Dunavidék, 1934 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1934-01-07 / 1. szám

2 vábbi lefaragására, sőt ezen túl­­menő­leg az adófizetők védelmére és segítségére kell törekedni. A takarékossági intézkedésekre nemcsak az államnál, de a helyi hatóságoknál, tehát városok és községeknél is szükség van. A jelentés némi javulásról is beszámol. A javulás azonban nem a jó termés hatása következtében állott elő, hanem nagyrészt a február hóban bevezetett adóeme­léseknek és az adók erélyes be­hajtásának tulajdonítható. A nyugdíjjavaslat törvénybe ik­tatása által elérni szándékolt 5,5 millió pengős megtakarítás nem sokat jelent, sokkal fontosabb ennél az egyéb állami kiadások csökkentése. Fontos nemzeti érdek fűződik ahoz is, hogy az átszer­vezési időszak minél rövidebb legyen, mert az adófizetők jelen­legi igénybevétele a termelés ro­vására történik. Az átszervezési folyamat azon­ban csak úgy hajtható végre si­keresen, ha az összes önkor­mányzatokat és ezek összes üze­meit takarékosságra szorítják, tekintettel arra, hogy ezek is közpénzekből tartatnak fenn és éppen annyira terhelik az adó­fizetőt, mint az állami közigazga­tási kiadások. Az ország kivitele növekszik ugyan, azonban a Nemzeti Bank devizakészlete csökken, mert az árukat itthon pengőben értékelik, míg az árukért kapott deviza, hivatalos árfolyamon átszámítva a pengő értéknél kisebb. Az agrár és ipari áruk ára között az eltolódás folyton nő. A kartelek tehát virágkorukat élik. A fogyasztás folyton csökken s így állandóan súlyosbodik a helyzet­­. Tyler jelentései magukban foglalják mindazt amit pártunk már évek óta hirdet. Ugy látszik azonban, hogy a megértés vele szemben is csak a köteles udva­riasság határáig terjed. Csak meghallgatják s azután az egyik fülön be a másikon ki. — Mohács és a kisipari hitel. A kisipari hitelakció céljaira Mohács megyei város 850 pengőt kapott. Ezt az összeget a maga erejéből 1850 pengőre egészítette ki, de az így rendelkezésére álló pénzmennyiség is elenyészően kevés Mohács kisiparosainak meg­segítésére. A város­­ezért a kis­­gyűléshez fordult, azzal a kére­lemmel, támogassa a kormánynál a hitelakcióra szánt összegnek tízezer pengőre történő felemelé­sére irányuló törekvésében. A kisgyűlés ilyen értelemben hatá­rozott és Mohács kisiparossal érdekében felér a kormányhoz. reenutt' ASPIRl » TiaueX -JireiatehJMCiua « l.ftfARBcNINDUSIRIf AKntNOEMUSCKAH ^ LEVERKUSEN a.Bh. 2tfede*U*d blatt, ASPIRIN 20 eredeti tabletta á O.Sg meghűlés első Jelei Gyógyszertárban kapható. DUNAVIDÉK Mohács, 1934 január 7. A villányi választás után. Tapasztalatok, tanulságok, elmélkedések. Mégis szükséges és célirányos, hogy a nyílt szavazatok mellett is kiálljanak egy-egy időszaki vá­lasztás alkalmával erőpróbára az ellenzéki pártok. Ha egyébért nem, már csak a régi sebek fel­­szakítása okáért is, hogy a sebek felszaggatásával járó fájás ne hagyjon nyugodni, míg ki nem vívjuk a titkos szavazati jogot. Lelket emelő, szívet megdobog­tató élmény volt a választáson részt vett független kisgazdapárti bizalmi férfiak részére, mikor a független, szabad polgárok szá­zai, dacára a szavazóhelyiségek­ben hemzsegő falusi hatalmassá­goknak, büszkén, dacosan és emelt fővel szavaztak jelöltünkre, de épp ilyen lehangoló volt az uradalmak zsellér­­béres, sőt éh­béres népét látni, kik lesütött fővel, ökölbe szorított kézzel mond­ták ki a kormány jelöltjének a nevét, szinte érezvén, hogy ezzel a szóval a jobb jövő reményének egy foszlányát dobják el maguk­tól és nyomorra született