A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 6. KÖTET (1889-1891)
1891. – 13. szám: Emlékbeszéd Rómer F. Flóris r. tagról Hampel József I. tagtól
EMLÉKBESZÉD RÖMER F. FLÓRIS RENDES TAGRÓL. (Felolvastatott a M. Tud. Akadémia 1891 márczius 23-iki összes ülésén.) Köszönettel tartozom a tisztelt Akadémiának, hogy alkalmat nyújt e helyütt megülni oly férfiú emlékét, kihez kora fiatalságom óta a legőszintébb ragaszkodás kapcsai fűztek. Harmincz esztendeig ismertem, másfél évtizeden túl együtt voltam vele. Tudományos pályámon önzetlen támogatását, a magánéletben pedig őszinte barátságát és atyai jóindulatát élveztem. A kegyelet tényéhez tehát, melylyel az Akadémia elhúnyt jelesét megtisztelni kívánja, ezúttal hozzájárul a tanítvány és utód hálája és hogyha azok, kik a boldogulthoz nem állottak oly közel, mint mostani szószólójuk, talán kevésbé méltányolják Römer érdemeit, mint teendi e szerény beszédem, ők is, az elfogulatlan bírálók, egyetérteni fognak velem abban, hogy Römer hazája és kora iránt, bármely polcon állott, mindig sokkal többet tett, mint amit a legszigorúbb kötelességérzet megkívánt és nagy munkásságával elévülhetlen érdemeket szerzett. A hatvanas években ő volt azon három hazai archeológus egyike, kik tudományunkért a hatvanas években legtöbbet tettek. Későbben lépett a térre mint Henszlmann és Ipolyi. Henszlmann másfél évtizeddel, Ipolyi öt évvel előzte meg. Mindketten nagyobb nyomokat hagytak hazai irodalmunkban, mint ő , de míg Henszlmann csak néhány szaktudósnak szólt és Ipolyinak, mint archaeologusnak, hatása csak igen szűk körre szorult, addig Römer tudott hatni a M. T. AK. EMLÉKBESZÉDEK. VI. K. 13. SZ.