Dunavidék, 1938 (17. évfolyam, 1-50. szám)

1938-01-02 / 1. szám

2 Saját készítményű bundák, beke­csek, lengyel, bőr és téli kabá­tok, téli öltönyök PÁLL ÖPÖN Csonka - Magyaror­szág legnagyobb mérték szerinti férfi szabó-üzeme. PÉCS, Széchenyi tér 2. DUNAVIDÉK nek horderejét nem kell külön hangsúlyoznom. Tudok olyan esetről, hogy egyik szomszédom­nak értékes lova azért pusztult el tetanusban, mert egyik távolabbi községbeli állatorvos vagy nagy elfoglaltsága, vagy a rossz utak miatt nem tudott a helyszínen megjelenni, hogy a preventív életmentő szérum oltást megadja. Ugyan­ilyen fontos volna a postai szolgálat, a telefon­szol­gálat intenzívebb kimunkálása. De a legfontosabb tényezőnek tartanám egy tudós gazdasági felügyelő kirendelését, aki a szi­geti lakóságot a különleges viszo­nyoknál fogva kivételesen fontos tudnivalókra kioktatná, ellenőrizné és segítené a földművelés, állat­­tenyésztés és helyes növényter­melés életbevágóan fontos prob­lémái szempontjából. Ezek volnának azok a gondo­latok mélyen tisztelt Barátom, amelyek cikkednek olvasása köz­ben bennem renozáltak és remé­lem nem veszed rossz néven, ha ezeket kissé terjedelmesebben közöltem Veled. Fogadd kiváló tiszteletem és nagyrabecsülésem kifejezését Baja, 1937. dec. 27. Róna Dezső Magyar kir. e. n. fő­tanácsos, kórházigazgató. * * Lehet, hogy lesznek egyesek akik nem értenek mindenben egyet a levélben foglaltakkal, de kétségtelen, hogy igen mélyen­­szántó és sok megszívlelendő gondolat van benne, amelyet az illetékesek figyelmébe ajánlunk. ♦ 4 lángú ebédlőcsillár 1'7P c­h­a­mp­üveggel M1TEDI _ 9 ill. és Csillárgyár R. T. 1­ (Pannónia szállóépület) P 605. TELEFON: 27-55. Király­ u. 5. Mohács, 1937, január 2. sítési járulékot kell fizetni. A gazdák és a gazdasági érde­keltségeknek körében nagy nyug­talanságot keltett az új törvény­­javaslat. termelésre vonatkozó helyes út­mutatás, mert minden kis tanya olyan, mintha a szibériai Stepé­­ben volna elásva száz kilométer távolságra minden lakott kultúr­­helytől. Mégis vannak olyan primitív követelmények, amelyek megva­lósítása sürgős lenne. Igennek képzelem el egy kissebb köz­­igazgatási kirendeltség létesítését, ahol a szigeti lakás legegyszerűbb összeköttetését a közigazgatással megtalálná. Mert nem közömbös az, hogy az ügyes bajos dolgá­ban eljáró fél a megteendő 10— 15 esetleg 20 km-es uton kívül a Dunán is át és vissza keljen, ami ugyan­annyi idő veszteséget jelen, mint a megtett út, de té­len zajló Dunán sokszor életve­szélyes sőt lehetetlen. A sziget csatornázása és víz­műve kiváló mérnöki teljesítmény volt azonban az áldásos ered­ményhez bizonyos mértékig baj is társult. A mélyebb fekvésű vizesebb területek termővé tételét nyomon követte a magasabb, ré­gebben legjobban termő úgyne­vezett göröndök elsivatagosítása, mert a nép nyelve szerint ezen részek, amelyek mint fennebb említettem a magasabb vízállás mellett a legjobban és legtöbbet termő részek voltak, a vízszín leszállása után a quart homoknak a talaj felszínéhez való közelsége következtében „égetős“ földekké változtak, ahonnan nedves esz­tendőkben is, de különlegesen száraz években a vegetátió fej­lődésében elmaradt, kiégett. Két év előtt reá­mutattam ezen tényállásra Porgányi főmérnök úrhoz intézett egyik levelemben, melyre ő válaszolni is szíves volt, de igazi választ erre nagy örömmel olvastam a Margitta szigeti Ármentesítő Társulat leg­utolsó jelentésében. A sziget vi­zét csak addig a nívóig szabad leereszteni, ameddig földek ned­­vességi állapota azt megengedi, de ha ugyanezen csatorna rend­szeren száraz időben még kellő mennyiségű vizet tudnának a földnek vissza­adni, úgy ez a szigetre nézve a legnagyobb ál­dás és bőség kimeríthetetlen for­rása lenne, mert ily módon a le­­csapolás fennebb említett hátrá­nyai kiküszöbölhetők volnának, sőt a csatornázás a fejlődésnek beláthatatlan perspectíváját és hogy egyebet ne mondjak, a talaj jóságánál fogva az évi kettős termelés lehetőségét nyitná meg, amint ez pl Egyiptomban a Nílus mentén fokozottabb mértékben látható. Nagy fontosságúnak tartom, hogy a sziget központján egy érdemes állatorvos is lakjék. Éz­a kormány a bortermelés vál­ságát a hegyközségi törvény ren­delkezéseivel igyekszik megszün­tetni. Az előadói tervezet rendel­kezéseit már megtárgyalták az érdekelt tárcákkal. A törvényjavaslat először is hegyközségek és hegyközségi ta­nácsok kötelező megalakítását rendeli el ott, ahol akár külön­­külön, akár együttesen 50 kát. hold szőlő vagy gyümölcs van. Ezenkívül hegyközségi tanácsot kell szervezni azokban a törvény­­hatóságokban, ahol