Dunavidék, 1929 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1929-01-06 / 1. szám
""szakkönyvtárának POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: Negyedévre 1 , 60 f. Egyes szám ára 16 fillér. Hirdetések díjszabás szerint. Társszerkesztő: KEINRÁTH ZSIGMOND Szerkesztőség: Arany J. u. 6. Telefon 133 KIADÓHIVATAL : POLLÁK RÓBERT könyvnyomdája TELEFON: 134. Credo. Ha a sors útvesztőjéből elinduló vándora, a kiszámíthatatlan életnek, tört árboccal ért célt, lázadó lelke eltévelyedik a bűnösök országában és elsodorja őt a gonosz lelkek árja. Nem hisz már többé dogmákban, lelke mélyén szunnyadó isteni megnyilatkozásokban, nem hisz magában az örök Istenben sem. A bűnös, ha élete lavinájában több az anyagiasság, mint a lélekerő, eltávolodik az élet ösvényén mindentől ami szent, mindentől ami békés, jó és üdvöt adó. Megy a testet-lelket egyaránt romboló bűn útján, melyről oly ritkán van visszatérés. A csalódott, ha nem érheti el szíves vágyát, emberi gyarlóságának minden örömét, testi és lelki gyönyörűségeit, nincs hatalom, mely visszatérítheti arra az útra, melyről elindult, melyen számára fájó tövisek nőttek. A testi gyötrődés átragad a gyenge akaraterőre és lemondás lesz kísérője, a föld legtökéletesebb teremtményének. Ez az emberi gyarlósági Lehet-e tévtanok koldusa az, aki erős hittel, rendíthetetlen meggyőződéssel halad azon az úton, melyre őt maga az Isten állította? Mehet a bűnözők útján az, aki imával kél és azzal tér nyugovóra? Megszállhat-e a gonosz olyan lelket, mely lemondani tud, melynek nincsenek vágyai? Lehet-e rossz az, aki nem farag magának hamis isteneket és nem kíván többet, mint amit a sors számára kijelöl? Hiszek! Én hiszek! Ebben a szóban benne van az élet, a munka, a szeretet, a hit, a lélek parancsa, mely odaköt embert, szegényt és gazdagot egyaránt a názárethi Jézushoz, aki nem kíván mást senkitől, csak higgyen tanításaiban, higgyen hatalmában, fogadja parancsait, melyek a szeretetnek, a békének, a megbékélésnek, a megtérésnek és a megbocsátásnak örök törvényei. Sok élet indult el a bizonytalanság végtelenjéből egy erős, megingathatlan úton az Istenhez. Sok veszendő életet hozott vissza az isteni megnyilatkozás. Tehát nincs ezen a földön nagyobb hatalom, mint az Úr akarata. EfHlSlEfBlSlEfHlSlfäüslBllglfäfSlfglälSlfBlfSJBlSllSIälSlIigMBliBfälSISJBlSliFMg Az új forgalmiadó átalányok. írta Bodroghy József, az OMKB titkára. Az új pénzügyminiszter néhány hónappal ezelőtt, hivatalbalépése alkalmával úgy nyilatkozott, hogy lényegesen egyszerűsíteni akarja az adózók adminisztrációs terheit. Nyilatkozata szerint itt elsősorban arra gondol, hogy egyre több adóalanyt von forgalmiadó átalány alá. Ezáltal az adóalanyoknak egy jelentékeny részét felszabadítja az adólerovással járó terhek (könyvvezetés, ellenőrzés stb.) alól, másfelől pedig bizonyosságot teremt az adózók számára abban az irányban, hogy ezek hosszabb időre változatlanul ezt az adóöszszeget tartoznak megfizetni. Aktuálissá vált a pénzügyminiszternek ez a nyilatkozata azáltal, hogy az elsőfokú adóhatóságok a legutóbbi hetekben újból végigvizsgálták, az átalányozott forgalmiadó alanyoknak egy jelentékeny részét s e vizsgálat eredményeként állapították meg — a legtöbb esetben — a megelőző évinél magasabb összegben az 1929. évi forgalmiadó átalány összegeket. A kérdés ugyanis, amely itt felvetődik az, hogy volt-e szükség ezekre a vizsgálatokra, van-e szükség arra a rengeteg utánjárásra, felebbezésre, bizonyítgatásra, amelyekkel az átalány- TÁRCA. 1928. külpolitikai öröksége Írta: Ivánffy Tamás. Zimankós, borongós, ködös december végén, amikor nappal is bújdosik a Nap és a jól besütött szobában Petőfink szavai kísértenek: „Hol a boldogság mostanában ?