A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 6. KÖTET (1889-1891)

1891. – 13. szám: Emlékbeszéd Rómer F. Flóris r. tagról Hampel József I. tagtól

EMLÉKBESZÉD RÖMER F. FLÓRIS RENDES TAGRÓL. (Felolvastatott a M. Tud. Akadémia 1891 márczius 23-iki összes ülésén.) Köszönettel tartozom a tisztelt Akadémiának, h­ogy al­kalmat nyújt e helyütt megülni oly férfiú emlékét, kihez kora fiatalságom óta a legőszintébb ragaszkodás kapcsai fűztek. Harmincz esztendeig ismertem, másfél évtizeden túl együtt voltam vele. Tudományos pályámon önzetlen támogatását, a magánéletben pedig őszinte barátságát és atyai jóindulatát élveztem. A kegyelet tényéhez tehát, melylyel az Akadémia el­húnyt jelesét megtisztelni kívánja, ezúttal h­ozzájárul a tanít­vány és utód hálája és hogyha azok, kik a boldogulth­oz nem állottak oly közel, mint mostani szószólójuk, talán ke­vésbé méltányolják Römer érdemeit, mint teendi e szerény beszédem, ők is, az elfogulatlan bírálók, egyetérteni fognak velem abban, h­ogy Römer hazája és kora iránt, bármely pol­c­on állott, mindig sokkal többet tett, mint a­mit a legszigo­rúbb kötelességérzet megkívánt és nagy munkásságával el­évü­lhetlen érdemeket szerzett. A hatvanas években ő volt azon három hazai arch­­eo­lógus egyike, kik tudományunkért a hatvanas években leg­többet tettek. Későbben lépett a térre mint Henszlmann és Ipolyi. Henszlmann másfél évtizeddel, Ipolyi öt évvel előzte meg. Mindketten nagyobb nyomokat hagytak hazai irodalmunk­ban, mint ő , de míg Henszlmann csak néhány szak­tudósnak szólt és Ipolyinak, mint archaeologusnak, hatása csak igen szűk körre szorult, addig Römer tudott hatni a M. T. AK. EMLÉKBESZÉDEK. VI. K. 13. SZ.

Next