Dunavidék, 1932 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1932-01-03 / 1. szám
MOHÁCS, 1932 január 3. ^ XI. évfolyam I. szám. Vasárnap ■Tun A VIDÉK POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP A „FÜGGETLEN KISGAZDAPÁRT“ BARANYAI HIVATALOS LAPJA Felelős szerkesztő: LINGAUER LÁSZLÓ Kiadótulajdonos: Dr. BECK ALAJOS Szerkesztőség és kiadóhivatal: POLLÁK RÓBERT könyvnyomdája, Mohács, Király út 28. Telefon 134 Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: V* évre P 160 Egyes szám ára 16 fillér. Hirdetések díjszabás szerint. BÉ A békességünket, jólétünket csak akkor értékeljük, ha már kiestünk belőle, ifjú erőnket már csak akkor siratjuk és vágyunk reá kibírhatatlanul, ha már nem a mienk. Így van ez a jónak még sokezer formájával is, melyek mind akkor édesek és válnak a legkivánatossabbá, ha elveszítjük. A társadalmi békét is akkor kívánjuk és követeljük a legjobban, ha ennek hiányát vesszük észre. Bár régi valóság, hogy a gazdag ember csak akkor értékeli a vagyonát, az ember ifjúságát, a szépségét és üdeségét, a békességet szerető a békét, ha már nincs. Az emberek átkos tulajdonsága, hogy a tapasztalatok és ismeretek tömege dacára, a jelen állapotok dacára mindig szimplának, unottnak és kényelmetlennek tartják és a hasznos célokra is fordítható energiájukat majd minden esetben egy más planétába való vágyódás kimunkálására fordítják. Feltűnik az emberek előtt számtalanszor, de belőlük okulva nem merít majdnem senki. Még visszatetszőbb és szó nélkül nem hagyható azolyan eset, amelyben virtuskodás és a tekintélyt képviselő egyének tapintatosnak nem nevezhető eljárása veszélyezteti a nyugodt folyású életet. Legyen ez bármi kis körre kiterjedő, legyen csak egyes emberek, egyes családok, egyes csoportokat érdeklő esemény is, a mai világban mely már sehogysem tud beleszorulni erős, egészséges keretekbe kihatásában sokszorta több embert mozgat meg, mint amennyire vérmes számításokkal számítani lehetne. Ma minden a nép és közvéle- mény kapcsolódó fogalmaként nevezhető tenger vizébe dobott kő, annak hullámzása következtében kiszámíthatatlan gyűrűsödést okoz és hatása esetleg ott érezhető a legjobban, hol erre a legkevésbé volna szükség, vagy hol ezt egyáltalán nem várják és nem kívánják. Ily körülmények között még fokozottabb mértékben bűn oly osztályokat kitenni zavartatásnak, melyek már-már megnyugodva, se bírrják kötni a többség figyelmét. A legutóbbi események után, melyek ugyan csak a rosszindulatuak körében keltettek nagy feltűnést, az erősbödés időszaka következik be Már régebbi idők óta határozott jelek voltak arra, hogy Mohács igen tarka népessége, miután arra termett vezetőit önmagából kitermelte, újra összefog és a súlyos helyzetek és állapotok által nehézzé tett életet közös erővel, kitartással, egységes táborban vívja meg. Kellemetlennek és veszélyesnek tartunk minden olyan eseményt, vagy tevékenységet, amely ezen lehetőséget, ha az mindjárt kisméretűnek is látszik, zavarná és súrlódásaival akadályokat gördítene az egységes munka kivitele elé. Az átkos trianoni béke egyre azt ordítja felénk, hogy kicsi országok között is a legtörpébbek vagyunk és ezt a ránk olvasott hazugságot addig nem tudjuk méltó módon felrúgni, amig az erőink minduntalan hasadoznak, vagy csak repedeznek is Legyen már vége a sajnálatos incidenseknek. Az unatkozással és tétlenséggel megacélosított idegzetű ember hetykeségekre, különcködésekre hivatottnak érzi magát, elfelejti, hogy majd jön a nagy tél, amikor majd lefogy az önérzete, az acélozódottsága