Dunavidék, 1933 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1933-01-01 / 1. szám

2 DUNAVIDÉK Trianon tükre. Magyar advent. Irta: Ivánffy Tamás. Mi, szegény magyarok advent idejét éljük immár tizennégy esztendő óta, amióta 1918 kará­csony tájban lehullott a magyar égről az a fényes karácsonyi csillag, amely a magyarság útját, ezer év előtt bevilágította és szá­zadokra és századokra előre ki­jelölte. Mi azóta a szomorúság útját járjuk. A szomorúságot, de nem reménytelenséget! Agyunk­nak és szívünknek minden sejt­jét ezóta egy titokzatos adventi várakozás tölti el. Még trianoni ítéletünket ki sem mondták, még sorsunkat meg sem pecsételték és máris tudták, hogy mindaz a szenvedés amely reánk várakozik csak ideiglenes, csak átmeneti, mert a világot teremtő, kormány­zó és fenntartó igazság nem veszhet ki e földről, hanem csak ideig óráig bujdosik, hogy azután régi fénnyel, megújult dicsőség­gel árassza éltető sugarait megint e világra. 14 év óta várjuk mi magyar adventét ülök az uj betlehemi csilag fel­ragyogását, mely röviden epedő vágyunkat betetőzi majdan. Tizennégy év óta várjuk az örök isteni igazság beteljesülését és megtestesülését Magyarország feltáma­dását. Ettől ma még mindig messze állunk, — vagy ha tán nem is oly messze, amint azt még sokan gondolják, — de még mindig nem halljuk általánossá válni politikai értelemben a pásztorok énekét: „Békesség a földön a jóakaratú embereknek! . . . És mégis, mégis a mi tizennégy éve halálosan elborult egünk mind­jobban kezd már derengeni. Franciaországban, az eddigelé­g teljesen revízióellenes kormány­­zata és a negáció álláspontját képviselő Franciaországban és karácsony táján új kormány alakult amely­nek három minisztere és egy államtitkára (épen a külügyi), kimondottan híve a békeszerződések revíziójának. Legrégibb barátunk közülük De Monzie kultuszminiszter, aki a mi letiport igazságunk védel­mére kelt már akkor, amikor a trianoni szerződés a francia par­lament elé került. Ő már akkor döntő argumentumokkal bizonyí­totta be azt, hogy Magyarországnak volt a legkevesebb része a világ­háború előidézésében és mégis a legsúlyosabb ép a trianoni szerződés, amellyel Magyaror­szágot sújtották. Ízt mondotta ki először hogy e szerződéssel egy új háború magvait hintették el Középeuró­­pában, amelyet e szer­ződés a szó teljes ér­telmében balkanizált. Ő már Rothermere lord fel­lépte előtt is ismételten szóval és tollal nyíltan, bátran és fenn­tartás nélkül megállapította, hogy­ a középeurópai prob­lémát csak a trianon revíziójával lehet meg­oldani. Nem kevésbé lelkes barátunk Danielou, közegészségügyi mi­niszter sem, aki könyvet is írt a trianoni szerződésről és abban a békekonferencia lelkiismeretlen­­ségét a mindenáron való sietség feltárásával bélyegezte meg. Sa­ját szavai szerint a jelszó ez volt: „Sietni kell! Húzzuk meg a határokat vak­tában, vágjunk le terü­leteket mindenkinek a fantáziája szerint. A határmegállapító bizott­ság majd elrendezi a dolgokat . . . A kis szövetségesek mindun­talan újabb és újabb követelé­sekkel léptek fel. S csakhogy vége legyen már egyszer a ma­gyar ügynek, nem bánták, ha mindennap beljebb és beljebb nyisszantottak az ollóval Magyar­­országnak ezeréves térképébe, s mindegyiknek a fantáziája szerint. S ami a legborzasztóbb, mind­ez a jelenlegi tragikus helyzet nem a háború hanem a béke következménye. Ugyanő 1927- ben síkraszállt amellett, hogy a híres, (vagy tán inkább hírhedt) kísérőlevél kifejezett és félreért­hetetlen szavai szerint „az aut­o­­nóm Ruthénföld“ hozzátartozan­­dóságát illetőleg szabadon nyil­váníthatja akaratát és a szövet­séges hatalmaknak figyelembe kell venniök a lakosság kíván­ságát. Kijelentette azt is, hogy a ruthénség helyzete minden inkább, mint végleges és előbb­­utóbb vagy Magyaror­szághoz, vagy Keletga­­liciához fog csatlakozni. Daladier hadügyminiszter is a revízió hívei között emelte fel a múltban szavát. Pierre De Cot külügyi állam­titkárt pedig évek óta a revízió eszméjének legelső sorban álló zászlóvivői között találjuk. Ő és az ifjú franciáknak a Plans fo­lyóiratban egyesült gárdája, a fel­­világosító cikkek és előadások egész garmadájával kimutatták Trianon képtelenségét és tartha­tatlanságát. Ő mondotta ki egy évvel ezelőtt keményen a tételt. A Népszövetség kere­tein belül kell, hogy legyen lehetőség a béke­­szerződések revíziójára. És ezek után várjon csak a poli­tikai véletlenségek művének tu­lajdonítsuk-e azt, hogy az új francia miniszterelnök és egyben külügyminiszter, Boncour