gyer­mekeiktől. De hiába az a darabka ke­nyér, amit az uradalomtól kap­nak, az kenyér, ha sovány is, az a marék krumpli, az a főzeléknek is elkészíthető tarlórépa, amit megkereshetnek éven átal, ha ke­resetnek hitvány is, de alkalmas arra, hogy az életet tovább le­hessen tengetni, hogy a fajt fenn lehessen tartani s nem szabad a szebb jövő reményéért lemon­dani róla. Mert ez döntötte el a választás sorsát. Az uradalmak cselédsége s az uradalmakat környező faluk azon szegény népe, mely az ura­dalmi 80—120 filléres bérre rá van szorulva, nyájként hagyta magát a választóhelyiségbe be­terelni és a semmibe vesző te­kintettel, mintha valami csúnya­ságot vetne ki magából, adta le a voksot. Egyes községekben az ura­dalmi kisvasutak, melyek máskor szenet, jószágot, répát szállítot­tak, most lelkeket vittek, voksot literáltak. És nem használt semmi, betegség, kór, félláb a sírban, minden hiába volt, a szegény cselédnek, zsellérnek mennie kel­lett és szavaznia a nemzeti egy­ség spontán dokumentálására. A nagynyárádi szavazatszedő bizottság elé olyan betegeket szál­lított az uradalom, hogy a lábu­kon sem tudtak állni, hogy te­hát ne kelljen őket a kocsiról levenni, majd használat után a kocsira ismét visszatenni, az ura­dalom egyik főfunkcionáriusa, ki a szavazatszedő bizottság tagja volt, kiment a kocsihoz, kivette tőlük a szavazatot és vissza­menve a helyiségbe, bediktálta neveiket, mint kormánypártra szavazókat. A szavaztatásnak ezen épületes módjáról jegyzőkönyv tanúskodik. Olyan beteg, legyöngült szol­gákat támogattak a szavazáshoz, hogy kegyetlenség volt őket ta­karóik alól kiszedni és láttukra önkéntelenül is arra a gondolatra borzadt a néző, hogy az utolsó kenetet felvenni jöttek a kormány­jelölt elé. De az uradalmak mellett a ha­tóságok és a hatóság emberei is kitettek magukért. Megdicsérjük őket. Buzgóságukban, sőt túlbuz­góságukban minden tantárgyból egyest érdemelnek. Azt sem tudjuk, melyiken kezd­jük. A tudálékos csendőrön-e, aki nem fogadta el az ügyvédjelölt­nek a kamara által kiállított iga­zolványát, mondván, hogy az ügyvédi kamara „magántársulat“, vagy a jegyző urakon, kik az öt főszolgabírói járás területéről csak­nem valamennyien a választó­­kerületben működtek korlátlan ki-bejárási és mozgási szabadsá­got élvezve s még tévedésből sem igazoltatta le egyiküket sem valamelyik éber csendőr. Mintha egy hatodik érzékük, vagy ősi ösztönük lett volna annak felis­merésére, hogy ki a hivatalos, tehát hasznos szerv és ki az el­lenzéki, teh­át nem kívánatos elem. Így többek közt Lang Lénártot is leigazoltatták és ki akarták a községből utasítani minden lé­tező jog ellenére és csak erélyes fellépésével tudta ezt elkerülni, holott Lang Lénárt tudtunkkal nemcsak magyar állampolgár, hanem még külön országgyűlési képviselő is. Egy mohácsi mérnököt nem engedtek mindaddig be Német­­palkonyára, míg a villányi fő­szolgabírótól tartózkodási enge­délyt nem kapott. Holott nincs olyan jogszabály, mely az ily korlátozást megengedné. Jobban, vagy talán rosszabbul járt egy mohácsi ügyvédjelölt, kinek megengedték ugyan, hogy Kásád községbe bemenjen, de megkérdezték tőle, kinél akar tartózkodni. Megnevezte egyik is­merősét, mire megtiltották neki, hogy annak lakásából kimozdul­jon, minden ily irányú kísérletét meghiúsították és csak akkor ad­ták vissza mozgási szabadságát, amikor már a választás sorsa megpecsételődött. Dr. Guszmann Viktor Vókány­­ban állandó csendőri felügyelet alatt volt, az ő ügyvédjelölti iga­zolványát nem fogadták el nem­csak azért, mert az ügyvédi ka­mara „magántársulat“, hanem azért sem, mert — dr. Mischung ügyvédnél lévén jelöltként beje­gyezve, ennek „hatásköre“ — a hivatalos hatalom szerint — Vé­­kányra nem terjed ki. Egyéb humoros momentumok­ban sem volt hiány. Egy tekin­télytisztelő választó Hercegtöttö­­sön „dr.