Dunavidék, 1930 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1930-01-05 / 1. szám
2 DUNAVIDÉK Mohács, 1930. január 5. Viharfelhők a magyar láthatáron. Irta: Dr. Moser Ernő orsz. gyűl. képviselő. Gyümölcstermesztés a jelszó. Gyümölcsfát ültessünk ez a mezőgazdaság átorientálódás egyik fejezete. A gyümölcsös a nagy jövedelmet biztosító üzemág, hangzik országszerte avatott és avatatlan szájból, meggyőződésből, vagy meggyőződés nélkül pusztán demagóg módon. És lám tényleg nagyban folyik a telepítés, mindenki ültet és telepít. Faiskolák keletkeznek és ontják a fiatal csemetéket, állami tömegfásítás indul — de azután? Marad minden úgy, mint idáig volt: várjuk a bőséges Isten áldást. Várjuk és várni fogjuk, hogy mikor kezd majd teremni a növekvő fa anélkül, hogy ráeszmélnénk arra, miszerint ápolni is kell a fiatal fát a zsenge csemetét, védeni kell az ellenségek ellen, útját kell állani a rovarok és gombák rombolásának. De a védekezésre már nem telik, de nem is gondolunk rá s nem is vesszük komolyan a sok intő szót, hogy ez bizony szükséges, hogy tovább kell költeni a fára, hogy tényleg teremjen és jövedelmet hozzon, a várt jövedelmet! Mert az elhanyagolt, magára hagyott fa sínylődik, nagy része kipusztul, ezt újra pótoljuk — kezdve elölről a komolytalan játékot. Eközben a már régebbi telepítésekből még megmaradt javakorbeli fák, melyek kellő ápolás mellet igen nagy terméseket hozhatnának, mindinkább ritkulnak, kidőlnek, pedig nagy tömegüknél fogva rengeteg vagyont képviselnek országszerte és temérdek jövedelmet hozhatnának az országnak külföldre irányított irigyelt zamatú magyar gyümölcsükkel. És most mikor épen e miatt a szomorú állapot miatt saját piacainkon az amerikai és ausztráliai alma már terjedni kezd, hirtelen, mint villám az égből megjelenik határainkon a példásan szervezett és gyönyörűen feltalált orosz krími alma és körte export. Komoly készülődés ez az orosz gyümölcstermelők szövetkezete részéről, hogy a jövő évben már a magyar piacot is elárasszák olcsó, de csinosan amerikai módra csomagolt tömegeikkel. Magyarországon az Isten áldotta gyümölcstermő területeken orosz almát fognak árulni. Ezt a szégyent ne tűrjük, itt az ideje, szervezkedjünk, szövetkezzünk és magunk segítsünk önmagunkon, ne várjuk mindig mástól a csodát, ne várjuk mindig egyedül a kormánytól a segítséget, bár az mindent elkövet amit lehet, magunk kezdjük meg a már meglévő termő gyümölcsfák ápolását, hogy lerongyolt termőképességünket helyreállítsuk. Ápoljuk és védjük meg fáinkat, ne sajnáljuk azt a kis költséget, mert hamarosan 20—30-szoros terméseket fogunk látni, olyanokat, amelyekért pénzt ad a külföld, mert a mostani férges termésért pénzt nem adnak. Előbb jót termelni, aztán akad vevő is. Csak önmegnyugtató lusta kifogás, hogy nem érdemes költeni, mert hiszen nem fizetik meg a gyümölcs árát. Az oroszok is előbb termeltek és most odatálalják már szomszédunknak Bécsnek árujukat, ahol úgy elfogy, mint a cukor, hát még hogy fogyna el a világ legzamatosabb almája a magyar alma, ha volna! A közúti közlekedés új rendje. A mohácsi rendőrkapitányság vezetője közrend fenntartásának egységes szabályozásáról szóló 250.000/1929. B. M. számú rendeletnek, 1930. évi január 1-én hatályba lépő szakaszait általános tájékoztatás, megismerés és azokhoz való szigorú alkalmazkodás végett a közönséggel az alábbiakban közli. II. Gyalogosokra vonatkozó szabályok. A gyalogosok általában csak a részükre fenntartott gyalogjárón a közlekedés akadályozása nélkül, a szembejövő gyalogjárónak lehetőleg balra való kitérésével, az elől haladónak pedig jobbról való előzésével