a szőlő és gyümölcsösök területe a 10.000 kát. holdat eléri. A hegyközség feladata a sző­lőnek és gyümölcsösöknek az őrzése, a kártevők elleni egységes védekezés, az okszerű művelés. A hegyközségi tanács pedig a gazdálkodás és értékesítés egye­temes érdekei szempontjából irá­nyítja a hegyközségek működését. A rendelkezések szerint új sző­lőt a törvény hatályba lépésétől számított 3 évig telepíteni tilos és a tilalmi idő leteltével pedig új szőlő telepítését a földmivelés­­ügyi miniszter előzetes hozzájá­rulásával engedélyezheti. A földmivelésügyi miniszter az engedélyt csakis egyéb műve­lésre alkalmatlan, filoxérának ellen­álló homokon vagy hegyoldalon (hegyalján) fekvő, a filoxéra fel­lépése előtti időben is szőlővel betelepített oly területre adhatja meg, amely egyéb természeti té­nyezőknél fogva is alkalmas a szőlő­művelésre. Az engedélyezés évenként összesen legfeljebb 3000 hút holdra terjedhet, még­pedig úgy, hogy egy egy birtokos leg­feljebb egy holdra kaphat enge­délyt. Oly területeken, amelyeken új szőlő telepítése tilos, termé­szetesen a már meglevő szőlőt sem szabad felújítani. A közvetlenül termő (direkt termő) amerikai vagy hybrid faj­tákkal új szőlőt telepíteni meg levőt pótolni, vagy felújítani tilos. A törvényjavaslat elrendeli, hogy e fajtákat 1940 év végéig ki kell vágni, vagy át kell oltani. A kivágásért, vagy átoltásért az állam az érdekelt tulajdonosnak kártérítést ad, amely kártérítés összege az 1938. évben fogana­tosított kivágás vagy átoltás ese­tén, 140 pengő. A kártérítési ösz­­szeg 1940. év végéig évenként 20 pengővel csökken. Az új szőlőtelepítések után a tulajdonos illetéket köteles viselni, amely illeték az immunis homok­talajon négyszögölenként 7 fillért, hegyoldalon négyszögölenként 3 fillért tesz ki. A szőlőtelepítésre alkalmatlan talajon fekvő 5 hát, hold vagy ennél nagyob területű borszőlőfaj­tákkal telepített szőlők után hol­­dankint évi 30 pengő borértéke­ Az eszékiek pécsi útjához, Mohács mellőzése. Lapunk más helyén beszámol­tunk arról, hogy karácsony első napján egy különvonatnyi csoport eszéki érkezett meg Pécsre. Ennek a kirándulásnak reánk mohá­csiakra nézve kellemetlen mellék­ize van. Ugyanis a Pécsre igyekvő 600 főnyi eszékiek és eszékkör­­nyékiek közt voltak valami hat­­vanan, kik abban a tudatban, hogy Villányon elérik a Mohácsra induló vonatot. Mohácsra akartak jönni, és csak Villányig váltották meg a jegyüket. Mily kellemetlen volt a meglepetésük, midőn Vil­lányba érve, arról értesültek, hogy a mohácsi vonat épp az orruk előtt, pár perccel előbb robogott ki a villányi állomásról. Ezért azok a jugoszláviaiak is, kik Mo­hácsra készültek jönni, nem akar­ván félnapot a villányi állomáson hángobálni, kénytelenek voltak Pécsig utazni. Itt már megint a mohácsi ér­dekek sutbadobása történt. Kérd­jük, nem lehetett volna ezt az utat úgy megrendezni, hogy az ne csak kizárólag Pécsnek szól­jon? Miért állapították meg úgy a menetrendjét, hogy a Mohácsra jövő vonat előbb induljon el Vil­lányból, mint amikor a különvo­nat oda Eszékről beérkezik? Ez tudatosan Mohács ellen irányult. Mindezt nagy felháborodással Meh­med kapitánytól, a háború alatt itt táborozott bosnyák zász­lóalj egykori parancsnokától hal­lottuk, ki ezek ellenére eljutott Mohácsra, mert negyedmagával kibérelt egy autót, mely Villány­ból Mohácsra hozta. Meh­med kapitány különben már régen civil, jómódú keres­kedő és termény export üzlete van Eszéken. Eljött, hogy mohácsi jóemberei között egy kellemes napot eltöltsön s állítása szerint a többi ötven-hatvan jugoszláviai is idejött volna, ha a különvonat menettervének megrendezésével ezt tudatosan lehetetlenné nem teszik. A magyar-jugoszláv viszony mindegyre barátságosabbá válik. Ezek a cserevonat indítások bi­zonyára meg fognak ismétlődni, a mohácsi városházán meg kell találni a módját, hogy a jövőben Mohácsot és a mohácsiakat is vegyék figyelembe, mert amint sok mohácsi vár odaátról rokont, barátot és ismerőst s magának Mohácsnak is szüksége van arra a kis vendégforgalomra, amelyet egy ilyen társas ideutazás jelent, ugyanígy sok mohácsi és mohács­környéki is szívesen ellátogatna Jugoszláviába egy ilyen alkalom­mal, amikor nem kell sem útlevél, sem vízum. Tehát a vasúttársaság részéről több figyelmet és jóakaratot, a mi városunk illetékeseitől pedig egy kis szemfülességet és inven­ciót kérünk.­­ A Délibáb új száma a közked­velt rádióműsorral 20 fillérért kapható. Elkészült a hegyközségi törvényjavaslat. Három évig tilos új szőlőt telepíteni. A szigorú intézkedések nyugtalanságot keltettek a gazdák körében.

Next