Dunavidék, 1933 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1933-01-01 / 1. szám

MOHÁCS, 1933. január 1. I Pécsi XII. évfolyam I. szám.­­ &llswl levéltér Vasárnap POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP A „FÜGGETLEN KISGAZDAPÁRT“ BARANYAI HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: POLLÁK RÓBERT könyvnyomdája Király út 28, Mohács. Telefon: 134. Előfizetési ára: negyed­évre : 1­60. Egyes szám ára 16 fillér. Felelős szerkesztő: LINGAUER LÁSZLÓ LAPVEZÉR: Dr. BECK ALAJOS Laptulajdonos és kiadó : POLLÁK RÓBERT 1933 Ismét lepergett egy esz­tendő az örök homokórán. Elérkeztünk a mérlegcsi­­nálás pillanatához és mind­annak megállapításához, amit az elmúlt év jó és rosszként nekünk nyújtott. Amikor ma sablonosan, motyogva, avagy harsányan üdvözöljük embertársainkat, és a boldogító „boldog új­évet kívánjuk“-az hozzá­fűzzük az üdvözlésünkhöz, önkénytelenül eszünkbe jut, hogy mi csak boldogabb újévet kívánhatunk egymás­nak, ha ez a kívánságunk beteljesedik, úgy remélhet­jük, hogy majd az 1933— 1934 év határmesgyéjére érve a mérlegünk javuló ten­denciát fog mutatni. 1913-1933. Húsz hosszú esztendő! A politikai békétlenkedések, a gazdasági helyzet romlásá­nak húsz kemény esztendeje pergett már le az imént em­lített homokórán. Ez a meg­próbáltatásokkal, világégés­sel majd pedig a forradalom igazságtalan vérengzéseivel disztelenített hosszú időszak nem volt elegendő ahhoz, hogy a föld népét belátá­sokra bírja. Nem csak Magyarország, de egész Európa népe epe­kedve várja azt a nagyje­lentőségű újévet amely az emberiség életében kor­szakalkotó lesz, amely majd a világtörténelem lapján he­lyet szerít magának és meg­hozza azt az időt amikor testvér a testvére és barát a barátja ellen nem harcol, nem ágál s amikor majd ismét szent lesz a béke. Ma amikor ember ember ellen küzdve folyik a harc mindennapi kenyérért, só­hajtva fordulunk az egek Urához és kérjük, adjon ne­künk egy boldogabb magyar újesztendőt. Mi maroknyi magyarok, kik a szélrózsa minden irá­nyában nálunknál erősebb ellenséges hordákkal va­gyunk körülvéve, egymásra testvéreinkre, az ország ha­tárain belül tehát önma­gunkra vagyunk utalva. Belső békétlenséggel, szét­húzással nem szabad erőn­ket szétforgácsolni, hanem vállvetve, azon kell lennünk, hogy mielőbb megszabadul­junk a trianoni átoktól, mi­előbb lerázzuk magunkról a m­artalócokat a Haza szent határainak visszaállítása ér­dekében, de megszabadu­lunk akkor az ország hatá­rain belül azoktól a vám­píroktól is, akik frázisokkal és negédes szavakkal áltat­nak bennünket és nem a Haza szent oltárán áldoznak, hanem a saját jólétük, di­csőségük szem előtt tartásá­val görcsösen ragaszkodnak ahhoz, ami nem az övéké, a dicsőség a felmagasztalás utáni vágyakozáshoz. Ha majd azonban megál­lapították azt, hogy mi mindannyian mint egy em­ber dolgozzunk és hozunk áldozatot is, akkor majd le­töröljük az elégedetlenke­dők, a nyomorgók könnyeit, akkor majd áldozatot hoznak azok a­ szegény­ gazdagok is, akiknek kapujuk és kin­cseskamrájuk eddig zárva volt minden és mindenki előtt, mert csak akkor kiált­hatjuk országgá és világgá, hogy megérkezett az igazi a boldog Magyar uj esztendő. Szívből kívánjuk minden egyes olvasónknak és pol­gártársunknak hogy az uj esztendő hozza meg bol­dogságukat. A december 18-iki községi képviselőtestületi tagválasztás a pártok erőviszonyaiban döntő el­tolódást nem hozott létre. A ke­reszténypárt a városi párttal szem­ben még mindig kissebbségben van és