ernyedtséggé változik és gazdasága is szertefoszlik. Különösen bántó és veszedelmes az az állapot, amikor testvért testvér ellen állítanak egymással szembe, alkalmat adva a társadalom zavarokat szitáinak az intrikákra és mindezt miért? Személy elleni unszinpátiából eredő ambíciók levezetésére. Sok évszázadra kellene visszatekintenünk az ország történelmében, hogy olyan szomorú újesztendőt találjunk, mint amilyen most köszönt a bús magyar földre. A világgazdasági válság kimélyítve a földrajzilag és gazdaságilag csonkká nyomorítottságunk okozta bajokkal és tíz évi könynyelmű gazdálkodással olyan helyzetbe hozta a szegény országot, amilyenbe az Arany János szőllősgazdája volt, ki midőn a jég paskolta szőllőjét, ő maga is karót ragadott és csépelni kezdte az érőfélben lévő szőllőfürtökkel megrakott tőkéket, mondván: „Hadd lám Uramisten, mire megyünk ketten ?“ Oly szomorú viszonyok közt van ez ország, hogy abból már csak nagy koncepciójú, céltudatos és szerencsés gazdaságpolitikával lehetne kilábolni. De majd félévi helyben topogás után szomorúan kérdezhetjük: hol van itt a gazdaságpolitika ? Midőn gróf Károlyi Gyula átvette a kormányelnökséget, sokan voltak, kik elvárták tőle, hogy jelölje meg mily után szándékozik az államot és országot válságos helyzetükből kivezetni. Akkor gróf Károlyi azzal tért ki ennek teljesítése elől, hogy a jelenlegi zavaros helyzetben nincs meg a kellő légkör arra, hogy átfogó gazdasági programmot lehessen kidolgozni és végrehajtani. Még az ellenzék köréből is sokan helyeselték ezt az álláspontot, mivel azt a többséget, melyre a kormány támaszkodhatott nem tartották alkalmasnak arra, hogy reátámaszkodva olyan gazdasági programmal dolgozzon Nem szítani, nem élesíteni kell a felmerülő viszályokat, hanem csillapítani. Elő kell venni azokat a sokat hangoztatott hazafias érzelmeket, a keresztényi megbocsájtást és arra kell törekedni, hogy valamenynyien egyesülve, mint egy ember küzdjünk és dolgozzunk, mert csak így érhetjük el, csak így számíthatunk arra, hogy megérjük azt az új boldog, magyar új esztendőt, mely után tikadtan sóvárgunk ki és hajtson végre a kormány, melynek merőben ellentétesnek kellett volna lennie azzal a gazdasági irányzattal, melyet a félreállott kormány reájuk támaszkodva és az ő közreműködésükkel tíz éven át folytatott. Tudomásul véve tehát, hogy a kormánynak nincs gazdasági programmja, sürgetni kezdték, hogy politikai téren lépjen a cselekedetek, az ország regenerálásának útjára. A sajtó különböző pártállású orgánumai, a képviselőház és felsőház nagytekintélyű, különböző pártok kötelékében és pártokon kívül álló tagjai kérték a sajtószabadság és esküdtszék visszaállítását és mindenekfelett a titkos szavazás bevezetését. És ezen kívánalmak elöl a kormányelnök most már azzal az indokolással tért ki, hogy politikai reformokkal foglalkozni most nem időszerű, mert sokkal sürgősebb az égető gazdasági problémák megoldása. Tehát amikor gazdasági programot kértek tőle, akkor azt nem tartotta időszerűnek, mikor pedig politikai téren reklamálják a cselekvést, akkor ez nem időszerű. Mikor és mi időszerű tehát? Nem hiába tartanak bennünket a titkos szavazásra éretlenek, ha azt hiszik, hogy ezt így nekünk be lehet adni ahelyett, hogy beváltanák, hogy a gazdasági helyzet megoldására, vagy legalább ennek megkísérlésére nincs mega kellő koncepciójuk, politikai téren pedig az eddigi rendszerrel szakítani nincs meg sem a hajlamuk sem a bátorságuk. Mert ha titkos szavazással, szive szerint ítélne a nemzet, az Évfordulórrt.