A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 10. KÖTET (1899-1901)
1900. – 4. szám: Emlékbeszéd Ábel Jenő lev. tagról Hegedüs István I. tagtól
ábel Jenő emlékezete. 1858. júl. 24 — 1889. decz. 13. HEGEDŰS ISTVÁN tagtól. (Olvastatott a M. Tud. Akadémia 1899. decz. 18-án tartott összes ülésén.) Midőn ezelőtt nyolcz évvel a tudományegyetemen azt a tanszéket foglaltam el, mely Ábel Jenő korai halálával üresedett meg, mély megindulással e szavakkal fordultam hallgatóimhoz: »Media vita in morte sumus. Itt a pezsgő élet zajában, itt a tudományos szellem ragyogó fényében egy halvány alak áll előttem, egy váratlanul megszakadt élet fonalát vélem fölvenni és mintha a szárnyaszegett törekvések romjain állanék.« Ma már tíz éve nyugszik a csöndes sír mélyén az a kifáradt test, melyet a lázas munka emésztett föl. Schiller egyik fenséges epigrammájának gondolata jut eszembe ma is, ha ő reá gondolok : íme az életből kivezérlő két út előtted: Eszményhez visz az egy és a Halálhoz a más : Rajta, siess hát, még szabadon, hadd érd el az elsőt, Mert hisz' a másikon a Parka hatalma ragad . . . Őt a Parka hatalma ragadta. De már gyermekifjan tört az ideál útjára. És, habár ily félbeszakadt élet összes reménysége feletti veszteség súlyát érezem, teljes hittel mondhatom, hogy a Parka elkésett, mert őt a dicsőségtől meg nem foszthatta. A félbeszakadt élet terhének egy részét magamra vállaltam , de ép e vállalkozás küzdelmes munkája közben M. T. AKAD. EMLÉKBESZÉDEK. X. K. 4. SZ.