közlekedhetnek és a gyalogjárón csoportokban haladni, vagy ott csoportokban álldogálni tilos. Ugyancsak tilos a gyalogjárón nagyobb terjedelmű, továbbá a gyalogosok ruhájának beszenynyezése, a közlekedés zavarására a személy- és vagyonbiztonság veszélyezésére alkalmas tárgyakat vinni. A járóművek közlekedésére szánt úttesten a gyalogosok testi épségének védelme nemcsak a vezetők legfőbb kötelessége, hanem az úttestet igénybevevő gyalogosok is kötelesek az úttesten a legnagyobb figyelemmel és körültekintéssel a járművek, továbbá a szabadon hajtott, málhás vagy nyerges állatok forgalmának zavarása nélkül áthaladni. A gyalogosoknak a járóművek számára fenntartott úttesten lehetőleg az utcasarkon, vagy ott kell áthaladniok, ahol közbiztonsági közeg teljesít szolgálatot, kinek útmutatásához alkalmazkodni kell. Ha a gyalogosok nem itt haladnak át, úgy a gyalogosoknak az úttesten való áthaladásnál előzőleg mindig meg kell győződniük arról, hogy az úttest igénybevételével, tehát az áthaladással a saját testi épségét nem veszélyezteti s a járóművek forgalmát nem zavarja s mindig a legrövidebb átkelést biztosító derékszög - érte, a politika is szúrós töviseket termett számára, míg végre felnyiltott szeme és látnia kellett hova vezet a henye élet ? Volt a faluban egy öreg aszszony, aki minden bajra tudott gyógyírt, minden betegségre talált orvosságot. Bizonytalan lelke nem kereshetett magában hibát, nem képzelhette el, hogy ő járt rossz, helytelen utakon, elfelejtette atyja intelmeit, hogy naponta járja be földje határát, munkájához Isten segedelmét kérje, így került a kuruzslóhoz,akitől segítséget várt. Bajod nagy fiam — mondotta a javasasszony. — Én biz’ ezen nehezen tudok segíteni. Ez olyan, mint a hektikus beteg, akibe a lélek csak halni jár. Hosszú betegség és lehet, hogy halál a vége. De hiszen mindenki kapaszkodik az élet után, talán a te bajod még nem halálos és ha megteszed azt, amit én neked mondok, ha úgy szeded az orvosságot, ahogy én írom elő néked, akkor, de csakis így számíthatsz bajod orvoslására. Nézz ide. Ezt a kis csomagot, ha most hazamégy, beteszed abba a ruhád zsebébe, mely akkor volt rajtad, amikor apád halódott és a birtokot rád hagyta. Ezt a ruhát mindennap magadra öltöd és legalább fél napot hagyod magadon. De a hajnali kakaskukorékoláskor már talpon kell lenned, a déli harangszókor még rajtad kell lenni a ruhának és veled ennek a kis csomagnak. Ha nem így teszel, bajodra nincs orvosság, elveszel te és minden darab jószágod. A fiú erős elhatározással ment haza. A léha, korcsmázó ember már ott ólálkodott a hajnali szürkületben az istálló táján. Benézett mit dolgoznak a béresek, hogyan etetnek a kocsisok. Meglátott itt egy hamisságot, ott egy hibát, amott egy régi mulasztást. Beteg volt a jószág, elnyűtt a jászol, a padlásról méretlenül hordta mindegyik a terményt, csáki szalmája volt az eltül jött vagyon nehéz szerzeménye. A szolgahad megrémült, de múló szeszélynek gondolták, amit egy nap el lehet tűrni, de bizony holnap újra kezükbe adja a patkányoknak a lassan széteső vagyon kulcsát. Délelőtt unalmában kinézett a földekre. Látta mint maradt ki a vetés nagy darab földön, látta hova kerül a vetőmag, az ablak is benn maradt a tarisznyában, hogy otthon a béres kamrájába kerüljön, a lovak bordáját most tisztán lehetett megszámlálni. Bosszankodott, de még nem nyílt ki a szeme egészen, ő is azt hitte, ez csak egy véletlen, egyébként a magukra hagyott emberekben még él a becsület, hiszen mindig úgy igyekeztek előtte jónak látszani. Amikor elharangozták a delet, már ünnepi öltözékében pompázott és homokfutója rohant a két pejkóval a