A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 19. KÖTET (1925-1927)
1925. – 6. szám: Shulek Frigyes t. tag emlékezete írta B. Forster Gyula t. tag
2. Forster Gyula felállított mintarajztanoda és rajztanárképezdében, mint az építészeti rajzolás tanára kezdte meg és a következő 1872. évben, midőn a vallás- és közoktatásügyi minisztérium a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottságát szervezte, jutottam vele állandó összeköttetésbe. Ötven év csak röpke pillanat az idők végtelenségében, mely gyorsabban tűnik el a megmérhetetlennek és a kiszámíthatatlannak folyamában, mint a hang, mint a villám, melyek másodperc alatt futnak be csodálatosan nagy távolságokat. Ámde az emberi életben félszázad, két emberöltő : grande mortalis aevi spatium, oly időhatár, melyben a szellemi és a physikai munkás is életerejének, alkotó képességének már legjavát felhasználta és kitöltötte. Lelki és testi ereje már az élet alkonyára fordul és csak a kiválasztottak érhetik meg, hogy még a harmadik emberöltőbe is átterjedhessen munkásságuk. És mégis a pillanatként eltűnő félszázad is a bekövetkezett események, felfedezések, a lángész alkotásai által, melyek döntő súllyal bírnak az emberiség sorsára, a világtörténetben örökre emlékezetessé teszik a félszázadot is, mely különben észrevétlenül tűnt volna el az idők végtelen tengerében, mely elnyeli még a leghatalmasabb római nemzet élettörténetének végleg megszakított folyamát is. Sőt nem félszázad, hanem a közvetlenül előttünk gyorsan eltűnő rövid idő elég arra, hogy lefolyása alatt a nagy szellemek alkotásai, a szellemi vagy anyagi élet rendjére kiható találmányok, a világ képét is megváltoztató események új irányokat adjanak az emberiség javának, a népek jólétének előmozdítására, vagy pedig a szellemi és anyagi romlást, az erkölcsök sűlyedését, a civilizáció hanyatlását idézzék elő és a megsemmisülésbe vagy romlásba taszítsák a nemzeteket. Az az ötven év ugyanis, mely a múlt század utolsó három és a jelennek két évtizedét tölti ki, államunkra, nemzetünkre nézve a szellemi és anyagi téren oly bámulatos előhaladást, a múlt századok leigázó, kényszerű hátramaradásával szemben oly hatalmas fejlődést jelent, melynek eléréséről ötven év előtt még álmodni is alig lehetett, épen úgy nem, mint senkinek aggódó lelkében fel nem merülhetett az a sej