így nem félő, hogy ártal­mas várospolitikáját ott folytat­hatja, ahol 1929 novemberében abban kellett hagynia, amikor a városi párt, Mohács népének egy lucidum intervallumában, egy vi­lágos pillanatában a hatalmat a kereszténypárt kezéből kicsavarta. Viszont az is igaz, hogy a vá­rosi pártnak nem maradt meg az az abszolút többsége, melynek segítségével a város gazdasági ügyeit a legválságosabb időkben, feltétlen bizonyossággal rendben tudta tartani, hanem továbbra is erre irányuló célját csak úgy tudja elérni és törekvését si­kerre vinni, ha ezekben a városi közgyűlés tiszt­viselőtagjai segítségére lesznek, hiszen különben is a kezdeményezés, a várospolitika, különösen a város gazdasági poli­tikájának irányítása az ő kezükben van. A lefolyt három év alatt a vá­ros vezetősége, illetve azok a tisztviselők, kik a közgyűlésnek tagjai, feladatuk, hivatásuk ma­gaslatán állottak. Hogy ebben minek volt nagyobb része, a múltak tapasztalatain való oku­lásnak, vagy annak az érzésnek, hogy minden ténykedésük, min­den tervezésük, minden elgondo­lásuk a városi párt szigorú, a város anyagi és erkölcsi érdekeit féltő gonddal megóvó ellenőrzése alatt áll, azt most s­em taglaljuk. Az igazság érdekében megálla­pítjuk, hogy soha oly szándékkal, javaslattal nem jöttek elő, mely ellen a városi pártnak állást kel­lett volna foglalnia, sőt a sző­nyegre került intézkedések javas­latok, a bizottságok retortáján keresztülszűrve olyanok voltak, hogy többnyire a kereszténypárt komolyabb tagjainak is helyeslé­sével találkoztak, többnyire a ke­reszténypárt komolyabb tagjai is megszavazták azokat. Reméljük, hogy a város érde­keinek ez a felismerése s azok­nak érvényrejuttatása iránti tö­rekvés a város tisztviselőkarában ezután is meglesz. Hisszük és reméljük, hogy a most reánk kö­vetkező három eszten­dőben is megmaradnak a realitások talaján és nem lesznek kaphatók arra a fellengős gazda­sági politikára, melynek Mohács város gazdasági politikája, az úgyneve­zett kereszténypárt, há­rom év előtt végetért uralma alatt, iskolapél­dája volt. A relatív többség a városházán a városi párt kezében maradt de a döntéseknél -- ez tagadha­tatlan — a mérleg nyelvének irányítása a városi tisztviselők kezében van. Amelyik félre ők állanak, ott lesz mindenkor a többség. Bizonyára a tisztviselők maguk is tudatában vannak an­nak a nagy erőnek és felelősségnek, amelyet így az utóbbi választás eredménye kezükre játszott, de megbízunk bennük, hogy ezzel a hatalommal a város érdekében fognak élni és minden ténykedé­sükben, kezdeményezésükben egyetlenegy szempont lebeg előt­tük : az, hogy mi a város közön­ségének, összességének érdeke s egyes klikkeknek, kottériáknak uszályhordozói nem lesznek, ha­nem az ilyen feltevést is, mint méltatlant, elutasítják maguktól. Ha ez így lesz, akkor Mohács azon az úton fog haladni to­vább, mint az utóbbi három esz­tendőben, az adósságtörlesztések, az új adósságok nem csinálása, a takarékosság, a megfontolt ki­adások útján, amely az eddig is egyedül bizonyult alkalmasnak arra, hogy azon haladva, a gaz­dasági válságot megússzuk, ki­­böjtöljük. Ismerjük tisztviselőinket és tud­juk róluk, hogy semmi olyan terv támogatására, mely városunk jól­felfogott érdekeivel ellenkezik, nem lesznek kaphatók, hisz ez a város sokaknak szülőföldje is,a­melyhez nemcsak az érdekek, de az érzések szálai is fűzik őket- A MÉRLEG NYELVE. A képviselőtestület erőviszonyai is új választás u­tán. A tisztviselőknek döntő szerep­­et a szavazásnál.

Next