város, a jóbarátok, a víg élet felé. így ment ez néhány napig. Délelőtt ott ténfergett a megrémült és már-már csüggedő szolganépség között, de amikor elütötte az óra a delet, űzte, hajtotta nyugtalan vére a város felé. Alig egy hét mullott el, amikor mint valami múló emlék rajzott át lelkén a város zaja, elmosódott kép vonult el előtte, mintha alábbhagyott volna a szenvedély, mely eddig a henye élethez húzta. Már régen elült a közeli templom déli harangjának idehallatszó hangja, már messze járt az óra mutatója a tizenkettőtől és még mindig otthon volt. Kimondhatatlan érzés ütt úrrá rajta. Erőt vett lelkén egy szomorú perc, mintha fülébe csengett volna atyja intelme, szegény jó édesanyjának kérő szava. Aznap otthon maradt délután. Nem tudtak róla, mert hajnalban más kocsiján jött ki a faluba, saját lovai és kocsija a kovácshoz kerültek. Most azután látta igazán, mi az élet, ha nincs gazda, ha magára van hagyva a fizetett ellenség. A kocsik egy része otthon maradt, másik rokonlátogatóba ment, volt olyan, amely saját búzáját vitte a malomba. Felnyillott a szeme, észbekapott, tudatára ébredt eddigi bűnének és most már mint egy veszett vad rohant ki a cselédség közé és az áldott jó gazda kutyakorbáccsal vágott közéjük, a hízelgő alattomos patkánysereg nyakába. Megrémült a háza népe. Aki szólni, ellenkezni mert, azt irgalmatlant elkergette. Magához vette a legutolsó kamara kulcsát is, beosztotta a munkát, kiadta az élelmet, bekerült az istállókba, gyalog ment ki a földekre és bejárta a vetést, megnézett minden parcellát. Ottmaradt az etetésnél, a kora hajnal már ott találta a jószágnál, megnézte marad-e a jászolban, elég széna van-e a létrákon, az állatokat megvakarták-e ? Künn a földeken a mulasztásokat még pótoltatta, a sok hiábavaló népséget szélnek eresztette és egy hónap múlva maga is ott dolgozott a többiek sorában. Már nem vonzotta a város. Már nem voltak politikai álmai, nem készült nagy beszédekre, mert úgy érezte, ehez Isten adomány kell, érezte múltjának minden hibáját, eltévesztett életének, megrablott ifjúságának könnyelműségét. Érezte, látta, hogy mindenütt rend van, minden él és fejlődik, ráeszmélt arra, hogy a gazda szeme hizlalja a jószágot és csak akkor lehet áldás a földön, annak minden végén, ha hozzá tapad a lelke, a szíve, ha ott van a kora hajnal szürkületébe, ha ott van az esthajnal elomló sötétjén népe között, ha dolgos két karja a háza tája felé és nem a város bűnös, alakoskodó füstölgő kéményei felé mutat. Telt múlott az idő. Lassan közéig az esztendő. A föld csak úgy ontotta a termést. Amerre néz, amit lát, mindenen rajt van a keze nyoma, minden örömöt és boldogságot hozott számára. Az elszaladt öt esztendő mulasztását, ha egyszerre nem is tudná helyrehozni, de megszűntek a gond nyomasztó szorításai, elkerülték a léha emberek, megmaradt jóbarátai pedig most már jobban becsülték, jobban megszerették. A varázs megszakadt. A javasaszszony kis csomagja ott van mindenütt vele, a kora hajnalban épen úgy, mint az éj sötétjében. Most már restelte magát elmenni a kuruzslóhoz, hajtotta a kíváncsiság és elővette a kis csomagot, felbontotta vigyázva, hátha valami ördöngösség van benne, mely talán kiugrik az ablakon. De nagy volt a meglepetése, amikor régi, elnyűtt újságpapír közül, egy száraz kis egérke került elő, melynek hatalma oly nagy volt, hogy újra munkára serkentette, újra újra, saját maga gazdájává tette. Nem az eszköz boldogít, a cél lehet csupán szent, mely felé a józanság, a munka és a magunk megbecsülése vezet. Barátokat könnyű szerezni, de igaz embereket megtartani, azok becsülését kiérdemelni, sokkal nehezebb.