“, mi vigasztalja akarva, nem akarva elborulásra kész lelkünket? Egy szó: a tavasz ! Az a tavasz, amely még messze van, amelynek életreébredéséig még sok fagyos zúzmarán, csikorgós hidegen, vigasztalhatatlan ködös, borongós napon kell keresztülvergődnünk, de amely mégis eljő, mert Isten és a természet rendelése szerint el kell jönnie ! Minden, a leghosszabb télnek is közös öröksége a rügyfakasztó, virágszirmokat bontogató, napsugártól ragyogó, felhőtlen kék egy kikelet. Telet élünk, telet írunk 1929 januárjában nemcsak a kalendárium, de a magyar kalendárium szerint is. A mi telünk addig tart, amíg Trianon keserves és átkos súlya a magyar lelkekre nehezedik, úgy, mint már közel 10 év óta. Akkor zöld reményeinknek összes rügyhajtásai egy zordon éjszakán lefagytak, a következő nap reggelén másra, mint pusztuló avarra nem tévedt a szem és a megborzadt magyar lelkekben egy rettenetes jajkiáltás sírt fel: „Nem lesz többé tavaszunk!“ Azóta, ha lassan és kínosan, ha ólomlábon is, de csak elteltek az évek és egy új dal csendült meg a szívekben: „Lesz még kikelet, Kolozsvár felett“ A reménység fájának lefagyott zöld rügyei helyett kihajtottak az addig alvó rügyek, mikor a magyar tél dermesztő hidege csak a legkevésbé is felengedni kezdett, amikor a felhők mögött bújkáló magyar Nap, a legelső téveteg sugaraival áttört a fellegeken, amikor a távol Nyugatról az első meleg fuvallat elérkezett hozzánk Rothermere lord legelső cikkében. 1927. június hó 21-ikét írtak akkor. Az egész világnak nyara lehetett e nap, csak a magyar szívek kalendáriuma mutatott még mindig keserves, fagyveres telet. Másfél év telt el azóta és még a legcsüggedtebb, legpesszimisztikusabb és legskeptikusabb magyar lelkeknek is fel kell ismerniük, hogy a magyar tél legkeservesebb idői már mögöttünk vannak, hogy lassú, nagyon lassú léptekkel, de a magyar tavasz, a magyar rügybontás, a magyar szívek kivirágzásának ideje felé haladunk. Tekintsünk most az újesztendő első napjaiban még egyszer viszsza, mit veszünk át világpolitikai örökségül az 1928. évtől? Az „Adj Uram, de mindjárt!“ ismeretes magyar igék hívei hamar készen lehetnek a felelettel, amikor odavágják : „Semmit!“ Nekik t. i. csak az a valami, ami kézzelfogható, ami nyomban birtokba vehető. A gondolkozó nagy többség ellenben igen meg lehet elégedve magyar szempontból, az elmúlt év politikai világeredményeivel. Ez év szerezte meg kifejezetten a magyar ügy előharcosainak — sok kiváló név közül csak egynéhányat említve — Lloyd Georgeot, akinek fényes neve egyaránt a múlté, mint a jövőé. MacDonaldot, ki Lloyd George-zsal karöltve a diadal minden reményével készül felvenni az 1929. évi választási hadjáratot a jelenlegi angol kormánnyal szemben,, Borah szenátort, az Egyesült Államok leendő külügyminiszterét és akit utolsónak hagytunk, de ott is az első: Mussolinit, aki 1928. év tavaszán, mint felelős kormányférfiú legelsőül kötötte le magát hivatalosan, a magyar revíziós mozgalom mellé és aki ez év decemberében a mi ellenségeinket (sajnos még sok van) megremegtette azzal a félreérthetetlen mondásával: „Mi nekünk van eszünk arra, hogy hol keressük barátainkat és barátsági szerződést mely állammal kötünk, de azután a barátság, vagy annak ellenkezője jegyében félúton meg nem állunk, hanem mindvégig fegyverrel is kitartunk!“ Végül ez év emelte ki eddigi érthető rezerváltságából Lengyelországot is, melynek külügyminisztere — tekintet nélkül, hogy hogy tetszik ez a kisántant államainak és a nagy francia protektornak — minden kerülgetés nélkül hirdette a hagyományos és megingathatatlan lengyel-magyar barátságot. De tekintsük más szempontból is az elmúlt évet, hogy mennyiben használt, vagy ártott a mi halálos ellenségeinknek. Hiszen