A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 19. KÖTET (1925-1927)
1925. – 5. szám: Generisch Antal r. tag emlékezete írta Buday Kálmán lev. tag
Genersich Antal emlékezete. Irta és a M. Tud. Akadémia 1925 május 25-én tartott összes ülésén felolvasta : Buday Kálmán 1. tag. Tekintetes Akadémia! Amidőn elfogadtam a megtisztelő megbízatást, hogy Genersich Antalról itt megemlékezést tartsak, már előre tisztában voltam azzal, hogy ennek a feladatnak csak tökéletlenül tudok megfelelni. Genersichnek nem voltam tanítványa, s így csak közvetve van tudomásom arról a lebilincselő hatásról, amelyet előadásaival hallgatóira gyakorolt; nem tartoztam intézetének személyzetéhez sem, s ezért nem is volt alkalmam őt bizalmas közelségből megismerni. Mégis bizonyos mértékig közel jutottam hozzá, mert utódja lettem úgy a kolozsvári, mint a budapesti egyetemi tanszéken, s így megtaláltam Kolozsvárt az ő 23 évi, Budapesten 18 évi fáradhatatlan munkásságának emlékeit. Sőt Genersich tanítványai közül többen nekem is később munkatársaim voltak, részben még most is azok , sok részletre nézve ők az én élő kútforrásaim s ezért remélem, hogy a kép, amelyet Genersichről adni igyekszem, elég hű lesz, ha talán hiányozni is fognak rajta a közvetlen benyomások élénk színei. Genersich Antal, akár tudásának mélységét és terjedelmét, akár alkotásait, akár környezetére való befolyását tekintjük, egyike volt a mi legértékesebb embereinknek. A sors, különösen pályája kezdetén, nem nagyon kedvezett neki, de a mostoha viszonyok fölött tehetségével, akaraterejével diadalmaskodott s ha nem is fejthette ki egész szabadon képességeit, mégis a legmagasabbra emelkedett kortársai becsülésében. Hogy azonban Genersich egyéniségét megérthessük.