éppen ezt a Pierre De Cot-t választotta első külügy munkatársának?! Sugarak, reménysugarak, kö­dös, borongós adventi éjszakáink­ban. Halvány derengés az ég sötét boltozatján, de mégis bizonyosság amellett, hogy kelőben van már a nap. Addig adventi magyarok, virrasszatok és imádkozzatok. Ez legyen a jelszavunk az új eszten­dőben. Mohács, 1933 január 1. CSICSA TUNA vélekedései. Boldog új évet kívánom és én vágyom a csicsa Tuna a Perényi uccából, meg akarom bemutat­kozni magamat, hogy megismer­jék engemet. Erre soha sem lett volna jobb alkalom, mint mos­­tani, amikor győztünk választá­son és most már bizonyosan ki­sebb lesz az adó, mint akkor volta, mikor még mink nem győz­tünk a választáson, mer eddig nem volta benn a képviselő testibe a nőse Tímár Gyula, igaz, hogy a náse Csupics Luka benn volta, de egy fecskét nem csinálja meg a nyaradat és mos­tán már máskip lesz, ha a jó Isten meg­­segiteli bennünkat. Mer hát úgyis Van al dá benne, hogy az a vá­rosi párt nem csinyáta semmi, nem úgy mint a keresztény párt, mikor volta tü­bsigiba, akkó csi­nyáta adusságot, kirte kücsüny pizt Amerikántul meg a Bics országiul és vöt píz városnak doszt. De a városi párt nem kirta kücsün, hanem mi piz költötte városnak, kivetette adóba. Hát nem több esze vóta náse keresz­­tény pártunknak. Nincs piz, me­­nik, kirünk kölcsön attul, kinek van píz. Dá. Látom csinyolják mégin asz­talt a járdának. Minek az ? Nem jobb úgy hogy van sok helyin, hun ujan kuve a járdának, mint feje macskának, de mig füle is van rajta ? Az ilyen járdára nem rá meni ember, mert ilti üvé lába tűle is ha csak nincs nagy sár van, inkább meni le róla is járja járda mellett. Akkor nem kopja járda is tartja tovább, de hun van aszfalt, urakok mind men­nek aszfaltjárdára is hamar kopja aszfalt is muszáj csinányi másikat. Eztr jobb járda macs­kafejedet küvekkel, mint járda aszfaltat. Dá. Gyütte írás bankból, muszáj fizetni interes a pizza, mit föl­vetem kücsünbe, mikor megvettem náse komsia üvé födj­it is még muszáj fizetni valamit vissza is. Gyüte írás városház, muszáj fizetni adó, kázse insígjárulik, gyütte írás, fizesek szemü­k­, mit kivisznek udvarba, gyütte írás fizessek aszekuráció, botba is kel piz­sóér, gyufák­, sertlesztőér, oszt nem termeta nekünk annyi búza se, mi kell kenyimek, nincs ára kukoricának, krumpli kell nekünk is, ezer alant tetem, amit soha sem nem tettem, nem fize­tek sehova semit se nem, kirek oratóriumot. Da. spini tabletták csak az eredeti cso­­magolásban a Bayer- kereszttel valódiak. Mindenféle pótszert uta­sítson vissza. Tallózás. Milyen a­­ szociális igazság ? A Magyar Államvasutak igazga­tósága minden esztendőben, ka­rácsony táján megállapítja, hogy a tiszti, altiszti kar mennyi időt töltött el tényleges szolgálatban s ennek megfelelőleg valamilyen pontarányt állapít meg, amely után a MÁV minden rendű és rangú alkalmazottja 2 , 24 fillér, úgynevezett jutalékrészesedést kapott. Ez a jutalékrészesedés oly bárgyú módon furcsa, mintha egy, csupán egy nyelven értő ember­társunkat két nyelven üdvözölnék. Jutalékrészesedés? Igen furcsa! Ma, amikor a fizetéseket már többízben leszállították, a menet­­díjat és a teheráruforgalmi díjté­teleket az 1931-1932 évben mu­tatkozott 43.500.000­­ deficit további szaporodását megakadá­lyozandó, emelni kellett, akkor a MÁV még jutalékot is osztogat. De hogyan ? Az eddigi része­sedés akként volt megállapítva, hogy minden MÁV alkalmazott egy-egy pont után 2 , 24 fillért kapott és slussz ! Ma azonban, a rossz üzletviszonyok folytán, a legmagasabb helyen elhatározták, hogy a pontonkénti részesedés összegét 1 , 70 fillérre szállítják le, aminek természetszerűleg nem nagyon örültek a kisfizetésnek. Azt azonban elképzelhetjük, hogy mennyire megörültek akkor, ami­kor meghallották, hogy az ő vé­kony filléreikből megtakarított pénzekből a mammutfizetésnek 2000 pengőig terjedő külön ka­rácsonyi jutalmat is kaptak, a­­ rendes jutalékrészesedésen felül. Tehát az új cím így hangzik: jutalékrészesedésajándék. Igazság! Dicsőség neked ! * * * Ismerjen meg a vidék népe is, mondja a mi daliás miniszterel­nökünk és már fűtik is a sza­ccses levéltaPirok, borítékok, számlák, jegy- To tollá.'k- TSó’teért R onwnyomaa­zékek, meghívók,levelezőlapok stb. nyomtat-C\\ C NI)­N ^ ■KODei1 J J ványok, úgyszintén üzleti beír­ókönyv­ek, wL\wV/ll könyvnyomdájában, JOCL­:raszterek, irodai papírok stb. cikkek beszerezhetők Telf. 134. MOHÁCSON. Telf. 134. Könyvkötészetemben bármily könyvek bekötése a legjobb kivitelben készülnek.

Next