utókor nagyobb di­csőségére. A „Mohács a megszállás alatti időben“ cím alatt a „Mohácsi Hírlap“ folytatólagos cikket közöl Herger János községi jegyző tollából, mely cikkben a szerző úgy látszik „aere perennius“ akarja megörökíteni vá­rosunk története ezen egyik legszomorúbb szakaaszának eseményeit. A célt mi is na­gyon helyesnek tartjuk. Azt a kiváló és alapos munkát, amelyet istenben boldogult Fölkér Józsefünk városunk történetének e század elejéig való megírásával megkez­dett, valakinek folytatni kellene. De csakis olyan valakinek, aki e munka elvégzésére kellőkép fel is van készülve. Herger úr munkájánál azonban sajnosan kellett ta­pasztalnunk, hogy ő bizony olyan fába vágta fejszéjét, amely az ő erejét jóval felülmúlja. A munkában egymást követik a legsúlyosabb adat és ténybeli tévedések, ame­lyek már eddig is több cáfolatot provo­káltak az érdekeltek részéről. A legutóbbi folytatásban azonban Herger úr már azt is állítja, hogy „az, hogy itt a Magyarok Istenét dicsőíthetjük, az a Prakatur által irányított ellenállásnak köszönhető“. Ezt szó nélkül nem hagyhatjuk. Ez a tények­nek hamis beállítása. Abban, hogy mi ma itt a Magyarok Istenét dicsőíthetjük, Pra­­katurnak semmiféle különös érdeme nin­csen és ez a beállítás csakis egy a legmini­málisabbra szabott látókör elszigeteltségé­ben születhetett meg. Ennek és a Herger­­féle cikk egyéb súlyos tévedéseinek rész­letes cáfolgatásába most még nem bocsát­kozhatunk, mert be akarjuk várni a cikk befejezését. Akkor aztán bokrétába szedve fogjuk az utókor részére megörökíteni a „M. H.“ cikksorozatának sorozatos téve­déseit, nehogy esetleg az eljövendő időre króniákása Herger úr művét hiteles luft­­forrásul fogadja el. 1923 január 1-vel lapunkra új előfizetést nyitunk. Egy évi szakadatlan és eredményekben dús küzdelem után sikerült lapunkat az olvasók táborában kedveltté tenni. Az a politikai irány, amelyet lapunk képvisel és támogat, az ország legteljesebb boldogulásáért küzd. Minden igyekeze­tünk Magyarországnak és az abban lakóknak az életét erőssé és hatalmassá tenni. Ezen munkánk­ban kérjük a közönség támogatását. Tisztelettel kérjük eddigi és ezutáni előfize­tőinket, hogy előfizetésüket minél előbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében zavar álljon elő — Anyakönyvi bejegyzések: 1922. évi december 29-től 1923 január hó 5-ig. Születések­: Fodor Irén Mária, Halász János István, Pusztai Mária, Ferkov Mária, Dara János. Házasságköté­sek : Balazsev Jakab és Csallos Anna, Arnold Lajos Antal és Szabó Gizella Zsuzsanna. Halá­lozások: Krecsman Ferencné 49 éves, Lajcha Já­nos 13 napos, Seigeber Józsefné 59 éves, Varga Józsefné 71 éves, Szélig János 20 éves, Télinger János 25 éves holttá nyilvánított, Balázs Istvánné 65 éves, Kismándor István 85 éves, Kovács András 13 éves, Márkus Erzsébet 3 éves, Bubreg István 58 éves, Kolompár József 28 éves, Turócs Istvánné 53 éves, Vuics Béláné 21 éves és Kaszl Boldizsár 73 éves. — Első Mohácsi Jótékony Nőegylet 1922. évi kará­csonyi gyűjtése: 5000 K-t: Kateller Mihály Németbólyi 2000 K-t: Vida és Schwartz és Lacher Jánosné. 1000 K-t: Mohácsi Takarékpénztár, Vida Béla és Dezső, Mező­­gazdasági és Iparbank, Mohácsi Közgazdasági bank, Szieberth Ferenc, dr. Beck Alajos, Kovácsovics Józsefné, Rosenthal Ernőné, Kramer Béláné, özv. Wolf Zsigmondné, Nagy Ferenc, Singer Emil, özv. Szilvássy Ferencné, Zeit­­vogel Ferenc, Bencsik Györgyné, özv. Schmidt Károlyné és Witt Józsefné. 500 K-t: Szekula Istvánné, Lacher Já­nos, Bálint Lajos, Miholek testvérek, Ehremeld Antalné, özv Dragodánné, Krosics Sándorné, Hollerung Pál, Schmidt Károlyné, Fridrich Oszkár, Pazaurek József, dr. Gauser N., özv. Erős Ferencné, Tonhauser Antal, Klein József Mohács-sziget, Éliás Elemérné, özv. Jorgovicsné, Kovács Gáborné, dr. Schmidt Miklósné, Radó Frigyesné, Mohá­csi Malomipar Rt., Danczkay Antal és Jörg János.ftOOK-t: Miskolczy Sándorné, Menczinger Józsefné, Juszt Jakabné.1 300 K-t: özv. Frommerné, Petkóné N., Juhász Mihályné, Meitzer Emil, Szász Béláné, Erdős Gyula, Tarján Jenőné, Rosenthal Samu, Dragodán Gyuláné, Pacsay János, Bayer Károly, Koszter Antalné, Pobisch Lampertné, Trebitscher Tibor, Alt Gyula, Nagy János, Prsujlics Milán, dr. Pra­­kator Tamásné, dr. Schwartz Béla, özv. Landauer József, Lerich Ferencné, Schmidt Lajosné és Horváth Józsefnek 250 K-t: Balogh Pál és Berger Sándor­200 K-t: Auber Vilmos, Bachrach Károlyné, Hamberger Jánosné, dr. Ber­­náth Samu, Szívós Antalné, Langer Antalné, Witt József, Izsák és Vajda, ifj. Szabiár Andrásné, Ránics János, Spindre János, Kramer Antal és Fiai, Molnár Lajos, Freund Imréné, Haleksy Albert, Henduska Józsefné, Me­gyeri Mihályné, Stőhr Auguszta, Trebitscher Imre, Valen­tin Istvánné, Letting Alajos, Rosenthal Lipótné, özv. Szeibold Antalné, Vörös János, Kovácsics István, Klein Jenő, Ruppert Irén, Becker Flóriánné, Keserics Ferenc, Bezerédy István, Weinacht Sándor, Herger Alajosné, Angyal Gáborné, N. N., Kramer és Blitz, Polgár Andrásné, dr. Miskolczy Gyula, dr. Müller Samu, Soós Györgyné, Márton Jánosné, Spitzer Gyuláné, özv. Szajkó N.-né, Liebmann Béláné, Flesz Alajosné, Huber Lajosné, Varga Zsigmondné, Bőgős Lajosné, dr. Vida Lajosné, Szkladá­­nyi Ferencné, Poldács Antalné, ifj. Kiss Ferencné, Schell Gyula, Balla B.-né, dr. Krausz Győzőné, Endl Jánosné, Pittner N., Schneider Ede, Petre Györgyné, Pettkó Fe­

Next