“ Riesz Ádámra szava­zott, egy másik Eckhardt Tiborra. Ezzel is dokumentálódott, meny­nyire bevetette magát pártunk vezére a baranyai nép szívébe. Viszont egy majsi ember bátor­talanul állt meg a szavazatszedő bizottság előtt. — Kire szavaz? — kérdezi tőle a bizottság elnöke. — Auf Ihnen (Önre) — volt az egyszerű válasz. Viszont volt néhány olyan in­telligens ember — kormánytól függő állásban levők — ki a ki­­kényszerített szavazást úgy adta ki magából, hogy azt mondta: A „kormányra szavazok“. Nem tudjuk, régi választási technikai fogás-e, vagy ezen vá­lasztás valamelyik intézőjének zsenialitását dicséri, hogy pár­tunk legagilisabb embereit már napokkal a választás előtt nem hagyták lélekzethez jutni. Egy nap ötször-hatszor hivatták a jegy­zőhöz, bíróhoz s ha nem akartak menni, csendőrt is küldöttek ér­tük s a jegyző, biró előtt félóráig hagyták várakozni, ezzel töltvén el az időt, ezzel próbálván meg­félemlíteni, hatást gyakorolni rá­juk, puhává, porhanyóvá tenni őket. Ha még hozzávesszük, hogy a legtöbb ember már lelkében hord bizonyos függőségi érzést jegyző, pap, szolgabiró, sőt ta­nító iránt, s ha hozzávesszük, hogy az ország majdnem minden részében vannak uradalmak, me­lyek még mindig meg vannak elégedve a jelenlegi kormányzat­tal, mindenütt óriási hátrányt je­lent ellenzéki programmal fellépni s majdnem behozhatatlan előnye van a kormánypárti jelöltnek mindaddig, mig a nyilt szavazásos, ajánlásos rendszer van életben. A villányi kerület pedig egyike a legnehezebbeknek, mert több kormánytámogató uradalom áll, s öt főszolgabíró működik a te­rületén. A villányi kerület öntu­datos választóinak becsületére válik, hogy öt főbíró, megfelelő számú szolgabíró, néhány­ tucat jegyző és pár száz csendőr elle­nére majd négyezren le mertek szavazni az ellenzék jelöltjére. Riesz Ádám pedig köszönetet érdemel, hogy ifjonti hévvel és áldozatos buzgalommal alkalmat adott erre a tanulságos erőpró­bára. — A Kolozsváry ügyben hozott képviselőtestületi határozat a kisgyűlés előtt. A vármegye kisgyűlése ma fog­lalkozott azzal a határozattal, amit Mohács városa hozott a Kolozs­váry Dénes volt árvaszéki ülnök sikkasztásával kapcsolatos vagyoni felelősség kérdésében. Mint isme­retes, Kolozsváry 116 ezer pengőt sikkasztott el olyképpen, hogy 26 ezer pengőt hamis okiratokkal a­­ gyámpénztárból utaltatott ki, azonkivel egyes felektől pénzeket vett fel és az összegeket nem fizette be a gyámpénztárnak. A bűnügyi és fegyelmi eljárás befe­jezése után az összes iratokat áttették Gács Ferenchez, a vár­megye tiszti főügyészéhez, hogy az anyagi felelősség kérdésében tegyen javaslatot. A főügyész jogi véleménye szerint a város csak azért a 26 ezer pengőért felelős, amit Kolozsváry a gyám pénztá­rából vett fel. Ennek az összeg­nek megfizetésére elsősorban Kolozsvári Dénest kellene köte­lezni. Tekintettel arra, hogy Ko­lozsvárnak semminemű­­vagyona és jövedelme nincs, ellene a kár­térítési per megindítását nem javasolta a tiszti főügyész. A javaslatot Mohács város képviselő­testülete elfogadta és kimondotta, hogy a volt árvaszéki ülnök ellen nem indítanak polgári pert. Ezt a határozatot a vármegye kis­­gyűlése is tudomásul vette._____ Igyunk UNICUMI gyomorerősítő síkertre }■ \

Next